Bevezetés: A gastro-oesophagealis reflux
(GERD) egy sokarcú betegség
Mindannyian tudjuk, hogy
a gastro-oesophagealis reflux magas incidenciájú megbetegedés.
Az utolsó amerikai adatokból ismert, hogy a klasszikus típusos
tünetek formájában (gyomorégés és/vagy regurgitáció) megjelenő
kórkép a felnőtt lakosság 40%-ban havonta, 20%-ban hetente és
7%-ban naponta észlelhető. Ezek közül mintegy 70%-ra becsülik a
nyelőcső érintettséggel nem járó, endoscoposan negatív esetek
gyakoriságát. Ugyanakkor részben a nyelőcső szegényes tüneti
repertoir-ja miatt, részben pedig azért, mert a gyomorsav egyes
esetekben a nyelőcső fölötti szakaszokat is eléri,
gastrointestinalis területen kívül is megjelenhet tünet. A
gastro-oesophagealis reflux oka, hogy az alsó oesophagealis
sphincter tónusa csökken, ezzel képtelen a gyomorban megtartani
annak teljes tartalmát, így az visszafele, a nyelőcső irányába
áramlik. Az intrathoracalis nyomásingadozás, illetve a nyelőcső
fiziológiásan is létező antiperisztaltikus mozgása miatt a
gyomortartalom az oesophagus magasabb szakaszaiba is eljut, így
oesophago-pharyngealis-, illetve pharyngeo-laryngealis reflux is
kialakulhat. Pozícionális okok miatt ez a gyomortartalom a felső
légutakból az alsó régiókba kerülhet, ilyen módon
extra-oesophagealis tünetek egész sora alakul ki. (1.
táblázat) Az extra-oesophagealis szimptomák egy része csupán
az, ami direkt sav-hatás eredményeképp alakul ki azokban a
szövetekben, melyek az alacsony pH értéket rosszul tűrik.
Azonban a fül- orr- gégészeti, cardialis, pulmonalis, dentalis
panaszok, illetve alvás- és pszichés zavarok formájában
jelentkező tünetekért vago-vagalis reflex mechanizmus és autonóm
dysfunkció is felelős lehet.
Ha figyelembe
vesszük azt a tényt, hogy a GERD tünetként oesophagealis és
extra-oesophagealis formában, valamint endoszkópos szempontból
erozív és nem-eroziv módon egyaránt megjelenhet, megérthetjük,
hogy a reflux betegség a legkülönbözőbb kombinációkban
jelentkezhet, más-más alapbetegség illetve hajlam esetén pedig
megfigyelhetjük súlyosbító tényezőként való megjelenését valódi
diagnosztikus és terápiás puzzle-t eredményezve. Ebben a
kiadványban a nyelőcsövön kívüli tünetek közül a légzészavarokat
okozó formákat tekintjük át.
-
táblázat
A diagnosztikus és
terápiás ténykedést nehezíti az a megfigyelés, hogy az atípusos
tünetekben szenvedő GERD-es páciensek jelentős része nem szenved
típusos tünetek miatt. Az asthmások 40-60%-ánál, a
fül-orr-gégészeti panaszok esetén 57-94%-ban, krónikus
köhögésben 75%-ban hiányoznak a figyelmet felkeltő savas
regurgitáció és gyomorégéses jelek. Éppen ezért a
differenciáldiagnosztikai ténykedésbe, különösen akkor, ha egyéb
okok kizárhatók, be kell illeszteni a GERD kivizsgálását.
Két mechanizmus
ismert az atípusos légúti manifesztációk kialakulására
vonatkozóan: a microaspiraciós és vagus mediálta esemény.
A microaspiratios
esemény magas reflux folyományaképp lép fel. Ilyenkor a direkt
savi hatás lehet a kiváltója hörgőgörcsnek vagy recidiváló
infectio sorozatnak vagy a pulmonalis szövet degenerációjának.
Ugyanakkor a közös embrionális előbélből kifejlődő nyelőcső,
légcső és bronchusfal azonos vagalis innervatioja kapcsán a
felső passage szegényes tünetképzése miatt a közös innervatiojú
területek recidiváló ingerülete révén alakulhat ki patológiás
eseménysorozat. A klasszikus Bernstein teszt elvégzésével,
amikor is 0,1N sósavat fecskendezünk a nyelőcső felső harmadába,
mind a FEV1, mind pedig a vér oxygen szaturációjának csökkenése
észlelhető. A nyelőcső kemoreceptorai afferentációja a n. vagus
rostjain keresztül jut a központ idegrendszerbe, ahonnan a vagus
hátsó motoros rendszerből induló efferens cholinerg rostokon
keresztül jut a bronchusokig.
William Osler már több, mint 100
évvel ezelőtt megmutatta, hogy savat juttatva a mély légutakba
hörgőgörcs idézhető elő. Ezt a megfigyelést azóta számos
irányból igazolták, de mai napig igen sok ismeretlen összefüggés
vár még leírásra.
A reflux
betegséghez társuló légúti tünetek közül leggyakoribb az asthma
és a krónikus köhögés. Az asthma egy korábbi definíció szerint
olyan hörgőgörcs, ami gyógyszerre vagy magától elmúlik. Egy
kevésbé merev meghatározás szerint az asthma a hörgőnyálkahártya
hyperszenzibilitása, ami a legkülönbözőbb stimulusokra való
fokozott érzékenységet jelenti.
Az asthma
patomechanizmusának mélyebb megértése szemléletváltáshoz
vezetett, aminek kapcsán az asthma diagnózisa árnyaltabbá vált.
Kibővült olyan kórképekkel, amelyekben még mérhető légúti
ellánállás-növekedés nem észlelhető. Ilyenkor a kórképet a
makacs köhögés uralja. Ezt a jelenséget dominálóan köhögés
jellemezte asthmának nevezzük. Diagnosztikai szempontból az
aspecifikus provokációs tesztek (metakolin- vagy kálium kloridos
inhaláció) jelenthetik a beteg problémájának megoldását. Az
asthmához hasonlóan e kórkép kezelése ß2-agonisták és inhalációs
corticosteroidok adagolásával történik. További diagnosztikai
kihívást jelent a nemrégiben leírásra került betegség, az ún.
eosinophil bronchitis, melyet a köhögésen és a köpetben
észlelhető eosinophilián kívül sem normál, sem provokációs
légzésfunkciós eltérés nem jellemzi. Terápiásan inhalációs
corticosteroid készítményekre jól reagál.
A tüdő
inflammatios készsége ismert. Visszatérő pneumoniák sokszor
vezethetnek végleges tüdőszövet destrukcióhoz.
A
gastro-oesophagealis reflux és a légúti tünetek összefüggésében
kétség kívül az asthma jelenti az egyik legfontosabb
kapcsolatot. Kialakulásában az extraoesophagealis tüneteket
létrehozó mechanizmusok közül a vago-vagalis reflexsorozat
mellett a microaspiratio is szerepet játszik. Míg a vagus
reflex aktiválódásnak a köhögés okozta bronchoconstricto
kialakulásában van szerepe, addig a microaspiratio révén
neurogén gyulladás (substance P és Neurokinin A felszabadulás),
illetve bronchialis hyperreaktivitás alakul ki.
A vago-vagalis
reflex mechanizmusok fejlődéstani háttere az embrionális létbe
nyúlik vissza. Ahogy azt már láttuk a légcső és a nyelőcső
egyaránt vagalis beidegzésű. Az asthmás betegek fokozott
vagotoniája az imént jegyzett alapon hypersecretiot indukál, és
az alsó sphinctert beidegző izmok szabályozása szintén a vagus
dorsalis magja felelős, ami asthmás állapotban a fokozott
repetitív vagus tónus miatt az alsó oesophagealis sphincter
ellazulásához vezet.
A légúti
nyálkahártya savi expozíciója nemcsak aspiráció, hanem inhaláció
révén is kialakulhat. Egészséges emberben a trachea és a
bronchusok nyálkahártyája enyhe alkalotikus folyadékfilmmel
fedett. A nyálkahártya pH megváltozása Ilyenkor a kilélegzett
magas sósavtartalmú levegő újbóli belégzése okoz károsodást.
Krónikus köhögésnek a 8 hétnél
hosszabban tartó megterhelő jelenséget nevezzük. 1-től 3 hétig
fennálló jelenség esetén szubakut köhögésről beszélünk. A
köhögési receptorok a légutakon kívül számos helyen helyezkednek
el.
-
ábra
A köhögés reflexe
a hörgők falában elhelyezkedő un. gyorsan adaptálódó irritálódó
receptorokból indul. Ezek a receptorok egyszerre érzékenyek
mechanikus és kémiai ingerekre. Köhögési receptorok helyezkednek
el még a felső légutak területén, valamint a szívben, a
rekeszizomban és a gyomorban is.
Az ingerület a vaguson
keresztül jut a medullába, ahonnan mozgatórostokon főként a n.
phrenicuson keresztül jut vissza és alakul ki a nagysebességű
levegőkiáramlás. A köhögés produktív (nyáktermelő) és
száraz (irritatív) lehet.
A kivizsgálás
gondos multidiszciplináris hozzállást kíván. A 2. ábrán
bemutatjuk a krónikus köhögés kivizsgálásának algoritmusát.
-
ábra

A krónikus köhögés
diagnosztikájának és terápiájának algoritmusa
A köhögés miatt
orvoshoz forduló betegek jelentős többségének postnasalis
váladékcsorgás, vagyis fül-orr-gégészeti ok derül ki a
háttérben. Nagyszámú esetben asthma bronchiale okozza a panaszt.
Gyakran COPD áll a háttérben, de a 3. leggyakoribb oka a nem
szűnő köhögésnek maga a reflux betegség, akár erozív, akár
nem-erozív formában. Ha tekintetbe vesszük, hogy sinusitis
maxillarist és az ethmoid régió gyulladását is okozhatja a magas
refux önmagában, akkor a krónikus köhögés hátterében meglepően
magas arányban kell GERD-et feltételeznünk. Természetesen a
diagnosztikus ténykedés első lépéseként feladatunk az esetleges
külső okok, pl. ACE inhibitor szedése, dohányzás vagy
kemikáliákkal való rendszeres kontaktus kiderítése. A reflux
betegség felvetésekor az egyik legfontosabb gyakorlati
tudnivaló, hogy a betegek nagy részénél nem jelentkezik típusos
reflux tünet, ezért nagyon nehéz feladat számukra meggyőzően
elmagyarázni a kóroki összefüggést. Anamnesztikusan a köhögés
helyzetére és időpontjára kitérve a hajnalban kialakuló,
alvásból felébresztő köhögés keltheti fel asthma mellett reflux
betegség gyanúját, hiszen a hajnali fiziológiás sav-áttörés a
fekvő testhelyzet miatt könnyen vezethet az alsó sphinter
elégtelensége esetén köhögéshez akár microaspiráció, akár
vago-vagalis reflux révén. A leírtakból talán világos, hogy egy
konkrét beteg esetében azonos időben több ok is szerepet
játszhat a kínzó, elhúzódó köhögés fennállásában.
A krónikus köhögés
kiemelt szerepét a GERD extra-oesophagealis manifesztációi
között a proGERD study is igazolta, ahol is vizsgált több, mint
6000 GERD-es páciens között a krónikus köhögés fordult elő
leggyakoribb nem típusos tünetként.
Pulmonalis
fibrosis és GERD
Egy 1998-ban
megjelent vizsgálat 17 idiopathias pulmonalis fibrosisban
szenvedő egyén közül 16-nál igazolt GERD betegséget. A savnak a
hörgőkre és a tüdőállományra való pathogenetikai hatása nem
ismert. Feltételezések szerint a tracheából a mélyebb legútakba
került sav a nyálkahártyát roncsolja. A recidiv acid hatások
citokinek és gyulladásos mediátorok felszabadulását
eredményezik, ami miatt légúti remodelling és végső soron
fibrosis alakulhat ki.
A krónikus
obstruktiv degeneratív tüdőbetegségek esetén tapasztalatból
tudjuk, hogy gyakran alakul ki GERD is. Szemben az előbb tárgyalt
respiratorikus betegségekkel, ahol a légúti jelenség erozív vagy
non-erozív reflux extra-oesophagealis tüneteként jeletkezik
vagyis, mint GERD szimptóma szemlélhető, a COPD esetében döntően
gyakori társbetegségként észleljük. Ez részben a COPD
betegség természetéből adódik, részben a kórkép szokásos
gyógyszerelése miatt figyelhető meg. Fontos közös etiológiai
tényező mind a GERD, mind a COPD kialakulásában a dohányzás.
COPD-s betegek 90 %-a dohányos. A dohányzás pedig önmagában a
GERD kialakulásának független rizikófaktora, és ezt a tényt a
diagnosztikai működés során feltétlenül figyelembe kell venni.
Ami fontos GERD-et provokáló tényező a COPD-ben az a kislégúti
obstructio, illetve a súlyos emphysema miatt kialakuló
emelkedett intrathoracalis nyomás, mely köhögés során hirtelen
változva roncsolhatja az alsó záróizmot, kialakítva a refluxot
közvetlen okozó cardia insuffitientiat. Emellett a COPD II.
stádiumától alkalmazott teophyllin származékok is ugyanezt a
mellékhatást provokálják.
A diagnoszitikai
procedúra alapnehézségét az jelenti, hogy ritkán figyelhető meg
respiratorikus manifesztáció esetén a típusos reflux tünetek
jelentkezése. A híres proGERD study 6215 reflux beteg vizsgálata
során a dán munkacsoport azt tapasztalta, hogy típusos tünetek
(gyomorégés, savas felböfögés) fennállása esetén csak 4-13%-ban
fordulnak elő légúti tünetek, ebből az asthma mintegy 4-5
%-ban. Nem találtak az extraoeosphagealis manifesztációk között
különbséget az endoszkóposan erozív és nem-erozív jellegű
megjelenési formák arányában.
Légúti
manifesztációk miatt a beteg először pulmonológussal találkozik,
mégis célszerű már a kivizsgálás elején gondolni reflux
betegségre is, már csak azért is, mert lényegesen lerövidítheti
a beteg rossz közérzetét.
Terápiás kudarc
esetén pedig a kivizsgálás sorába kell illeszteni a standard egy
csatornás, szerencsés esetben 2 csatornás 24 órás pH
monitorozást és a felső panendoscopiát is. (A két csatornás pH
vizsgálat igazolhatja a magas reflux jelenlétét, mely ok-okozati
összefüggést igazolhat a légúti tünet és a GERD között.) A 40 év
alatti korosztályban elismert diagnosztikai értékkel bír a
proton-pumpa inhibitor teszt is, melynek során 3 hónapon át
alkalmazott kétszeres alapdózisú kezelést alkalmazva teszteljük
a terápiás hatást. A tünetek megszűnése indirekt diagnózist is
jelent, mivel a GERD prevalenciáját a légúti kórképekben 20-83%
közé helyezik
A GERD terápiája
légúti tünetek esetén
A légúti tünetek
és a GERD együttállása esetén az aranyszabály, hogy adekvátan
egymást kiegészítve kell kezelni a két kórképet. A légúti
tüneteket: az asthmát és a COPD-t a súlyossági lépcsőnek
megfelelő terápiás algoritmusok szerint kell kezelni,
kiegészítve adekvát savszekréció-gátló szerrel. (2. táblázat)
Nagyon fontos az
éjszakai saváttörést kontrollálni, hiszen az súlyosbítja az
asthma nocturnalis formáját és COPD-ben is nyugtalan éjszakát
okoz a betegnek.
Amennyiben nem
vezet eredményre vagy gyakran ismétlésre szorul a proton-pumpa
inhibitor adagolása, akkor részletes kivizsgálást követően
fundoplicatio végzése is felmerül.
2. táblázat
A felnőttkori
asthma kezelésének lépcsőzetes felépülése
|
Lépcsők |
Folyamatos
preventív kezelés |
Tüneti
kezelés |
-
lépcső
enyhe
epizódikus roham |
Nem
szükséges |
*
Rövid hatású inhalált beta-2-agonista szükség esetén
* Heti 2 vagy több epizód preventív kezelés
bevezetését indokolja
* Fizikai terhelés és allergén expozíció előtt
inhalált beta-2-agonista |
-
lépcső
krónikus
enyhe perzisztáló |
Napi
gyógyszerelés:
* Gyulladáscsökkentő:
vagy inhalációs steroid 200-500 µg
vagy cromoglicatok
* Ha szükséges a steroid adag emelhető 500-800
µg-ig
vagy hosszú hatású hörgtágító (különösen
éjszakai tünetek esetén): hosszú hatású inhalált
beta-2-agonista'
vagy retard theophylin,
vagy hosszú hatású p.o. beta-2-agonista
* Leukotrien antagonista mérlegelhető (terápiában
betöltött szerepük további vizsgálatokat igényel) |
Rövid
hatású inhalált beta-2-agonista szükség esetén (nem
többször, mint napi 3-4x) |
|
3.
lépcső
középsúlyos perzisztáló |
Napi
gyógyszerelés:
Gyulladáscsökkentő:
inhalációs steroi 800-1600µg és
hosszú hatású hörgtágító:
vagy nyújtott hatású inhalált beta-2-agonista
(különösen éjszakai tünetek esetén), retard
theophyllin,
vagy hosszú hatású p.o. beta-2-agonista
|
Rövid
hatású inhalált beta-2-agonista szükség esetén (nem
többször mint napi 3-4x) |
|
4.
lépcső
súlyos perzisztáló |
Napi
gyógyszerelés:
Gyulladáscsökkentő:
inhalációs steroid 800-2000µg és
vagy nyújtott hatású inhalált beta-2-agonista,
retard theophyllin,
vagy hosszú hatású p.o. beta-2-agonista és
p.o. steroid szükség szerint, lehetőleg
kúraszerüen |
Rövid
hatású inhalált beta-2-agonista szükség szerint
Növekvő beta-2-agonista igény azt jelzi, hogy a
preventív napi gyógyszerelésen változtatni kell |
Dr. Várdi Visy Katalin
Semmelweis Egyetem
Pulmonológiai
Klinika
1125 Budapest,
Diósárok út 1/C
Irodalomjegyzék:
1. A
gastroesophagealis reflux betegség (GERD) emésztőszervi és más
szervrendszeri megjelenési formák (Ed.: Simon L, Lonovics J,
Tulassay Zs, Wittmann T) AstraZenca Könyvtár, 2003
2. Tobin RW, Pope
CE, Pellegrini CA. Increased prevalence of gastroesophageal
reflux in patients idiopathica pulmonary fibrosis. Am J
Respir Crit Care Med. 1998, 158:1804-6
3. A nem erozív
reflux betegség (NERD) (Ed.: Lonovics J, Simon L, Tulassay
Zs, Wittmann T) Magyar Gasztroenterológiai Társaság, AstraZeneca
Könyvtár, 2005
4. Harding SM,
Richter JE, Guzzo MR et al: Asthma and gastroesophageal
reflux: acid supressive therapy improves asthma outcome. Am
J Med 1996, 100:395-405
|