Összefoglalás

Az öregedés folyamán bekövetkező organikus, degenaratív elváltozások és ezek funkcionális következményei rontják az idős emberek életminőségét és korlátozzák független életvitelüket. A funkcióromlás lassítható, illetve manifesztációja későbbi életkorra tolható ki a rendszeres fizikai aktivitás révén.

A mozgásprogram megtervezésénél tekintettel kell lenni az idős korral együtt járó funkcionális állapotra. A mozgás minőségének, intenzitásának, időtartamának és gyakoriságának kiválasztása csak alapos vizsgálat, állapotfelmérés után lehetséges. Szükséges a rendszeres ellenőrzés, így az idős ember élvezheti a fizikai aktivitás jótékony hatásait a káros szövődmények veszélye nélkül.

Kulcsszavak: öregedés, fizikai aktivitás, hirtelen halál

Summary

The organic and degenerative changes during the aging and their functional consequences undermine the quality of life of the elderly and limit independent managing of their life. The deterioration of the function may be slowed down, and its manifestation may be postponed for a later age with the help of phisical activity. At the planning of phisical activity must be taken into consideration the actual functional state depending on age. In order to determine the quality, intensitiy, duration, frequency of movement needed an competent examination, condition estimation. In the elderly the regular check up is inevitable in order to enjoy the benficial effects of phisycal activity without complications.

Keywords: ageing, physical activity, sudden death

A világ népessége, ezen belül az időskorúak aránya egyre növekszik. A 65 évesnél idősebb emberek mintegy 80%-a küzd egy vagy több egészségügyi problémával. A meghosszabbodott élettartam mellett az egyén és társadalom szempontjából fontos, hogy az évek egészségben teljenek el, a cél az élettartam meghosszabbítása.

Az öregedés biológiai folyamata

Az öregedés folyamata minden szervet és szervrendszert érint. A kor előrehaladtával fogy a parenhimasejek száma, helyüket kötőszövet foglalja el, kialakul a fibrózis¹. Subcellularis szinten változik a glikogén-raktározás, zsíros degeneráció jön létre, a mitokondriumok számának csökkenése, valamint a Na-Ka pumpafunkció romlása észlelhető. Mindezek miatt csökken a kardiopulmonális teljesítőképesség. Károsodik a homeosztázis, a nyugalmi alapanyagcsere csökken, lassul a mentális funkció.

Fiatal korban a légzőrendszer jelentős funkcionális rezervkapacitással rendelkezik, mely beszűkül az öregedés folyamán. Az öregedés során az izomszövet tömege csökken, a zsírszöveté pedig nő. A mozgásszegény életmód, a fokozott kalória-bevitellel karöltve túlsúlyhoz, elhízáshoz vezethet. Idősebbeknél tehát igen gyakori az obezitás és ennek kísérőbetegségei, a diabetes mellitus, hipertónia és szívbetegségek, valamint az izületi degeneratív elváltozások. Idős embereken a kor előrehaladtával megfigyelhető, testsúlytól független alapanyagcsereszint csökkenés is^2,3. Így tehát idős populáción a testsúlycsökkentés diétás befolyásolásának csak korlátozott jelentősége van. Az átgondolt, jól megszerkesztett diétás megszorítások mellett a rendszeres fizikai aktivitás szerepe jelentős. Idős embereken a rendszeres fizikai aktivitás az alapanyagcsere növelésével és a mozgás révén fokozott energia-leadással, a zsírmentes testtömeg növelésével segíti az obezitás csökkentését.

A kardiovaszkuláris betegségek jelentős rizikófaktoraként ismert koleszterin szint 65 éves kor felett dekádonként 10%-al nő^3,4.

A fizikai aktivitás élettani jelentősége

Az 1964-es Olimpiai Játékokon (Tokió) részt vett élsportolók 12 évig tartó, utánkövetéses vizsgálata azt igazolta, hogy ha a sportoló abbahagyja a rendszeres fizikai aktivitást, és inaktívvá válik, a kezdetben a korátlagénál jóval magasabb kardiovaszkuláris teljesítőképessége gyorsan romlik és hamarosan a korátlagnak megfelelővé válik. Ha hetente 3, vagy több alkalommal edzenek, akkor a teljesítőképesség változatlan marad. A mozgás intenzitásának is jelentősége van, mivel a magas intenzitással végzett gyakori testedzés a kardiovaszkuláris teljesítőképességet jobban emeli, mint a közepes és alacsony intenzitású mozgás. Idős, fizikailag inaktív populáción végzett vizsgálat igazolta, hogy 6 hónapos, könnyű intenzitású mozgásprogram (hetente l alkalommal 90 percen át) szignifikánsan növelte a kardiovaszkuláris állóképességet^5,6. Hatvanöt esztendős kor után az izomzat tömege dekádonként 10%-kal csökken. Fizikailag inaktív időskorú populáción alacsony intenzitású mozgással is jelentős izomerő növekedés produkálható. Javul a mozgáskoordináció és hajlékonyság. Az izomtömeg változása szoros összefüggésben áll a csontdenzitással, obezitásssal és glukóz toleranciával. Az aerob munkavégző képesség direkt összefüggésben van az izomtömeggel és a kardiovaszkuláris teljesítőképességgel. Hatvanöt éves kor felett az oszteolitikus folyamatok felgyorsulunk, kialakult az oszteoporózis, nő a fraktúrák, különösen a combnyaktörés veszélye. A folyamat gyorsasága nagymértékben függ az izomaktivitástól, amely az oszteoplasztikus folyamat direkt mechanikus ingere. Idős korban a rendszeres fizikai aktivitásnak fontos szerepe van az izomtömeg és izomerő fenntartásában, a hajlékonyság, mozgáskoordináció javításában, valamint a csonttömeg csökkenésének lassításában.

Az öregedés során romlik az immunrendszer funkciója. A rendszeres fizikai aktivitás, mint non specifikus immunstimulus javítja az immunrendszer funkcióját^5,7.

Idős korban a szexuális funkciók zavara vaszkuláris okokra és neuropátiára vezethetők vissza. Fiatal társaikhoz hasonlóan idős sportolók is arról számolnak be, hogy sporttevékenységük pozitívan befolyásolja szexuális képességeiket. A rendszeres fizikai aktivitás a keringési rendszer edzésével, valamint a metabolikus és endokrin funkciók javításával késlelteti a szexuális funkciók romlását.

Idős korban gyakorivá válik a feledékenység, csökken az érdeklődés a külvilág iránt, könnyen kialakul a depresszió. Ennek okai részben organikusak, hiszen vaszkuláris és degeneratív okokból romlik a neuroendokrin rendszer és az idegrendszer funkciója, részben viszont az idős korban gyakori izoláció, rossz szociális körülmények hatása is érvényesül⁷. A rendszeres aktivitás javítja a közérzetet, ez a hatása valószínűleg endogén opioidok felszabadulásán keresztül is érvényesül.

Állapotfelmérés a mozgásprogram előtt

A rendszeres testmozgás megkezdése előtti állapotfelmérés célja az edzések során felmerülő esetleges szövődmények elkerülése és a kísérőbetegségek felderítése.

Az anamnézisnek tartalmaznia kell a meglévő krónikus betegségeket, vagy azok hiányát, ki kell térnie a szedett gyógyszerekre. Fel kell deríteni a manifeszt tünetet még nem adó kardiovaszkuláris betegségre utaló panaszokat. Figyelembe kell venni a korábbi, illetve jelenlegi fizikai aktivitást is^8,9.

A fizikális vizsgálat során elengedhetetlen a szervrendszerek alapos, körültekintő állapotfelmérése, a kognitív képesség vizsgálata és a mozgásfunkciók megtekintése (pl. a járásbiztonság megítélése, lépcsőnjárás kivitelezhetősége).

Ha a kórelőzmény vagy a mérsékelt megterhelés során jelentkező működészavarok alapján felmerül a szövődmények veszélye, non-invazív vizsgálatot – EKG, laboratóriumi vizsgálatok, echokardiográfia – kell végezni. Terheléses vizsgálatra akkor van szükség, ha az anamnézis, vagy a fizikális vizsgálat során felmerül a koszorúsérbetegség, vagy valamilyen más kardiovaszkuláris betegség gyanúja, valamint akkor, ha a tervezett edzésprogram intenzitása magas. Nem szükséges terheléses vizsgálatot végezni, ha a tervezett edzésprogram kizárólag gyaloglásból áll. A terheléses vizsgálat Balke- vagy Naughton-féle protokoll szerint, lehetőleg kerékpár ergométeren, folyamatos EKG és vérnyomás kontroll mellett végzendő, az életkortól elvárható maximális szívfrekvencia 80-85%-ig. Tekintetbe kell venni a rendszeresen szedett gyógyszerek frekvencia csökkentő hatását is - pl. digitálisz, bétablokkoló.

A fizikai aktivitás haszna

A baltimori longitudinális öregedési felmérés 1958-ban elkezdett és napjainkban is folytatódó vizsgálat, melynek eddigi eredményei egyértelműen igazolják, hogy a rendszeres fizikai aktivitás – legyen az sporttevékenység, vagy a hétköznapi életbe beépített mozgásprogram – ellensúlyozza az öregedéssel együtt járó kedvezőtlen élettani hatásokat, csökkenti a mortalitást és a morbiditást, megnyújtja az élettartamot, különösen az aktív élettartamot^1,6.

Újabb tanulmányok azt bizonyítják, hogy az alacsony intenzitású edzés, vagy akár szabadidőben végzett mozgás is megfelelő a kardiovaszkuláris prevenció szempontjából³. Az idős sportolók magasabb kardiovaszkuláris fittségi szintet mutatnak inaktív kortársaikhoz hasonlítva. Teljesítőképességük dekádonként mindössze 4%-kal csökken, az inaktív csoport 8%-ával szemben⁹.

Élettani szempontból megkülönböztetünk dinamikus és statikus mozgásformákat. Dinamikus terhelésnél változik az izomrost hosszúsága, ami relatíve kis intramuscularis erőkifejtéssel jár. Statikus terhelésnél viszont nagy intramuscularis erőkifejtés jön létre, izomrost-hosszúságváltozás nélkül. A dinamikus terhelés jelentős oxigén-felhasználással jár, megnövekszik továbbá a perctérfogat, a pulzusszám, a verőtérfogat, a szisztolés vérnyomás és az artériás középnyomás, valamint csökken a diasztolés vérnyomás és a teljes perifériás érellenállás. Ezt nevezzük volumenterhelésnek. A statikus terhelés kisebb oxigénfelvételt követel, kisebb perctérfogat- és pulzusszám emelkedéssel, változatlan verőtérfogat mellett. Ugyanakkor jelentősen megemelkedik a szisztolés, a diasztolés vérnyomás és az artériás középnyomás, változatlan teljes perifériás érellenállás mellett. Statikus terhelésnél viszont csak enyhén emelkedik a perctérfogat, a mérsékelt pulzusnövekedés miatt, ugyanakkor jelentős a vérnyomás emelkedés, ami nyomásterhelést okoz⁸.

A különböző mozgásformák szervezetre gyakorolt hatásait mutatja be az 1. sz. táblázat.

1. sz. táblázat Az állóképességi és az erőedzés hatása a szervezetre

	Aerob edzés	Erőedzés
Nyugalmi pulzusszám	- -	=
Nyugalmi sziszt. RR	- -	=
Nyugalmi diaszt. RR	- -	- / =
Fizikai teljesítmény	+ +	+ + +
Alapanyagcsere	+	+ +
Testzsír %	- -	-
Izomerő	=	+ + +
HDL-koleszterin	+ +	+ / =
LDL-koleszterin	- -	- / =

+ : növelés, - : csökkentés, = : nincs hatás

A mozgásprogram megtervezése

Az egyéni, speciális szempontok körültekintő mérlegelése mellett rendszerint az alacsony intenzitású, optimális környezeti feltételek között végzett, kis sérülésveszéllyel járó mozgásformák ajánlhatók. Fontos a megfelelő pihenési időszakok közbeiktatása, hiszen a túledzés, kifáradás fokozza a sérülés veszélyét¹⁰.

Az idős emberek rendszeres mozgásprogramjának tervezésekor messzemenő mértékben tekintettel kell lenni a kardiovaszkuláris rendszer állapotára, valamint az összes olyan kísérőbetegségre, amely behatárolhatja teljesítőképességüket. Minden 65 évesnél idősebb, korábban inaktív idős ember közepes, vagy erős intenzitású mozgásprogramba állítása előtt terheléses vizsgálat végzendő. A mozgásprogram bevezetésekor idős populáción különösen hangsúlyos a fokozatosság elve. A kezdő gyakorlatsorok intenzitása és időtartama csak alacsony lehet, határa a kifáradás. A terhelési lépcsők alacsonyak, a terhelést lassan fokozzuk, fontos a rendszeres pihenőidők beiktatása. Így minimálisra csökkenthetők a szövődmények. Elengedhetetlen az 5-6 perces bemelegítő mozgás, a nyak, törzs és végtagok izomzatának óvatos nyújtásával. Az edzés végén legalább ugyanilyen időtartamú levezető mozgássor ajánlott. Az aerob edzés a legalkalmasabb eszköz a kardiorespiratórikus rendszer teljesítőképességének emelésére, a mozgáskoordináció javítására, a koszorúsérbetegség megelőzésére, a már kialakult határérték és középsúlyos hipertónia csökkentésére ¹¹. Amennyiben a mozgásszervi és kardiorespiratórikus rendszer betegségei nem kontraindikálják, az intenzív gyaloglás a legelterjedtebben ajánlott mozgásforma. Nagy izomcsoportok egyenletes intenzitású, hosszabb időn át tartó megmozgatásán kívül a kardiorespiratórikus funkcióra is ideális hatással bír.

Ha a mozgásszervi korlátozottság miatt az intenzív gyaloglás nem jön szóba, ajánlható az úszás, kondicionáló torna, esetleg szobakerékpár. Könnyen kivitelezhető a hétköznapi élet elemeinek beillesztése a mozgásprogramba. A lépcsőjárás, kertészkedés ugyanolyan hasznos az edzésprogramban, mint bármilyen más alacsony vagy közepes intenzitású sporttevékenység. Az edzésbe beépíthetők statikus, erőfejlesztő elemek is, hiszen az izomerő az életkortól függetlenül fejleszthető. A statikus mozgáselemek alkalmazásakor fokozottan figyelni kell egyes kísérőbetegségre (pl. magas vérnyomás)¹⁰.

Az öregedés során csökken a terheléssel elérhető maximális szívfrekvencia. A kardiovaszkuláris szövődmények elkerülése a cél a munkapulzus helyes kiválasztásakor. A terhelésre bekövetkező pulzusszám emelkedésnek sokszor gyógyszeres hatások szabnak határt (pl. digitálisz, béta-blokkoló). Ugyanakkor igaz, hogy a kardiovaszkuláris állóképesség növelésére csak a maximális szívfrekvencia 70-85%-át elérő munkaintenzitás alkalmas. Így érthető, ha az idős emberek kezdő munkapulzusának meghatározásakor az előirányzott szívfrekvencia tartományt alkalmazzuk. Ez a szívfrekvencia rezerven alapul, ami az életkor alapján elvárható maximális szívfrekvencia (MSZF) és a nyugalmi szívfrekvencia (NYSZF) különbsége. Az edzés kedvező hatása a szívfrekvencia rezerv 30-45%-ával emelt nyugalmi szívfrekvencia tartományban érvényesül. Ez az előirányzott szívfrekvencia tartomány a korspecifikus maximális szívfrekvencia 65-80%-nak felel meg, azaz valamivel alacsonyabb az American Heart Association által fiatalabb korosztály aerob kondicionáló edzéséhez javasolt 70-85%-os értéknél. A fiatalabbakhoz viszonyítva hosszabb időt szükséges kivárni a növekvő intenzitású lépcsők beiktatásakor, pl. a 30 és 45%-os intenzitás között legalább 3 hónapnak kell eltelnie. Az intenzitás mindig csak kis mértékben emelkedhet, hetente 1-2%-kal. A kezdő időtartam rendszerint 5-6 perces nyújtás, lazítás után 20-30 perces alacsony intenzitású aerob mozgás a maximális szívfrekvencia 60%-val. Alacsonyabb intenzitás - pl. a maximális szívfrekvencia 50%-a esetén az időtartam 30-35 percre nyújtható. A hetente 3-4 alkalommal végzett fizikai aktivitás az optimális. A ritkábban végzett mozgás nem bír effektív munkakapacitást növelő hatással, a gyakoribb edzések viszont nehezebben illeszthetők be a mindennapi életvitelbe és túledzés révén nő a szövődmények veszélye. A mozgásszegény életmódot folytató idős egyének az edzésprogram elején rendszerint nem képesek 20 percen keresztül tartani az előirányzott szívfrekvenciát. Az edzést kis terhelési fokozaton kell kezdeni, 2-3 percen keresztül végezni, majd 2-3 percet pihenni. A terhelési időszakok hetente 2-3 perccel növelhetők, míg elérik a 30 perces időtartamot. Gyenge fizikumú, korábban inaktív, 75 évnél idősebb betegek esetén, rövidebb terhelési időszakok – (pl. 30 sec. testmozgás, 30 sec. pihenés) – alkalmazásával is fokozható az állóképesség. Ennek sikere esetén később 30-60 másodperccel emelhető a munkavégzés ideje³. Az idősek számára ajánlott mozgásprogramot tartalmazza a 2. sz. táblázat.

2. sz. táblázat Időseknek ajánlott mozgásprogram

	0-4 hét	5-8 hét	9-12 hét
Intenzitás (munkapulzus)^×	60%	70%	80%
Gyakoriság (hét)	1-3 alkalom	3-5 alkalom	5-7 alkalom
Időtartam (perc)	10-15	20-25	25-30
Mozgásforma	dinamikus	dinamikus	dinamikus (80%), statikus (20%)

× az életkori maximális pulzusszám %-a. 4-5 perc bemelegítés, 4-5 perc levezetés.

Heti kb. 1000 kcal energia-leadás szükséges.

A két tréning-forma (dinamikus és statikus) részben kiegészíti, részben pedig erősíti egymás kedvező hemodinamikai, valamint szénhidrát- és zsíranyagcserére gyakorolt hatását, melyek szükségesek a komplex kezelésben. Megállapíthatjuk, hogy az erőedzés gyakorlatilag nincs jelentős hatással a hemodinamikai paraméterekre, míg az állóképességi edzés kedvezően befolyásolja azokat. Az anyagcsere paraméterekre gyakorolt hatásban lényeges eltérés nem látható, bár az aerob edzés valamivel kedvezőbben hat, különösen a lipidszintekre^6,7,11.

Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mindkét mozgásformát alkalmazni kell, mind a kezelésben, mind a prevencióban. Általában elfogadott elv, hogy a mozgásprogram 70-80%-ban dinamikus és 20-30%-ban statikus, izometriás gyakorlatokból álljon a kedvező anyagcsere-hatásaik erősítése miatt. Így javasolt a rezisztencia edzés alkalmazása is heti két-három alkalommal 1 széria, 10-15 ismétlés, 8-10 különböző gyakorlat, lehetőleg kicsi kézi, illetve lábsúlyokkal^8,10.

Mellékhatások

A testedzés legsúlyosabb mellékhatásai a kardiovaszkuláris szövődmények, pl. a hirtelen szívhalál^1,6,7. Oka rendszerint a csökkent bal kamra funkció és az ischaemiás szívbetegség. Intenzív testedzés többszörösére növeli a hirtelen szívhalál kockázatát, azonban rendszeresen edzőkön ugyanakkora megterhelés esetén kisebb ennek veszélye. Az ellenőrizetlen körülmények között edző idős emberek körében fellépő szívmegállás gyakoriságáról nincs megbízható adat. A mozgásszervi szövődmények alkotják a másik nagy csoportot. Ide tartoznak a húzódások, szakadások, törések. Oka lehet oszteoporózis, arthrosis, a központi idegrendszer mozgásszabályozásért felelős területének zavara, vagy inadekvát terhelés, esetleg túledzés.

Amennyiben a mozgásprogram egyénre szabott és biztonságos, akkor a mellékhatások jelentkezése minimálisra csökkenthető. Természetesen elengedhetetlenül fontos az időszakos orvosi ellenőrzés a teljes siker érdekében.

Dr. Sidó Zoltán Ph.D., Dr. Szamosi Katalin

Magyar Honvédség Központi Honvédkórház

II. Belgyógyászat-Kardiológia

1553 Budapest, Pf: 1

E-mail: medifam1@t-online.hu

Irodalomjegyzék:

1. Hayflick L.: How and why we age - Az öregedés titkai - by Cell Associates, Inc. 1994.

2. Abrams WB., Beers MA., Berkow R.: MSD Geriátriai Kézikönyv. 2. Kiadás, Melánia Kiadói Kft, Budapest, 1997.

3. Coni N, Davison W., Webster S.: Ageing the facts. (Öregedés tények) Petit kiadó, Budapest, 1994.

4. Frenkl R.: Maradj Fiatal. Sub Rosa kiadó Budapest, 1995.

5. Kuroda Y.: Maintenace of physical fitness. Dirix A., Knuttgen H. E., Tittel K.: The Olympic Book of Sports Medicine, Blackwell Scientific Publications, Oxford, London, Edinburgh, Boston, Palo Alto, Melborne, 1988.

6. Pescatello LS., Di Pietro L., Fries JF.: Physical Activity in Older Adults. Sports Medicine 15, 6, 353-364, 1993.

7. Siegel AJ.: Exercise and Ageing. Strauss RH.: Sports Medicine 2nd edition, WB. Saunders Co, Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, 1991.

8. Sidó Z.: Sportkardiológia. Jákó P. (szerk.): Sportorvoslás alapjai (267-287), Print City, Sárbogárd, 1998.

9. Hass CJ., Feigenbaum MS., Franklin BA.: Prescription of Resistance Training for Healthy Populations. Sports Med 31: 953-964, 2001.

10. Sidó Z.: Diabetes és fizikai aktivitás. Diabet. Hung. 12, (Suppl. 2.): 10-15, 2004.

11. Tall AR.: Exercise to reduce cardiovascular risk- How much is enough? N Eng J Med 347: 1522-1524, 2002.