 Elôzô
cikk |
mint népbetegség |
|
Elôzô
cikk |
mint népbetegség |
|
Sokat emlegetett szlogenné vált a „Korunk betegsége az allergia” mondat. S valóban egyre nagyobb terhet rónak az atópiás - allergiás betegségek az általuk szenvedő betegekre. Rajtuk keresztül azonban nagy szociális terhet is jelentenek e kórképek. Nem csak az allergia által okozott kellemetlenségeket kell itt megemlíteni, hanem a táppénzben töltött és helyettesített napokat, a szakambulanciákon és kórházban töltött időt, a megvásárolt és támogatott gyógyszereket is.
Dolgozatában ezzel a témával foglalkozik a szerző. Az allergiás betegségeket a laboratóriumi diagnosztikával foglalkozó szakdolgozó szemszögéből vizsgálja. Kitér a légúti panaszokat okozó anyagok mellett azokra is, melyek elsősorban alimentáris allergénként szerepelnek, s gyomor – bélrendszeri vagy bőrtüneteket okoznak leggyakrabban. Vizsgálja a kialakult betegségek epidemiológiai vonatkozásait és tüneteit, a kórismézési laboratóriumi lehetőségeit s érinti a kezelési lehetőségeket is.
Legfőbb erénye, hogy eddig keveset vizsgált nézőpontból értékeli a mindannyiunk által ismert és sokunk által elszenvedett allergiás betegségeket. Emiatt tartom érdemesnek a dolgozat áttanulmányozását.
Dr. Nagy Gábor gyermektüdőgyógyász Visszatekintés
Az allergiás betegségek történelmi idők előtti fennállását nehéz bizonyítani, mert míg más betegségek nyomait a csontok és a mumifikált testek megőrizték a kíváncsi utókornak, addig az allergia ilyen nyomot nem hagy. Így mindössze a korabeli leírásokra, esetleg szobrokon, festményeken megörökített tünetekre hagyatkozhatunk. Az allergiás tünetekről fennmaradó írásos feljegyzéseink igen szegényesek. Egy ilyen elhíresült szegényes – történelmi gyöngyszemet – szeretnék most írásomban előadni. Az allergiás betegekkel foglalkozó orvosok néha ma is döbbenten állnak ama tény felett, hogy egyes betegek olykor célirányosan provokálják tüneteiket. Ezzel vádolták III. Richárdot kortársai. A vádat elsőként Sir Thomas More fogalmazta meg, de később ezt a feltételezést Shakespeare is felhasználta drámájában; a III. Richárdban. A feltevések szerint III. Richárdnak földieper-érzékenysége volt. A gyümölcs, csalánt kiváltó hatását ismerve, akkor idézett elő a bőrén viszkető kiütéseket, amikor csak akart, azaz, amikor epret evett. A kiütések megjelenése jó ürügy volt a mérgezés vagy boszorkányság vádjára. Ellenségei ellen jól felhasználható fegyvernek bizonyult. Az akkori orvosok nem ismerték a csalánkiütést és természetesen provokálhatóságát sem. Meglepő, hogy a király ilyen pontosan ismerte panaszainak okát és a megjelenéshez szükséges időt. A hiteles leírásokból mindenesetre úgy tűnik, hogy a XV-XVI. században voltak olyan emberek – ha nem is az orvosok között – akik találtak összefüggést az eperevés és a bőrkiütések megjelenése között. Már Hippokratész is felismerte a sajttal provokálható tüneteket.
Az allergia, mint fogalom
Az allergia az a megváltozott reakcióképesség, amelyet a szervezet egy betegség által vagy testidegen anyagokkal való előzetes érintkezés útján szerez. A megváltozott reakcióképesség specifikus immunválaszon alapul. Tehát kóros tüneteket, betegségeket előidéző immunfolyamat. Az immunfolyamatok szerepe védeni a szervezetet minden olyan anyaggal szemben, amelyet a szervezet immunrendszere idegennek, azaz nem sajátjának ismer fel. Az antigének azok az anyagok, amelyek a fejlett és ép immunrendszerrel bíró szervezetben immunválaszt váltanak ki. Az antigén egy molekula, amely a szervezetbe jutva megindítja a felismerés és az ellenállás folyamatát. Az immunrendszer nem a rossz ellen védekezik, hanem az „idegen” ellen, függetlenül attól, hogy az idegen kórokozó-e vagy éppen gyógyszerkészítmény, amely egyébként hasznára lehetne a szervezetnek. Az immunválasz az antigén felismerésével kezdődik. Bonyolult folyamatok eredményeként ellenanyagok: immunglobulinok és limfociták, továbbá emlékező sejtek keletkeznek. A szervezetben az antigének és az ellenanyagok, valamint a sejtek kapcsolódása további folyamatokat indítanak meg, amelyek elősegítik az antigének elpusztítását, a szervezetből való eltávolítását. Az ellenanyagok, antitestek az antigéninger hatására képződő fehérjék, amelyek azzal a sajátossággal rendelkeznek, hogy a termelésüket kiváltó antigénnel specifikus reakcióba lépnek. Az antitestek immunglobulinok. A szervezet minden olyan anyagot, amellyel az immunrendszer-fejlődés során találkozott: saját anyagként ismeri fel. Minden olyan anyag, amely ezután a periódus után kerül kapcsolatba a szervezettel: idegen anyag. Ezek az idegen anyagok immunválaszt válthatnak ki, tehát antigének lehetnek. Az immunválasz tehát a szervezet számára lehet kedvező (védelem) vagy kedvezőtlen (károsodás). Ha a következmény védelem, az immunkészültség állapotát védettségnek, immunitásnak nevezzük. Ha a következmény károsodás, az immunkészültség állapotát allergiának, túlérzékenységnek nevezzük. Az immunrendszer működését különböző sejttípusok összehangolt tevékenysége biztosítja. Legfontosabb sejtjei a limfociták. E sejtek ismerik fel a különböző idegen anyagokat. Az immunrendszer védelmi funkciója a sejt által közvetített és az immunglobulinok hatásából adódó védelemre osztható fel. A sejt által közvetített védelem magában foglalja az úgynevezett T-limpfocitákat. A T-sejtek vesznek részt a baktériumok, vírusok elpusztításában, a gombás és parazitás megbetegedések elleni harcban. A védettségben az úgynevezett B-limpfociták is fontos szerepet játszanak. Egyedüli funkciójuk az ellenanyagok – immunglobulinok- termelése. B-sejtek hiányában a betegek rendkívül érzékenyek a baktériumfertőzésre, T-sejtek hiányában gyakran szenvednek tartós vírus vagy parazitafertőzésben. Tehát a T- és B-sejt együttműködése szükséges az antitest = ellenanyag-termeléséhez. Mind a B- és mind a T-sejtek az immunológiai memória hozdozói. Az ugyanazzal az antigénnel történő második találkozás hatékonyabb választ vált ki az immunrendszerből, mint az első. Akár évek múlva is egyre erősebb és gyorsabb védekezési reakciót biztosítanak. A B-limfociák egyedül ismert funkciója az immunglobulinok termelése. Ezeket az antitesteket – ellenanyagokat – plazmasejtekké alakult B-sejtek termelik nagy sebességgel a testnedvekbe való továbbítás céljára. A B-sejtek az antigénnel való érintkezés után aktiválódva indítják el az immunglobulin-termelést. Az immunglobulinok szerepe kettős: 1 antigénhez kötődnek 2 úgynevezett másodlagos jelenségeket indítanak meg, mint például Histamin kibocsátását a hízósejtekből Eltérő tulajdonságok, különböző feladatok alapján, valamint előfordulási helyük szerint osztályokba csoportosíthatók. Ezek közül a legfontosabbak: ? IgG - Immunglobulin G ? IgA - Immunglobulin A ? IgM - Immunglobulin M ? IgD - Immunglobulin D ? IgE - Immunglobulin E
Immunglobulin G - IgG Az egészséges felnőtt ember vérében lévő immunglobulinok hozzávetőlegesen 75 %-át alkotja. Az egyetlen immunglobulin, amely az emberi méhlepénygáton is képes áthatolni, így az anyából átkerülhet a magzatba. Így az újszülött számára az első fontos védelmet nyújtja a fertőzésekkel szemben. Részt vesz a sejt közvetítette védelmi funkcióban is. Jelentős szerepe van az allergiás reakciókban.
Immunglobulin A - IgA Elsősorban váladékokban található. A könnyben, a nyálban, az orr-, a garat-, a vékonybélváladékban és a nyálkahártyában mutatható ki. Elsődleges védelmet nyújt a behatoló kórokozók ellen. Az IgA az anyatejjel átvihető az újszülöttbe az úgynevezett előtejjel. Így az előzőleg említett IgG-vel hozzájárul az újszülött immunvédelméhez.
Immunglobulin M - IgM Különösen hatékony a baktériumok közömbösítésére. A vérben kb: 10 % arányban fordul elő.
Immunglobulin D - IgD A vérben kis mennyiségben, mindössze 0,2 %-ban fordul elő. Működése még nem teljesen tisztázott.
Immunglobulin E - IgE Felfedezése és azonosítása jelentősen hozzájárult az allergiás reakciók megismeréséhez. A IgE töménysége a vérben normál körülmények között igen alacsony, az összes immunglobulinok mintegy 0,004 ezrelék. Az allergiás megbetegedésekben (például szénanáthában, aszthmában, atópiás ekcémában) szenvedő betegeknél emelkedett IgE-szérumszint található. Az IgE a bazofil- és a hízósejtekhez kötődik. Az antigénnel (mint például: pollen) történő találkozása során az ezekhez a sejtekhez kötött IgE hatásának tulajdonítható az úgynevezett közvetítő anyagok felszabadulása a hízósejtből, a bazofilsejtekből. Végső soron az allergiás tünetekért ezek a közvetítő anyagok a felelősek. Az IgE normál biológiai szerepe még nem tisztázott. Feltehetőleg fokozott termelése összefügg a parazitafertőzések elleni védekezéssel is, ugyanis ezekben az esetekben emelkedett IgE-szintet észleltek allergiás reakció nélkül is. Az allergiás reakció tehát az „idegen” anyag, az antigén elleni harc kóros megnyilvánulása. Az allergiás reakciót tehát a megjelenéshez szükséges idő, a tünetek és a lefolyás szerint két nagy csoportra osztjuk: 1) Korai vagy azonnali típusú: Reagin típusú (pl.: anafilaxiás sokk) 2) Késői típusú
1) Az azonnali fázist főleg az allergén által kiváltott IgE- mediált hisztamin és egyéb gyulladásos mediátor hízósejtekből való felszabadulása jellemzi. A hisztamint mastocyták és bazofilsejtek szintetizálják és a sejtplazmában szekréciós granulumokban tárolják. A mastocyta degranuláció akkor következik be, ha a felszínükön lévő IgE-molekulák keresztkötést alkotnak, specifikus antigénekkel vagy allergénekkel, vagy kapcsolatba kerülnek más, nem IgE által mediált aktivátorokkal. Az összekapcsolódás során láncreakció indul el. Ennek során közvetítő anyagok szabadolnak fel, s az adott helyen hirtelen értágulatot okoznak. A simaizmok, elsősorban a tüdő hörgőinek görcsét eredményezi. Ez az állapot addig tart – néhány óra – amíg a közvetítő anyagok el nem bomlanak. Az allergiás reakcióra jellemző tünetek kiváltásában szerepet játszó mediátorok közül legrégebben a histamint ismerjük. A hisztamin a hízósejtek degranulációja során szabadul fel és a korai tünetek kiváltásában játszik jelentős szerepet. Hatására a kapilláris erek kitágulnak, vizes orrfolyás, viszketés, tüsszögés indul meg. Ezek a tényezők rontják az orr átjárhatóságát. A hízósejtekből felszabaduló histamin specifikus sejtreceptorokhoz kötődve fejti ki klinikai hatásait. Háromféle histamin receptor ismert: 1 H1 2 H2 3 H3 Ezek közül a H1 receptornak van a legfontosabb szerepe az allergiás reakcióban.
2) A késői fázisú allergiás reakciót az allergiás gyulladás helyén a különböző típusú leukociták, különösen eozinofil-sejtek infiltrációja jellemzi. A gyulladásos sejtek a célszövethez vándorolnak és aktiválódva további gyulladásos mediátorokat bocsátanak ki, amelyek megnyújtják, fokozzák az allergiás választ. A sejtszintű folyamatok pontos mechanizmusa még nem teljesen tisztázódott, jelenleg a legtöbb adatunk az eozinofilek tanulmányozásából származik. A késői típusú sejt közvetítette reakció a sejtek felületén folyik le, mely köré fehérvérsejtek gyűlnek és elroncsolják az allergiát kiváltó antigént. Ez a fehérvérsejt-gyülekezés lassan megy végbe – olykor 2-3 nap – ezért nevezik késői típusú reakciónak. Az eozinofil sejteknek döntően szerepe van a folyamatban.
Eozinofil sejtek (kép)
Az allergénekre adott késői válasz eltérő az atópiás egyének és a nem allergiások között. A normál bőr és tüdőszövet nagyon kevés eozinofil-sejtet tartalmaz, míg a krónikus allergiában szenvedő betegek ezen szöveteiben nagyszámú aktivált eozinofilsejt található. Az allergiás betegeknél az eozinofil-sejtek akkumulációja következik be a neutrofilek helyett. Az allergiás asthmában szenvedő betegeknél 13-szoros sejtszám-növekedést figyeltek meg 19 órával a parlagfű antigén expozíció után. Különösen az eozinofil, bazofil és a neutrofilek száma emelkedett. Több különböző olyan mechanizmus is van, amely az eozinofil-sejteket az allergia helyszínére vonzza. Az eozinofilsejt a véráramból kerül az allergiás reakció helyszínére, melynek következménye a sejtadhézio, és a kemataxis. Az eozinofilekről korábban azt gondolták, hogy szerepet töltenek be az allergiás reakciókban azáltal, hogy közömbösítik az anafilaxiás mediátorokat. Ma már tudjuk, hogy ők a felelősek a légúti epithelium-sejtek károsodásáért asthmában. Az eozinofil-sejtek, amint az allergiás folyamat helyére érkeznek, aktiválódnak, degranulálódnak és számos gyulladásos mediátort bocsátanak az extracelluláris térbe. Az eozinofil aktiváció a csontvelő szintjén történik és a cytokinek feltehetően részt vesznek a sejtek érésében, kiváltják a gyulladásos mediátorok felszabadulását. Az eozinofil-aktiváció nagyon korai szakaszban indul el, ami valószínűleg az adhéziós molekulákon keresztül valósul meg.
Korunk egyik leggyakoribb civilizációs betegsége az allergia. A megbetegedések száma világszerte évről-évre nő, lassan népbetegséggé vált. Ezek a kórállapotok hosszú évekig, gyakran egy életen át tartanak. A betegség gyakoriságának növekedése az utóbbi 15-20 évre tehető. Ezen megbetegedések robbanásszerű szaporodásának okait különböző fórumokon dolgozták fel. Az egyik felmérésből kiderül, hogy minél fejlettebb egy ország annál gyakoribb az allergiás betegek száma. A betegség kialakulásában nagy szerepe van az életstílusnak, a környezet változásának. A környezeti tényezőknek éppen úgy szerepe van az allergiás légúti betegségek kialakulásában, mint a genetikai hajlamnak. Mint minden immunológiai kórkép, az allergia is több eredetű. Ahhoz, hogy megjelenjen kell egy öröklött hajlam, allergénekben dús, szűkebb és tágabb környezet és valamilyen társult betegség – fertőzés vagy irritáció – amely sokszor triggerként szerepel. A környezeti tényezők jelentőségét fontos minden anamnézisben felvenni és a betegekben is tudatosítani. Hiszen megfelelő ismeretekkel leginkább ők segíthetnek önmagukon az allergének elkerülésével. Az érintett népesség aránya 6-8 %-ról 16-18 %-ra emelkedett. A magyarázatot valószínűleg az adja, hogy ezekben az országokban a fertőző gyermekbetegségek száma csökkent a széleskörű védőoltások miatt. Így az allergia került előtérbe. Például: 1 Angliában: 30-40 % 2 Finnországban: 16 % 3 Német- és Franciaországban: 14 % 4 Görögországban és Romániában: 2-3 % körüli asthmás, allergiás új betegek előfordulása. Csak a légúti allergiák a lakosság 25-30 %-át érintik. Hazánkban a felmérések alapján a lakosság 10-15 %-át keseríti ez a kór. Ezeknek a betegeknek nagyrésze parlagfűre érzékeny. A megbetegedések kialakulásában szerepet játszanak a genetikai hajlamosító tényezők is. Ezt a növekvő tendenciát elsősorban a civilizációs ártalmakkal hozzák összefüggésbe. Ezek közül a legjelentősebb az immunrendszert egyre növekvő mértékben terhelő kémiai, biológiai és stresszes ártalmak: víz-, légszennyeződés, ipari szennyeződés, élelmiszer tartósítószer adalékok, kozmetikumok vagy az antibiotikumok széleskörű adása. Az immunrendszer működése egyensúlyának megbomlását az anomáliák és más atópiák előfordulása fokozhatja.
Inhalatív allergének A légutakon bejutva okoznak allergiás reakciót. A szezonális tüneteket okozó allergének közül a legismertebbek a pollenek és penészgombák. A penészgombák allergénjei, a spórák, polleneknél kisebb méretűek, tavasztól őszig különböző koncentrációban találhatók a levegőben, lakáson belül pedig akár egész évben előfordulnak. Magyarországon a szezonális rhinitis allergica gyakoribb. A becsült adatok szerint a gyerekek és fiatal felnőttek legalább 10-15 % a rhinitisben szenved. Az allergiás megbetegedések közül a leggyakoribb a felsőlégúti allergia. Lehet szezonális, de tarthat egész éven át az allergéntől függően. A túlérzékenységi reakció lázzal általában nem jár, szinte valamennyi szervrendszert érintheti. Allergiás rhinitis a nyálkahártya gyulladásos elváltozása, melyet orrviszketés, tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás jellemez. Ha a tünetek közül kettő napi egy óránál hosszabb ideig és több napon keresztül tart; allergiás nátháról beszélünk. Az allergiás rhinitis tünetei: Az orr eldugulása mellett tiszta, vizes vagy nyákos orrfolyás, gyakori orrfúvás és állandó viszketés. A rhinitis allergica az orrnyálkahártya IgE-mediálta gyulladásos betegsége. Az allergén specifikus IgE-molekulákkal rendelkező mastocytákhoz kapcsolódik és az így elinduló reakció során felszabaduló mediátor anyagok hatására alakul ki a légúti nyálkahártya gyulladása. Megjelennek az allergiás nátha jellegzetes tünetei: tüsszögés, gátolt orrlégzés, torokkaparás. A beteg közérzete rossz, étvágytalan lehet. A rhinitis fokozatai 1. Enyhe Kevés, a beteg számára nem terhelő, sokszor naponta csak egy-két óránál rövidebb ideig tartótünetes időszak. Döntően irritatív jellegű, korai fázistünetek, amelyek ugyan betegségtudattal járnak, de sokszor kezelés nélkül tolerálhatóak. 2. Közepes Több, a beteg számára zavaró, általában naponta két óránál tovább fennálló, dominálóan gátolt orrlégzéssel járó tünetek, amelyek a napi tevékenységet és az alvást érezhető mértéken befolyásolják. Kifejezett mértékű betegségtudat és az életminőség romlása jellemzi. 3. Súlyos Folyamatosan fennálló tünetek, amelyek a napi tevékenységet és az alvást lehetetlenné teszik. Komoly betegségtudat és nagymértékű életminőség-romlás jellemzi. a) A szezonális allergiás rhinitis leggyakrabban 10-30 éves kor között jelenik meg. A nemek szerinti megoszlása csaknem egyenlő arányt mutat. Allergén érzékenység szerinti megoszlása egy felmérés szerint a következő:
ˇ házipor atka: 45 % ˇ fűpollen érzékenység: 44 % ˇ gyomallergia érzékenység: 29 % ˇ állatszőr allergia: 25 % ˇ penészgomba allergia: 16 %
A legerősebb orrelzáródás időpontja este és kora reggel van. Az orrnyálkahártya duzzanata nemcsak szaglási, hanem ízérzési zavarokat okozhat, a torokban a szárazság mellett gombócérzést is. A diagnózis felállítása azért könnyebb, mert a betegség pollenszezonhoz kötődik. Az allergiát okozó pollen légköri koncentrációja a virágzással egy időben lép fel, illetve a virágzás végén szűnik meg. Az allergiás reakciót kiváltó pollen, a növény virágzási szezonjában maximum görbét mutat, melynek intenzív szakasza, például a parlagfű esetén, augusztus-szeptember hónapra tehető. A mogyoró, más, korán virágzó fák virágzásától a parlagfű másodvirágzásáig a növények sokaságának virágpora a pollen jelenségek főszereplője. (kép)
Magyarországi éghajlati viszonyok között az allergiás szezon – „kedvező” időjárás esetén – akár február táján elkezdődhet a kora tavasszal virágzó fák pollenjei miatt. Jelentősebb azonban az április végétől júliusig tartó főszezon, mikor a füvek és egyes gabonafajták (rozs, kukorica) már tartósabb és klinikailag súlyosabb tüneteket válthatnak ki. A gyomok (ürömfélék, parlagfű, csalán) júliustól szeptember-októberig virágoznak és tartják fenn az allergiás szezont. Az utóbbiak közül a legveszélyesebb a parlagfű – Ambrosia elatior. Virágpora heves tüneteket vált ki az arra érzékeny embereknél. Magyarországon – melyet az egyik legszennyezettebb országnak tartanak - kiemelten súlyos problémát jelent, mivel az ország területe nagymértékben fertőzött. Bizonyos élelmiszerek esetében keresztreakciók fordulhatnak elő: ˇ parlagfű-érzékeny betegeknél allergiás tüneteket provokálhat a dinnye és a banán ˇ fekete üröm esetében a zeller és néhány fűszer ˇ nyírfapollen allergiásoknál az alma, a cseresznye, a mogyoró és az őszibarack.
b) Perenniális (nem szezonális) allergiás rhinitis Egész évben fennálló betegség. A tünetek hasonlóak, mint a szezonális formában. A különbség az, hogy általában a gátolt orrlégzés az uralkodó és szemtünetekkel csak elvétve találkozunk. Az egész évben tartó náthás tünetek gyakran intermittáló jellegűek és az esetek egyharmadában pollinosissal kombinálódnak. A leggyakoribb allergének a háziporatkák, állati szőrök, hámsejtek, valamint a gombaspórák. Ritkábban élelmiszerek és foglalkozási allergének is okozhatnak perenniális tüneteket. Az atkák és a gombák a párás, meleg környezetben szaporodnak. A gombaspórák kedvelik az eldugott, nedves, rosszul szellőző helyiségeket, fürdőszobák nedves sarkait, raidátorok, hűtőszekrények, légkondicionálók, egyes élelmiszerek felületét. Az allergiás növényi kontaktdermatitis A tavaszi, nyári hónapokban az allergiás növényi kontamináció vagy kontakt reakció több. A kontaktdermatitisek gyakorisága függ az adott terület botanikai összetételétől. Magyarországon a virágkertészek között a krizantém, az őszirózsa, a nárcisz és a tulipán vezeti az allergiát okozó növények listáját. A növények által kiváltott kontaktdermatitis leggyakoribb a kézre, arcra, alkarra való lokalizáltsága, de előfordul a genitáliákon is. Gyakran érintett a szemhéj. A kórkép súlyossága függ a kiváltó növénytől. Például: A tulipánhagyma okozta kontaktdermatitis a kézujjakon lévő ujjbegygyulladást, az ujjbegyek berepedezése körömalatti elszarusodást okozhat. Mivel ezen virágok nagy része szinte egész évben kapható a virágárusoknál, ezért a tünetek megjelenése egyre kevésbé kötődik az évszakokhoz. Pollen-kontaktdermatitis A szenzibilizáció nemcsak légúti allergiás tünetek kialakulását, hanem a bőrrel kontaktusba kerülő pollenek kontaktdermatitist is okozhatnak. Típusosan a ruhával nem fedett területen alakul ki, de a pollenek a bőr redőiben is megtapadhatnak, ezzel helyileg nagyobb koncentráció alakulhat ki. A fül mögött, a szemhéjon hyperaemia és gyulladás fokozottan alakulhat ki. Egyidejűleg rhinitis, conjunctivitis, esetlegesen asthmás tünetek is kísérik a jelenséget. Kezelése: légúti és szemészeti tünetek kezelésére alkalmazott antihisztamin mellett lokális – helyi – szteroidkezelés is szükséges lehet.
Az allergiás rhinitis diagnosztikájához használt leggyakoribb vizsgálatok
1. Bőrpróba A bőrbe juttatott allergén és a bőr hízósejtjein lévő specifikus IgE által kiváltott azonnali reakción alapulnak. Az IgE mediálta allergiás betegségek diagnosztizálására két bőrpróbatesztet alkalmaznak:
a) a prick teszt során az alkar hajlító oldalán a bőr felszínére juttatott vizsgálandó allergénoldaton keresztül pontszerű hámsérülést ejtünk a bőr felszínes hámrétegén. b) az intracután teszt során az allergén vizes oldatát juttatjuk a hám felszínes rétegei közé.
A mindennapi gyakorlat során a prick teszt igen jól bevált. Jó eszköz a gyakorlott orvos kezében. Az anamnézisnek megfelelő bőrpróba eredménye adja a diagnózis alapját. A pozitív bőrpróba nem feltétlenül jelent IgE-közvetítette betegséget. Tünetmentes személyeknél 10-15 %-ban a prick tesztek pozitívak. A pozitív eredmény latens allergia jele is lehet. Mindkét bőrpróba végzése során számos hibát lehet elkövetni.
A technikai hibákon túl mindkét bőrpróba esetében felléphet anafilaxiás reakció. Az anafilaxiás sokk lehetősége miatt csak orvosi felügyelet mellett, megfelelően képzett és gyakorlott személy végezheti a bőrpróbát. Továbbá rendelkezni kell az anafilaxiás sokk kezeléséhez szükséges gyógyszerekkel és a megfelelő eszközzel.
2. Szérum IgE-vizsgálat (kép) Az allergizáltságot igazolni lehet bőrpróbával, de 2-3 év alatti gyermekeknél a vérből történő specifikus ellenanyag meghatározható (RAST, MAST). A szérumból történő össz-IgE-meghatározásnak csekély diagnosztikai értéke, mivel a rhinitisek kb 50 %-a normál szintet mutat. Ezzel szemben a specifikus IgE-kimutatás – RAST: radioallergoszorbens – megfelelően specifikus és érzékeny a betegségre nézve eredménye jól korrelál a bőrpróbával. Nem lehet párhuzamot vonni a klinikai kép súlyossága és a tesztek pozitivitása között. A meglehetősen drága vizsgálatot ajánlatos akkor kérni, ha valamilyen okból a bőrpróba nem végezhető el. Például súlyos ekcéma, nem függeszthető fel bizonyos orális gyógyszerek szedése, vagy ha tudományos célja van.
Ige referencia rendszerrel való összehasonlítás: Érzékenység: 87.2 % Specifitás: 92,4 % Pontosság: 90,0 %
Ügyeljen arra, hogy a mérés megkezdésekor mindig az adott allergén panelnek megfelelő tesztpanelt (és ezzel automatikusan annak kalibrációját) válassza ki a számítógép programban.
1.táblázat: Az osztályok és a specifikus allergén mennyiségének összefüggése
AllergyScreen Panel 1 / Panel 2H / Panel 3
Bőrpróbával történt összehasonlítás: Érzékenység: 89,7 % Specifitás: 98,1 % Pontosság: 93,7 %
Az allergiás rhinitis kezelése
Ma a légúti allergiás megbetegedések egyetlen oki kezelése a specifikus immuntherápia – SIT. Az immuntherápia során tisztított, standardizált allergén kivonat fokozatosan növekvő adagját juttatjuk be a szervezetbe. Subcután injekció formájában vagy alternatív módon: nasális, sublinguális therápia formájában. A kezelés következtében megváltozik az atópiás állapotra jellemző citokinprofil, valamint IgG-típusú blokkoló ellenanyagok semlegesítik a bejutó allergént.
Specifikus immuntherápia javasolható: ˇ pollen okozta rhinitis és enyhe asthma esetében, amennyiben az allergén elimináció nem oldható meg ˇ ha a tüneteknek bizonyítottan IgE-mediált háttere van ˇ ha a beteg tünetei már legalább két szezonban jelentkeztek ˇ ha a gyógyszeres kezelés nem elég hatékony vagy kellemetlen mellékhatást okoz.
Ellenjavasolt az immuntherápia: ˇ Poliszenzitizáltság ˇ béta-blokkoló kezelés ˇ 5 év alatti korhatár ˇ egyidejűleg fennálló más súlyos krónikus betegség esetén.
A kezelés ideje 3-5 év közé tehető. Az eredmény változó lehet. Fűpollen-allergia esetén gyakrabban hatékony kezelési mód lehet. Az élet során a betegség nem ritkán jelenik meg asthmával együtt. Az asthmának különböző megjelenési formái lehetnek. Ezek közül legismertebb az allergiás asthma. Az asthmás rohamot ilyenkor valamely belélegzett vagy más módon a szervezetbe jutó idegen anyag váltja ki. Vegyük ezeket sorra:
A virágpor, mint allergén A virágpor (pollen) belégzése nemcsak szénanáthát, de asthmás rohamot is okozhat. A szénanáthánál már említettük a speciális ellenanyag, az IgE és a hízósejtekből kiáramló erős hatású közvetítő anyagok döntő jelentőségét az allergiás reakció létrehozásában. Az allergiás asthmában ez a folyamat a hörgőkben játszódik le. A felszabaduló erős hatású közvetítő anyagok közvetlenül is hatnak a nyálkahártyára, a hörgőizmokra. A nyálkahártya megduzzad, tapadós nyákot választ el és a hörgőizom összehúzódik. Létrejön a hörgőgörcs; az asthmás roham. Természetesen ezt a folyamatot az idegvégződéseken felszabaduló anyagok is módosítják, erősítik vagy gyengítik. A virágporszezon elmúltával egy ideig még tovább képződik ez a speciális ellenanyag, majd csökken a mennyisége a vérben. De egy év múlva az újabb virágzáskor az újabb virágporözön ismét fokozza termelődésüket, amely ismét kiváltja az allergiás asthma tüneteit.
Kedvenc háziállatom, mint allergén (kép 1) Az emberek legnagyobb mértékben olyan állatok szőrére lesznek érzékenyek, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak vagy amelyeket a lakásban tartanak. Így a macska, a kutya, a tengerimalac és a hörcsög vagy az egér szőre a különféle madarak tolla is okozhat asthmát. A virágporhoz hasonlóan az állatok szőre, az állatok bőréből származó hámpikkely, hámkorpa belégzése is elindítja a leírt allergiás folyamatot, amely asthmás rohamhoz vezet. De nemcsak az élő állat szőre szerepelhet allergénként, hanem szőrmék, sapkák, bundák, szőnyegek, sőt egy nagyon szép ágytakaró, pulóver vagy az alvásra használt tollpárna is. Ezért az allergiára hajlamos családban a szülők jobb, ha megbeszélik előbb a kezelőorvossal, hogy vásárolhatnak-e egyáltalán állatot és ha igen, milyet? A halaknak sem szőre, sem pora nincs és mégis jelentkezhet probléma. A szárított haleledel például tartalmazhatja a piciny, csak mikroszkóppal látható élőlényt, a háziporatkát, melynek váladéka a levegőbe kerülve asthmás rohamot válthat ki az erre érzékeny gyermeknél.
A házi por a háziporatka melegágya (kép 2) Nincsen olyan lakás, ahol ne lenne házi por. Az emberi haj, hámkorpa, a bútorok, a fa és a matrac anyaga, de még a maltertörmelék, textilmaradék és papírtörmelék is atkák tömegét tartalmazza. A háziporérzékeny asthmások 80 %-a allergizálódik a háziporatka kiválasztott anyagára is, ami csaknem minden lakás porában megtalálható, de vannak lakások, ahol nagyobb tömegben. Az ilyen lakásban a háziporatka-érzékeny betegek erősebben fulladnak. Az atkák a meleg, párás környezetet kedvelik, a fekvőhelyeket különösen. Egy gramm házi porban akár ezer atka is lehet. A levegőbe került port és vele együtt a háziporatka váladékát belélegző beteg éjszaka fulladásos rohamra ébred. Az atkák szaporodása a késő őszi és tél végi hónapokra esik. A házipor-allergiás beteg közelében minden letörölhető, lemosható, portalanítható kell, hogy legyen.
Okozhat-e az étel asthmás rohamot? Egyértelműen igen! Ez természetesen ritkán fordul elő, mert ételtől leginkább csalánkiütést kapnak a betegek. Mégis vannak olyan betegek, akiknek egyes ételek fogyasztása náthát, szemviszketést vagy asthmás rohamot idéz elő. A kiváltó ok megállapítása gyakran nehéz. Az ételízesítő, a színező anyag illetve a konzerválószer is okozhat tüneteket. Itt az allergiás bőrpróbák jelentősége háttérbe szorul. Inkább az úgynevezett kereső étrend és a vele párhuzamos naplóvezetés segít. Kizárólag anyatejjel táplált csecsemők között sokkat ritkább az allergiás megbetegedés, mint a mesterségesen tápláltakon. Ennek egyik oka lehet, hogy az anyatejbe kerülő elenyészően kis mennyiségű tehéntej-fehérje inkább toleranciát indukál, mint szenzitizációt. Ha a tejfogyasztás kerülése a választandó kezelési mód, elengedhetetlen, hogy a megfelelő tápanyagbevitelt más módon biztosítsuk. A szója, a fehérje hidralizátumok vagy egyéb elemi tápszerek elfogadható módon elégíthetik ki ilyenkor a szükségleteket. A tápszereket visszautasító gyereknél biztosítani kell a kalcium-, D-vitamin-, fehérje- és zsírbevitelt. Dúsított szója- vagy rizstej nem feltétlenül elegendő minden esetben. Minthogy az allergia szó mechanizmust takar, egyes allergológusok jobban szeretik az IgE-mediált reakciók számára fenntartani ezt a kifejezést, így elkülöníteni egyéb immunreakcióktól. Az ételallergia diagnózisa csak jellemző kórelőzmény és specifikus IgE-kimutatása alapján állítható fel. Sem a bőrtesztek, sem a kvantitatív IgE-vizsgálat (RAST) nem specifikus, ezért fontos, hogy értékelésükkel teljes mértékben tisztában legyünk. Gyakran van szükség ételpróba elvégzésére. A provokációs-neutralizációs tesztnek és egyéb kétesértékű módszereknek nincs helyük az ételallergiák vagy egyéb típusú ételreakciók diagnosztikájában.
A gyógyszerek is előidézhetnek asthmás rohamot. Vannak olyan betegek, akik csak bizonyos gyógyszer bevétele után kapnak asthmás rohamot. 1 A szalicil és az amidazoféntartalmú gyógyszerek, a lázcsillapítók, a fájdalomcsillapítók, valamint a rheumagyógyszerek járhatnak ilyen hatással. Nagyon fontos; az érzékeny beteg mindig beszélje meg orvosával, hogy milyen gyógyszereket vehet be, mert ezeket semmilyen formában nem szabad szednie. 2 Az asthmát előidéző gyógyszerek másik csoportja a szívritmus-szabályozás és magas vérnyomás kezelésére használatos készítmények. Az asthmás emberekben ezek a gyógyszerek kis adagban is lehetnek az állandó nehézlégzés fenntartói, nagyobb adagban pedig fulladásos rohamot okozhatnak. Mindezek tudatában jó, ha az asthmás beteg kezelőorvosára bízza magát. Ezért célszerű, ha a beteg a gyógyszerérzékenységgel kapcsolatos orvosi feljegyzését mindig magánál tartja.
A penészgomba spórái Hasonlóan a virágporhoz a levegőbe kerülnek és ezt is belélegezhetjük. A háztartásban, de a munkahelyen is előfordulhat a legkülönbözőbb színű penészgomba. Megtalálható az ételmaradványokon, a falon, a padlón a rossz cipőkön. A meleg, sötét és nedves helyeket kedveli. A fürdőszobában a lefolyók mellett, a mosdókagyló mögött, a tapéta alatt, vagy a cserepes növények földjén lelhetők fel. Főleg azok váltanak ki allergiás reakciót, amelyek környezetünkben fordulnak elő. A penészgombák szaporodási időszaka a tavasz és az ősz. A szabadban található penészgombák spórája főleg júniustól szeptemberig kerül nagy koncentrációban a levegőbe. A zöldnövények egyébként hasznosak a lakásban, mert a bútorokból, farostlemezekből felszabaduló, nyálkahártyát izgató anyagokat megkötik, elbontják. Bár a köztudat az allergiás rhinitist még ma is csak a banális megbetegedések közt tartja számon, az egyén szempontjából sohasem az. Az iskolai és munkahelyi teljesítmény, az életminőség romlásával jár és számos betegséggel társulhat. A kezelés legegyszerűbb módja az allergén megszüntetése lenne, amely a gyakorlatban sajnos nem kivitelezhető megfelelő hatékonysággal. Sem a szezonális, sem az egész évben fennálló allergének esetében nem oldható meg. Gondoljunk csak a parlagfű irtására, amely az utóbbi időben első számú problémává nőtte ki magát. A légúti megbetegedések kezelése fontos, de ugyanakkor eredményessége miatt hálás területe a gyermekekkel foglalkozó orvosok és velük együtt tevékenykedő szakdolgozók számára.
Bár a köztudat az allergiás rhinitist még ma is csak a banális megbetegedések közt tartja számon, az egyén szempontjából sohasem az. Az iskolai és munkahelyi teljesítmény, az életminőség romlásával jár és számos betegséggel társulhat. A kezelés legegyszerűbb módja az allergén megszüntetése lenne, amely a gyakorlatban sajnos nem kivitelezhető megfelelő hatékonysággal.
|
