Összefoglalás

A modern orvostudomány, a „hivatalos” medicina a tudományosan bizonyított tényeken nyugszik, ellentétben egy másik, eredetét tekintve õsibb irányzattal, amely végig kíséri az orvoslás történetét és egyre nagyobb népszerûségnek örvend a lakosság körében. Az utóbbi az ún. „komplementer alternatív medicina” (CAM). A CAM-nak több ágazata és módszere van, de ezek nagy részének meggyõzõ gyógyhatása tudományos bizonyítékok hiányában vitatható. Mégis miért fordul számos egészséges és beteg ember a CAM felé? Többek között ennek egyik fõ oka a csalódás a hivatalos medicinában, mert sok krónikus betegség még ma sem gyógyítható, esetleg csak kezelhetõ. Zsúfoltak a várószobák, hosszú a várakozási idõ, sok esetben nem megfelelõ a kommunikáció a betegekkel. A CAM-nak azonban veszélyei is vannak. A dolgozat részletesen foglalkozik a fitoterápia egyik súlyos mellékhatásával, az ún. „kínai tea nephropathia” leírásával, amelynek több mint száz fogyókúrában részesült nõbeteg volt az áldozata Belgiumban, akik két éven át Stephania tetranda és Magnolia officinalis nevû gyógynövény kivonatot tartalmazó tablettát szedtek. Ennek következménye: krónikus veseelégtelenség, húgyúti precancerosis és aorta billentyûkárosodás volt. Több szempontból kritikusan elemezzük a CAM és a hivatalos medicina jelenlegi helyzetét, a jövõbeli teendõket és végül hangsúlyozzuk, hogy nincs kétféle medicina, csak egy, a jól mûködõ hivatalos medicina, az orvostudomány, amelybe integrálni lehet és kell a CAM elfogadható módszereit, de meg kell akadályozni a kuruzslást és a sarlatánságot.

Thoughts to complementary medicine

Modern medical science, the „officially” recognised medicine, relies on Evidence Based Medicine, in contrast to the ancient, empirical practice that is gradually gaining ground amongst the population. This is now reffered to as „complementary alternative medicine”(CAM). CAM with its various branches and methodology, however, remains controversial owing to lack of scientifically valid ecidences. Then, why is it that the sick and well alike, are turning over to CAM. One of the main reasons is the disillusionment with modern medicine (inability to cure chronic diseases, overcrowded waiting rooms, long waiting queues, inadequate commmunication with patients, etc,) There are hazards involved with CAM. The article deals in detail with the severe side effects of phytotherapy, with an illustration of the so-called”chinese herb nephropathy”, an ailment that aflicted more than 100 women on diet, in Belgium. For two consecutive years these women took plant extracts labelled Stephania tetranda and Magnolia officinalis. The result: chronic renal failure, precancerous urinary tract conditions and aortic valve demage.In many ways we critically analyse the state of modern medicine and CAM, future tasks ahead and emphasise that there are no two types of medicine, only one, that has to integrat the methods of CAM that are acceptable.

(kulcsszavak)

orvostudomány medicine

komplementer alternatív medicina complementary alternative medicine

fitoterápia phytotherapy

kínai tea nephropathia chinese herb nephropathy

-----------

A modern orvostudomány, más néven a hivatalos, vagy az ortodox medicina a különbözõ diagnosztikus és terápiás módszerek széleskörû, alapos, tudományos igényû vizsgálatainak az eredményein, tényein, az ún. „evidence based medicine” elvein nyugszik. E mellett van egy másik, eredetét tekintve sokkal õsibb irányzat is, amely végig kíséri az orvoslás történetét. Ez az ún. komplementer alternatív medicina (CAM), amely az utóbbi években egyre nagyobb népszerûségnek örvend a lakosság körében. (1,2). Ezt az irányzatot paramedicinának, természetgyógyászatnak, holisztikus, vagy tradicionális gyógyászatnak is nevezik. Mûvelõi a holisztikus szemléletet hirdetik és ezzel egyetértenek a hivatalos medicina képviselõi is. Módszereik empirikus, több évezredes tapasztalatokon nyugszanak, és mûvelõik többsége elfordul a hivatalos medicinától, mert azt ridegnek, arrogánsnak tartja. A CAM-nak számos területe van, amelyek egy része integrálható a hivatalos medicinába, de a másik részük tudományos szempontból, meggyõzõ tudományos bizonyítékok hiánya miatt, vitatható. (3,4

A kétféle gyógyítás, a hivatalos és a CAM mûvelõi között ma is folyik a vita és érezhetõ bizonyos feszültség, miközben számos kérdés vetõdik fel. Kik és miért fordulnak a CAM felé? Hatékonyak-e a CAM gyógymódjai? Elfogadható-e az a vélemény, hogy kétféle medicina létezik, a hivatalos és a CAM?

A nõk körében népszerûbb a CAM a férfiakhoz képest, nem csak manapság, hanem így volt ez már a 18. században is. Egyes felmérések szerint a lakosság 14-40% már igénybe vette, vagy jelenleg is igénybe veszi a CAM valamelyik kezelési módszerét, fõleg a 35-54 éves korosztályba tartozók, psyches zavarok, idõsebb korban mozgásszervi és daganatos vagy krónikus („gyógyíthatalan”) betegségek miatt. Mások csupán egészségük megõrzése, karbantartása, életmódjuk változtatása érdekében veszik igénybe a CAM valamelyik módszerét. A krónikus, a hivatalos medicina által már gyógyíthatatlan, fõleg malignus daganatban szenvedõ betegek gyakran a saját kétségbe esett helyzetük miatt, vagy a hozzátartozók döntése alapján fordulnak a CAM felé.(5). Ez a döntésük megérthetõ és elfogadható, mert legalábbis életben tartja bennük a gyógyulásba vetett hitet és reményt. Vannak olyanok, akik csalódottak a hivatalos orvoslásban különbözõ szubjektív és objektív okok miatt. A teljes autonómiára törekvõk nem fogadják el a hivatalos medicinát és gyakran ellenszenvvel viseltetnek annak mûvelõivel, az orvosokkal szemben. Bármelyik, az elõbbiekben ismertetett csoportba tartozók zömének van egy közös emberi vonása, mégpedig az emberi hiszékenység. Sajnos azonban az emberi hiszékenység nehezen kezelhetõ, amelynek mindig voltak és manapság is vannak vámszedõi (6)

Hatékonyak-e a CAM gyógymódjai? A hivatalos medicinához képest a CAM-nak nincsenek, vagy legalábbis alig vannak prospektív, randomizált, multicentrikus tanulmányai. A hatékonyságuk attól függ, hogy milyen betegségeket, milyen gyógymódokkal kezelnek, milyen az alkalmazók felkészültsége, szem elõtt tartják-e a „Nil nocere” (nem ártani), bármilyen gyógykezelés alapvetõ, sok évszázados elvét. Ennek az utóbbi szempontnak az elvét az egyes államoknak az idevágó törvényeikkel be kell tartatniuk. A több évszázados történelmi tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy, ha az állam kellõ szigorúsággal lép fel a CAM tudományosan meg nem alapozott, vagy akár káros módszereivel szemben, azok a módszerek egyre népszerûbbé válnak. (4) Itt kell azonban leszögeznünk a hivatalos medicina szemszögébõl azt, hogy az „alternatív diagnosztika” módszerei (pl. írisz diagnosztika, telefonos „távdiagnosztika” és „távgyógyítás”) félrevezetõek, abszolút tudománytalanok. (4) Ugyanis a korrekt, modern terápia alapvetõ feltétele a pontos aetiopathogenetikai és funkcionális diagnózis. Erre pedig az alternatív távdiagnosztika módszere képtelen.

A CAM módszereit, bármelyik legyen is az, így a fitoterápiát is csak megfelelõ felkészültséggel és óvatossággal szabad alkalmazni. Még akkor is történhet baj, ha alkalmazói jól felkészült orvosok, vagy képzett természetgyógyászok, akik jóhiszemûséggel kezelnek betegeket gyógyteákkal, vagy gyógynövény kivonatot tartalmazó tablettákkal. Ezt bizonyító példa a „kínai tea nephropathia” tanulságosan tragikus története, amelyet elõször 1992-ben írtak le (7). A továbbiakban két kínai teafajta, a Stephania tetranda és a Magnolia officinalis által kiváltott nephropathiára, az ezt kísérõ egyéb veszélyes szervkárosodások veszélyeire, valamint a fitoterápia és a CAM néhány aktuális kérdésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

A "kínai tea nephropathia" /KTN/ felfedezése a „véletlennek” köszönhetõ. 1992-ben Vanherweghem, belga pathologus egy vesebiopsziás anyag hisztológiai értékelése folyamán szokatlanul intenzív, acelluláris interstitialis fibrosist figyelt meg.(7) A biopsziás minta egy fiatal, elhízott, gyorsan progrediáló veseelégtelenségben szenvedõ nõbetegbõl származott, aki fogyókúrája során kínai tea kivonatot tartalmazó tablettákat szedett két évig. Ez után a patológus gyorsan felvette a kapcsolatot a környezõ kórházakkal. Az információcsere nyomán kiderült, hogy Belgiumban hasonló ok miatt abban az évben már 14, ötven éven aluli, fogyókúrában részesült és ugyanazt a teakivonatot tartalmazó tablettát szedõ nõbetegben észlelték az idült veseelégtelenség klinikai tüneteit. Ettõl kezdve a KTN a klinikai nephrologia egyik további vizsgálatokat igénylõ, izgalmas témájává vált. (8, 9, 10)

1999-ben már több mint 100 kínai tea által okozott chronikus interstitialis nephropathiás betegrõl számoltak be. A betegek közül ekkor már többen rendszeres dialízis kezelésben részesültek, sõt voltak, akik már túlestek az elsõ vesetranszplantáción is.(8)

Reginster és mtsai 15, hasonló korú interstitialis nephritisben szenvedõ beteg klinikai és patológiai adatait hasonlították össze 15 KTN-ás beteg klinikai adataival. (8)

A KTN-ban szenvedõ betegek zöme az egyik belgiumi klinikán részesült tartós fogyókúrás kezelésben. A betegek 1990-1992 között naponta kétszer, olyan tablettát szedtek, amely Stephania tetranda és Magnolia officinalis növényi teakivonaton kívül fenfluramint, diethylpropiont, cascara port, acetazolamidot, belladonnát, meprobamatot tartalmaztak. Emellett a betegek injekció formájában articsóka kivonatot is kaptak kiegészítésként. (9)

A diagnosis idején a betegek szérum kreatinin szintje 300 umol/L felett, a vérnyomásuk pedig már mérsékelten emelkedett volt.

A KTN-ban szenvedõ betegek közül 6 esetben a cardioechographiás vizsgálat enyhe fokú aorta insufficienciát igazolt.(10). A kontroll csoportban egy esetben sem találtak aorta insufficienciában szenvedõ beteget.

Az anaemia súlyosabb volt a KTN-ás betegekben /59 v.128 g/L/. A proteinuriájuk azonban csak minimális mértékû /120-2370 mg/nap/, de általában enyhébb fokú volt a kontroll csoporthoz képest. A KTN-ás betegek többsége proteinuriás volt. A tubularis típusú proteinuria mértéke a vesebaj súlyosságával mutatott párhuzamot, továbbá a betegek 40%-ában hyperglycaemia nélküli glykozuriát és steril leukocyturiát figyeltek meg. A CT vizsgálat a KTN-ás betegek 85%-ában a veséket 13 cm-nél kisebbnek találta és 54%-ukban a vesék hosszátmérõje az egyik oldalon legalább 1 cm-el kisebb volt. A betegek egyharmadában a vesék felszíne irreguláris egyenetlenséget mutatott. A KTN prognózisa rosszabb volt a kontroll csoporthoz képest, a vesefunkciók gyorsabb ütemben romlottak. A vesebaj progressziója azokban a betegekben mutatott gyorsabb ütemet, akik nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig szedték a kínai tea kivonatot tartalmazó tablettákat.

A KTN hisztológiai képe egy szokatlan, intenzív interstitialis fibrosist mutatott, kevés gyulladásos sejtinfiltració kíséretében. Az interlobuláris és az afferens artériák fala az endotheliális sejtek megduzzadása következtében megvastagodott és beszûkült. A glomerulusok szerkezetét aránylag megtartottnak találták, immundepozitumok nem voltak bennük kimutathatók Ezekbõl a patológiai leletekbõl azt a következtetést vonták le, hogy a KTN kialakulásért vese-ischemia tehetõ felelõssé, amelynek hétterében az interlobuláris és az arcuata artériák vasoconstrictiója lehet. (11)

A vizsgált idõpontig 5 beteg esett át vesetranszplantáción, 2 beteg élõ, 3 beteg pedig cadaver donor vesét kapott. Az veseátültetett betegekben késõbb, sem tubularis necrosis, sem pedig acut rejekció nem alakult ki. Még tubularis proteinuria sem volt észlelhetõ.

A kórkép elsõ eseteinek a vizsgálatakor a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a papillákat, a vesemedencét és az urétereket befedõ epitheliális sejtek atypiát mutattak.(12). Az atypia preacancerosisos állapotnak felelt meg. Esetenként ureter carcinomát is leírtak a késõbb eltávolított vesékben.

Cosyns és mtsai három KTN-ás betegben írtak le urothelialis atypiát, akik közül egy betegben in situ carcinoma alakult ki. Ezekben a betegekben kifejezett volt a p53 gén expresszioja. (13).

A KTN-ás betegekben az urothelialis dysplásiával járó hypocellulláris corticalis sclerosis a Balkán nephropathiában leírt hisztológiai képhez hasonlított.(12). A balkán nephropathiában szenvedõ betegek esetében is kimutatták, hogy azok hasonló toxikus anyagokat tartalmazó növényi anyagokat fogyasztottak. A Balkán nephropathia kialakulásában már több mint 30 évvel ezelõtt is feltételezték a különbözõ toxikus anyagok káros hatásait, de ezt eddig még meggyõzõen senkinek sem sikerült bizonyítani.

Az ún. idiopathiás chronikus interstitialis nephritisekben keresni kell toxikus okokat is, mint pl. a kínai tea, vagy egyéb fitoterápiás anyagok pathogenetikai szerepét is. Ezekben az esetekben számolni kell a malignus daganat kialakulásával. 1998-ban Ypersele saját KTN-ás beteganyagában 15 hólyag-, és vesemedence carcinomás beteget talált. (9). Tehát gondolni kell arra, hogy a kínai tea tartós fogyasztása növeli az interstitialis nephritis és a malignus vesetumor kialakulásának a rizikóját.

Már az elsõ beteg kóresetének leírásakor felvetõdött a gyanúja annak, hogy a kínai tea valamilyen toxikus anyagot tartalmaz. Kimutatták, hogy a kínai teák egyikében / Stephania tetranda/ magas az aristolochic sav (AS) mennyisége, amely toxikus anyag. Egereken és patkányokban végzett kísérletben is sikerült bizonyítani az AS carcinogen hatását.

Kérdés, hogy miért alakult ki ezekben a betegekben aorta insufficiencia? A fogyasztó tabletták fenfluramint és diaethylpropiont is tartalmaztak.(14, 15). Mindkét anyagnak vasokonstriktív hatása is van. Ezekrõl pedig már elõzõleg kiderült, hogy szívbillentyû károsodást okozhatnak, elsõsorban a papillaris izomzat myxomatosus degenerációját. Ezért ennek a tablettának, az Isolipánnak a forgalmazását be is tiltották világszerte, így nálunk is.

Az Isolipan vesebajt kiváltó mellékhatása azonban kétségbe vonható, mivel a fenfluramin származékokat már jóval elõbb, azaz 1975 óta forgalmazták Németországban. Az aristolochic savat tartalmazó tablettákat azonban csak 1990 óta alkalmazták. 1975 és 1990 között nem figyeltek meg fogyókúrában részesülõ, Isolipánt szedõ betegekben interstitialis nephritist. Lehetséges, hogy a chronikus interstitialis, ischemiás nephritis pathogenesisében az arisztolochic sav, a fenfluramin és a diaethylpropion együttes toxikus és vasoconstrictív hatásai játszhatnak szerepet.( 8, 9)

Mivel a KTN-át csak a betegek egy jól körül határolt, brüsszeli csoportjában figyelték meg, ezért óvatosnak kell lenni a patogenezis megítélésében. Ugyanis ezen kívül felvethetõ egyéb más, eddig még nem ismert toxikus anyag hatása is. Mivel az arisztolochic savat tartalmazó tablettákat Németországban már 20 évvel ezelõtt is alkalmazták, ezért az is lehetséges, hogy voltak ilyen nephropathiás betegek, de a vesebaj aetiopatogenezisét másképpen magyarázták.

A KTN pathogenetikai okai között egyéb tényezõk szerepe is felvethetõ, mint pl. a nem /nõkben gyakoribb, mint férfiakban!/, a toxinnal szembeni egyéni érzékenység, valamint a fokozott genetikai hajlam. A carcinogenesisben feltételezhetõ a p53 tumorsuppressív gén mutációja, amelyet a belgiumi vizsgálatok is alátámasztottak. Igazolták ennek a génnek a fokozott expresszioját a KTN-ás betegekben. (13)

Colson és mtsai a serotonin ill. a serotoninhoz hasonló anyagok pathogenetikai szerepére hívták fel a figyelmet.(15). Patkányoknak kísérleti csoportok szerint intraperitonealisan hetenként egyszer 20, 30 és 40 mg/ts-kg mennyiségben serotonint adtak, majd 35 nap múlva megvizsgálták az állatok veséjét. A hisztológiai lelet a KTN-hoz hasonló chronikus interstitialis nephritist igazolt. A legsúlyosabb elváltozásokat a cortico-medullaris régióban észlelték, mivel a vesének ez a területe a legérzékenyebb a serotonin vasoconstrictív hatásával szemben. A vese cortexében a macrophagok száma emelkedett. Kimutatták, hogy már egy óra múlva 40 mg/ts-kg serotonin ip. beadása után az artéria arcuatakban és az interlobarisokban kifejezett vasoconstrictió alakul ki. Tehát feltételezhetõ, hogy a serotoninnak, vagy a serotoninhoz hasonló valamilyen más anyagnak is szerepe lehet a KTN kialakulásában.

A KTN kezelésében egyelõre nem rendelkezünk olyan módszerrel, amely vissza tudná fordítani az ischemiás károsodást, az interstitialis fibrosis folyamatát. Egyesek szerint a corticosteroid kezelés valamennyire lassítja a vesebaj progresszióját, a vesefunkciók beszûkülését, de ez a kezelés sem járt átütõ sikerrel. (16).

Mégis mit lehet tenni a betegek érdekében? A cellularis atypia gyakorisága miatt a betegeket rendszeresen kell ellenõrizni. Elsõsorban a vizeletüledéket kell cytologiai szempontból alaposan megvizsgálni. KTN-ás betegek vesetranszplantacióra való elõkészítése folyamán javasolják a bilaterális nephroureterectomia elvégzését a malignus daganat késõbbi kialakulásának a megelõzése céljából.

A KTN terápiájában leghatásosabb eszköz a megelõzés. Kerülni kell a toxikus mellék-hatású gyógynövények fogyasztását. (8, 17).

A KTN alapján a fitoterápiával kapcsolatban az alábbi tanulságok vonhatók le. Óvatosnak kell lennünk, mert esetleg egyéb teák is chronikus veseelégtelenséget okozhatnak és carcinogen hatásúak lehetnek, ha azokat tartósan, hónapokon, éveken át fogyasztja a beteg. Ezért tanácsos a gyógyteával tartósan kezelt betegeket idõnként nephrologiai, de kardiológiai szempontból is ellenõrizni. Idõs emberek, terhes nõk és gyermekek semmi féle gyógyteát ne fogyasszanak.

További tanulság az, hogy gyakran nehézségekbe ütközik a chronikus veseelégtelenséget kiváltó toxikus anyagok pontos azonosítása. Ezért felvethetõ az a lehetõség, hogy az aristolochic sav mellett lehetséges egyéb más, toxikus anyag károsító, vagy serotonin, vagy serotoninszerû anyagok vazokonstriktív hatása is.

Számolni lehet azzal, hogy az alternatív medicina térhódítása, amely a holisztikus szemléletre hivatkozik, és egyre népszerûbbé válik világszerte, tragikus következményekkel is járhat.(5, 18). A több mint 100 fiatal nõbeteg tragikus története arra hívja fel a figyelmet, hogy a különbözõ államok kormányzatainak és egészségügyi intézményeinek is meg kell tenniük a megfelelõ lépéseket ennek a területnek a megnyugtató, szakmailag is elfogadható szabályozása érdekében. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a megtiltására, hanem a szakmailag elfogadható szabályozására lenne szükség.

Mit tehet a tudományos tényeken nyugvó medicina elveit valló gyakorló orvos? Az anamnesis felvételekor arra kell törekednie, hogy tisztázza azt a kérdést, vajon részesül-e a betege valamilyen típusú alternatív gyógykezelésben, ezek közül, pl. fitoterápiában. Amerikai adatok szerint ezt az anamnesztikus tényt a betegek 70%-a általában elhallgatja (5), hasonlóan az analgetikum nephropathiában szenvedõ betegekhez, akik spontán ugyancsak nem nyilatkoznak arról, hogy milyen phenacetin származékot tartalmazó fájdalomcsillapítókat szedtek éveken keresztül? A fitoterápia vonatkozásában az anamnézis felvételekor meg kell tudnunk, hogy milyen gyógynövényt, milyen célból, milyen adagban, mennyi ideig szedett a beteg? Azt is meg kell kérdeznünk, hogy egyáltalán részesült-e valamilyen más típusú komplementer-alternatív gyógyászatban?

A gyógynövények számos hivatalos gyógyszer hatását kedvezõtlenül befolyásolhatják. (17, 3). Az Echinaceának pl. fokozódik a hepatotoxikus hatása, ha azt eleve hapatotoxikus gyógyszerekkel, pl. anabolikus steroidokkal, amiodaronnal, metothrexattal, ketokonazollal együtt szedi a beteg. A ginseng fokozza a corticosteroidok és az ostrogenek hatását, kedvezõtlenül hat a digoxin farmakodinamikájára és a vércukor szintre. A jód tartalmú gyógynövények interferálnak a thyroxin substitutiós kezeléssel. A tannin sav, amelyet több gyógynövény tartalmaz, gátolja a vas felszívódását és vashiányos anaemiát okozhat. Ezeken kívül még számos egyéb példát lehetne felsorolni. A gyógynövényeknek azonban önmagukban, monoterápiás alkalmazásuk esetén is lehetnek toxikus mellékhatásaik, amely szövõdmények költséges kezelése már a hivatalos medicinára hárul.

Milyen esetekben fordulhatnak elõ toxikus mellékhatások a fitoterápia következményeként? (1, 16). Ilyenek lehetnek az eleve toxikus hatású növények téves, vagy a hatás nem alapos ismeretébõl adódó alkalmazása, de elõfordulhat téves címkézés is a kereskedelmi forgalomban, vagy a javasoltnál nagyobb és gyakoribb dózis használata. Amennyiben a gyógynövényeket a kereskedelmi forgalomba való helyezésük elõtt nem szakszerûen készítik elõ, vagy ha a termesztésük folyamán a talajból különbözõ toxikus anyagokkal, pl.nehézfémekkel /ólom, higany, chrom stb./ szennyezõdnek, úgy számolni lehet a toxikus mellékhatások veszélyével. Különösen veszélyesek lehetnek a közlekedési útvonalak közelében termesztett gyógynövények, amelyek a kipufogó gázok miatt ólommal szennyezõdhetnek. Tehát fontos állami feladat lenne a gyógynövények fokozott minõségi, szakmai ellenõrzése. Erre emlékeztet a közelmúltban lezajlott „paprika-botrány”, vagy az ANTSZ vizsgálata által néhány hónapja felderített, a boltokban árusított, bizonyos filteres teák veszélyes szennyezettsége.

Miért alkalmaz számos beteg, de sok egészséges ember is gyógynövényeket. Egyik leggyakoribb ok az, hogy a beteg chronikus, nehezen kezelhetõ vagy gyógyíthatatlan betegségben, pl. malignus daganatban, rheumatikus mozgásszervi betegségben, szorongásos depresszióban vagy AIDS-ben szenved és elveszítette bizalmát a hivatalos gyógykezelés iránt. Mások a természetes gyógyhatású növényeket megbízhatóbbnak tartják, arra gondolva, hogy ezeknek nincsenek káros mellékhatásaik. Ezért tudatosítani kell a lakosság körében, hogy a „természetes” nem egyenlõ a „biztonságos”-sal. Sokan anyagi megfontolásból választják a fitoterápiát, mivel a gyógynövények általában, bár nem minden esetben, olcsóbbak, mint a hivatalos gyógyszerek. A belõlük elõállított gyógyszernek nem minõsített, gyógyhatású készítmények többségének beszerezése költségesebb a hagyományos, hasonló hatású készítményekhez képest. Ezeket a media szinte nap, mint nap kitartóan reklámozza.

Számos gyógyszer alapanyaga növényi eredetû, amely alapanyagokból késõbb a kémiának köszönhetõen szintetikus gyógyszerek készültek. (17). Ma már azonban a Digitalis purpurea helyett a Digoxint, az Atropa belladona helyett az Atropint, a Colchicum autumnale helyett a Colchicint alkalmazzuk, stb.. Számos növényi alapanyagból elõállított szintetikus gyógyszer esetében folytatható lenne ez a felsorolás. Persze hosszú és költséges az az idõ, amely egy-egy hatóanyagtól kiindulva az állatkísérleteken és a több fázisú klinikai vizsgálatokon át eltelik egy-egy gyógyszer hivatalos bevezetéséhez és forgalmazásához. A gyógynövények esetében más a helyzet. Az út empirikus jellegû, amelynek kezdete esetleg évszázadokkal, évezredekkel ezelõtti idõkre vezethetõ vissza. A gyógynövény-forgalmazásnak nincs nagy költségigénye, a profitja viszont annál nagyobb. Ezekhez a készítményeknek a hivatalos medicinának vajmi kevés köze van, mégis a hirdetéseikhez csatolják azt a javaslatukat, hogy a további információk, a kockázatok és a mellékhatások megismerése céljából „forduljon kezelõorvosához, vagy gyógyszerészéhez”. Hogy is van ez? Az egyik félé a profit, a másik félé a felelõsség? Vitatható, hogy a hivatalos medicinát gyakorló orvosoknak kötelezõ lenne ismerniük ezeket az újabb és újabb alternatív gyógyhatású készítményeket. Gyanítható, hogy a CAM és a hagyományos medicina közötti ellentét egyik fõ oka a profitérdekeltségben keresendõ. Amerikai adatok szerint többek között ennek tudható be az a tény, hogy egyre több orvos fordul az alternatív medicina felé, vagy rosszabb esetben elhagyja a hagyományos, a tudományos tényeken nyugvó orvoslást. Sok kolléga egyszerre foglalkozik mindkét gyógyászattal, mintegy mellékállásban mûvelve az alternatív gyógyászatot. Ez szakmailag talán már sokkal megnyugtatóbb, bár az „evidence based medicine” szempontjából nem elfogadható el.(19). Bár furcsa dolog a mediában nyilatkozó betegtõl azt hallani, hogy õ a növényi kivonatot tartalmazó gyógyszert a kezelõorvosa javaslatára kezdte el szedni.

A hivatalos, mind pedig az alternatív orvoslás legfõbb törvényének a "Salus aegroti suprema lex esto"-t („A beteg érdeke legyen a legfõbb törvény!”) kellene tekinteni. Mindkettõben a tudományos vizsgálatokon alapuló tényeket kellene alapvetõ vezérlõ szempontnak tekinteni, megtisztítva mindkettõt a felesleges sallangoktól és a sarlatánkodástól.(2, 20, 21). Sajnos vannak azonban olyan okok, amelyek miatt a betegek elfordulnak a hivatalos medicinától. A tömegrendelés miatt a zsúfolt várótermekben hosszú a várakozási idõ. A konfliktusok leggyakoribb oka az egészségügyi személyzet nem elfogadható meta-, és verbalis kommunikációja. Ezeket az okokat a hivatalos medicinának mielõbb meg kellene szüntetnie, mert ennek nincs költségvonzata. Fontos lenne megfelelõ kritikával oktatni a komplementer- alternatív medicina típusait, azok módszereit valamennyi orvostudományi és egészségügyi fõiskolai karon, hogy a hivatalos orvoslás mûvelõi megnyugtató szakértelemmel tudjanak eligazodni a CAM értékei és veszélyei között.

Sajnos a hivatalos medicina és annak mûvelõi alulfinanszírozottak, bár az orvosoknak folyamatosan 32 éves korukig kell tanulniuk, vizsgázniuk ahhoz, hogy egy-egy szakterület magasan képzett mûvelõivé, specialistáivá váljanak. Ezután életük végéig folyamatosan tovább kell képezniük magukat, többnyire költséges tanfolyamokon. A CAM gyógyászainak ennél jóval rövidebb ideig kell képezniük magukat, de gyanítható, hogy profitjuk ehhez képest jóval nagyobb. A CAM területén, amerikai adatok szerint, dollár milliók forognak a profit szférájában. (4) Ezért könnyen belátható, hogy sok, orvosegyetemet végzett kolléga másodállásként, vagy akár fõ állásban mûveli a CAM különféle módszereit.

A jövõben milyen egyéb megoldások lennének szükségesek? Az egészségügyi kultúrát jobban kellene ápolni, amelyben a mediának is nagyobb szerepet kellene vállalnia. Az állam ellenõrzõ szerepét fokozni kellene, fõleg a hiszékenység vámszedõivel, a sarlatánokkal szemben. Persze az emberi hiszékenység nagyon nehezen gyógyítható. A hivatalos orvoslás védelme, támogatása, elismerése és megtisztítása a „sallangok”-tól nem csak állami feladat, de mindannyiunk, akik a hivatalos medicina mûvelõi vagyunk, kötelessége és feladata is. (6, 21) Számos, megoldásra váró feladat hárul a gradualis és a postgradualis orvosképzésre, a szakmai vezetõ szervekre, az ellenõrzés szempontjából pedig a különbözõ állami intézményekre is.

Végül feltehetõ a kérdés: van-e kétféle medicina, „hivatalos” és „CAM”? Válaszunk egyértelmû: nincs! Csak egyféle medicina van, a hivatalos medicina, az orvostudomány, amelynek jól kellene mûködnie, és amelybe integrálni lehet a CAM tudományosan is elfogadható módszereit. A hivatalos medicinának az utóbbi mûvelõivel közösen meg kellene egyezni a hatékony eszközök és módszerek kialakítása, a kuruzslás, és a sarlatánság betiltása, végeredményben a betegek korszerû ellátásának az érdekében. (22,23)

A hivatalos medicina legfõbb hitvallása, az a hippokratészi intelem maradjon továbbra is vezérlõ elvünk, miszerint „Salus aegroti suprema lex esto!” (24)

Prof. Dr. Kakuk György

Debreceni Egyetem, ÁOK

I. Belklinika

4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.

Irodalom

1 Mashour, N. H., Lin, G.L., Frishman, W.H.: Herbal medicine for the treatment of cardiovascular disease. Arch. Int. Med. 1998; 158: 2225-2234.

2. Rák, K.: Quo Vadis Medicina? Orvostovábbképzõ Szemle, 1999; 6: 12-26.

3. Miller, L.G.: Herbal medicinals. Arch. Int. Med. 1998; 158: 2200-2211.

4 Porter, R..: Blood and Guts. A Short History of Medicine. 2002. Allen Lane.The Penguin Press.

5. Eisenberg, D.M.: Advising patients who seek alternative medical therapies. Ann. Int. Med. 1997; 127: 61-69.

6. Rák K.: Az ismeretterjesztés gondjai, avagy a hiszékenység vámszedõi. Természet Világa, 2003; 134/10. 434-435.

7. Vanherweghem,J.L., Depierreux, M., Tielemans, C. : Rapidly progressive interstitial renal fibrosis in young women: association with slimming regimen including Chinese herbs. Lancet, 1993; 341: 387-391.

8. Reginster, F., Jadoul, M., van Ypersele de Strihou, C.: Chinese herbs nephropathy: presentation, natural history and fate after transplantation. Nephrol. Dial. Transplant. 1997; 12: 81-89.

9. Ypersele, C. S.: Chinese herbs nephropathy or the evils of nature. Amer. J. Kidney Dis. 1998; 32: I-III.

10. Ypersele C.S.: Valvular heart disease and Chinese-herbs nephropathy. Lancet, 1998; 351: 991-992.

11. Depierreux, M., Van Damme, B., Vanden Houte, K.: Pathologic aspects of a newly described nephropathy related to the prolonged use of Chinese herbs. Amer. J. Kidney Dis. 1994; 24: 172-181.

12. Cosyns, J.P., Jadoul, M., Lauwerys,R. : Chinese herbs nephropathy: A clue to Balkan endemic nephropathy. Kidney Int. 1994; 45: 1680-1688.

13. Cosyns, J.P., Jadoul, M., Squifflet, J.P., : Urothelial lesions in Chinese herbs nephropathy. Amer. J. Kidney Dis. 1999; 33: 1011-1017.

14. Colson,C.R.,, De Greef,K.E., Duymelinek,C.: Role of serotonin in the development of Chinese herbs nephropathy. Nephrol.Dial.Transplant.1999; 14 /Suppl. 4/:16-21.

15. Conolly, H.M., Crary, J.L., McGoon, M.D. : Valvular heart disease associated with fenfluramine-phentermine. N.Engl.J.med. 1997; 337: 581-588.

16. Vanherweghem, J.L., Abramovicz,D., Tielemans C. : Effects of steroids on the progression of renal chronic interstitial renal fibrosis: a pilot study in Chinese herb nephropathy. Am.J.Kidney Dis. 1996; 27: 209-215.

17. Ko, R. J.: Causes, epidemiology and clinical evaluation of suspected herbal poisoning. Clin. Tox. 1999; 37: 697-708.

18. Shannon, M.: Alternativ medicines toxicology: a review of selected agents. Clin. Toxicology, 1999; 37: 709-713.

19. Kakuk Gy.: „Nil nocere!” – Kínai tea által okozott nephropathia. In: Nephrologia 2000. Airport Kft..Debrecen. 2000. Szerk.: Kakuk Gy. Kárpáti I. 395-405.

20. Rák K.: Kommentár. „Korányi S.: A homeopathiáról. OH.1930;17:412-416.” OH, 2002; 143/32. 1907-1912.

21. Rák K.: A tényeknek is ellenáll a hit. Merre tart a homeopáthia? Természettudományi Közlöny, 2004; 135: 173-174.

22. Rák K.: Merre tart az orvostudomány? „Nem lehet kétféle medicina, ortodox és alternatív”. Természet Világa, 2003; 134/4. 174-175.

23. .Rák, K.: Quo Vadis Medicina? Orvostovábbképzõ Szemle, 1999; 6: 12-26.

24. Duin N., Sutcliffe J.: Az orvoslás története. Az õsidõktõl 2020-ig. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1993.