 Elôzô
cikk |
Prostatitis (prosztatagyulladás, prosztatitis)
|
|
Elôzô
cikk |
Prostatitis (prosztatagyulladás, prosztatitis)
|
Dr. Mavrogenis Stelios
|
|
A prostatitis diagnózisa klinikailag a prosztatán belüli gyulladás és/vagy infekció jelenlétének kimutatásában alapszik. Az alsó húgyúti panaszokkal jelentkező férfiak (18-65 év között) több mint 25%-ában fordul elő prosztatagyulladás. A férfiak 35%-a élete során legalább egy alkalommal észleli prostatitis tüneteit. A betegség incidenciája 6%, míg a prevalencia 8-10%. A szövettani vizsgálatokon alapuló prevalencia vizsgálati aránya széles határok között mozog (35-98%). A krónikus prosztatitisz syndroma hasonló hatással van az élet minőségre, mint az angina pectoris, a myocardiális infarktus, vagy a Crohn-betegség. A prosztatitisz etiológiájában az infekciónak, a szexuális úton terjedő betegségeknek, az autoimmunitásnak, stressznek, hormonális tényezőknek tulajdonítanak szerepet, de más tényezőknek is jelentőséget tulajdonítanak, mint a prosztatába került uratkristályok, prosztata kövek felszínen kialakult biofilmek, emelkedett intraprosztatikus nyomás – mely miatt intraprosztatikus reflux lehetséges –, hólyagnyak inkomplett relaxaciója és a sphincter externus kórosan emelkedett zárónyomása. A krónikus prosztatitis kezelési eredményei szegényesek. Ez egyrészt a gyulladást fenntartó prosztataköveknek, másrészt a rendelkezésre álló gyógyszerek prosztataszövetbe való elégtelen behatolásának tulajdonítható. A gyógyszerek hatástalansága részben azzal magyarázható, hogy a gyógyszer zsírban nehezen oldódik, a prosztata szövetekben nehezen ionizálódik, a fehérje kötődése fokozódik, illetve a kedvezőtlen pH különbség gátolja behatolását a plasmából a prosztatikus secretumba. Az elmúlt évtizedekben a prostatitis-szindrómát különböző csoportokra osztották. A legújabb beosztás 1995. decemberben a National Institute of Health (NIH), National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases kongresszusa keretében, a marylandi Bethesdában rendezett konszenzus konferencián került elfogadásra. Az első International Prostatitis Collaborative Network (IPCN) 3 évi kutató és klinikai munka után, 1998-ban értékelte a besorolást, és megerősítette azt. Az osztályozást mind kutatási, mind klinikai szempontból optimálisnak ítélték, a prosztatagyulladást 2 csoportba sorolták. A szimptomatikus csoportba az akut, a krónikus bakteriális prosztatagyulladást, valamint a kismedencei fájdalom szindrómákat soroljuk, míg az aszimptomatikus csoportba a hisztológiai vizsgálattal igazolt prostatitis tartozik. Kulcsszavak: prostatitis, prosztatitisz, INH prosztatitisz beosztása, etiológia, diagnózis terápia, kezelés, vesiculitis. The prostatitis is a disease entity diagnosed clinically and by evidence of inflammation or/and infection localized to the prostate. More than 25% of patients from the age of 18-65 years with low urinary tract symptoms, present prostatitis too. Around 35% of men, at least one time during his life have prostatitis symptoms. The estimated prostatitis incidence is 6% and its prevalence is around 8-10%. Prevalence range based on histological examinations has been shown from 35 to 98 %. The syndrome of chronic prostatitis has the same effects on patient’s quality of life as the acute coronary syndrome, AMI or Crohn disease. Infections, STD, defects of immune system, stress, hormonal disorders, may play an important role in pathogenesis of prostatitis, however the uric crystals which may get to the prostate, the biofilm on prostate stones, the urethroprostatic reflux caused by higher intraprostatic pressure as reason of incomplete relaxation of the intrinsic bladder sphincter or the abnormally higher closing pressure of external bladder sphincter, may play an important role too. Treatments results of chronic bacterial prostatitis are rather poor. In addition to prostatic calculi, the poor result may well be due, in part, to lack of penetration of the various drugs used into the prostatic tissue and fluid, mostly because of unfavourable lipid solubility, degree of ionization, protein binding, and unfavourable pH gradients from the plasma to prostatic fluid. All of these factors determine the diffusion of a drug into prostatic tissue and fluid. The new prostatitis classification system was proposed by the congress of National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases that took place in Bethesda of Maryland in December 1995. The First International Prostatitis Collaborative Network (IPCN) took place in Washington, DC, in November 1998. Its purpose was to determine the feasibility of classification and the definition and classification system was confirmed as the optimal approach to define this syndrome in both research studies and clinical practise. The prostatitis was then classified into 2 categories: symptomatic (acute bacterial prostates, chronic bacterial prostatitis, chronic abacterial prostatitis, chronic pelvic pain syndrome - CPPS) and asymptomatic (histological)
Keywords: prostatitis, NIH-Classification, aetiology, diagnosis, treatment, therapy, vesiculitis 1. Akut bakteriális prosztatagyulladás 1/1. Tünetek: A betegek általános illetve helyi tünetek miatt fordulnak orvoshoz. A panaszok gyakori, parancsoló vizelési ingerekkel kezdődnek, a vizelet csíp, a vizelés fájdalmassá válik. E tünetek mellett a betegek obstruktív tünetekről is panaszkodnak, mint a gyenge, vékony vizeletsugár, a nehéz vizeletindítás és a vizeletakadozás. Sokszor bekövetkezhet, hogy a vizelet teljesen elakad, ilyenkor a beteg vizelet képtelenségről panaszkodik. A végbél körüli és a végbélben észlelhető görcsös jellegű fájdalom miatt a betegnek nehezére esik az ülés és a székelés fájdalmas. Az alhasi fájdalom a hólyaggyulladásnak és a vizeletpangásnak tulajdonítható. A láz, a hidegrázás, a hányinger, a hányás, az elesettség és a gyors szívverés képezik az általános tüneteket. Szeptikus állapot esetén az alacsony vérnyomás és a tachypnoe színezi a tünettant. A beteg anamnézisből kiemelhető a közelmúltban végzett műszeres urológiai vizsgálat, pl. katéterezés, hólyagtükrözés, a húgycső endoscopos vizsgálata esetleg a dűlmirigyet érintő kisebb beavatkozás (szövetminta-vétel, esetleg thermo- vagy a kryoterápia). 1/2. Fizikális vizsgálatok: A prosztata vizsgálata rektális tapintással kezdődik. A vizsgálat során rendkívül érzékeny, duzzadt, feszes, „tészta” tapintású dűlmirigyet észlelünk. Ilyenkor dülmirigy erőteljes tapintása, esetleges masszírozása szigorúan tilos, a baktériumok vérkeringésébe jutásának veszélye miatt. A beteg alhasa nyomásra, tapintásra érzékeny. Teljes vizeletelakadás esetén a symphisis felett kiemelkedés észlelhető, amelyet a telt húgyhólyag hoz létre. A vesetáji fájdalmat a pyelonephritis ascendes okozza, amelyre a vizelet elakadása és a húgyhólyag gyulladása hajlamosít. 1/3. Vizeletüledék vizsgálata: A vizelet vizsgálata, heveny prosztatagyulladás esetén, nagyban segíti a diagnózis felállítását. Szignifikáns pyuria, bakteriuria és haematuria igazolható, és a vizelet vegyhatása is emelkedett. Az üledékben több mint 10 fehérvérsejt (fvs) látható látótérként, vagy több mint 1000 fvs /mikroliter azonosítható. 1/4. Vizelet bakteriológiai vizsgálata: A kórokozó baktériumok könnyen tenyészthetők a vizeletből, de kimutathatók a haemokulturából is. Akut prosztatitist leggyakrabban Escherichia coli okozza, de a Proteus sp., Klebsiella sp., a Stapylococcus aureus, az Enterococcus és a Pseudomonás szerepét a betegség kialakulásában sem lehet figyelemben kívül hagyni. 1/5. Vérvizsgálatok: A vérkép balra tolódott, a fehérvérsejt-szám jelentősen emelkedett, akár két- vagy háromszorosára. A süllyedés fokozott, a C-reaktív protein (CRP) és a laktát- dehidrogenáz (LDH) értéke is jelentősen növekszik. A szérum kreatinin és karbamid szintje vesekárosodás esetén emelkedhet, a jelentős vizeletretenció és a következményes vese üregrendszeri tágulat eredményeként. A vérvizsgálat során észlelhető változások nem tükrözik a gyulladás valós állapotát, és a prosztatagyulladásra nem specifikusak, mivel bármelyik gyulladásos megbetegedés esetén is hasonló eltérések észlelhetőek. 1/6. Hasi és transrectalis ultrahangvizsgálat: Az ultrahangvizsgálat során a dülmirigy megnagyobbodása észlelhető, illetve esetleges vizelet retenció fennállása is igazolható. A dűlmirigy szövete inhomogén, benne apróbb echoszegény területek láthatók, amelyek kisebb tályognak felelhetnek meg. (kép) 1/7. PSA (prosztata specifikus antigén - normális értéke 0-4 ng/ml): Akut prosztatagyulladás esetén a prosztata specifikus antigén szintje igen jelentősen emelkedett, a normális érték többszörösét is elérheti. A PSA-szintje a betegség teljes gyógyulása után kb. 6-8 héttel normalizálódik. 1/8. Kezelés: Vizeletretenció esetén epicystostomiát helyezünk be. Akut prostatitis esetében kerülni kell a húgycső katéterezését a prosztata sérülékenysége és a fertőzött váladék útjának lezárása miatt. A vizeletbakteriológiai-vizsgálat leletének megérkezéséig kinolon- vagy aminoglikozid alkalmazását kezdjük el, nemszteroid gyulladáscsökkentő adása mellett. A kórokozók kimutatásának eredménye alapján olyan antibiotikumot kell választanunk, amely megfelelő antibakteriális aktivitással rendelkezik, és kellő mennyiségben van jelen mind a stromában, mind a szekrétumban. Akut gyulladáskor a membránkárosodás miatt a rossz lipidoldékonyságú aminoglikozidok, béta-laktám típusú antibiotikumok (penicillinek, cefalosporinok) is bejutnak a prosztatába. Az i.v. kinolonok mellett a beteg kezelését ezekkel is kombinálhatjuk, illetve kezdhetjük. Amennyiben az infekciót Trichomonas okozza, a választandó kezelés a parenteralis metronidazol. A gyulladáscsökkentők jelentősen enyhíthetik a beteg panaszait. A lokális hűtést Arzberger kezeléssel (20-25°C-os hűtéssel, végbélbe helyezett kétfuratú csövön keresztül) végezhetjük. Prosztatamasszázst nem végzünk! A prosztatatályog kialakulása esetén transzperineális incisio után, ultrahangvezérlés segítségével punkciót végezhetünk és draint helyezhetünk a tályog üregébe. A drain-en keresztül, lokális antibiotikumos kezelést és hígított Braunol-oldatos öblítést is végezhetünk. A tályog spontán is kitörhet az urethra, a rectum, illetve a praevesicalis tér felé. Ha a tályog az urethrához közel helyezkedik el, az transurethralisan is megnyitható. Az antibakteriális kezelést a prosztatagyulladás megszűnéséig folytatjuk 4 hétig, szekvenciális kezelési formában. Az ellenőrző bakteriológiai vizsgálatok elvégzését az antibakteriális kezelés befejezése után 4–6 héttel végezzük. Az akut gyulladás helytelen kezelésének következménye a bakteriuria fennmaradása és krónikus prostatitis lehet.
1/8. Kezelés: Vizeletretenció esetén epicystostomiát helyezünk be. Akut prostatitis esetében kerülni kell az urethra katéterezését a prosztata sérülékenysége és a fertőzött váladék útjának lezárás miatt. A vizelet bakteriológiai vizsgálat megérkezéséig kinolont vagy aminoglikozidot kezdünk, nonszteroid gyulladáscsökkentő adása mellett. A kórokozók kimutatásának eredménye alapján olyan antibiotikumot kell választanunk, mely megfelelő antibakteriális aktivitással, megfelelő szöveti szinttel rendelkezik, mind a stromában, mind a szekrétumban. Akut gyulladáskor a membránkárosodás miatt a rossz lipoid oldékonyságú aminoglikozidok, béta-laktám típusú antibiotikumok (penicillinek, kefalosporinok) is bejutnak prosztatába, az i.v. kinolonok mellett a beteg kezelését ezekkel is kombináljuk, kezdhetjük. Amennyiben az infekciót Trichomonas okozza, a választandó kezelés a parenteralis metronidazol. A gyulladáscsökkentők, az antiflogisztikumok, enyhíthetik a beteg panaszait. A lokális hűtést Arzberger kezeléssel (20-25°C-os hűtéssel, végbélbe helyezett kétfuratú csövön keresztül) végezhetünk. Prosztatamasszázst nem végzünk. A prosztata tályog kialakulása esetén transzperineális incisio után, ultrahang célzás segítségével pungálhatjuk meg és draint helyezhetünk a tályog üregébe. A drain-en keresztül, lokális antibiotikumos kezelést és hígított Braunol oldatos öblítést is végezhetünk. A tályog spontán, az urethra, a rectum, a praevesicalis tér felé is kitörhet. Ha a tályog az urethrához közel helyezkedik el, transurethralisan is megnyitható. Az antibakteriális kezelést a prosztatagyulladás megszűnéséig folytatjuk 4 hétig, szekvenciális kezelési formában. Az ellenőrző bakteriológiai vizsgálatok elvégzését az antibakteriális kezelés befejezése után 4–6 héttel végezzük. Az akut gyulladás helytelen kezelésének következménye a bakteriuria fennmaradása és krónikus prostatitis lehet.
2. Krónikus bakteriális prosztatitis diagnózisa 2/1. Tünetek: A vezető tünet a fájdalom, vagy a diszkomfort érzés, amely a kismedencére és a gátra lokalizálódik, de emellett gyakori a külső nemi szervi és háti fájdalom is. A szexuális aktivitás romlása szintén vezető panasz. Fájdalmas coitusról/magömlésről, véres, darabos, kevés ondóról panaszkodnak a betegek, sőt merevedési zavart, libidócsökkentést, korai magömlést (ejaculatio praecox-ot) is említenek. A panaszokat inkább az aktussal járó fájdalommal hozzák összefüggésbe, amelyek önmegtartóztatóvá teszi a betegeket. A betegek gyakran vizelési panaszokat is említenek. A panaszok főleg irritatív jellegűek – gyakori, parancsoló vizelési ingerek, éjszakai vizelés – de előfordulhat, hogy obstrukcióra jellemzőek. .Figyelembe kell venni, hogy a fájdalom nélküli nehéz vizelés nem jellegzetes prosztatagyulladásra. Hőemelkedés, esetleg intermittáló lázas epizódok heveny fellángolásra utalnak. A prostatitis nemcsak a nemi szerveken vagy azok környékén okozhat tüneteket. Általános tünetek is jelentkezhetnek, mint izzadás, gyengeség, alvászavar, „belső nyugtalanság”, funkcionális mellkasi és hasi panaszok, illetve közösülési képtelenség (impotentia coeundi). 2/2. Fizikális vizsgálat: A heveny prosztatagyulladás esetén tapintható fluktuáló, ödémás, fájdalmas prosztata nem található a krónikus formában. Általánosságban elmondható, hogy az idült prostatitis tapintási lelete nem jellegzetes.
2/3. Vizeletüledék vizsgálata: A prosztatagyulladás kórismézésében még napjainkban is a „három pohár próba”, illetve a prosztatamasszírozás után nyert váladékból készített kenet vizsgálata nyújtja a legfontosabb információkat. A vizsgálat segít az alsó húgyúti gyulladásos betegségek elkülönítésében is. Prostatitis mellett szól, főleg a harmadik pohárban található, vagy a kenetben kimutatható gennysejt – döntően mononuclearis leukociták –, illetve baktériumok nagyszámú jelenléte (400x nagyítással 10-nél több gennysejt/látótér). Pontosabb értékelésre nyújt lehetőséget, ha a fehérvérsejt számot, pl. Buerker-kamrában történt számlálás után ml-ben adjuk meg. Normál esetben a prostata masszátum fehérvérsejt száma nem haladja meg a 1000/ml-t. A vizsgálat során az első pohárba a beteg kevesebb, mint 20 ml-t vizel, majd a másodikba teljesen kiüríti a hólyagját. A harmadik pohárba a prosztatamasszírozás után a beteg az első 20 ml-t üríti. A masszírozás során nyert prosztata váladékból végezzük a mikrobiológiai vizsgálatot, illetve kenetet készíthetünk. 2/4. A vizelet bakteriológiai vizsgála: A prosztata masszírozása után ürített első vizeletből (10-20 ml) végezzük a bakteriológiai vizsgálatot. 2/5. Spermatenyésztés: Vizelés után, amely elősegíti a húgycsőből a baktériumkolonizáció eliminálását, masszírozzuk a prosztatát. A beteg ezt követően önkielégítéssel, steril körülmények között spermát nyer, amelyből indítjuk a bakteriális tenyésztést. Sajnos a vizsgálat során nem mindig sikerül kimutatni a kórokozót, ennek ez az oka, hogy a baktériumok a prosztata lezárt acinusaiban és a prosztata kövekben rejtőzködnek. A kórokozó baktériumok közül az E. Coli és Enterocococcus faecalis emelhető ki, de a S. epidermalis, Klebsiella saprophytica, Proteus, Serratia ssp. Pseudomonas aeruginosa és más gram-negatív vagy anaerob baktériumok, gombák, vagy vírusok kóroki szerepe sem elhanyagolható. 2/6. Képalkotó eljárások: Transrectalis ultrahangvizsgálat (TRUS): A vizsgálat a prosztatagyulladás kórismézésében nem játszik szerepet, de a prosztata fertőzését fenntartó prosztatakövek, corpus amylaceum, a benignus prosztata hyperplasia, valamint carcinoma és tályog kimutatásában jól használható eljárás. Hólyagtáji natív röntgenfelvétel: Ha a prosztatában található corpus amylaceumra hydroxi-apatit rakodik le, prosztatakövek alakulnak ki. A prosztatakövek a hólyagtáji natív felvételen is ábrázolódnak. MRI, CT, spirál CT, Doppler ultrahang: Egyik vizsgálómódszerrel kapcsolatban sem bizonyították, hogy jelentős szerepe lenne a prosztatagyulladás diagnosztikájában.
2/7. Húgyhólyag- és húgycső-tükrözés: A vizsgálat idült prostatitis gyanúja esetén csak antibiotikum védelem mellett végezhető, de informatív értéke csekély. Általában a hólyagnyak heges szűkülete – sclerosis – utalhat krónikus prosztatagyulladásra. A hólyagtükrözés segít az intersticiális cystitis kimutatásában. 2/8. Urodynamia: Az uroflowmetriás vizsgálat segít a prostatitist fenntartó esetleges obstrukció kimutatásában, amely intraprosztatikus nyomásemelkedéshez vezethet. A betegek 30-40%-ában a vizeletáramlás sebességének csökkenése figyelhető meg. Urodinamikai vizsgálattal igazolható az inkomplett hólyagnyaki relaxáció és a maximális húgycső zárónyomás emelkedése. 2/9. PSA: A prosztata specifikus antigén (PSA) szintjének emelkedése akut gyulladás esetén 71%-ban, krónikus bakteriális prostatitis fennállásakor 15%-ban, míg krónikus kismedencei fájdalom szindrómában 6%-ban fordul elő. Antibakteriális kezelés hatására a PSA szintje csökken az intermedier tartományba (3,5-10 ng/ml). Megjegyzendő azonban, hogy a PSA szintje nem a prostatitis állapotáról ad tájékoztatást, hanem az emelkedés a prosztatagyulladás akut fellángolását jelzi. 2/10. Kérdőívek: A különböző jellegű fájdalmak, vizelési panaszok, szexuális problémák összehasonlítására állították össze a kezelés elején és végén használatos kérdésgyűjteményeket/tünetsúlyossági kérdőíveket (pl. „4 questions cataloge”, „21 questions, University of Washington”, „Sevirity and Frequency”). Az NIH Chronic Prostatitis Clinical Research Network megfelelően validált prostatitis – specifikus tünetindexet dolgozott ki, amely a prostatitis fő tüneteit – fájdalom, vizelési panaszok, életminőség – vizsgálja.
2/11. Patológia: A gyulladásos reakciók kevésbé intenzívek, mint az akut prostatitis esetében, inkább fokálisan alakulnak ki. Plazmasejtes és makrofág infiltráció látható az acinusokban és a mirigyekben, valamint a környezetükben egyaránt. 2/12. Kezelés: Krónikus gyulladás esetén csak azok az antibiotikumok jutnak be a mirigybe, amelyek kis molekulasúlyúak, lipid oldékonyak, és jó hatásúak alkalikus közegben is. Ilyen antibiotikumok a kinolonok (ofloxacin, 400 mg/nap/, ciprofloxacin (1000 mg/nap), norfloxacin (800 mg/naponta), pefloxacin (800 mg/naponta)) macrolidek/erythromycin (2 g/nap) roxythromycin (600 mg/nap), josamycin (800 mg /nap), azithromycin (500 mg/nap), tetracyclinek, szulfonamidok/trimethroprim. A kezelési idő 1-6 hónap. A prosztat masszázs a retencióval járó esetekben a kezelés kiegészítő módszere. Hólyagnyaki sclerosis, prosztatakövek, sikertelen antibakteriális kezelés esetén transurethralis resectio (TUR, TUI) segíthet. A kezelés kiegészítéseként alfa-receptor gátlók, non-szteroid gyulladáscsökkentők, illetve lokális kezelés is alkalmazható. Az ellenőrző bakteriológiai vizsgálatok az antibakteriális kezelés után 3 héttel végzendőek. Az antibakteriális kezelés mellett hetente 1-3 alkalommal végzett prosztatamasszázs jótékony hatású, az irodalom szerint 73%-ban csökkenti a szubjektív panaszokat. 3. Idült kismedencei fájdalom szindróma [chronic pelvic pain syndroma (CPPS)] diagnózisa 3a. Krónikus prosztatagyulladással társuló kismedencei fájdalom 3a/1. Tünetek: A krónikus prosztatagyulladással társuló kismedencei fájdalom szindróma (CP/CPPS) diszkomfortot, illetve fájdalmat eredményez a kismedencében, amely legálabb 3 hónapig áll fenn. A klinikai tünetek hasonlóak, mint bakteriális prostatitis kapcsán, de ebbe a csoportba olyan betegek tartoznak, akiknél a bakteriológiai vizsgálat során baktérium nem mutatható ki, csak a prosztata váladékban gennysejtek vannak. 3a/2. Diagnózis: A vizelet üledék vizsgálatának eredménye hasonló, mint a krónikus bakteriális csoportban. A prosztata tapintási lelete sem különbőzik a két betegség-csoportban szenvedőkben. Az ultrahang, transrectalis ultrahang, PSA, illetve az urodinamikai vizsgálatok is hasonló eredményeket adhatnak. A patológiai elváltozások hasonlóak, mint a krónikus bakteriális prostatitis esetében. Feltételezzük, hogy a gyulladást olyan baktérium okozhatja, amely a hagyományos módszerekkel nem mutatható ki, esetleg gomba, Trichomonas, anaerob baktériumok vagy vírusok. A Mycoplasma hominis szerepe kétes, jelenleg is vizsgálják szerepét a CPPS kialakulásában. A leggyakrabban feltételezett kórokozó a Chlamydia Trachomatis és az Ureplasma urealyticum. A kórokozó különleges tenyészéssel vagy molekuláris biológiai módszerekkel mutatható ki. A mikrobiológiai vizsgálatok nemcsak az adott fertőzés kórokozójának kimutatására, de a baktériumellenes kezelés hatásosságának ellenőrzésére is alkalmasak, mivel a fertőzések nagy része tünetmentes vagy csak kevés tünetekkel jár. 3a/3. A leggyakrabban alkalmazott diagnosztikus vizsgálatok: Immunfluorescens festés (IF): Fluoreszceinnel jelzett monoklonális ellenanyag segítségével teszik láthatóvá az epithelialis kaparékban levő elemi testeket, amelyeket gyakorlott szakember fluoreszcens mikroszkóppal vizsgál. A módszer specificitása 89-100%, szenzitivitása 68-100% között ingadozik. Enzim immunesszé (EIA): A vizsgálati anyagban lévő antigén kimutatása monoklonális ellenanyagok segítségével, enzimatikus úton történik. Specificitása 62-90%, szenzitivitása alacsony, 60-75% között változik. DNS hibridizáció: A mikroorganizmusra speciálisan jellemző RNS-szakasz kimutatásán alapul. A módszer specificitása magas (97-99.5%), szenzitivitása azonban csak 65-92%-ot ér el. Amplifikációs technikák: A DNS vagy az RNS szorozáson (amplifikáción) alapuló eljárások, pl. a polimeráz láncreakció-PCR, a ligáz láncreakció-LCR, a transzkripció-mediálta amplifikáció-TMA, a nukleinsav szekvencia alapú amplifikáció-NASBA széles körben elterjedtek. A vizsgálatok specificitása 99,6-99,8%, a szenzitivitás pedig 90-97%-os. 3a/4. Kezelés: A kórokozók kimutatása esetén célzott antibakteriális vagy gombaellenes kezelés szükséges. A kezelés időtartama függ a kiválasztott antibiotikumtól/antimycoticumtól is. Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum esetén adhatunk tizennégy napig 2x100 mg doxycyclint, 3 napig 1x1000 mg clarithromycint, 2 napig 1x500mg i.v, majd egy hétig 1x250 mg per os azithromycint, 4x250 mg erythromycint 2 hétig, 2x1g josamycint 4 napig vagy 2x400mg ofloxacint 2 hétig. Trichomonas esetén napi 3x250 mg metronidazolt kell alkalmazni 2 hétig. 3 b. Nem gyulladásos eredetű kismedencei fájdalom szindróma (régebben prostatodynia)3b/1. Tünetek: A tünetek hasonlóak, mint a két előző betegségcsoportban (II, IIIa). A betegség diagnózisa a hasonló tünettel járó betegségek (1. táblázat) kizárásában alapszik. 1. táblázat Krónikus prosztatagyulladást utánozó megbetegedések:
A krónikus nem gyulladásos eredetű kismedencei fájdalom szindróma etiológiai és patofiziológiája a mai napig még ismeretlen. A betegeknél se gyulladásos, se más urogenitális vagy neurológiai betegség nem mutatható ki. A betegség kialakulásához vezető okok közé sorolható: - Az alsó húgyúti obstrukció (LUTS). A hólyagnyak sclerosis vezethet dertrusor sphincter dysinergiához, dysfunkciónalis vizeléshez, vagy húgycső szűkülethez, mely magas nyomású vizelést eredményezhet, fájdalommal jár, irritativ és obstruktiv tűneteket okozva. - Az intraprostaticus ductalis vizelet reflux eredményezhet steril gyulladást. - Autoimmun betegség, vagy immunológiai betegség. - Nem kimutatható neuromuscularis betegség, mely a pelvison lokalizálódik. - Intersticialis cystitis.
3b/2. Vizelet: A vizelet és az összes bakteriológiai vizsgálatok negatív eredményűek. 3b/3. UH: Az ultrahang vizsgálatok nem segítik a diagnózist. 3b/4. Urodinamikai vizsgálat: Az urodynamiás vizsgálatok során a hólyagnyaki és a medencefenéki izomzat fokozott tónusa és spastikus dysfunctio kimutatható a hólyagnyak és a prosztatikus húgycső között. Emellett gyenge vizelési áramlás (mind a Qmax. és Qaver. is csökken), a hólyagnyak is a prosztatikus húgycső inkomplet relaxációja, a külső záróizomtól proximalisan abnormálisan nagy nyugalmi húgycsőzáró nyomás is kimutatható. 3b/5. Prosztatagyulladás kérdőívek: Mint az idült prosztatagyulladásban, ugyanúgy ebben a csoportban is fontos szerepet játszanak a különböző kérdésgyűjteményeket/ tünetsúlyossági kérdőívek, mint a „4 questions cataloge”, a „21 questions, University of Washington”, a „Sevirity and Frequency” és az NIH Chronic Prostatitis Clinical Research Network prosztatitisz – specifikus tünet – indexe. 3b/6. VAS (visual analog pain scale) és vizelési napló: A beteg panaszait a fájdalom dominálja, ezért használjuk a VAS skálát, amellyel objektíven követhetjük a beteg főpanaszát. A VAS skálát mindig érdemes vizelési naplóval kiegészíteni. VAS (Visual Analog pain Scale) Beteg neve: Születési dátum: 0 10 cm VAS érték: , (cm) Datum: …………… orvos aláírása: ………… 3b/7. RDV: A vizsgálat fontos információkkal szolgál a prosztatáról, a gáttájról, a végbél záróizomról, de kimutathatjuk vele az aranyereket, a végbéldaganatokat, az anus repedéseit (fissurák), esetleges sipolyait. A rectalis vizsgálat kombinálható neurológiai vizsgálatokkal, amelyekkel a lumbalis és sacralis dermatomák érzékenységét vizsgáljuk meg. 3b/8. Kezelés: A hátsó húgycsőnyomás csökkentésére α-adrenerg blokkolókat adhatunk. A rozspollen kivonatok a spasztikus diszfunkció csökkentése mellett a prosztaglandin és leukotriének bioszintézis gátlásán keresztül pangást csökkentő és antiflogisztikus hatással is rendelkeznek (Pollstimol-Cernil 3x2, majd 2x2 tabletta/naponta). A xantin-oxidáz bénítókat a xantinszint csökkentésére adhatunk (Milurit 3x100 vagy 1x300 mg/naponta). Adjuváns kezelésként nem-szteroid gyulladáscsökkentő, triciklikus antidepreszans, valamint cink adható. A prosztatamasszázs segíthet a neuromuscularis kismedencei fájdalommal járó spaszticitás feloldásában. Irritatív vizelési panaszok esetén paraszimpatikolitikumot rendelhetünk a betegnek. A kezelés kiegészítéseként transzurethrális és transrectalis hypertermiát, illetve transzurethrális termoterápiát is alkalmazhatunk. Antibakteriális kezeléssel csak a betegek kis százaléka gyógyítható, de alkalmazása mégis javasolt. Szteroid adása nem indokolt. Hólyagnyaki szűkület esetén transzurethrális prosztata incízió alkalmazható, de eredményessége bizonytalan, a tünetek és panaszok korán visszatérnek és a szűkület újra kialakulhat. A biofeedback, relaxációs gyakorlatok, valamint az életmód változtatása (diéta, biciklizés abbahagyása) segíthet a beteg panaszainak enyhítésében. Az elektromágneses kezelés egyértelműen javulást eredményez. A módszer nem invazív, ezért megismételhető, mivel jótékony hatása kb. 3 vagy 6 hónap után elmúlhat. Műtéti megoldás nem javít a panaszokon (pl. transurethralis hólyagnyak incízió, transurethralis prosztata reszekció, radikális prostatectomia). 4. Tünetmentes prosztatitisz Ezzel a kórképpel „góckeresés” során találkozhaunk elsősorban. Az elvégzett 3 részes vizeletvizsgálattal és masszírozással nyert prosztata-váladékból készült kenet segítségével egyértelműen diagnosztizálható a prostatitis. A kezelések során gondolnunk kel a partner fertőzésének lehetőségére, így a kezelés kezdetén a beteg figyelmét fel kell hívni erre. A kórkép további kivizsgálása, illetve kezelése megegyezik a krónikus bakteriális prostatitis kapcsán leírtakkal. Dr. Mavrogenis Stelios 1082 Budapest, Üllői út 78/B
Irodalomjegyzék: 1. Mavrogenis S. Nádas Gy. A prostata gyulladás Hippocrates 2000 II/3, 158-159, 2. Mavrogenis S. Benignus Prostata Hyperplasia Hippocrates 2002 IV/5/286-290 3. Mavrogenis S, Szendrői A. Iatrogén húgyúti fertőzések Hippocrates V/2 2003, 101-1034. Pánovics J, Mavrogenis S: A Prosztatagyulladás Focus Medicinae VI/3, 7-11, 2004. 5. Collins MM, Stafford RS, Oleary MP et al.: How common is prostatitis? A national survey of phisician visits J. Urol., (159), 1224-1228. 1998. 6. European Association of Urology. Guidelines 2009. 7. Schaeffer, J.A and Weidner W.: International concensus conference in the diagnosis and treatment of prostatitis Eur.Urol., Suppl. 2 (2), 2003. 8. Mavrogenis S., Pánovics J. Prostatitis Hippocrates VIII/1 2006. 9. Nyirády P. A prosztata megbetegetései Magy Családorvosok Lapja 6:8-15.2009 10. Nyrády P. A prosztatagyulladás tünetei. Romics I. (szerk): A prosztata betegségei White Golden Book, Budapest, 171-173.2005 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES Copyright: © Hippocrates 2000 - 2010. Created by Spinerette Information Systems 2010. |
