Vissza

Siófoki Ifjúsági Kórus  1999

 
 

Akkor  és  Most
 

     

Kattints ide hangra:  Karai Csángó Népdalok   Click here to listen

B   Be  Bo  Cs  D F  G  H  I  J  K  L  N  O  P  R  S  Sz  T  Va  Vo  W

 

Bagyula Éva

 
 

Bagyula Éva


Bagyula Eszter
 

 
 

Bagyula Eszter

     

Az énekkar nagyon sokat jelentett számomra, egy jó közösség, sok barát, a zene, mely formálta
gyerekkorom óta a személyiségemet. Sokat tanultam, lelkileg feltöltött mindig a pénteki próba, bár akkor néha fárasztó volt, de mikor már összeállt egy egy új darab, amit tanultunk, akkor nagy örömmel, lelkesen énekeltük. Így visszagondolva még jobban érzem a nevelő hatását, fegyelmet, koncentrálást, türelmet és kitartást, és a kulturális szellemiségét, amit kaptam és végig kíséri életemet. Sokszor gondolok Imre bácsira is, van, hogy könnyes lesz a szemem is, mikor arra
gondolok, milyen jó volt akkor együtt, mikor viccelődött velünk, vagy épp szigorúan ránk szólt. Aranyos volt és mit meg nem tett értünk. (pl. hosszú buszos utazások is,stb.) Mindig a tökéletességre törekedett. Nagyon szeretném, ha vissza lehetne "csinálni" mindent úgy, ahogy akkor volt.. ha újra együtt lehetnék... A kórustáborok hangulata, hogy ott mennyit nevettünk, és
énekeltünk sutyiban még éjszaka is közösen a fürdőszobában, csak magunk a tanáraink nélkül, mert nem aludtunk, énekeltünk... Istenem "dejóvolt".. A külföldi utazások, busszal, több napon keresztül, buszon éjszakázva. A külföldi fellépések, az öröm, hogy a külföldieknek is tetszik... a családok akiknél laktunk, voltak élmények és hát az egyetlen repülős utunk
AMERIKA... hát az MÁS.
Életem legnagyobb élménye. Most, hogy Floyd képeit végignéztem még inkább felelevenedik bennem, szinte lépésről lépésre, hogy mennyi helyen jártunk a mellet, hogy mennyi fellépésünk is volt. Örökre belém égett az út, ilyen utunk nem is volt egyik se. Csodálatos, hatalmas városok, épületek, a táj, az ételek amiket addig nem ettünk ("mexicanfood"), a golfpályák, hogy kolibrit is láttunk, a kb.6-8 sávos autópályák.. a női buszsofőr:-), a CableCar, az Alcatraz, a Golden Gate
híd, a hullámos, dimbes-dombos utak, a Görbe utca, és a mesebeli házak, filmekből ismert helyek,
épületek. És, hogy mindenhol kint van az amerikai zászló. :-) Ráadásul az emberek közvetlensége,
kedvessége.. felülmúlhatatlan. Nekem ezek azok az élmények, amit, míg élek nem fogok elfelejteni.
Nagyon hiányzik.. emlékszem mikor hazajöttünk, itthon még hetekig minden este sírtam, hogy mennyire hiányzik, milyen jó volt minden. Mintha valami mesében, álomvilágban lettünk volna ott. Gyönyörű volt, és ezt NEKED köszönjük, hogy ezen dolgoztál, szerveztél nekünk ilyen utat. KÖSZÖNÖM!!!
Nekem ezt jelentette az énekkar és az amerikai út! Szeretném majd egyszer újra átélni, hogy felnőtt fejjel jobban felfogjam és még jobban elraktározzam a szívem legmélyén a látványt és az élményeket.
 
Bajzik Lilla

Én kommunikáció és rendezvényszervezés szakon végeztem az ELTÉ-n, és jelenleg a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság közös Európai Uniós közlekedésbiztonsági projektjében dolgozom kommunikációs felelősként.
Budapesten élek a vőlegényemmel, de azért igyekszem 2-3 hetente hazamenni Siófokra. Jövő héten szombaton biztosan hazamegyünk, mert akkor lesz az esküvőnk:)
A kórus számomra színfoltot jelentett, kemény próbákat, de igazán emlékezetes élményt, barátokat és persze felejthetetlen utazásokat is, mint Amerika. Mai napig tartjuk a kapcsolatot a San Francisco-ban minket vendégül látó családdal, életre szóló kaland volt nekem a nagy utazás 13 évesen:) Ezúton is minden kedvességet, segítséget és szervezést nagyon köszönök!    2013 május 5.    (Bob. and Andrea Mitroff)
     

 

Béleczki ANita

   
Bernáth Balázs
 
Bertnáth Nikolett
 

Nagyon örülök a honlapnak, mert életem legszebb élménye volt California és még olyan kicsit voltam maikor ott voltunk hogy nemigen tudtam szép képeket készíteni.
Ezért különösen örülök, hogy weblapot készítesz.
nos amit rólam tudni kell: Kaposváron diplomát szereztem művelődésszervező szakon, két középfokú nyelvvizsgát letettem (angol és német), jelenleg ügyfélszolgálaton dolgozom. 1 hónapja férjhez mentem, pár év múlva szeretnék gyereket. Változatlanul Siófokon lakom, de már a férjemmel, egy belvárosi lakásban.
Mindig örömmel gondolok a kórusra és a vidám arcokra, akikkel az internetnek köszönhetően tudom tartani a kapcsolatot és nyomon tudom követni mi történik velük. California pedig, ahogy írtam, életem legnagyobb élménye volt. Nagyon szeretek utazni de ilyen helyre azóta sem jutottam el.

Egyvalamit kérnék tőled István, szeretném emailben felvenni a kapcsolatot Mrs. Linda Flowerrel, az egykori vendéglátómmal. Meg tudnád adni az elérhetőségét? évek óta próbálom elérni, küldtem neki postán levelet, de nem jött válasz, az email címüket pedig annak idején hibásan írtam fel. Még a facebookon is megpróbáltam megkeresni Linda gyerekeit de hiába. Remélem, tudsz segíteni!

Bogdán Zita

     

 
Bóta Mónika
 

 
Cserbakői Andrea
 

 
Dél Zsófi
   

      ....

 
Dencsi Adrienn

 

Fehér Katalin

 

 
Grúber Johanna
   

Rólam röviden annyit, hogy amikor az utazás volt, végzős gimnazista voltam, majd a Kaposvári Egyetemen végeztem pedagógusként. Friss diplomásként 1,5 évet dolgoztam a szakmában, de aztán elcsábultam a kereskedelem irányába. 
Így immáron több, mint 6 éve a Sió- Eckes Kft. –nél dolgozom, tehát maradtam Siófokon; és értékesítéssel foglalkozom.  

Család sajnos még nincsen, de remélhetőleg a 30 éves évfordulóra már erről is beszámolhatok! J

 

Olyan fénykép, amit szívesen elküldenék, nincs ezen a számítógépen, de hétvégén keresek egyet, és küldök.

 

Hogy mit jelentett nekem a kórus? Gondtalan órákat, valahová tartozást, kellemes embereket, vidám társaságot, barátságokat, ugyanakkor kemény, értékes munkát.

Imre bácsinak sokszor meggyűlhetett a baja velünk, de nem ismertem nála jobb pedagógust. Tudta mikor, és hogyan kell fegyelmezni. Ugyanakkor az örömöt látni az arcán, amikor valamit pontosan úgy énekeltünk el, ahogy Ő azt kérte, és szerette volna hallani –még mind a mai napig feledhetetlen. Abban a pillanatban ő is elfelejtett minden esetleges „csínytevést”.

 

Mit jelentett számomra az utazás? Egy örök életre szóló élményt, amit –bármi történjék is – nem vehet el senki tőlünk. Ami nem minden 19 évesnek adatik meg. 
Ami azt hivatott mutatni, hogy nem akármilyen kórus voltunk. 
Bár sok emlék már halványodik, de emlékszem az igazi hot- dog ízére, hogy mekkora élmény volt a cable car, a Lombard street hihetetlen kanyargósságára, a megannyi gyönyörű tájra, épületre.  
A kedves családra, akiknek köszönhetően többet tanultam a 10 nap alatt angolul, mint a gimiben; és olyan szeretettel fogadtak be minket, mintha a saját szüleink lettek volna. 
És persze ott voltak a koncertek. Óriási élmény volt látni, hogy mekkora tömeg kíváncsi ránk, hogy a kinti magyarok szemében könny csillant, amikor magyar kórust hallottak énekelni, magyarul. 
Sosem lehet elfelejteni azt sem, hogy együtt sírtunk minden egyes koncert végén, amikor elénekeltük az Amazing Grace című dalt a Colorado állam beli iskolai mészárlás áldozatainak emlékére.


Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy olyan élményben volt részünk, amit remélem soha nem fogok elfelejteni, és ez a honlap nagyon sokat segít ebben. 

Horváth Zsuzsa
 

   

Illés Evelin

 

Csepregi Illés Katalin

  

 

Jenei Orsolya

 
Juhász Anikó
 

 
   
Juhász Sándor
  Kapinya Eszter
 

Kiss Éva
 

 
Kónya Annamária

 

 

 

Magyar-finn szakon végeztem az ELTE-n néhány évvel ezelőtt. Az álmom az volt, hogy magyar nyelvet taníthassak             Finnországban, külföldieknek. Nagyon szerencsés voltam, mert amikor szakmai gyakorlaton gondolkodtam, jött egy lehetőség, amivel ezt egy finnországi egyetem berkein belül megtehettem. 6 hónap munka után hazajöttem és azóta itthon is ezzel        foglalkozom. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik    motiváltak a nyelvtanulásban, nagyon jól érzem magam.         
Mivel az elmúlt éveket Budapesten töltöttem, egyre inkább     vágyom vissza a Balatonhoz, a tervek között szerepel, hogy    visszaköltözünk, most azon dolgozok, hogy a munkánk ne       legyen ennyire helyhez kötött.                                  
Időközben férjhez mentem, nagyon szeretnénk családot a       közeljövőben.                                                     
Az amerikai út számomra az az ajándék volt, ami kinyitotta a  szemem a világra. Az a mondat, hogy Amerika "más", egy     életre bevésődött. Nagyon hálás vagyok a kórusnak, Imre      bácsiéknak, István bácsiéknak, hogy lehetőséget teremtettek. Olyan élményeket szereztem, amiket (túlzás nélkül) a mai napig emlegetek.                                                      
A kórus nagyon meghatározó volt az életemben és nagyon      hiányzik az a munka, éneklés, ami ott volt minden pénteken.  

Lehoczki Timi

 

.
Szia! Az email címem: nagy.agnes.11@freemail.hu
Elájultam mindig, mert nagyon meleg volt. Imádtam Amerikát, mindig emlegetem mindenkinek, nagyon nagy élmény volt, de ez nem is csoda, hogy így van. Szerintem mindenki vissza sírja, azt a két hetet, bárcsak visszapörgethetnénk az időt, nagyon jó lenne. Európa nagy részét bejártam, de mégsem jelent nekem akkora élményt, mint Amerika. Az felejthetetlen volt és a te segítséged nélkül ez nem jött volna létre. Nekem ezt jelentette Amerika!
 
 
Elfelejtettem magamról írni:
Most 29 éves vagyok. Én Színművészetit végeztem, jelenleg magán fellépéseket vállalok, a mai napig énekelek, mondhatni ez is a munkámhoz tartozik. Jövőre talán színházban is fogok dolgozni és nem felejtettem el, hogy szívesen megnéznél egy darabban. Egyre közelebb kerülök ehhez!  Pest közelében lakom Dunakeszin az élettársammal, akivel 8 éve vagyok együtt. Házasságot is tervezünk pár éven belül. Kórusba már nem járok, mert elkerültem otthonról Siófokról és nem tudok próbákra járni, de remélhetőleg lassan egy színház kórusában kapok helyet. Te is mesélj, ti, hogy vagytok? Mikor jössz Magyarországra? Lesz jövőre évforduló? Nagyon jó lenne. Várom válaszod. Ági.
 
Nagy Ágnes

 


A két Mákvirág

Amerika annyira MÁS volt és olyan mély hatással volt rám, hogy a hazaérkezést követően még éveken keresztül az órám a San Francisco-i időt mutatta. Az, hogy néhány évvel később a Pécsi Egyetem angol-kommunikáció szakon tanultam, nagy részben ennek az élménynek volt köszönhető. Évekig a dimbes-dombos várossal álmodtam. Aztán 2004-ben egy amerikai nyári munka lezárásaként újra átsétálhattam a Golden Gate hídon, azóta egyszer sem álmodtam San Francisco-val. Isten különleges ajándéka volt, hogy megadta a szívem vágyát.

A diákéveket követően néhány évig egy amerikai cégnél dolgoztam Budapesten, közel 2 éve pedig a másik nagy álmom vált valóra, amikor Finnországban kaptam állást 2 szőke hajú, kék szemű manó gondozójaként. Egy 7000 fős kisvárosban lakom, ahol egy nagyon jó női kórusban énekelek.  De nemsokára hazatérek és jelenleg annyi biztos, hogy nagy változások állnak előttem.

Családot még nem alapítottam, de talán nemsokára… 

2013. jún.

 

https://www.facebook.com/petra.nemeth.543

Németh Petra

 

Kedves István bácsi!
Hogy tetszik lenni?
 
A Németh Petrától kaptam egy rövid üzenetet, ahol kért, hogy írjanak a kórustagok egy-két sort magukról.
Nos 31 éves lettem februárban, Berlinben lakom lassan 5 éve, építészként dolgozom. A Polláck-on Pécsen kezdtem el tanulmańyaimat és ösztöndíjjal jutottam ki Németországba. Azóta csak 1 évre mentem haza, diplomázni. A német barátommal, Sebastannal élek együtt, az egytemen ismerkedtünk meg. Gyerek és házasság még nincs. Nemrég gondoltam rá, hogy itt is elmegyek kórusban énekelni, nagyon jó emlékeim vannak mind a siófoki, mind a székesfehérvári kórusi életrol, hiányzik is. Az amerikai útról szép emlékeim vannak, sokáig tartottam a kapcsolatot levélben a szállásadóinkkal. A Bóta Mónit és engem a szállásadónk meg is látogatott egyszer Magyarországon. Az út nagyon értékes és tartalmas volt számomra, jó volt, hogy a sok éneklés és próba  mellett jutott sok ido a város  és más kórusok munkájának megismerésére is.

Köszönet mindenért, 
Zsuzsanna

"zsuzsanna.orcsik@googlemail.com" <zsuzsanna.orcsik@googlemail.com>

Orcsik Zsuzsa
 

 

 

 

 

 
Mindig is szerettem volna egy ideig külföldön élni és ezáltal jobban megismerni a világot, és 1999-ben a kórussal tett amerikai út csak erősítette ezt az elhatározásomat. Csodás napokat töltöttünk Kaliforniában, és úgy gondolom, a kórus történetében is kiemelkedőek voltak az amerikai programok és koncertlehetőségek. Köszönjük szépen ezt a honlapot az utazásunk 15. évfordulója alkalmából - nagy öröm újra látni a Walnut Creek-ben készült fényképeket, és híreket kapni a volt kórustársakról. 
Én a családommal 2000-ben Budapestre költöztem, itt jártam egy magyar-angol kéttannyelvű gimnáziumba, illetve emellett elvégeztem a Bartók Konzervatórium zongora szakát is. 2003 nyarán volt szerencsém ismét Walnut Creek-be látogatni, majd egy tanévet ösztöndíjasként egy magániskolában Pennsylvániában töltöttem. Érettségi után az ELTE-n a Nemzeközi tanulmányok szakra jártam, amit egy páréves külföldi kitérő után idén, 2013-ban fejeztem be. 2008-ban egy ösztöndíjjal Japánba kerültem, ahol a párommal, Csabával közel 4 évig éltünk. A tokiói Sophia Egyetemen Global Studies szakon mesterdiplomát szereztem, majd egy brit vállalatnál Tokióban dolgoztam a hazaköltözésünkig, 2012 márciusáig. 

Jelenleg egy New York-i központú nemzetközi ügyvédi iroda budapesti irodájában dolgozom. Csabával 2013 júniusában házasodtunk össze. Nagyon várom, hogy ismét találkozzam a kórustagokkal, amire remélhetőleg jó alkalmat ad majd a Walnut Creek-i utazásunk 15. évfordulója.

 
 Dóra Pordán <dorapordan@gmail.com
  Radosits Magdi

 

Somogyi Anett

 
Szabó Enikő
   

 

 
Szabó Mariann
Szántó Diána
 

   
Szira Dorina

 

 
Timár Cecilia

 
Varga Katalin
 

 

Kedves Istvan bacsi!

Koszonom,en nagyon jol vagyok,nemreg (februarban) diplomaztam az Elte-n,angol-nemet tanari mesterszakon es tavaly december ota tanitok a Budapesti Fazekas Mihaly Gimnaziumban,nyaranta pedig a csaladi vallalkozasunkban. De meg szeretnek tanulni,tolmacsnak v forditonak. Egyebkent Otdk versenyen is most voltam,2. lettem,lehet,h publikaljak is az irasomat!=)
Azt hiszem,diohejban ezek a legfontosabbak. Csaladban mindenki jol van,tesommal meg mindig hazajarunk szinte minden hetvegen,szeretunk otthon lenni,meg persze dolgozunk is a koktelbarunkban. Anyum nyitott egy nyelvsulit,ott is fogok tanitani nyaron,ha minden igaz. Szoval zajlik az elet.

Az amerikai ut meg mindig az egyik legkellemesebb emlekem,ott lett joba az egyik legjobb baratnommel,Winkler Agival. Vele es Somival (Somogyi Anett a korusbol,nem biztos,h volt Amerikaban,nem emlekszem pontosan) most is baratnok vagyunk,mindig egyutt logunk. Nagyon jo volt Walnut Creekben,csak azt sajnalom,h nem voltam kicsit idosebb,akkor tobb mindent kiprobalhattam volna es persze tobb mindenre is emlekeznek!;-) 
Es On jol van?

Udv,
Varga Dori
Varga Dóra

Én


Együtt

Hol is kezdjem? Nem egyszerű összefoglalni 14 évet röviden, de azért megpróbálom :)
 
Budapesten végeztem az ELTE-ne, kommunikáció- művelődésszervező szakokon. Tanulmányaim alatt két ösztöndíjat is elnyertem, így egy fél szemesztert töltöttem Prágában, egy másik felet Dániában, egy kis városkában.
A diploma megszerzése után 2 hónappal kimentem Londonba, ahol a Londoni Magyar Kulturális Intézetben dolgoztam rendezvényszervező gyakornokként. Még ottlétem alatt tudtam meg, hogy megnyertem egy korábban megpályázott Európai Uniós projektet, amivel Londonból- egy két hetes magyarországi kitérővel- Rómába repültem kilenc hónapra. Fantasztikus volt az a kilenc hónap, és közben úgy hozta az élet, hogy megismertem életem párját is:) Vagyis a kilenc hónapból most már három és fél év lett....Itt Rómában végeztem el egy maester képzést turizmus és rendezvényszervezés szakokon. Majd itt kezdtem el dolgozni, ezen a területen.
 
A kórus nekem is meghatározó pont volt az életemben! A mai napig olyan hihetetlennek tűnik, hogy 10 évet énekeltem ott! A péntek délutáni próbákra mindig szívesen mentem, soha nem tűnt hosszúnak vagy fárasztónak. A siófoki kórusnak köszönhetem azt is, hogy időközben Rómában is elkezdtem énekelni, igaz egy kicsit más műfajban, egy gospel kórusban. 
Az amerikai út fantasztikus volt. Talán ott kezdődött el az az utazás iránti szerelem is, ami a mai napig tart :) Bár Amerikát azóta sem láttam viszont, de ami késik, nem múlik! Köszönöm, hogy megszervezted nekünk azt a két hetet, számomra egy örök élmény marad!
Szeretettel,
Letti the troublemaker :)
letti.varga@gmail.com
Varga Nikolett

 

   

Akkor diohejban leirom, mi tortent velem Walnut Creek ota.
2001-ben elvegeztem a Zeneakademiat maganenek szakon. Utana 2002-ben Fulbright osztondijjal kikerultem az USA-ba, es Mester es Doktori diplomat szereztem az University of Texas-ban, Austinban enek es opera szakon. Volt lehetosegem Austinban es Houstonban is enekelni az ottani operaban, voltam nyari zenei fesztivalokon, Aspenben es Malibuban. Szep sikereket ertem el nemzetkozi versenyeken is. Volt lehetosegem utazgatni kicsit Amerikan belul. Gyonyoru helyeken jartam, de meg persze nagyon sok mindent szeretnek latni. Kozben az egyetemen megismertem a ferjem, aki mexikoi es zenetudos. Osszehazasodtunk, es utana ket evet Magyarorszagon eltem. Kozben megszuletett a kislanyunk Mira, aki most 2 es fel eves. O a mi kis csodank es meg mindig nem tudok betelni vele! Minden nap egy uj kaland. Azota megint enekelek es tanitok egy gimiben maganeneket. Most Dallasban lakunk, a ferjem itt kapott allast. Zenetortenetet tanit a Southern Methodist University-ben. 
A korus egy meghatarozo pont az eletemben. Rengeteget tanultam Imre bacsitol, es a kozos eneklesbol amiert nagyon halas vagyok! Olyan peldat es iranyt mutatott, ami szerintem azota is sokunkban benne el! A walnut creek-i utazas volt az egyik fenypont a korus eleteben! Oriasi dolog volt, hogy Amerikaba utazhattunk, sokunknak ez volt az addigi legnagyobb utja! Kaliforniaban olyan vendeglatasban volt reszunk, amit addig elkepzelni se tudtunk. olyan dolgokat lattunk, amiket addig meg soha (Aquarium, ocean, San Franciso, frissen szedett grapefruit a farol....) A hazigazdaimat meg is latogattam kesobb Kaliforniaban! Nagyon kedves emberek! Nagy elmeny volt kinti magyaroknak enekelni! Buszke voltam, hogy mint szolista vehettem reszt a koncerteken. Ottani elmenyeinket azota is emlegetjuk, sok minden belefert abba az egy hetbe!!!! Meg egyszer koszonjuk szepen!!!!!!

 

Vojtkó Ágnes:    http://agnesvojtko.com
 

 

Winkler Ágnes

Kisérők