 Elôzô
cikk |
A Magyar Diabetes Társaság XVIII. kongresszusa |
|
Elôzô
cikk |
A Magyar Diabetes Társaság XVIII. kongresszusa |
|
A Magyar Diabetes Társaság 2006. április 20-23. között Tihanyban tartotta XVIII. kongresszusát. A cukorbetegséggel foglalkozó szakemberek, háziorvosok, szakdolgozók és dietetikusok kétévente megrendezésre kerülő seregszemléje több mint 1500 résztvevőt vonzott, akik több neves nemzetközi előadót is meghallgathattak. A kongresszus számos szakmai érdekességet hozott magával. A kongresszus tudományos témakörei közül idén kiemelkedik a metabolikus szindróma, az inzulinrezisztencia, az idegrendszeri szövődmények kialakulása valamint az új inzulinokkal szerzett tapasztalatok. A Magyarországon jelenleg vezető halálozási oknak számító szív-érrendszeri megbetegedések esetében már maga a diabéteszes állapot is a legkomolyabb kockázatot jelenti – egy cukorbeteg rizikója megegyezik egy már infarktuson átesett emberével –, a betegség pedig gyakran társul egyéb, további kardiovaszkulláris rizikót jelentő betegségekkel. Ha ezek együttesen jelentkeznek, akkor sokszor már metabolikus szindrómáról beszélhetünk (tünetei az emelkedett vérnyomás, különféle vérzsírszint eltérések, csökkent cukortolerancia (IGT), elhízás). Az egyéb tünetek gyakran már a cukoranyagcsere-zavarok megjelenése előtt jelentkeznek, így időben történő felismerésükkel még a diabétesz teljes kialakulása előtt megkezdhető a terápia, jelentősen javítva az érintett beteg hosszú távú kilátásait. Többek között a konferencián mutatták be azt, a Társaság tagjainak közreműködésével végzett reprezentatív vizsgálatot is, ami a metabolikus szindrómával kapcsolatos lakossági ismereteket és véleményeket mérte föl. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társasággal tartott közös szimpóziumon a vércukorszint mérésével kapcsolatos aktuális kérdések mellett a HbA1c-mérés, illetve a HDL-koleszterinszint meghatározása is terítékre kerül. Az egyre korszerűbb, azaz az élettani folyamatokat egyre jobban utánzó ún. „inzulin analóg” termékek között egyre újabb készítmények jelennek meg, így fontos, hogy a szakemberek megoszthassák az új készítményekkel szerzett tapasztalatokat. Jelenleg már a legmodernebbek is elérhetőek a magyar betegek számára, melyek előnye elsősorban a hipoglikémia (a vércukorszint hirtelen leesése) ritkább bekövetkezésében érhető tetten. A magyar diabetológiai szakma nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a MDT az országban és a régióban egyedülállóan nemzetközi szakmai díjat alapíthatott 2002-ben. A magyar származású Somogyi Mihály professzornak (a minden szakember által ismert Somogyi-effektus névadója) emléket állító Somogyi Díjat (Somogyi Award) kétévente ítélik oda, az idei díjazott Geremia B. Bolli professzor (Perugia, Olaszország) is az esemény meghívott előadója. A konferencián adták át a hosszú távú és kiemelkedő szakmai munkásságért járó Pro Diabetológia Díjat, a Társaságban kifejtett munkát elismerő Magyar Imre Emlékérmet és a Hetényi Géza Pályadíjat. A konferencia szervezői – a hagyományoknak megfelelően – gondoltak az érintettekre és a betegszervezetekre is. A tudományos program részeként „Civil szervezetek a cukorbetegekért” címmel kerekasztal beszélgetést szerveztek, a betegszervezeti tagok és képviselők pedig jelképes részvételi díj ellenében vehettek részt a konferencián.
|
|
Elôzô
cikk |
||
|
A Magyar Diabétesz Társaság 2006. évi tihanyi Kongresszusán a GlaxoSmithKline Inzulinrezisztencia címmel tartott szimpóziumot Prof. Dr. Jermendy György elnökletével. A szimpózium témái: A glitazonok hatásmechanizmusa és helyük az orális kezelés algoritmusában Prof. Dr. Winkler Gábor előadásában, valamint a Rosiglitazon a klinikai gyakorlatban Dr. Hídvégi Tibor előadásában voltak. A legtöbb orvos a hagyományos lépcsőzetes kezelési módszerre támaszkodik a 2-es típusú diabétesz kezelésében, mely életmód változtatással (mozgás és diéta) kezdődik, ezt követi az orális antidiabetikus monoterápia, ahol a dózist csak lassan emelik a maximális határig, majd következik a kombinált gyógyszeres kezelésre való áttérés. A kombinált kezelés korábbi beindításával jobb terápiás eredményt lehet elérni, melyet kutatási eredmények is bizonyítanak. Mind a metformin, mind a roziglitazon számos kardiovaszkuláris rizikófaktort javít. A metformin ezentúl bizonyítottan csökkenti kardiovaszkuláris betegség kialakulását (UKPDS). Az Avandamet módszer korai intenzív alkalmazása az inzulinrezisztencia csökkentése révén segít a HbA1c célérték mielőbbi elérésében (ha 3 hónap elteltével a betegek nincsenek a <6,5%-os HbA1c szinten, úgy kombinált kezelés beindítása javasolt), hatékony a tartós glikémiás kontroll fenntartásában, javítja a bétasejt funkciót (azaz a szervezet saját inzulinjának működését) és számos kardiovaszkuláris rizikófaktorra is előnyösen hat. 2005 júniusától társadalombiztosítási támogatással új antidiabetikum kombinációval (roziglitazon+ metformin) jelent meg a GlaxoSmithKline a magyar piacon. Az eddig külön-külön felírható két gyógyszer egy tablettában került forgalomba a korábbinál lényegesen kedvezőbb térítési díjjal. Az Avandamet a túlsúlyos 2-es típusú cukorbetegek kezelésében jelent nagy előrelépést, akiknek a testtömeg indexe (BMI) 25 kg/m2 feletti, illetve haskörfogatuk meghaladja nőknél a 80, férfiaknál a 94 cm-t. A metformin + roziglitazon kombináció azon túlsúlyos 2-es típusú cukorbetegeknek javasolt, akiknek, a megfelelő diéta és rendszeres testmozgás, valamint a metformin monoterápia mellett már nem biztosítható a megfelelő anyagcserehelyzet (célértékek: HbA1c= 6,5%, éhomi vércukor =6mmol/l, étkezés utáni vércukor 7,5mmol/l). Jelenleg is folynak hosszú távú klinikai vizsgálatok, amelyek a glitazonok tartós alkalmazásának hatékonyságáról, más terápiákkal történő összehasonlításáról nyújtanak majd információt. Az előzetes eredmények biztatóak, és reményeink szerint szív- és érrendszeri szövődmények elleni védőhatásuk is bizonyításra kerül.
|
||
|
E-mail levelezés erre a címre:
HIPPOCRATES Created by Spinerette Information Systems 2006. |
