Elôzô  cikk

Anaemiából eredő szervkárosodás diabeteses nephropathiában

Következô  
  cikk

Dr. Ábrahám György

Szegedi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinika

 Összefoglalás

A cukorbetegség (DM) szövődményei között a vesekárosodás meghatározó jelentőségű. Ennek egyik legsúlyosabb formája a diabeteses nephropathia (DN), mely bonyolult mechanizmusok összhatásaként a DM1 betegek mintegy 25-30%-ában, a DM2 betegek 20-25%-ban fejlődik ki. Utóbbiakban az előfordulás gyakorisága növekszik; már nem csak az USA-ban, de Nyugat-Európában is a végstádium veseelégtelenség (ESRD) leggyakoribb oka a DN; ez a tendencia hazánkban is megfigyelhető. A DN mintegy "önálló életre kel" és a DM-től függetlenül is - de egymás hatásait potenciálva -, önmagában is többszörös mechanizmusok révén károsítja a szervezetet. E tényezők közül meghatározó a vérszegénység ([i]), mely tovább fokozza a vese, az idegrendszer, és a cardiovascularis rendszer károsodását is. Az anaemia időben történő rendezése - pl. recombinans humán erythropoietinnel - különösen a dializált betegek között csökkenti a cardiovascularis  szövődményeket és javítja az életkilátásokat ([ii]).

 

A renalis anaemia

A renalis anaemia aetipathogenesisének felderítésben a 1980-as évek közepe hozta meg a döntő áttörést az erythropoietin hatásmechanizmusának tisztázása, illetve nagyobb mennyiségű izolálása, utóbb génjeinek klónozása és a rekombináns hormon előállítása által. DN esetén az anaemia gyakrabban és súlyosabb formában fejlődik ki, mint más okú, de hasonló fokú veseelégelenséget előidéző betegségekben ([iii], [iv]). A renalis anaemia kialakulása összetett pathomechanizmusok alapján történik, melyben vezető szerepet játszik az interstitium gyulladása és az  autonom neuropathia is ([v]). A betegek többségénél a DN általi vesekárosodás mintegy "véletlenül" derül ki és nem ritkán éppen az anaemia, illetve annak tünetei azok, amelyek a beteget orvoshoz viszik. A kóros változásokat jól jellemzi a glomerularis filtratios ráta (GFR) csökkenése (kritikus GFR érték <30 ml/min). A tapasztalat szerint a betegeket rendszerint ezen érték körül utalják nephrologushoz ([vi]).

  

Az anaemia hatásai

A szervekhez jutó oxigén mennyisége elsődlegesen három tényezőtől függ: a véráramlás és annak eloszlása; a vér oxigén szállító kapacitása (i.e. haemoglobin koncentrációja); oxigén extractio mértéke. A vérszegénység hatását haemodinamikai és nem-haemodinamikai tényezők kompenzálják. Utóbbiak magukba foglalják a fokozott erythropoietin képződést és oxigén extractiot is. Ez csökkent oxigén affinitást feltételez a haemoglobin iránt, melyet a megnövekedett 2,3-diphosphoglycerate koncentráció mediál. A haemodinamikai kompenzáció fő eleme a megnövekedett percvolumen, melyet a fokozott preload és az alacsonyabb afterload szabályoz. Mindehhez kifejezett inotrop és chronotrop hatás társul. A csökkent afterload oka a vasodilatatio (NO aktivitás) és az  alacsonyabb vascularis resistencia, melyet támogat az alacsonyabb vérviszkozitás és a hypoxia indukálta vasodilatatio is. A krónikus anaemia által kiváltott vasodilatatio a microvasculaturát is érinti és stimulálja az angiogenesist. A csökkent afterload mellett a vénás visszafolyás (preload) és a bal kamrai telődés fokozódik, mely megnöveli a végdiastolés volument és így fenntartja a nagyobb verő- és perctérfogatot, melyet stimulálnak a nagyobb mennyiségben kiválasztott a catecholamin és nem catecholamin alapú inotrop faktorok is. Ugyanakkor, az anaemia a hypoxia által aktiválja a kemoreceptorokat és emeli a sympathicus aktivitást is. E folyamatok krónikus hatására fokozatosan ekcentrikus bal kamra hypertrophia (BKH) alakul ki, melyet a volumen túlterhelés következményeként kóros fal/kamraüreg hányados jellemez. Ha a krónikus anaemia egyébként egészséges páciensben hat, akkor a kialakuló BKH reverzibilis; nem feltétlenül alakul ki diastolés dysfunctio. Ha a vérszegénység súlyos fokozatú (haemoglobin < 4-5 g/dl) és egyebekben szívbetegség nincs, akkor is rövidesen congestiv szívelégtelenség alakul ki. Ha szívbetegség is fennáll, különösen coronariasclerosis esetén, az anaemia súlyosbítja az anginás panaszokat és szignifikánsan megnöveli a cardiovascularis komplikációk előfordulását. ESRD esetén is kifejlődik a BKH, melyet elsődlegesen interstitialis fibrosis, diastolés dysfunctio és a károsodások irreverzibilis volta jellemez. A krónikusan megnövekedett percvolumen gyorsítja az artériás remodellinget, különösen a nagyobb verőerekben (pl. aorta, carotisok), mely fokozott érfal merevséggel is jár. A cardiovascularis változások összessége fokozza a BKH-t és tovább rontja a koszorúsér perfúziót – mindezek összes következményével fenyegetve ([vii]). Az anaemia közvetlenül károsítja a vesét, de a DN súlyosbítása által is sietteti a veseelégtelenség progresszióját. Bizonyos, hogy a cukorbetegek sokkal fogékonyabbak a vérszegénység hatásaival szemben és a cardiovascularis rendszer érintettsége is potenciálja az anaemia által már egyébként is előidézett hypoxiás célszervi érintettséget. A DN által is súlyosbított anaemia közvetlen hatása tehát elsődlegesen az ischaemia által valósul meg. Egyaránt érinti a központi és perifériás idegrendszert, a cardiopulmonalis rendszert, a perifériás keringést és természetesen a veséket – egyszóval a szervezet egészét. Krónikus veseelégtelenségben – különösen a dializált betegek között - a vezető halálozási okot a cardiovascularis betegségek képezik, melyek kiváltásában és súlyosbításában az anaemia meghatározó kockázati tényező. Ezt bizonyítja az is, hogy a vérszegénység már részleges korrekciója is – pl. recombinans humán erythropoietinnel –, mérsékelve az ischaemiát szignifikánsan javítja az életminőséget, csökkenti a BKH-t, a cardiovascularis történések rátáját ([viii]), javítja az életkilátásokat, de - sajnos - a vesefunkció romlását nem feltétlenül lassítja ([ix]). Az anaemia fokozza a DM macrovascularis szövődményeinek gyakoriságát, súlyosságát és növekszik az albuminuria mértéke is ([x]). A rendszerint társuló szívelégtelenség együttes hatásaként kialakuló renalis hypoperfúzió kritikus nyomásvesztéshez vezetve hypoxiás akut tubularis necrosist okozhat. A helyzetet súlyosbíthatja a "jó szándékkal" adott diuretikum (pl. spironolacton) vagy angiotenzin konvertáló enzimgátló gyógyszer is. A következményes folyadékretenció a társuló anaemiával pedig hozzájárul a BKH fokozódásához ([xi]). Krónikus vesebetegség, különösen ESRD esetén szignifikánsan magasabb a BKH prevaleciája, mely rendszerint normál systolés funkcióval, megnövekedett verővolumennel és cardialis indexszel jár. A BKH oka elsődlegesen maga az anaemia, de szerepe van a krónikus volumen túlterhelésnek, az arteriovenosus shunt hatásnak és a nátrium-, valamint  – a következményes – vízretenciónak is, melyekhez a csaknem mindig kifejlődő hypertensio hatása is társul. További tényezők is hatnak a neuroendokrin rendszer részéről, így az angiotensin II, parathormon, endothelin, aldosteron, megemelkedett catecholamin szint és a fokozott sympathicus idegi aktivitás. A BKH viszont – önálló cardiovascularis rizikótényezőként hatva – szignifikánsan csökkenti a túlélést ([xii]). Bizonyított, hogy a DN és a vérszegénység a stroke független rizikófaktora (különösen a középkorú, városi lakosság körében kifejezett a szignifikancia) ([xiii]). Több vizsgálat igazolta, hogy alacsonyabb haemoglobin szint esetén magasabb a cardiovascularis történések száma, nő a hospitalizációs gyakoriság és a mortalitás is ([xiv],[xv],[xvi]).

Jelenlegi ismereteink még nem teszik lehetővé, hogy biztonsággal megelőzzük a DN kialakulását. A cukorbetegség, a hypertensio és a társuló állapotok kellő gondosságú gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelésével azonban szignifikánsan javítható a betegek életminősége és csökkenthető a cardiovascularis szövődmények prevalenciája és súlyossága. E ténykedés meghatározó eleme a veseeredetű anaemia rendezése, optimális esetben megelőzése, melynek korszerű lehetősége a humán rekombináns erythropoietin alkalmazása.

 


 

Tesztek

 

1.  Melyik tényező nem tekinthető progressziót gyorsító tényezőnek diabeteses nephropathiában?

     A)    Hypertensio

     B)    Anaemia

     C)    Életkor

     D)    Proteinuria mértéke       

 

2.  Melyik szervrendszerre nincs károsító hatása az anaemiának?

     A)    Cardiovascularis

     B)    Vese

     C)    Idegrendszer
 

     D)    Egyikre sem    

 

3.  Mi a renalis anaemia rendezésének legkorszerűbb módja?

     A)    Humán rekombináns erythropoietin kezelés

     B)    Transzfúzió

     C)    Vesetranszplantáció

D)    Vas, B12 vitamin és folsav kombinációját tartalmazó szer adása   

 


 

 

 

Irodalomjegyzék


 

[i]    US Renal Data System (USRDS) 2002 Annual Data Report: Atlas of End-Stage RenalDisease in the United States. Bethesda, MD, National Institutes of Health, National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases, 2001

 [ii]   Drueke TB: Aspects of cardiovascular burden in pre-dialysis patients. Nephron 2000; 85(Suppl.1). 9-14

[iii]   Astor BC, Muntner P, Levin A, et al: Association of kidney function with anemia: the Third National Health and Nutrition Examination Survey (1988–1994). Arch Intern Med 2002; 162. 1401-1408

 [iv]   Dikow R, Schwenger V, Schömig M, et al: How should we manage anaemia in patients with diabetes? Nephrol Dial Transplant 2001; 17. 67-72

 [vi]   National Kidney Foundation: K/DOQI clinical practice guidelines for chronic kidney disease: evaluation, classification, and stratification. Am J Kidney Dis 2002; 39. S1-S246

 [vii]  Metivier F, Marchais SJ, Guerin AP, et al: Pathophysiology of anaemia: focus on the heart and blood vessels. Nephrol Dial Transplan. 2000; 15(Suppl 3). 14-8

 [viii] Silverberg DS, Wexler D, Blum M, et al: The effect of correction of anaemia in diabetics and non-diabetics with severe resistant congestive heart failure and chronic renal failure by subcutaneous erythropoietin and intravenous iron. Nephrol Dial Transplant 2003; 18.141-146

 [ix]   Cody J, Daly C, Campbell M, et al: Recombinant human erythropoietin for chronic renal failure anaemia in pre-dialysis patients (Review). Cochrane Database Syst Rev 2001; 4. CD003266

 [x]    Thomas MC, MacIsaac RJ, Tsalamandris C, et al: The burden of anaemia in type 2 diabetes and the role of nephropathy: a cross-sectional audit. Nephrol Dial Transplant 2004; 19. 1792-1797

 [xi]   Maxwell AP, Ong HY, Nicholls DP: Influence of progressive renal dysfunction in chronic heart failure. European Journal of Heart Failure 2002;  4(2). 125-30

 [xii]  London GM: Left ventricular alterations and end-stage renal disease. Nephrol Dial Transplant 2002; 17(Suppl 1). 29-36

 [xiii] Abrahamson JL, Jurkovitz CT, Vaccarino CT, et al: Chronic kidney disease, anaemia, and incident stroke in a middle-aged, community-based population: the ARIC Study 2003; Kidney Int 64. 610-615

 [xiv]  Holland DC, Lam M: Predictors of hospitalization and death among pre-dialysis patients: a retrospective cohort study. Nephrol Dial Transplant 2000; 15. 650-658

 [xv] Horwich TB, Fonarow GC, Hamilton MA, et al: Anemia is associated with worse symptoms, greater impairment in functional capacity and a significant increase in mortality in patients with advanced heart failure. J Am Coll Cardiol 2002; 39. 1780-1786

 [xvi] Keane WF: Clinical risk factors for type 2 diabetic nephropathy: predictive baseline characteristics from the RENAAL trial [articleonline]. Available from http://www. hypertensiononline.org/online_meetings/cardiorenal/presentations/keane/ presentation_text.cfm

 

 

 

 

Teszt válaszok

1, C   2, D   3,  A

 

     Vissza a tartalomjegyzékhez          Vissza a cikk elejére

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES
Copyright: © Hippocrates 2000- 2005
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2005.

 

 

 

Hit Counter