Kialvatlanság

2005. április 28-án az alvással illetve alvászavarokkal kapcsolatban tartotta meg sajtótájékoztatóját a Sanofi-Aventis Gyógyszergyár. A sajtótájékoztató felhívta a figyelmet az inszomnia egyénre és társadalomra gyakorolt negatív hatásaira.

Az alvás mindennapi életünk fontos része, mely biztosítja a szervezetünk regenerálódásához szükséges időt. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy más és más az alvásigénye a különböző korosztályoknak: gyermekkorban 8-10, felnőttkorban 6-8, időskorban 5-6 óra. Persze egyéntől is függ ez, hiszen vannak nagyobb illetve kisebb alvásigényű emberek. Az alvászavar a nem megfelelő mennyiségű, vagy rossz minőségű alvás egy tünete, amely elalvási vagy átalvási nehézségekben nyilvánulhat meg. Az inszomnia (a szót alváselégtelenségnek vagy alvásképtelenségnek is fordíthatjuk) valódi népegészségügyi probléma: az átlag populáció 95%-ánál lép fel alvászavar az élet során; a felnőtt lakosság mintegy 20–30%-a szenved álmatlanságban, körülbelül egy tizedük visszatérő, súlyos inszomniában. Nőknél főleg a súlyosabb formák fordulnak elő.

Dr. Köves Péter, az Alvás Medicina Szekció vezetője kiemelte: „Az alvási rendellenességek csoportja olyan népegészségügyi probléma, mellyel sehol nem foglalkoznak eleget. Az inszomnia súlyos terheket ró az egyénre és a társadalomra mind egészségügyi, mind gazdasági tekintetben.”

Az alvászavar a modern kor népbetegsége. Az elmúlt évszázad során az átlagos össz éjszakai alvás több mint 20%-kal csökkent. Több, modern világunkra jellemző tényező is szerepet játszik a súlyos alvászavar kialakulásában: egyre zsúfoltabb napok, halmozódó szakmai követelmények, munkahelyi stressz, többműszakos munka, családi és egyéni problémák.

Az inszomniának káros hatásai lehetnek testi és mentális egészségünkre, a munkánkra, családi és társadalmi életünkre valamint általában az életminőségünkre, a munkavégzésünk minőségére. Az alvászavarhoz azonban különböző betegségek társulhatnak, például kardiovaszkuláris, légzőszervi, gasztrointesztinális (emésztőrendszeri) betegségek, vese- és vázizomzat rendellenességek. Az álmatlanságnak napközbeni pszichológiai következményei is lehetnek: az alvászavarral küszködő egyének gyakran fáradtságra, fáradékonyságra, koncentrálási nehézségekre vagy memóriazavarra panaszkodnak. Az inszomnia rizikótényező a különböző pszichiátriai betegségek kialakulásában. A depresszió kockázata négyszer nagyobb az álmatlanságban szenvedőknél, mint azoknál, akiknek nincsenek alvási problémáik. Az inszomniában szenvedők 1/3-a szorong, és jelentős részük nyúl az alkohol után. A felsorolt betegségek kezelése terhet jelentenek a gyógyszerkassza számára.

Az alvásproblémák hosszú távon negatív hatással lehetnek a beteg munkájára is. Az ilyen betegek gyakrabban hiányoznak munkahelyükről, gyakrabban okoznak balesetet akár közúton, akár a munkahelyen. Egy felmérés szerint az összes munkahelyi baleset 52,4%-a kapcsolódhat álmatlansághoz. Köztudott, hogy az álmosság befolyásolja a reakcióidőt, ami tapasztalt vezetők esetében is veszélyt jelent. A közúti balesetek 42–49%-a a vezető álmossága vagy figyelmetlensége miatt következik be.

Dr. Várszegi Mária osztályvezető főorvos (Dél-Alföldi Regionális alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrum, Szeged) kiemelte: „Nehéz feladat a beteg és az orvos számára is megküzdeni azzal az útvesztővel, amit az a bonyolult és sok szenvedést okozó tünet vagy betegség jelent, ha az ember napokat, heteket, hónapokat éjszakánként ágyban forogva tölt.”

Az első probléma amivel szembesülünk, hogy a betegek nem beszélnek alvási nehézségeikről, mivel általában maguk sem veszik komolyan. Az inszomnia ellátásának másik alapvető problémája, hogy kellő ismeretek hiányában az orvos, szakorvos, alvásspecialista gyakran nem tud időben beavatkozni a terápia folyamatába.

Sok mindent magunk is megtehetünk annak érdekében, hogy megszabaduljunk alvásproblémáinktól:

· Kapcsolódjunk ki este, de legyünk mértéktartóak az alkohollal.

· Örüljünk annak, hogy lefekhetünk és igyekezzünk reggelente ugyanabban az időben felkelni.

· Csak akkor menjünk lefeküdni, ha álmosnak érezzük magunkat. Ha mégsem tudnánk 15 percen belül elaludni, keljünk fel és menjünk ki a hálószobából.

Dr. Szakács Zoltán osztályvezető főorvos (MH Központi Honvédkórház Neurológia és Alvásdiagnosztikai Terápiás Centrum) vezetője elmondta, hogy „Az új szekció a magyar alvástársaságon belül feladatul tűzte ki az alvászavarok magyarországi ellátásának javítását, a terápiák egységesítését.”

Mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni,

· ha az életvezetés megváltoztatása nem vezet eredményre;

· ha 30 percnél tovább tart az elalvás;

· ha háromnál több a tudatosult ébredés;

· ha rendszeresen legalább 1 órával a szokott idő előtt ébredünk;

· ha alvását nem érzi pihentetőnek;

· ha napközben fáradt, ingerült, képtelen az összpontosításra.

Ha a fenti kérdések közül kettő előfordul, és a hét több napján is így történik, akkor tanácsos orvoshoz fordulni. Hogy a beteg tudja, hogy problémája valódi, hogy ismerje a tüneteket, szükséges az egészséges emberek megfelelő tájékoztatása, fontos lenne a minél szélesebb körű ismeretterjesztés. Hova forduljon a beteg? Természetesen a családorvoshoz, hiszen vele találkozik a beteg először. Ha súlyosabb a probléma, neurológushoz a legcélszerűbb, mivel sajnos ma még Magyarországon nincs szomnológus szakorvos, és alváscentrum is csak nyolc: Budapesten 5, 1-1 Szegeden, Pécsett és Debrecenben. Ha a beteg eljut a megfelelő helyre, az orvos számos terápia közül választhat, amely elősegítheti az elalvást és a szervezet számára a szükséges mértékig kitolja annak időtartamát. A legjobb altató az, ami az alvást elősegíti, de kevés a maradék hatása, nem okoz függőséget és nem zavarja meg az alvásszerkezetet.

20–30 évvel ezelőtt használt altatószerek (barbiturát-származékok) gyors hozzászokást okoztak, illetve már a terápiás dózist kissé meghaladva is toxikussá váltak. A régebbi rossz tapasztalatok miatt számos országban ritkán használnak altatókat annak ellenére, hogy az újabb gyógyszerek már hatékonyak és biztonságosak.

Az újabb altatók korszerűbb változatai a nem-benzodiazepin vegyületek, mint a zolpidem megőrzik az alvás fiziológiás szerkezetét, nem mutatnak maradékhatásokat, használatuk során minimális a függőség veszélye. Emellett ez az egyetlen olyan altató, mely nemcsak folyamatosan, hanem szükség szerinti adagolással is alkalmazható. A szükség szerinti adagolás azt jelenti, hogy a beteg csak azokon a napokon veszi be, amikor az alvászavara jelentkezik. Ilyen típusú adagolásnál a hatékonyság megmarad, míg a függőség és egyéb mellékhatások veszélye minimálisra csökken.

Természetesen a legjobb hatás elérése érdekében a beteg kombinálhatja a gyógyszer szedését nem gyógyszer alapú kezeléssel (relaxáció).