2006 március április május

A tápláltsági állapot szűrése elengedhetetlen a betegek körében, mert a rossz tápláltsági állapot a gyógyulást veszélyezteti, hosszabbá teszi az ápolási időt, elhúzódóbbá a sebgyógyulást. A kiszűrt beteg tápláltsági állapotának meghatározását követően lehet további – az állapot javítását célzó – lépéseket tenni. A tápláltsági állapot meghatározásához elengedhetetlen a dietetikus szakértelme és munkája, aki az eredményről és a javasolt lépésekről tájékoztatja a beteg kezelőorvosát. Jelenleg, a prevenció előtérbe kerülésekor sok háziorvosi praxisban már elérhető a táplálkozástudományi szakember, valamint a kórházak ambulanciáin is egyre több helyen találunk dietetikust, aki az alapellátásban kiszűrt beteg tápláltsági állapotával tovább foglalkozik.

Az Európai Mesterséges Táplálási Társaság (ESPEN) ajánlása szerint az alapellátásban a Brit Mesterséges Táplálási Társaság (BAPEN) által kidolgozott Malnutrition Universal Screening Tool (MUST) szűrést célszerű alkalmazni, mivel gyors és egyszerű folyamat, és a kapott eredmény értékelése, valamint további javaslatok is szerepelnek benne.

A tápláltsági állapot szűrésének kevés tárgyi feltétele van, így különösebb anyagi beruházás nélkül megvalósítható a háziorvosi praxisban is. Ezek a következők: mérleg, magasságmérő, mérőszalag.

A kérdőív első kérdése a testtömegindexre (BMI) vonatkozik, amely a testtömeg [kg] és a testmagasság [m] négyzetének hányadosa, mértékegysége a kg/m². A hiteles eredmény érdekében az adatokat minden esetben mérni kell. A testtömeg mérése 0,5 kg pontossággal történjen. A testmagasságot álló helyzetben, a vertex és a talpsík között magasságmérővel mérjük. A szemek előre tekintsenek, a fej, a váll és a sarkak érintsék a függőleges felületet. Amennyiben a beteg nem tud felállni, és így testmagassága nem mérhető, akkor a testmagasságot becsülni szükséges, ám nem ránézésre, esetleg 10–15 évvel korábbi mérésre alapozva tegyük ezt. A testmagasság becslésének egyik egyszerű, megbízható és reprodukálható módja az ulna hosszából nem és életkor függvényében táblázatból történő becslés (1. táblázat). Az ulnahosszt test előtt keresztbe tett bal karon, a processus olecranon és a processus styloideus között mérjük. A britek által készített táblázat két korcsoportot különít el: 65 évnél idősebbek és 65 évnél fiatalabbak.

	Becsült testmagasság [cm]
Ulnahossz [cm]	Nő (<65 év)	Nő (>65 év)	Férfi (<65 év)	Férfi (>65 év)
18,5	147	140	146	145
19,0	148	142	148	146
19,5	150	144	149	148
20,0	151	145	151	149
20,5	152	147	153	151
21,0	154	148	155	152
21,5	155	150	157	154
22,0	156	152	158	156
22,5	158	153	160	157
23,0	159	155	162	159
23,5	161	156	164	160
24,0	162	158	166	162
	Becsült testmagasság [cm]
Ulnahossz [cm]	Nő (<65 év)	Nő (>65 év)	Férfi (<65 év)	Férfi (>65 év)
24,5	163	160	167	163
25,0	165	161	169	165
25,5	166	163	171	167
26,0	168	165	173	168
26,5	169	166	175	170
27,0	170	168	176	171
27,5	172	170	178	173
28,0	173	171	180	175
28,5	175	173	182	176
29,0	176	175	184	178
29,5	177	176	185	179
30,0	179	178	187	181
30,5	180	179	189	182
31,0	181	181	191	184
31,5	183	183	193	186
32,0	184	184	194	187

1. táblázat

A testmagasság és a testtömeg ismeretében a BMI adott. A pontrendszer szerint 20 kg/m² felett 0, 18,5-20 kg/m² között 1, míg 18,5 kg/m² alatt 2 pontot kell adni.

A következő kérdés az elmúlt 3-6 hónap testtömegváltozására vonatkozik. A háziorvosi rendelőben rendszeres testtömegmérés esetén könnyű választ adni: mennyit fogyott a beteg? A pontozás nem abszolút érték szerint történik, hanem az elvesztett tömeg arányában: 5% alatti fogyás 0,5-10% közötti 1, míg 10% feletti 2 pontot ér.

Az utolsó kérdés az előrelátható éhezés időtartamára kérdez rá. Határérték az 5 nap. Várhatóan ennél hosszabb éhezés esetén 2 pontot hozzá kell adni az előzőekhez. Ebben az esetben biztos, hogy a beteg valamilyen energiát adó tápanyag-kiegészítést igényel majd.

Az értékelés három kategóriába sorolja az eredményeket. 0 pont alacsony kockázatot jelent és a szűrést évente javasolt ismételni. Egy pont közepes kockázat, ezért a szűrést a háziorvos belátása szerint 1–6 hónapon belül szükséges ismételni. Kettő vagy annál több pont magas kockázatot feltételez, és a beteg további tápláltsági állapot meghatározásába, valamint kezelésébe dietetikus bevonását javasolják. Az értékelésben látható, hogy bármely kérdésben legmagasabb, vagy a háromból kettőben közepes pontszám elérése már magas rizikót jelent a malnutrícióra. Ezeket a betegeket tovább vizsgálva (tápláltságiállapot-meghatározás) megállapítható, hogy ez a rizikó tényleges alultápláltságot, ennek fenyegetését jelenti-e.

Ismerve a malnutríció következményeit, fontos szerepe van a tápláltsági állapot időben és rendszeresen, egységes elvek alapján történő felmérésének. Ez alapján meghatározhatók a dietetikusi teendők irányvonalai, valamint megfelelő táplálási–táplálkozási tanácsadás is szükséges. A táplálásterápia megtervezése, egyénre szabása a dietetikus részletesen dokumentált feladata (lenne).

Irodalomjegyzék:

1. Elia M (Ed.): The MUST report. A report of the Malnutrition Advisory Group of the British Association for Parenteral and Enteral Nutrition; 2003. Report No.: ISBN 1 899467 70X

2. Kondrup J, Allison SP, Elia M, Vellas B, Plauth M. Educational and Clinical Practice Committee ESPEN, ESPEN Guidelines for nutrition screening 2002. Clin Nutr. 2003; 22: 415–421.