 Elôzô
cikk |
|
Az alsó húgyúti panaszokkal jelentkező férfiak (18-65 év között) több mint 25%-ában fordul elő prosztatitis. A férfiak 35%-a élete során legalább egy alkalommal találkozik a prosztatitis tüneteivel. A betegség incidenciája 6%, a prevalenciája 8-10%. A szövettani vizsgálatokon alapuló prevalencia vizsgálati aránya széles határok között mozog (35-98%). A krónikus prosztatitisz syndroma hasonló hatással van az élet minőségre, mint az angina pectoris, a myocardiális infarktus, vagy a Crohn betegség. A prosztatitisz etiológiájában az infekciónak, az automimmunitásnak, stressznek, hormonális tényezőknek tulajdonítanak szerepet, de más tényezőknek is jelentőséget tulajdonítanak, mint a prosztatába került uratkristályok, prosztata kövek felszínen kialakult biofilmek, emelkedett intraprosztatikus nyomás, mely miatt intraprosztatikus reflux lehetséges- hólyagnyak inkomplett relaxaciója és a sphincter externus kórosan emelkedett zárónyomása. A krónikus prosztatitis kezelési eredményei szegényesek. Ez egyrészt a gyulladást fenntartó prosztata köveknek, másrészt a gyógyszerek elégtelen behatolásának a prosztata szövetekbe és a prosztatikus secretumába tulajdonítható. A gyógyszerek ineffectivitása azzal magyarázható, hogy a gyógyszer zsírban nehezen oldódik, a prosztata szövetekben nehezen ionizálódik, a fehérje kötődése fokozódik, illetve a kedvezőtlen pH különbség gátolja behatolását a plasmából a prosztatikus secretumba. Az elmúlt évtizedekben a prostatitis szindrómát különböző csoportokra osztották. A legújabb beosztás 1995. decemberben a National Institute of Health (NIH), „National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases” kongresszusa keretében a Maryland-i Bethesdában rendezett konszenzus konferencián került elfogadásra. Az első, 1998-as International Prostatitis Collaborative Network (IPCN) 3 évi kutató és klinikai munka után értékelte a besorolást, és megerősítette azt. Mind kutatási, mind klinikai szempontból optimálisnak ítélték. A prosztatitiszt 2 csoportra sorolták be. A szimptomatikus csoportba az akut-, krónikus bakteriális prosztatitiszt, a kismedencei fájdalom szindrómákat soroljuk, az aszimptomatikus csoportba a hisztológiai prosztatitis tartozik.
Kulcsszavak: prostatitis, prosztatitisz, INH- prosztatitisz beosztása, etiológia, diagnózis, terápia, kezelés, vesiculitis.
More than 25% of patients from the age of 18-65 years with low urinary tract symptoms, present prostatitis too. Around 35% of men, at least one time during his life have prostatitis symptoms. The estimated prostatitis incidence is 6% and its prevalence is around 8-10%. Prevalence range based on histological examinations has been shown from 35 to 98 %. The syndrome of chronic prostatitis has the same effects on patient’s quality of life as the acute coronary syndrome, AMI or Crohn disease. Infections, defects of immune system, stress, hormonal disorders, may play an important role in pathogenesis of prostatitis, however the uric crystals which may get to the prostate, the biofilm on prostate stones, the urethroprostatic reflux caused by higher intraprostatic pressure as reason of incomplete relaxation of the intrinsic bladder sphincter or the abnormally higher closing pressure of external bladder sphincter, may play an important role too. Treatments results of chronic bacterial prostatitis are rather poor. In addition to prostatic calculi, the poor result may well be due, in part, to lack of penetration of the various drugs used into the prostatic tissue and fluid, mostly because of unfavourable lipid solubility, degree of ionization, protein binding, and unfavourable pH gradients from the plasma to prostatic fluid. All of these factors determine the diffusion of a drug into prostatic tissue and fluid. The new prostatitis classification system was proposed by the congress of National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases that took place in Bethesda of Maryland in December 1995. The First International Prostatitis Collaborative Network (IPCN) took place in Washington, DC, in November 1998. Its purpose was to determine the feasibility of classification and the definition and classification system was confirmed as the optimal approach to define this syndrome in both research studies and clinical practise. The prostatitis was then classified into 2 categories: symptomatic (acute bacterial prostates, chronic bacterial prostatitis, chronic abacterial prostatitis, chronic pelvic pain syndrome - CPPS) and asymptomatic (histological)
I. Symptomatic a. Acute bacterial prostatis b. Chronic bacterial prostatitis c. Chronic abacterial prostatitis- chronic pelvic pain syndroma (CPPS) i. Inflammatory (semen, EPS, urine) ii. Non inflammatory II. Asymptomatic inflammatory (histological prostatitis) Keywords: prostatitis, NIH-Classification, aetiology, diagnosis, treatment, therapy, vesiculitis
1. Akut bakteriális prosztatitis: 1/1. Tünetek: A betegek általános, illetve helyi tünetek miatt fordulnak orvoshoz. A panaszok gyakori, parancsoló vizelési ingerekkel kezdődnek, a vizelet csíp, a vizelés fájdalmassá válik. E tünetek mellett a betegek obstruktív tünetekről is panaszkodnak, mint a gyenge, vékony vizeletsugárról, a nehéz vizeletindításról és a vizeletakadozásról. Sokszor bekövetkezhet, hogy a vizelet teljesen elakadhat, ilyenkor a beteg vizelet képtelenségről panaszkodik. A végbél körüli és a végbélben észlelhető görcsös jellegű fájdalom miatt a betegnek nehezére esik az ülés, a székelés fájdalmas. Az alhasi fájdalom a hólyaggyulladásnak és a vizeletrekedésnek tulajdonítható. A láz, a hidegrázás, a hányinger, a hányás, a jelentős elesettséget és a gyors szívverés képezik az általános tüneteket. Szeptikus állapot esetén az alacsony vérnyomás és a tachypnoe színezi a kórképet. A beteg anamnézisből kiemelhető a nem régen végzett műszeres urológiai vizsgálat, pl. katéterezés, hólyagtükrözés, húgycső endoscopos vizsgálata esetleg kisebb dülmirigy beavatkozás, mint a szövetmintavétel, esetleg a thermo- vagy a kryoterápia.
1/2. Fizikális vizsgálatok: A prosztata vizsgálat a rektális tapintásával kezdődik. A vizsgálat során rendkívül érzékeny, duzzadt, feszes, „tészta” tapintású dülmirigyet észlelünk. Ilyenkor az erőteljes dülmirigy tapintása, esetleges masszírozása szigorúan tilos, a baktériumok vérkeringésébe jutása veszélye miatt. A beteg alhasa nyomásra, tapintásra érzékeny, de nem zárható ki teljes vizelet elakadás esetén a symphisis felett kidudorodást észlelni, amely a telt húgyhólyag hozza létre. A vesetáji fájdalom – egy vagy kétoldali-felszálló vesemedence gyulladás okozza – pyelonephritis ascendes –, amelyet a vizelet elakadás és a húgyhólyag gyulladása predisponálja.
1/3. Vizelet üledék vizsgálat: A vizeletvizsgálatból, heveny prosztatagyulladás esetben, kapjuk meg a legtöbb információt. Szignifikáns pyuria, bakteriuria és haematuria kimutatható a vizeletből, pH-ja emelkedik. Az üledékben több mint 10 fehérvérsejt (fvs) látható látótérként vagy a vizeletben több mint 1000 fvs /mikroliter azonosítható.
1/4. Vizelet bakteriológiai vizsgálat: A kórokozó baktériumok könnyen tenyészthetők a vizeletből, de kimutathatók a haemokulturából is. Akut prosztatitist leggyakrabban Escherichia coli okozza, de a Proteus sp., Klebsiella sp., a Stapylococcus aureus, az Enterococcus és a Pseudomonás szerepét a betegség kialakulásában sem lehet figyelemben kívül hagyni.
1/5. Vérvizsgálatok: A vérkép balra tolódik, a fehérvérsejt száma jelentősen emelkedik, akár két- vagy háromszorosára. A vizelet süllyedése, a C reaktív protein (CRP) és a lactase dehydrogenáz (LDH) értéke is jelentősen növekszik. A szérum kreatinin és karbamid vesekárosodás esetén emelkedhet, a jelentős vizelet retenció és a következményes vese üregrendszeri tágulat eredményeként. A vérben bekövetkező változások nem tükrözik a gyulladás reális állapotát, a prosztatagyulladásra nem specifikusak, bármelyik gyulladásos megbetegedés esetén is hasonló emelkedést mutathatnak ki.
1/6. Hasi ultrahang és transrectalis ultrahang vizsgálat: Az elvégzett ultrahang vizsgálaton dülmirigy megnagyobbodás látható, esetleges vizelet retenció kimutatható. A dülmirigy szövet inhomogén, benne kisebb echószegényebb területek láthatók, amelyek kisebb tályognak felelhetnek meg. (1. kép)
1/7. PSA (prosztata specifikus antigén normális értéke 0-4 ng/ml): Akut prosztatagyulladás esetén a prosztata specifikus antigén igen jelentősen emelkedik, a normálisnál többszörös értéket is elérhet. A valós PSA a betegség teljes gyógyulása után kb. 6-8 héttel mutatható ki.
1/8. Kezelés: Vizeletretenció esetén epicystostomiát helyezünk be. A vizelet bakteriológiai vizsgálat megérkezéséig kinolont vagy aminoglikozidot kezdünk, nonszteroid gyulladáscsökkentő adása mellett. A kórokozók kimutatásának eredménye alapján olyan antibiotikumot kell választanunk, mely megfelelő antibakteriális aktivitással, megfelelő szöveti szinttel rendelkezik, mind a stromában, mind a szekrétumban. Akut gyulladáskor a membránkárosodás miatt a rossz lipoid oldékonyságú aminoglikozidok és cefalosporinok is bejutnak prosztatába, az i.v. kinolonok mellett a beteg kezelését ezekkel is kezdhetjük. A gyulladáscsökkentők, az antiflogisztikumok, enyhíthetik a beteg panaszait. A lokális hűtést Arzberger kezeléssel (20-25 °C-os hűtéssel, végbélbe helyezett kétfuratú csövön keresztül) végezhetünk. Prosztatamasszázst nem végzünk. A prosztata tályog kialakulása esetén transzperineális incisio után, ultrahang célzás segítségével pungálhatjuk meg a tályogot, draint helyezhetünk a tályog üregébe. A drain-en keresztül, lokális antibiotikumos kezelést és hígított Braunol oldatos öblítést is végezhetünk. A tályog spontán az urethra, a rectum, a praevesicalis tér felé is kitörhet. Ha a tályog az urethrához közel helyezkedik el, transurethralisan is megnyitható. Az antibakteriális kezelést a prosztatagyulladás megszűnéséig folytatjuk 4-hétig, szekvenciális kezelési formában. Az ellenőrző bakteriológiai vizsgálatok elvégzését az antibakteriális kezelés befejezése után 4–6 héttel végezzük. Az akut gyulladás helytelen kezelésének következménye a bakteriuria fennmaradása és krónikus prostatitis lehet.
2. Krónikus bakteriális prosztatitis diagnózisa
2/1. Tünetek: A vezető tünet a fájdalom, vagy a díszkomfort érzés, amely lokalizálódik a pelvikus és a perinealis területen, de emellett gyakori az alhasi, külső nemi szervi és háti fájdalom is. A szexuális aktivitás romlása szintén vezető tünet. Fájdalmas magömlésről, véres ondóról panaszkodnak a betegek, sőt merevedési zavart, korai magömlést (ejaculació praecox-ot) is említik. A panaszokat inkább az aktussal járó fájdalommal hozzák összefüggésben, amelyek önmegtartózkodóvá teszi a betegeket. A betegek gyakran vizelési panaszokról is panaszkodnak. A panaszok főleg irritatív jellegű – gyakori, parancsoló vizelési ingerek, éjszakai vizelés –, de előfordulhat hogy, obstruktív jellegűek is lehetnének. Figyelembe kell venni, hogy a nehéz vizelés fájdalom nélkül nem jellegzetes prosztatagyulladásra. Hőemelkedés, esetleg intermitáló lázas epizódok heveny fellángolásra utalnak.
2/2. Fizikális vizsgálat: A heveny prosztata gyulladás esetén tapintható fluktuáló, ödémás, fájdalmas prosztata nem található a krónikus formában. A mirigy lehetne puha, szabályos, tömöttebb, érzékenyebb, de egy biztos, hogy az idült prosztatitisre nem vonatkozik jellegzetes tapintás.
2/3. Vizelet üledék vizsgálat: A prosztata gyulladás kimutatásában a mai napig még a legfontosabb szerepet a három pohár próba, illetve a prosztatamasszírozás után nyert váladékból készített kenet játszik. A vizsgálat segít az alsó húgyúti gyulladásos betegségek elkülönítésében is. Prosztatitis mellett szól, főleg a harmadik pohárban található, vagy a kenetben kimutatható gennysejt, illetve baktériumok jelentős jelenléte (400x nagyítással 10-nél több gennysejt/látótér). Az első pohárban a beteg kevesebb, mint 20 ml-t vizel, a másodikban kiüríti a hólyagját. A harmadik pohárban prosztatamasszírozás után a beteg az első 20 ml-t üríti. A masszírozás során nyert prosztata váladékból indítjuk a mikrobiológiai vizsgálatot, illetve kenetet készítjük.
2/4. Vizelet bakteriológiai vizsgálat: A prosztatamasszírozás után kiürített első vizeletből (10-20 ml) végezzük a bakteriológiai vizsgálatot.
2/5. Spermatenyésztés: Vizelés után, amely elősegíti a húgycső baktériumok kolonizáció eliminálását, masszírozunk a prosztatát. A beteg ezt követően önkielégítéssel, steril körülmények között spermát nyer, amelyből indítjuk a bakteriális tenyésztést. Sajnos nem mindig sikerül kimutatni a kórokozót, ennek ez az oka, hogy a baktériumok a prosztata lezárt acinusaiban és a prosztata kövekben rejtőzködnek. A pathogén baktérium közül az E. coli és Enterocococcus faecalis kiemelhető, de a S. epidermalis, Klebsiella saprophytica, Proteus, Serratia ssp., Pseudomonas aeruginosa és más gram-negatív vagy anaerob baktériumok, gombák, vagy vírusok szerepe sem elhanyagolható.
2/6. Képalkotó eljárások: Transrectalis ultrahang vizsgálat (TRUS): A vizsgálat a prosztatitis kimutatásában nem játszik szerepet, de a prosztatafertőzést fenntartó prosztatakövek, corpus amylaceum, a benignus prosztata hyperplasia, carcinoma és tályog kimutatásában használható.
Hólyagtáji natív röntgenfelvétel: Ha a prosztatában található corpus amylaceumra hydroxil-apatit rakodik le, prosztatakövek alakulnak ki. A prosztatakövek a hólyagtáji natív felvételen is jól ábrázolódnak.
MRI, CT, spiral CT, Doppler ultrahang: Egyik vizsgáló módszerrel sem sikerült szignifikánsan kimutatni a prosztata gyulladás jelenlétét.
2/7. Húgyhólyag- és húgycső-tükrözés: A vizsgálat idült prosztatitis gyanúja esetén csak antibiotikum védelem mellett kivételezhető, de informatív értéke csekély. A hólyagtükrözés segít az intersticiális cystitis kimutatásában.
2/8. Urodynamia: Az uroflowmetriás vizsgálat segít az esetleges prosztatitis fenntartó obstruktió kimutatásában, amely intraprosztatikus nyomásemelkedéshez vezethet. A betegek 30-40%-ban a vizeletáramlás sebességének csökkenése figyelhető meg. Urodinamikai vizsgálattal igazolható az inkomplett hólyagnyaki relaxáció és a maximális húgycső záró nyomás emelkedése.
2/9. PSA: A prosztata specifikus antigén (PSA) emelkedése az akut gyulladásban 71%-ban, krónikus bakteriális prosztatitiszben 15%-ban, krónikus kismedencei fájdalom szindrómában 6%-ban fordul elő. Antibakteriális kezelés hatására a PSA csökken, az intermedier tartományban (3.5-10 ng/ml), de a PSA nem a prosztatitis állapotáról ad tájékoztatás, hanem emelkedése a prosztata gyulladás akut fellángolását jelzi.
2/10. Kérdőívek: A különböző jellegű fájdalmak, vizelési panaszok, szexuális problémák összehasonlítására állították össze a kezelés elején és végén kérdésgyűjteményeket/tünetsúlyossági kérdőíveket mint a „4 questions cataloge”, „21 questions, University of Washington”, „Sevirity and Frequency”. Az NIH Chronic Prostatitis Clinical Research Network közölt jól validált prosztatitisz – specifikus tünet – indexet, mely a prosztatitisz fő tüneteit – fájdalom, vizelési panaszok, életminőség – vizsgálja.
2/11. Patológia: A gyulladásos reakciók kevésbé intenzívek, mint az akut prosztatitisznél, inkább fokálisan alakulnak ki. Plazmasejtes és macrophagos infiltráció látható az acinusokban és a mirigyekben, valamint a környezetükben.
2/12. Kezelés: Krónikus gyulladáskor azonban csak azok az antibiotikumok jutnak be a mirigybe, amelyek kis molekulasúlyúak, lipid oldékonyak, jó hatásúak alkalikus közegben is. Ilyen antibiotikumok a kinolonok (ofloxacin, 400 mg/nap/, ciprofloxacin (1000 mg/nap), norfloxacin (800 mg/naponta), pefloxacin (800 mg/naponta)) macrolidek/erythromycin (2 g/nap) roxythromycin (600 mg/nap), josamycin (800 mg /nap), azithromycin (500 mg/nap), tetracyclinek, szulfonamidok/trimethroprim. A kezelési idő 1-6 hónap. A prosztata masszázs a retenciós esetekben a kezelés kiegészítő terápiás eszköze. Hólyagnyak sclerosis, prosztatakövek, sikertelen antibakteriális kezelés esetén transurethralis resectio segíthet. A kezelés kiegészítéseként alpha-receptor gátlók, non-szteroid gyulladáscsökkentők, lokális kezelés is adható. Az ellenőrző bakteriológiai vizsgálatok az antibakteriális kezelés után 3 héttel végzendők. Az antibakteriális kezelés mellett alkalmazható prosztata masszázs hetente 1-3 alkalommal jótékony hatású, az irodalom szerint 73%-ában csökkenti a prosztatitises subjektiv panaszokat.
3. Idült kismedencei fájdalom szindróma [chronic pelvic pain syndroma (CPPS)] diagnózisa
3a. Gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom tünetcsoport (szindróma) (régebben abakteriális, idiopathiás prosztatitisz)
3a/1. Tünetek: Klinikai tünetek hasonlóak a bakteriális prosztatitiszben szenvedő betegekéhez.
3a/2. Diagnózis: A vizelet üledék vizsgálatának eredménye hasonló, mint a krónikus bakteriális csoportban. A prosztata tapintási lelete sem különbőzik a két betegség csoportban szenvedőkben. Az ultrahang, transrectalis ultrahang, PSA, eszközös és az urodinamikai vizsgálatok is hasonló eredményeket adhatnak. Patológiai elváltozások hasonlóak, mint a krónikus bakteriális prosztatitisznél, de ebbe a csoportban olyan betegek tartoznak, akiknél a bakteriológiai vizsgálat során baktérium nem mutatható ki, csak a prosztata váladékban gennysejtek találhatók. Feltételezünk, hogy a gyulladást gomba, Trichomonas, anaerob baktériumok, és vírusok okozhatják. A Mycoplasma hominis szerepe kétes, jelenleg is vizsgálják szerepe a CPPS kialakulásában. A legfontosabb feltételezett kórokozója a Chlamydia trachomatis és az Ureplasma urealyticum. A kórokozót különleges tenyészéssel vagy molekuláris biológiai módszerekkel kimutatható. A mikrobiológiai vizsgálatok, nem csak az adott fertőzés kórokozójának kimutatására de a baktérium ellenes kezelés hatásosságának ellenőrzésére is alkalmasak, mivel a fertőzések nagy része tünetmentes vagy csak kevés tünetekkel járhat. A gyógyulást csak diagnosztikus vizsgálattal igazolhatjuk.
3a/3. A leggyakrabban alkalmazott diagnosztikus vizsgálatok:
Immunfluorescens festés (IF): Fluoresceinnel jelzett monoklonális ellenanyaggal teszik láthatóvá az epithelialis kaparékban levő elemi testeket, amelyeket gyakorlott szakember fluorescens mikroszkóppal vizsgálja. A módszer specificitása 89-100%, szenzitivitása 68-100% között ingadózik.
Enzim immunesszé (EIA): A vizsgálati anyagban lévő antigén kimutatása monoklonális ellenanyagok segítségével, enzimatikus úton történik. Specificitása 62-90%, szenzitivitása alacsony 60-75% között ingadozik.
DNS hibridizáció: A mikroorganizmusra speciálisan jellemző RNS-szakasz kimutatásán alapul. A módszer specificitása magas (97-99.5%), szenzitivitása azonban csak 65-92%-át éri el.
Amplifikációs technikák: A DNS vagy az RNS szorozáson (amplifikáción) alapuló eljárások, pl. a polimeráz láncreakció-PCR, a ligáz láncreakció-LCR, a transzkripció-mediálta amplifikáció-TMA, a nukleinsav szekvencia alapú amplifikáció-NASBA széles körben terjedtek. A vizsgálatok specificitása 99,6-99,8%, a szenzitivitás pedig 90-97%-os.
3a/4. Kezelés: A kórokozók kimutatása esetén célzott antibakteriális, antimycotikus, kezelés szükséges, a kezelés időtartalma a kiválasztott antibiotikum, antimycoticum határozza meg. Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum esetén adhatunk tizennégy napig 2x100 mg doxycycline, 3 napig 1x1000 mg clarithromycin, 2 napig 1x500mg i.v, majd egy hétig 1x250 mg p.os azithromycin, 4x250 mg két hétig erythromycin, 2x1g josamycin 4 napig vagy 2x400mg ofloxacin 2 hétig. Trichomonas esetén napi 3x250 mg metronidazole naponta, 2 hétig.
3b. Nem gyulladásos eredetű kismedencei fájdalom szindróma (régebben prostatodynia)
3b/1. Tünetek: A tünetek hasonlóak, mint a két előző betegségcsoportban (II, IIIa). A betegség diagnózisa a hasonló tünettel járó betegségek (1. táblázat) kizárásában alapszik. 1. táblázat Krónikus prosztatagyulladás utánozó megbetegedések
3b/2. Vizelet: A vizelet és az összes bakteriológiai vizsgálatok negatív eredményűek.
3b/3. UH: Az ultrahang vizsgálatok nem segítik a diagnózist.
3b/4. Urodinamikai vizsgálat: Az urodynamiás vizsgálatok során a hólyagnyaki és a medencefenéki izomzat fokozott tónusa és spastikus dysfunctio kimutatható a hólyagnyak és a prosztatikus húgycső között. Emellett gyenge vizelési áramlás (mind a Qmax. és Qaver. is csökken), a hólyagnyak is a prosztatikus húgycső inkomplet relaxációja, a külső záróizomtól proximalisan abnormálisan nagy nyugalmi húgycsőzáró nyomás is kimutatható.
3b/5. Prosztatagyulladás kérdőívek: Mint az idült prosztatagyulladásban, ugyanúgy ebben a csoportban is fontos szerepet játszanak a különböző kérdésgyűjteményeket/ tünetsúlyossági kérdőívek, mint a „4 questions cataloge”, a „21 questions, University of Washington”, a „Sevirity and Frequency” és az NIH Chronic Prostatitis Clinical Research Network prosztatitisz – specifikus tünet – indexe.
3b/6. VAS (visual analog pain scale) és vizelési napló: A beteg panaszait a fájdalom dominálja, ezért használjuk a VAS skálát, amellyel objektíven követhetjük a beteg főpanaszát. A VAS skálát mindig érdemes vizelési naplóval kiegészíteni.
3b/7. RDV: A vizsgálat fontos információkkal szolgál a prosztatáról, a gáttájról, a végbél záróizomról, de kimutathatjuk vele az aranyereket, a végbéldaganatokat, az anus repedéseit (fissurák), esetleges sipolyait. A rectalis vizsgálat kombinálható neurológiai vizsgálatokkal, amelyekkel a lumbalis és sacralis dermatomákat érzékenységét vizsgáljuk meg.
3b/8. Kezelés: A hátsó húgycsőnyomás csökkentésére a-adrenerg blokkolókat adhatunk. A rozspollen kivonatok a spasztikus diszfunkció csökkentése mellett a prosztaglandin és leukotriének bioszintézis gátlásán keresztül congestio csökkentő és antiflogisztikus hatással is rendelkeznek (Pollstimol 3x20 mg/naponta). Xantin-oxidáz benitokat a xantinszint csökkentésére adhatunk (Milurit 3x100 vagy 1x300 mg/naponta). Adjuváns kezelésként nem-szteroid gyulladáscsökkentő, cink, prosztatamasszázs segíthet a beteg gyógyulásában. Irritatív vizelési panaszok esetén paraszimpatikolitikumot rendelhetünk a betegnek. A kezelés kiegészítéseként transzurethrális és transrectalis hypertermiát, transzurethrális termoterápiát is alkalmazhatunk. Hólyagnyaki szűkület esetén transzurethrális prosztata incisio alkalmazható. A biofeedback segíthet a beteg panaszainak enyhítésében.
4. Aszimptomatikus prosztatitisz: Góckeresés során találkozunk a panaszmentes beteggel. Az elvégzett 3 portiós vizeletvizsgálattal és masszírozással nyert prosztata-váladékból készült kenettel egyértelműen diagnosztizálható a prosztatitis. A kezelések során gondolunk a partnerinfekció kialakulásának lehetőségére, a kezelés kezdetén a beteg figyelmét fel kell hívni annak lehetőségére További kivizsgálása, illetve kezelése megegyezik a krónikus bakteriális prosztatitisével.
Dr. Mavrogenis Stelios, Dr. Pánovics JózsefSemmelweis EgyetemUrológiai Klinika 1082 Budapest, Üllői út 78/b
Irodalomjegyzék: 1. 1. Stamey: Urinary tract infections in males. In Stamey T ed: Pathogenesis and Treatment of urinary infections Baltimore: Williams et Wilkins, 342-429, 1980. 2. Collins MM, Stafford RS, Oleary MP et al.: How common is prostatitis? A national survey of phisician visits J. Urol., (159), 1224-1228. 1998. 3. Meares EM, Stamey TA: Bacteriologic localization patterns in bacterial prostatitis and urethritis. Invest. Urol., (5), 492-518. 1968. 4. Nickel JC., Nybert L., Hennenfent M., : Research Guidelines for Chronic Prostatitis: Consensus Report from First National Institutes of Health-International Prostatitis Collaborative Network (NIH-IPCN) Urology, in press, 1999. 5. Nickel JC.: The pre et post massage test (PPMT): a simple screen for prostatitis Tech. Urol., (3) 38-43, 1997. 6. Nickel JC, Sorensen R.: Transuethral microwave thermoterapy for nonbacterial prostatitis: a randomized double- blind sham controlled study using new prostatitis specific assesment questionnaires J. Urol., (155) 1950-1954, 1996. 7. Nickel, JC.: Clinical quidelines for prostatitis: are we ready? Eur. Urol. (34), 455-456, 1998. 8. National Institutes of Health Summary Statement National Institutes of Health / National Institutes of Diabetes and Digestive and Kidney Disease workshop on chronic prostatitis. Bethesda December 1995. 9. Schaeffer, J.A and Weidner W.: International concensus conference in the diagnosis and treatment of prostatitis Eur.Urol., Suppl. 2 (2), 2003. 10. Schaeffer J.A.: Advances in the diagnosis and treatment of prostatitis. Urology, 60(Suppl.6/A), 2002. 11. Drach. W.G.: Nonspecific infections of the genital tract, in Devine C,J. and Stecker J.F.: Urology in practice Little, Brown and company, Boston, 483, 1978. 12. Walsh C.P.et al.: Campbell’s urology. W.B. Saunders Company Sixth Edition 820.,1992. 13. Nickel J.C.: Textbook of prostatitis. Isis Medical Media Ltd., 219, 1999. 14. Pánovics J, Mavrogenis S: A prosztatagyulladás Focus Medicinae VI/3, 7-11, 2004. 15. Mavrogenis S, Nadás Gy: A Prostata gyulladása Hippocrates II/3, 158-159, 2002. 16. Romics I.: A Prosztata betegségei. White Golden Book kft., Budapest, 158-177 2005.
|
||||||||||||
|
|
|
E-mail levelezés erre a címre:
HIPPOCRATES Created by Spinerette Information Systems 2005. |
