Kiégés (burnout) szindróma az orvosi hivatásban

Következô  
  cikk

Dr. Ádám Szilvia, Dr. Győrffy Zsuzsa, Dr. Csoboth Csilla
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

Összefoglalás

Bevezetés: A kiégés pathomechanizmusában a munkahelyi stressz fontos szerepet játszik. Az orvosok jelentős munkahelyi stresszterheltségnek vannak kitéve, így a kiégés előfordulása körükben várhatóan magas. Mindezek ellenére az orvosok kiégésének gyakoriságáról Magyarországon átfogó felmérés eddig még nem született.

Célkitűzések: A kiégés prevalenciájának felmérése magyarországi orvostársadalom körében a Maslach Burnout Inventory (MBI) felhasználásával, valamint a kiégés prevalenciája és az orvosok szomatikus és pszichés egészségi állapota, egészségmagatartása, szociodemográfiai változói, valamint a munkával és otthoni élettel kapcsolatos tényezői közötti kapcsolat feltárása.

Módszerek: Kvantitatív epidemiológiai vizsgálat (N=187) országos reprezentatív orvosi minta alapján.

Eredmények: Az MBI 3 kiégési dimenzióját tekintve, az orvosok 21,2%-ára jellemző az emocionális kimerülés, 7,7%-ára a deperszonalizáció és 33,1%-ára a teljesítményvesztés. A kiégés egyes alskálái szoros összefüggésben állnak a szomatikus és pszichés megbetegedések prevalenciájával, az egészségmagatartás egyes tényezőivel, a munkával, munkahellyel, munkakörülményekkel való elégedetlenséggel és a munkahely-otthon közötti szerepkonfliktus meglétével.

Kulcsszavak: kiégés, orvosok, egészségmagatartás, egészségi állapot, munkastressz, szerepkonfliktus

Abstract

Introduction: Work stress plays an important role in the pathogenesis of burnout. Physicians are exposed to high levels of work stress, thus the appearance of burnout among physicians could almost be inevitable. However, there is a paucity of information on the prevalence of burnout in this professional group in Hungary.

Aims: To explore the prevalence of burnout among physicians in Hungary using the Maslach Burnout Inventory (MBI) and to explore relations of burnout to somatic and psychiatric health, health maintenance behaviour, sociodemographic variables, and factor associated with the work-home interface.

Methods: Quantitative epidemiological survey among a representative sample of Hungarian physicians (N=187).

Results: The prevalence of the 3 MBI dimensions of burnout, emotional exhaustion, depersonalisation and low personal accomplishment, among Hungarian physicians was 21.2%, 7.7%, and 33.1%, respectively. The burnout dimensions showed a strong correlation with poor somatic and psychiatric health, unfavourable health maintenance behaviour, dissatisfaction with the job and working environment, as well as work-home conflict

Key words: burnout, physicians, somatic and psychiatric health, health maintenance behaviour, work stress, work-home conflict

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az OKTK A/0109/2004 számú programja támogatta. Ezennel szeretnénk köszönetet mondani minden orvosnak, akik nagy munkaterheltségük és kevés idejük ellenére vállalták a vizsgálatunkban való részvételt.

Bevezetés

1974-ben Freudenberger használta először a kiégés szakkifejezését, a pszichiátriai dolgozók körében megfigyelt érzelmi kimerülésre.¹ A kiégés empirikus vizsgálatával foglalkozó jelenlegi kutatásunk a Maslach, Jackson és Leiter által kidolgozott modellen alapul, amely a kiégést a következőképpen definiálja: „az érzelmi kimerülés, deperszonalizáció, és az egyéni teljesítménycsökkenés tünetegyüttese, amely emberekkel foglalkozó személyek körében lép fel”.² A kiégés pathomechanizmusában az emocionális kimerülés jelentkezik először, melynek során egyre fáradtabbá válik az egyén és egyre kevesebb energiát tud vagy akar munkájába befektetni. Ezt az állapotot követi a deperszonalizáció dimenziója, melynek során cinikussá válik a betegekkel és egyre kevésbé tud vagy akar kapcsolatot teremteni klienseivel és kollégáival. Mindez átvezet a következő fázishoz, ahol egyéni teljesítménye romlik. A kiégés egy lassan kialakuló folyamat végeredménye, melyben a stresszel teli munkavégzés és munkakörülmények kulcsszerepűek.

            Az orvosok és egészségügyi dolgozók a munkahelyi stresszterheltség szempontjából mindig különösen veszélyeztetettnek számítottak, így a stressz okozta pszichikai megbetegedések – mint például a kiégés – előfordulása körükben magas lehet. Mindezek ellenére a kiégés gyakoriságáról Magyarországon átfogó felmérés eddig még nem született. Ezért vizsgálatunk elsődleges célja a kiégés prevalenciájának feltárása volt a magyarországi orvostársadalom körében.

A kiégés empirikus vizsgálatának egyik fontos célja a lehetséges okok és következmények megismerése. Az orvosok kiégésének számos jelentős következménye lehet. A kiégés ronthatja az orvosok általános pszichikai és szomatikus egészségi állapotát, ami a munkateljesítmény romlásához, a hiányzások számának növekedéséhez, pályaelhagyáshoz, a munkahelyi megelégedettség és a betegellátás színvonalának csökkenéséhez vezethet.^3-5 Vizsgálatunk másik célja ezért az volt, hogy feltárjuk a kiégés prevalenciája és az orvosok szomatikus és pszichés egészségi állapota, egészségmagatartása, szociodemográfiai változói, valamint a munkával és otthoni élettel kapcsolatos tényezői közötti kapcsolatot.

Minta és módszer

            2004 őszén a Magyar Orvosi Kamara adatbázisa alapján 500 magyar orvost választottunk ki kor, településtípus, valamint szakág szerint reprezentatív módon. Az önkitöltős kérdőíveket postán juttattuk el a kiválasztott résztvevőkhöz. Felkérésünkre 187 orvos (108 nő és 79 férfi) válaszolt (37%-os válaszarány). A résztvevőket írásban biztosítottuk az adatok bizalmas kezeléséről.

            A kiégés mérésére a Maslach Burnout Inventory-t (MBI) használtuk. Az MBI egy 22 tételből álló kérdőív, mely a kiégést három dimenzióban méri (emocionális kimerülés, deperszonalizáció és teljesítménycsökkenés skálák).² A résztvevők egy 7-fokozatú Likert skálán (0=soha, 6=minden nap) jelzik, hogy egyes munkájukkal kapcsolatos érzéseiket milyen gyakran észlelik. Az emocionális kimerülést 9 kérdés (pl. Kifacsartnak érzem magam a munka után.), a deperszonalizációt 5 kérdés (pl. Mióta ezt a munkát végzem, érzéketlenebb vagyok az emberek iránt.) és a teljesítményvesztést 8 kérdés méri (pl. Úgy érzem, hogy a munkámon keresztül pozitívan befolyásolom az emberek életét.). A kérdésekre adott válaszok alapján a kiégés mindegyik dimenziójára egy érték jellemző. Az értékeket három csoportba (alacsony, közepes, magas) soroltuk. A csoportosítás alapjául egy normatív minta értékei szolgáltak. Az orvosok körében a magas fokú kiégést a következő értékek jelzik: emocionális kimerülés =27 pont, deperszonalizáció =10 pont és teljesítménycsökkenés =33 pont. Az MBI-t a szerzők engedélyével lefordítottuk és validáltuk.²

A szomatikus és pszichés egészségi állapotot egy 39 tételből álló betegséglistával, az egészségi állapot Likert skálás önbecslésével, az öngyilkossági gondolatok prevalenciájával és egy alvászavar-skálával⁶ vizsgáltuk. Az orvosok egészségmagatartását a dohányzásra, alkohol- és nyugtatófogyasztásra vonatkozó kérdésekkel vizsgáltuk. A munkával kapcsolatos attitűdök, mérése (munkastressz, munkaidő, szabadidő mennyisége, munkahelyek száma, ügyeletek mennyisége, feszült helyzetek előfordulása) Likert típusú kérdéseket alkalmaztunk. Vizsgálatunk női résztvevőit terhességük, a szülés, és a munkahely-otthon konfliktus (ún. szerepkonfliktus) részleteiről is megkérdeztük. Mintánkban az alábbi szociodemográfiai tényezőket mértük fel: kor, családi állapot, gyerekszám, munkahely, és foglalkozás.

Az adatfeldolgozást az SPSS 9.0 (SPSS Inc, Chicago, Illinois, USA) program felhasználásával végeztük, és a 95%-os szignifikanciaszintet (p<0.05) fogadtuk el az értékelhetőség minimumának.

Eredmények

A minta szociodemográfiai jellemzőinek leírása

Az 1. táblázat az orvosok szociodemográfiai profilját mutatja be. A mintába került orvosok átlagéletkora 47,1 év (SD 8,7) volt és a minta 59%-a 50 év alatti orvosokból állt. A családi állapot megoszlását tekintve az orvosnői csoportban jellemző az elvált és özvegyek nagyobb aránya a férfi orvosokéhoz viszonyítva, de a minta egészét nézve a házastársi kapcsolat van a legnagyobb arányban. Gyerekszám tekintetében jellemző, hogy a férfi és női orvosok körében nagyobb arányú a 2 vagy több gyermek vállalása, és kisebb arányban gyermektelenek. Mintánkban kórházi és klinikai munkát nagyobb arányban vállalnak férfiak, míg a járóbeteg-szakrendelésen dolgozók nagyobb arányban nők. Az orvosok 69,2%-a ügyel, míg az orvosnőknél ez az arány 50,9% (adat nem mutatva). A férfi orvosok körében a háziorvosok (16,5%) és belgyógyászok (16,5%), míg a nők körében a felnőtt háziorvosok (15,7%) és házi gyerekorvosok (11,2%) voltak többségben.

A kiégés prevalenciája

Az orvosok közel fele számolt be közepes és magas fokú emocionális kimerülésről valamint teljesítményvesztésről, míg a közepes és magas fokú deperszonalizáció prevalenciája kb. 30% volt (2. táblázat). A kiégés dimenziói és egyes szociodemográfiai tényezők közötti kapcsolat leíró jellegű vizsgálata azt mutatta, hogy orvosnőkre az emocionális kimerülés állapota, míg a férfi orvosokra a deperszonalizáció jellemző (3. táblázat). A teljesítménycsökkenés a házasságban élők között nagyobb arányban fordul elő. A kórházban dolgozó orvosok gyakrabban számoltak be emocionális kimerülésről és deperszonalizációról, míg a szakrendelőkben és háziorvosi praxisokban dolgozó orvosok gyakrabban észleltek teljesítménycsökkenést (3. táblázat).

A kiégés és az egészségi állapot, az egészségmagatartás, egyes szociodemográfiai valamint a munkahelyi és otthoni tényezők közötti kapcsolat korrelációs vizsgálata

            A 4. táblázat az orvosok szomatikus és pszichés egészségi állapotának, egészségmagatartásának, egyes szociodemográfiai tényezőinek valamint a munkahellyel és otthoni élettel kapcsolatos tényezőknek a kiégés egyes dimenzióival való összefüggéseit mutatja be. A Pearson-féle korrelációs együttható (PKE) a vizsgált változó és a kiégés dimenzióinak intenzitása közötti kapcsolat erősségét jelzi.

            Az emocionális kimerülés szignifikáns összefüggést mutatott az alábbi szociodemográfiai változókkal: nemmel (nő), a családi állapottal (házas), valamint az életkorral (<40 év). Egyenes arányú kapcsolatot találtunk az emocionális kimerülés és a rossz szomatikus valamint pszichés egészségi állapot (az egészségi állapot negatív önértékelése, az allergia és az izom- csontrendszeri megbetegedések, a pánikbetegség, az öngyilkossági gondolatok, az alvászavar, a nagy munkaterheltség, a jelentős munkahelyi ártalom, a munkahelyi stressz és megelégedetlenség prevalenciája) között. Az emocionális kimerülés továbbá összefügg az egészségmagatartás egyes kérdéseivel (a helytelen táplálkozással és a rendszeres anxiolytikum szedéssel). A munkahely-otthon konfliktusának megléte szoros kapcsolatot mutatott az emocionális kimerülés prevalenciájával orvosnők esetében. A deperszonalizáció a nemmel (férfi), az öngyilkossági gondolatok, az alvászavar, a nagy munkamegterheltség, a munkahelyi stressz és a munkával való elégedetlenség prevalenciájával, valamint az egészségtelen táplálozással és rendszeres anxiolytikum szedéssel volt szoros kapcsolatban. A teljesítményvesztés szignifikáns összefüggést mutatott a családi állapottal (házas), az életkorral (<40 év), az egészségi állapot negatív önértékelésével, az alvászavarok, a magas munkahelyi ártalmak és a munkahellyel való elégedetlenség prevalenciájával, valamint az egészségügyi prevenció hiányával illetve a szerepkonfliktus meglétével orvosnők esetében.

Megbeszélés

Epidemiológiai felmérésünk elsődleges célja a kiégés prevalenciájának feltárása volt a magyarországi orvostársadalom körében. Vizsgált mintánk 21,2%-ára jellemző a magas fokú emocionális kimerülés, 7,7%-ára a deperszonalizáció és 33,1%-ára a teljesítményvesztés. Nemzetközi összehasonlításban, a magyar orvosok kiégési mutatói hasonlóak a más országokban dolgozó orvosokéhoz képest. 2001-ben 1824 amerikai és 1435 holland orvost vizsgáltak a kutatók, melyek körében a kiégés (emocionális kimerülés) előfordulási gyakorisága 22% illetve 11%-os volt.⁷ Svájci háziorvosok és brit sebészek körében a kiégés (emocionális kimerülés) prevalenciája ugyancsak hasonló értéket mutatott a magyarországi orvosokéhoz képest (19% valamint 27%).^{8, 9}

Eredményeink alapján elmondható, hogy az emocionális kimerülés leginkább a kórházi- és szakrendelőkben dolgozókra a legjellemzőbb. A deperszonalizáció a kórházi orvosok között a legmagasabb, míg a teljesítményvesztés leginkább a szakrendelőkben dolgozók sajátja. Hasonló eredményeket közölt Olkinuora, aki a finn orvosok körében végzett vizsgálatot a kiégés prevalenciájáról. A finn orvosok esetében a legmagasabb kiégési pontszámok azoknál volt megfigyelhető, akik nagy egészségügyi központban dolgoznak (főleg általános orvosok és nem szakorvosok). E területeket a magas munkaterhelés, a kiszámíthatatlan munkaidő és az állandó bizonytalanság problémái jellemeznek. A legalacsonyabb kiégési pontszámok azoknál fordult elő, akik magánpraxist folytatnak, egyetemeken, kutató intézetekben dolgoznak.¹⁰

Vizsgálatunk másik célja ezért az volt, hogy feltárjuk a kiégés prevalenciája és az orvosok egészségi állapota, egészségmagatartása, egyes szociodemográfiai változói valamint a munkahelyi és otthoni élet tényezői közötti összefüggéseket. Eredményeink szerint megállapítható, hogy a kiégés mindhárom dimenziója szoros kapcsolatban áll bizonyos szociodemográfiai tényezőkkel, mint pl. a fiatalabb életkorral vagy a házas családi állapottal. Az emocionális kimerülés tendenciaszerűen inkább az orvosnőket érinti, míg a deperszonalizáció tünete a férfi orvosokra jellemző. A kiégés egyenes arányú kapcsolatot mutatott a szomatikus és pszichés megbetegedések prevalenciájával, a rossz egészségmagatartással és a munkahely-otthon közötti szerepkonfliktus meglétével. A kiégés és a munkahelyi stressz szoros kapcsolata a kutatás során nyilvánvalóvá vált.

Eredményeink felvetik további kutatások szükségességét, melyek során szélesebb körben vizsgálnánk a magyarországi orvostársadalom megbetegedési mutatóit és kiégettségét, és kapott eredményeinket összehasonlítanánk más segítő foglalkozásúakéval. Ugyancsak további vizsgálatokat igényel a kiégés és a rossz szomatikus/pszichés egészségügyi állapot, valamint egészségmagatartás közötti ok-okozati viszony pontosabb feltárása. Eredményeink felhívják a figyelmet a munkahelyi stressz valamint az orvosnők körében fellépő szerepkonfliktus (munkahelyi és otthoni szerepek között) központi fontosságú szerepére a kiégés pathomechanizmusában és rávilágítanak a munkahelyi stressz valamint a szerepkonfliktus minimalizálásának szükségességére, amely a kiégés fokának csökkenéséhez és következésképpen az orvosok egészségi állapotának javulásához vezethet.

Dr. Ádám Szilvia, Dr. Győrffy Zsuzsa, Dr. Csoboth Csilla

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

E-mail:            adaszil@net.sote.hu

Felhasznált irodalom

1. Freudenberger HJ: Staff burnout. J Soc Issues 1974;30:159-165.

2. Maslach C, Jackson SE, Leiter MP: Maslach burnout inventory manual (3rd ed.). Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press, 1996.

3. Shanafelt TD, Bradley KA, Wipf JE, et al: Burnout and selfreported patient care in an internal medicine residency program. Ann Intern Med 2002;136:358–367.

4. Faragher EB, Cass M, Cooper CL: The relationship between job satisfaction and health: a meta-analysis. Occup Environ Med 2005;62(2):105-112.

5. Pikó B, Piczil M: És rajtunk ki segít? Esély 2000;1:110-120.

6. Soldatos CR, Dikeos DG, Paparrigopoulos TJ: Athens Insomnia Scale: validation of an instrument based on ICD-10 criteria. J Psychosom Res 2000;48(6):555-560.

7. Linzer M, Visser MR, Oort FJ, et al: Predicting and preventing physician burnout: results from United States and the Nethetlands. Am J Med 2001;111(2):170-175.

8. Goehring C, Bouvier Gallacchi M, Künzi B, et al: Psychosocial and professional characteristics of burnout in Swiss primary care practitioners: a cross-sectional survey. Swiss Med Wkly, 2005;135:101–108.

9. Ramirez AJ, Graham J, Richards MA, et al: Mental health of hospital consultants: the effects of stress and satisfaction at work. Lancet, 1996;347:724-728.

10. Olkinuora M, Asp S, Juntunen J, et al: Stress symptoms, burnout and suicidal thoughts of Finnish physicians. Scand J Work Environ Health 1992;18(Suppl 2):110-112.

1. táblázat              A minta szociodemográfiai jellemzői

2. táblázat           A kiégés három dimenziójának prevalenciája intenzitás szerint orvosok körében

3. táblázat      A kiégés prevalenciája a nem, családi állapot, valamint munkahely függvényében

4. táblázat   A kiégés és egyes szociodemográfiai változók, az egészségi állapot, egészségmagatartás valamint a munkahelyi és családi élettel kapcsolatos tényezők közötti összefüggések

Kérdések

1.      Mi fűződik Maslach és munkatársai nevéhez?

a.       A depresszió-skála megalkotása.

b.      A vitális kimerültség mérőeszközének leírása.

c.       A kiégés mérőeszközének megalkotása.

d.      Az ellenségesség kérdőív megalkotása.

2.      Melyik állítás igaz a kiégés jelenségére vonatkozóan?

a.       A kiégés a klinikai depresszióval megegyező tüneteggyüttes.

b.      A kiégés egyszeri, egyedi jelenség, amely nem visszafordítható.

c.       A kiégés szoros kapcsolatban áll a munkastressszel.

d.      A kiégés nem az emberekkel foglalkozó szakmák jellemzője.

3.      A kiégés pathomechanizmusában az alábbi dimenzió játszik szerepet:

a.       az emocionális kimerülés.

b.      a deperszonalizáció.

c.       a teljesítményvesztés.

d.      mindhárom dimenzió szerepe egyaránt fontos.

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES
Copyright: © Hippocrates 2000- 2006
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2006.