Budai Oltási kampányok

A nagy tömegekre kiterjedő kampányoltások lebonyolítása során számos zavaró, előre nem látott akadály merülhet fel. Közülük kettő kerül itt részletesebb ismertetetésre, egyik a polio oltásokkal kapcsolatosan egy fejlődő országban, napjainkban alakult ki, a másik hazánkban, az idősebb korosztályokat érintő tetanuszoltásokban merült fel, az 1980-as években.

A poliomyelitis előfordulása, mivel természetes körülmények között kizárólag embert betegít meg, az oltásokkal csökkenthető, és a kórkép teljesen eradikálható. A sikerek mellett azonban már korábban is több riasztó példa hívta fel a figyelmet arra, hogy az oltás mellőzése a járványveszélyt megnöveli, és előbb vagy utóbb tömeges megbetegedéssel járó epidémia alakul ki. Hollandiában előbb 1971-ben, majd 1992-93-ban az ország egy kisebb, körülírt részében járvány tört ki, mivel a lakosok vallási okból nem engedték a gyermekeket beoltani. A második járványban a 68 megbetegedett közül 67 az oltás ellenes szekta tagja volt.

Hazánk poliomyelitis helyzete az elmúlt évtizedekben igen kedvezően alakult, elsősorban a következetesen végrehajtott oltásoknak köszönhetően. Az utolsó „vadvírus” okozta honi megbetegedés 1969-ben, az utolsó importált megbetegedés pedig 1972-ben következett be. Az oltási rend 1992-ben történt megváltoztatása óta pedig (az első oltás elölt, a következők élő, gyengített vírussal; az oltások folyamatossá tétele), a vakcinációs szövődmény sem fordult elő.

Az Egészségügyi Világszervezet 1988-ban indította el a gyermekbénulás globális eradikálására irányuló programját. Ennek során a gyermekek rendszeres oltásai mellett, nagy szerepet játszottak a nemzeti immunizációs napok, ekkor minden gyermeket oltottak az oltási anamnézistől függetlenül, valamint az egyes megbetegedések környezetében végzett, ún. „takarító” oltások. Az 1990-es évek elején indították meg az „acut flaccid paralysis” programot, amelyben minden petyhüdt izombénulás kötelező, poliomyelitis eredetre is irányuló vizsgálat történt, így adott terület poliomentességet biztosan lehetett igazolni.

A WHO 6 régiója közül három már poliomentes (Amerika-1994, nyugat-csendes óceáni régió-1997, Európa-2002) három azonban, a keleti mediterrán (Egyiptom), a dél-nyugat ázsiai régió (Pakisztán, India) és Afrika még fertőzött. Utóbbi különösen nagy probléma és a következő, aggasztó példa is Afrikából származik.

Nigéria két északi, döntően moszlim vallású tartományában a kampányoltásokat 2003 őszén felfüggesztették, majd mintegy hat hónapos szünet után (!), remélhetőleg március végén folytatják. Az oltások szüneteltetése alatt a betegség a nyugat-afrikai területeken tovább szóródott, és legalább 400 nigériai gyermek betegedett meg polioban. Emellett a betegség további 8 olyan nyugat- és közép-afrikai államra is átterjedt, ahol a betegséget korábban már eradikálták, ezekben 80 bénulás alakult ki.

Mi történt Afrika e nagy országában? Egy-két tartományban az iszlám vallási vezetők azt kezdték hirdetni, hogy a nyugati országokból származó oltóanyag nemzési képtelenséget okoz és a HIV-t terjeszti. Szerintük a vakcinát annak a nyugati összeesküvésnek a keretében hamisították meg, amelynek célja a moszlimok pusztítása. Emellett az a hír is elterjedt, hogy a Sabin-cseppeket beadó, ún. vakcinátorok hosszú ideje nem kapták meg a fizetésüket. A nigériai központi kormány – miután nem sikerült az éppen használt oltóanyaggal szembeni bizalmatlanságot eloszlatni – megpróbált két moszlim államból, Malajziából és Indonéziából oltóanyagot beszerezni.

Nigéria egyike annak az öt államnak, ahol a polio napjainkban is endémiás, a múlt évben a WHO-nak bejelentett 758 polio eset fele itt fordult elő. A WHO a kritikus helyzetű, hatalmas közép-afrikai területeken újabb oltási kampányt szervezett, ezekben 2004 őszén mintegy 74 millió gyermeket vakcinálnak majd két alkalommal. A WHO ezáltal igyekszik megvalósítani kitűzött célját, a betegség 2008-ra történő, globális eradikációját is.

Mi történt Magyarországon? Hazánkban az 1980-as években valami hasonló jelenséget tapasztaltunk az idősek tetanusz oltása kapcsán. Ekkorra már tűrhetetlenné vált a tetanusz megbetegedések magas száma és növekvő halálozása, mindez a kötelező oltás bevezetése, 1941 előtt születetteket érintette elsősorban. Az illetékesek elhatározták a nem immunizált, veszélyeztetett korosztályok pótlólagos oltását. Részletes, kidolgozott tervet állítottak össze, kijelölték az egyes korcsoportok oltási időpontját, mindezt az újságokban megjelentették és az oltásokra behívókat küldtek stb. Az eredmény azonban kiábrándító volt, a behívottaknak elenyésző hányada jelent meg az oltásokra. Hamarosan kiderült, hogy az érintettek, főleg nyugdíjasok között az a hír terjedt el, hogy valami kísérleti oltásról van szó, amelyek esetleg halálos következménnyel is járhat. A legszélsőségesebb kósza hír az volt, hogy a kormány a nyugdíjasok ilyen módon történő „ritkításával” akarja a nyugdíjkiadásokat csökkenteni. A közhangulatot jól jellemezte ez a levelezőlapon érkezett üzenet, ámbár feltehetőleg kóros idegállapotú személytől származott.

A levelezőlapon az alábbi szöveg olvasható:

Dr. Budai József, obskúrus orvos …? /Budapest, László kórház, Gyáli út 5-7. A cigányokon és a rabokon kísérletezzetek Ne a nyugdíjasokon! Azért Hitler korrektebben csinálta és korrektebb volt! IGAZ? Mengele utódai vagytok temetői csendes népirtás ez? Erre még ráfizet a tanács is meg a hüjék (sic!) és kiagyalói.

Postai pecsét: Debrecen (?) 1986… ?…?

Hamarosan felismerésre került, hogy az oltási kampány előkészítése nem volt hibátlan. Kizárólag az adminisztratív tudnivalókkal foglalkoztak és nem fordítottak kellő gondot a tetanusz betegség súlyának megismertetésére, illetve az oltásokkal történő veszélytelen megelőzés lehetőségére és fontosságára. A későbbi, széles körű felvilágosítás eredményeként (írott sajtó, rádió, TV,) a helyzet gyorsan javult, az oltásokat magas arányban sikerült folytatni, majd befejezni.

A kiterjesztett oltások eredménye, hogy a tetanusz évi megbetegedési száma az akkori 100 körüli értékről napjainkra 10 alá csökkent.

Prof. Dr. Budai József

Szent László Kórház

1097 Budapest, Gyáli út 5-7.