Elôzô  cikk

  A rheumatoid arthritis
etiopatogenezise, klinikai képe, gyógykezelése

Következô  
  cikk

Dr. Szabó Gábor

Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet

 Etiopatogenezis

 Rheumatoid arthritis az egész szervezetet érintő megbetegedés,a klinikai kép előterében a sokízületi gyulladás áll. Multifaktorális eredetű, autoimmun kórkép. A synovialis membránon zajló gyulladás képezi a pannusképződés alapját, ami károsítja az ízületi porcot és a subcondralis csontot.

A synovialis membránon zajló gyulladás generáló és fékező faktorait  az 1. táblázat mutatja.

 1. táblázat   RA-aktivitását fokozó és gátló tényezők

Fokozza az aktivitást a korai szakban

 

HLA-DR1, HLA-DR4 allélok

 

Génpolimorfizmusok

 

Mycobacteriumok

 

E.coli

 

Proteus

 

EBV

 

Retrovírusok

 

Fokozza az aktivitást a középső szakban

Gátolja az aktivitást a középső szakban

II. típusú kollagén

 

aggrecan

 

TNF-a, IL-1, IL-6, IL-8, IL-15

IL-4, IL-10, IL-13

Chemokinek

interferon-g

FGF, VEGF, TGF-b, PDGF, EGF

 

TNF- a, IL-1, IL-8

IL-10, IL-13

Chemokinek

 

TNF-a, IL-8, IL-15

IL-4, IL-12

Chemokinek

interferon-g

FGF, VEGF, PDGF, TGF-b

 

Fokozza az aktivitást a késői szakban

Gátolja az aktivitást a késői szakban

MMP

TIMP

Plazminogén aktivátor

Plazminogén aktivátor inhibitor

FGF, TGF-b, PDGF

interferon-a

TNF-a, IL-1, IL-4

interferon-g

  

A rheumatoid arthritist kísérő synovitis első lépésének a kemotaxis tekinthető, a fentiekben is látható bonyolult immunbiológiai folyamatok irányítása alatt áll. Az angiogenesis az erek újdonképződése a beindult gyulladásos folyamat kardinális része. Az ízületi destrukciót okozó fibrosis a synovitis lecsengése után a synovialis membránon zajlik, ezt követi a porc és a csont nagyfokú károsodása.

  

Klinikai képe

 Az RA-ra többnyire  lappangó kezdet jellemző, polyarticularis megjelenéssel. Ritkábban indulhat heves polyarthritis-szel, szisztémás tünetekkel, de megjelenhet mono v. oligoarticularis formában is. (1. kép) Fő tünetei: fájdalom, duzzanat, nyomásérzékenység, mozgáskorlátozottság az érintett ízületekben. Kifejezett hyperaemia RA-ra nem jellemző.

Jellemző azonban az mcp. ízületek ulnardeviatioja, a kézháti interosseus izomzat atrophiája, gomblyuk vagy hattyúnyak deformitások megjelenése, ökölképzés nehezítettsége, kézszorítóerő csökkenése. (3. kép) Könyökben flexiós, a vállban abductios contractura alakulhat ki.

 A nagyízületek részéről elsősorban a térdízületek érintettek, a  kísérő synovitis miatt Baker-cysta alakulhat ki, esetleg annak rupturájával, mélyvénás thrombosis tüneteit leutánozva.

A láb elváltozásai elsősorban az mtp ízületeket érintik. (2. kép)

Súlyos szövődmény lehet az atlantoaxialis ízület bántalma, kompressziós tüneteket okozva. (5. kép)

  

Extraarticularis tünetek 

A betegek közel egyharmadánál találunk rheumatoid csomót. Rossz prognosztikai jelnek tekinthető. Előfordulása leggyakrabban a könyök feszítő felszínén, a csontos alap felett

A vasculitises laesiok  jelenhetnek meg a körömágy  körül, vagy a lábszáron pontszerű bevérzések,vagy fekélyek formájában. (4. kép)

 

Diagnózis

 A korai, pontos diagnózis felállítása nagy felelőséget ró a beteggel első alkalommal találkozó háziorvosra. A diagnózis egyik alappillére a pontos anamnézis, beleértve a családi anamnézis felvételét is.

A részletes fizikális vizsgálat kezdetben még szerény elváltozásokat konstatál, és a cél az, hogy a fenti durva destrukciók ne is alakuljanak ki a későbbiek során sem.

Segítik a korai diagnosztizálást az rtg és a laboratóriumi vizsgálatok.

Rheuma faktor meghatározása fontos lépés, de az RF. pozitivitás nem egyenlő az RA-val, viszont RA is lehet RF. pozitivitás nélkül.

A gyorsult vérsejtsüllyedés, az emelkedett CRP-szint, leuco-, thrombocytosis, alacsony Se. vasszint fontos és jellemző eltérések. (Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a Se. Fe csökkenés belső vérzés, esetleg, nemszteroid terápia mellékhatásaként is előfordulhat.)

 Az összehasonlító kéz és lábfelvételen lágyrészkiszélesedés, sávos porosis, valamint a betegség kardinális tünetének számító marginalis subcondralis erosio látható, szerencsére az utóbbi csak később 60-70%-ban 2 éven belül alakul ki.

 A diagnosis felállítását az ARA, ACR (Amerikai Rheumatológiai Collégium) kritériumrendszer segíti.

 

Differenciáldiagnózis

 Az elkülönítő diagnózis szempontjából fontos:

  • - a systemás lupus erythematosus (nehezíti a dg. felállítását, ha a szisztémás tünetek még nem jelentek meg,  segíthet, hogy ez a típus nonerosiv)

  • - az arthritis psoriatica

  • - a primaer Sjőgren-sy.

  • - a polymyalgia rheumatica

  • - Heberden-Bouchard arthrosis, egyéb arthrosisok

  • - paraneoplasiás sy.

  • - tophusos köszvény

  • - ac.mono v. oligoarticularis kezdet esetén az infect arthritisek, valamint a spondylarthropathiák jönnek számításba.

 

 

A kórlefolyás monitorozásában a labor paraméterek nagy segítséget jelentenek, részben az aktivitás megítélésében, részben a terápiánk esetlegesen megjelenő nem kívánt mellékhatásainak felfedezésében.

A klinikai aktivitási indexek jól használhatóak a gyulladt, nyomásérzékeny  ízületek számának, az ízületek funkciójának, az életminőség alakulásának nyomonkövetésében.

(Pl. Health Assesment Questionaire: HAQ)

 

Gyógykezelés

 A rheumatoid arthritises beteg gyógykezeléséhez fontos megnyernünk magát a beteget és a környezetét is. El kell érnünk, hogy a beteg megértse, hogy hosszan tartó, esetleg progrediáló, nem gyógyuló betegsége ellenére van segítség.

A háziorvos szerepe ebben a vonatkozásban is kiemelkedő.

Gyógyszeres terápia mellett a lokális kenőcsök, pakolások, valamint a balneo-fizioterápia teljes eszköztára alkalmazható természetesen a beteg mindenkori aktuális állapotának figyelembevételével. A betegség teljes időtartama alatt meghatározó jelentőségű az ízületvédelem és a gyógytorna szakszerű végzése.

 A rheumatoid arthritises beteg részvételét több lehetőség segíti a gyógykezelésben:

  • betegklubok, önsegítő csoportok
  • betegfelvilágosító programok (betegiskolák, tanfolyamok)
  • helyes önértékelés

A rheumatoid arthritises beteg kezelésében résztvevő team tagjai:

  • háziorvos
  • reumatológus
  • egyéb szakorvosi konzultánsok
  • gyógytornász
  • ápoló, szakápoló, szakasszisztens
  • foglalkozásterapeuta
  • szociális munkatárs

 

 

A gyógyszeres terápia első választandó készítménye az NSAID.

Az NSAID-ok alkalmazása rheumatoid arthritises betegek kezelésében

Fő hatás: a fájdalom és duzzanat csökkentése

A gyógyszer kiválasztásának szempontjai:

  • hatásosság
  • biztonság
  • kísérő betegségek, azok gyógykezelése
  • a más ok miatt alkalmazott gyógyszerek és a nem-szteroidok interakciója
  • esetenként az ár

Ne kombináljuk a különböző nem-szteroidokat, legyünk tekintettel a gyógyszerinterakciókra és a készítmények felezési idejére is!

 Nagy fegyver a reumatológus kezében a lokális szteroid injekció.

A lokális injekció csak egy vagy néhán ízület esetén alkalmazható. Az akut gyulladás megszüntetésének leghatékonyabb eszköze, csak megfelelő körülmények között alkalmazható.

A kontinuális steroid terápia beállítását mindig nagy szakmai körültekintés előzze meg.

Alacsony adagú per os szteroid kezelés javasolt (5-7,5 mg prednisolon ekvivalens/nap) a bázisterápia hatásának megjelenéséig, ha a nem-szteroid taerápiával nem uralható az aktivitási folyamat.

A bázisterápia indikálása és beállítása szakorvosi feladat, de a gondozás során a háziorvos szerepe ebben a vonatkozásban is kiemelkedő. (2-3. táblázat)

 

2. tábázat  Rheumatoid arthritis patogenezisét befolyásoló terápia leggyakrabban használt készítményei (DMARD)

 

Gyógyszer

Szokásos fenntartó adagja

Toxicitás

Sulfasalazin

2x1000 mg

bőrkiütés, gyomor-bél tünetek, vérképzőszervi elváltozások

Methotrexat

7,5-20 mg hetente

gyomor-bél tünetek, stomatitis, bőrkiütés, alopecia, ritkán csontvelő szuppresszió és hepatotoxicitás, ritka, de súlyos tüdőelváltozás

Leflunomid

100 mg naponta 3 napig, majd 20 mg naponta

csontvelő szuppresszió, bőrkiütés, alopecia, hepatotoxicitás

Azathioprin

50-150 mg naponta

csontvelő szuppresszió, ritkán hepatotoxicitás, lázas influenzaszerű betegség, gyomor-bél tünetek

Cyclosporin

2-4 mg/kg naponta

csontvelő szuppresszió, vesefunkciók romlása, hypertonia, hypertrichosis

 

3. táblázat   A rheumatoid arthritis gondozása során javasolt leghatékonyabb vizsgálatok

 

Gyógyszer

Laboratóriumi vizsgálatok

Sulfasalazin

vérkép, thrombocyta, máj-, vesefunkció

2-4 hetente 3 hónapig, majd 3 havonta

Injekciós aranysók és orális arany

vérkép, thrombocyta az első 20 héten 2 hetenként, majd minden inj. idején

Methotrexat, Azathioprin, Leflunomid

vérkép (kvalitatív, kvantitatív)se albumin, máj-, vesefunkció 4-6 hetente

D-penicillamin

vérkép, thrombocyta, vizeletfehérje az első 3 hónapban 2 hetente, majd 1-2 havonta

Cyclosporin A

vérkép, máj-, vesefunkció, seNa, seK, húgysav az első 3 hónapban 2 hetente, majd havonta

  

Mi a célja a bázisterápia alkalmazásának?

 A bázisterápia alkalmazása rheumatoid arthritisben

Célja: a progresszió leállítása, az életminőség javítása. A terápia teljes időtartama alatt fontos:

  • az aktivitási paraméterek
  • a hatékonyság
  • a mellékhatások, toxicitás

monitorozása.

 

A kombinált bázisterápia nemcsak megnövekedett terápiás eséllyel kecsegtet, de adott esetben a mellékhatások emelkedését is elősegítheti. (4. táblázat)

 

4. tábázat   Kombinált bázisterápia

 

Az ismert bázisterápiás készítmények hatásmódja és farmakodinamikája különböző.

Így összeadódó vagy akár egymást erősítő hatások is elképzelhetők.

A kombináció lehetővé teszi az egyes gyógyszerek kis adagban való alkalmazását. Így az összeadódó toxicitás is kisebb lehet.

 

 

Új lehetőség napjainkban a biológiai anyagok terápiás használata. Árukban, elérhetőségükben még nem részei a mindennapi terápiánknak.

Elsősorban a gyors progressziójú formák esetén ajánlott alkalmazásuk. A gyulladás korai fázisában, amikor a klinikai tünetek még nem, vagy alig észlelhetők, a molekuláris biológia eszközeivel olyan jelenségek detektálhatók, amelyek előre jelzik a betegség kifejlődését, várható prognozisát, terápiás lehetőségeit(pl. Tumor nekrózis faktor a.: TNF a indukálta gén : TSG-6/Tnfaip6)

 A sebészi kezelés még nem kerülhet le a terápiás palettánkról, jóllehet ez volna alapvető célkitűzésünk. Elsősorban a Steinbocker III-as és IV-es stádiumban kerül előtérbe instabilitás, deformitás, krónikus synovitis esetén.

A gomblyuk és hattyúnyak deformitások valamint az egyéb ízületeket érintő súlyos destrukció esetén a protetizálás életminőség-javulást eredményez.

 

Dr. Szabó Gábor

Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet

 

Irodalomjegyzék:

 

 

 

     Vissza a tartalomjegyzékhez          Vissza a cikk elejére

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES
Copyright: © Hippocrates 2000- 2005
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2005.

 

 

 

Hit Counter