Szentirmai Resuscitáció

1. Bevezetés

Az Európai Reszuszcitációs Társaság (ERC) Gyermek Újraélesztési Munkacsoportja legutóbb 2001-ben jelentette meg a gyermekek újraélesztésére vonatkozó ajánlásait^1,2. Az ajánlások magyarul is olvashatóak^3,4. A Magyar Resuscitatiós Társaság (MRT) Gyermek Munkacsoportja a szakma képviselõivel karöltve a fenti irányelvek alapján alakította ki az alábbiakban olvasható álláspontját (1. ábra).

2. Új elemek az ajánlásokban

Az ajánlások kialakításához a meggyõzõ új tudományos eredmények hatása és az a cél vezetett, hogy az ajánlások egyszerûsítése lehetõleg segítse az oktatást és az ismeretek megõrzését.

Mind az új, mind a régebbi vizsgálatokból kevés olyan bizonyíték áll rendelkezésünkre, mely elõsegítené a gyermek újraélesztési ajánlások fejlõdését. Egyes változtatásokat tehát az állatkísérletekbõl és a felnõtt vizsgálatokból származó eredmények indokolnak, másokat az a szándék, hogy összhangot teremtsünk a felnõttekre és a gyermekekre vonatkozó ajánlások között, ahol ez összeegyeztethetõ a gyermekkori újraélesztés kívánalmaival.

A változások a csecsemõ- és gyermekkori alapszintû újraélesztésben a következõk:

1. Keringésmegállás megállapítása a pulzus tapintásával:

A továbbiakban a laikus segélynyújtóknak nem tanítandó és nem várandó el tõlük a pulzus tapintása a keringésmegállás felismeréséhez, viszont az egészségügyi dolgozóktól ez továbbra is elvárt. Mind a laikus segélynyújtóktól, mind az egészségügyi dolgozóktól elvárt, hogy figyeljék a keringésre utaló jeleket. Több vizsgálat is bizonyította, hogy a laikusoknak és az egészségügyi dolgozóknak egyaránt nehézséget jelent a pulzus meglétének vagy hiányának felismerése. A pulzus vizsgálata kis szenzitivitása és specificitása miatt alkalmatlan arra, hogy egyedül ez alapján kezdjünk mellkasi kompressziót alkalmazni. Ráadásul a legtöbb vizsgálat azt mutatta, hogy még a gyakorlott egészségügyi dolgozóknak is több mint 10 másodpercbe telt a pulzus meglétének vagy hiányának megállapítása (5-10).

2. A mellkasi kompressziók megkezdésének indikációi:

Mellkasi kompressziókat abban az esetben kell kezdeni, ha nincs pulzus, hiányoznak a keringés jelei, vagy ha a pulzus 60 ütés/perc alatt van bármely életkorban és ehhez rossz perfúzió társul. Nincs kísérleti bizonyíték arra vonatkozóan, hogy milyen fokú bradycardia esetén helyes megkezdeni a mellkasi kompressziókat, így minden életkorban a rossz perfúzióval társult 60 alatti pulzusszámot választották, hogy könnyen tanítható és megjegyezhetõ legyen. Bizonyított, hogy a szükségtelenül de szabályszerûen végzett mellkasi kompressziótól nagyon valószínûtlen, hogy egy csecsemõ vagy gyermek károsodást szenvedjen^11,12.

3. A mellkasi kompresszió technikája egy éves kor alatti gyermeknél:

Csecsemõknél, ha két vagy több megfelelõen képzett segélynyújtó van jelen, a két hüvelykujjas, mellkast körülfogó technika javasolt. Állatkísérletek és anekdotikus közlések azt mutatták, hogy a fent említett eljárás jobb coronaria perfúziót, illetve nagyobb systoles nyomást eredményezhet CPR alatt, mint a kétujjas módszer^13,14.

4. Kompresszió:ventiláció arány 8 éves kor felett:

A 8 év feletti gyermeknél bármely számú ellátó esetén a kompresszió: ventiláció arány 15:2 (ez tükrözi a felnõtt CPR-hez való közelítést). A 8 év alattiaknál a CPR arány 5:1 marad, bármely számú ellátó esetén. Bár a ciklusonkénti nagyobb számú kompresszió javítja a coronaria perfúziót¹⁵, a 15:2 arány csökkenti a ventilláció mennyiségét az 5:1 arányhoz képest. A keringésmegállást kiváltó légzõrendszeri okok különösen fontosak gyermekkorban. Ráadásul, tekintve a kis méretet és azt, hogy csak egy kézre van szükség a mellkasi kompressziókhoz 8 éves korig, több kompressziót és lélegeztetést lehet végezni a csecsemõknél és kisgyermekeknél az 5:1 aránnyal, ezért ez marad az ajánlott arány ebben a csoportban. A nagyobb gyermekeknél viszont a 15:2 arány alkalmazandó, mert ez egyrészt könnyen alkalmazható egy segélynyújtó esetén, másrészt összhangban van a felnõtt ajánlásokkal.

5. Automata külsõ defibrillátor (AED) használata:

A defibrillátor/monitor helyett, annak hiányában 1 éve feletti gyereknél csatlakoztatható automata külsõ defibrillátor (AED) is. A felnõtt készülék 8 éves kor felett felnõtt csatlakozókkal használható, 1-8 év között csak akkor, ha speciális, a leadott energiát csökkentõ gyerekcsatlakozók rendelkezésre állnak. Ebben az esetben az algoritmus alapvetõen a felnõtt AED algoritmust követi.

6. „Elõször telefonálj”, ha a gyermek szívbeteg:

Bár a legtöbb keringésmegállás csecsemõknél és gyermekeknél nem szíveredetû, az ismert szívbeteg csecsemõ vagy gyermek kollapszusának hátterében arrhythmogén ok feltételezhetõ. Ezért a defibrillátor rövid idõn belüli alkalmazása nagy valószínûséggel elõnyösebb a gyermekek e csoportjánál, mint az azonnali légútbiztosítás, lélegeztetés mellkasi kompresszióval, ami viszont minden más csecsemõ és gyermek esetében a leghasznosabb.

7. Idegentest okozta légút elzáródás algoritmusa laikus segélynyújtóknak, eszméletlen csecsemõ vagy gyermek esetén:

További szisztematikus felülvizsgálat után ez egyszerûsödhet. Az eszméletén lévõ csecsemõ vagy gyermek ellátási algoritmusa és a képzett egészségügyi dolgozókra vonatkozó ajánlás változatlan maradt.

3. Definíciók

Csecsemõ: 1 éves kor alatt.

Gyermek: 1-tõl 8 éves korig.

Az alábbiakban a „gyermek” külön megjegyzés hiányában a csecsemõkre és a gyermekekre is vonatkozik.

A 8 évesnél idõsebb gyermekekre ugyanaz az újraélesztési séma érvényes, mint a fiatalabb gyermekekre, de már a felnõtt technikára és arányokra lehet szükség ahhoz, hogy a mellkasi kompresszió hatékony legyen.

4. Algoritmus

1. Biztosítsa a segélynyújtó és a beteg biztonságát

2. Nézze meg, hogy a gyermek reagál-e

· Gyengéden rázza meg a gyermek vállát, majd hangosan kérdezze meg tõle:

„Jól vagy?”

· Nyaki gerincsérülés gyanúja esetén, a csecsemõt vagy gyermeket tilos megrázni.

3A. Ha gyermek mozog vagy válaszol a feltett kérdésekre:

· Hagyja a gyermeket abban a helyzetben, amiben találta (feltéve, hogy nincs további veszélynek kitéve).

· Ellenõrizze az állapotát és hívjon segítséget, ha szükséges.

· Rendszeresen ellenõrizze az állapotát.

3B. Ha a gyermek nem reagál:

· Kiáltson segítségért.

· Tegye szabaddá a gyermek légútját a fej hátra billentésével és az áll kiemelésével.

- Amennyiben lehetséges abban a pozícióban, ahogy a gyermeket találta, tegye a homlokára a kezét és gyengéden hajtsa hátra a fejét.

- Ezzel egyidejûleg az ujjai hegyével az áll csúcsa alá nyúlva emelje ki a gyermek állát, hogy szabaddá tegye a légutat. Ne nyomja az áll alatti lágy szöveteket, mert ez elzárhatja a légutat.

- Ha a légút szabaddá tétele bármilyen nehézségbe ütközik, óvatosan fektesse a gyermeket a hátára és azután a fent leírtak szerint tegye szabaddá a légutat.

Kerülje a fej hátra hajtását nyaki sérülés gyanúja esetén.

Ha nyaki sérülés valószínûsíthetõ, csak az áll kiemelését alkalmazza a légút szabaddá tételére: a két keze elsõ két ujját helyezze kétoldalt a gyermek állkapcsa mögé és húzza elõre az állat.

4. A szabad légutak biztosítása mellett nézze, hallgassa és érzékelje, hogy van-e a gyermeknek légzése. Arcát tartsa a gyerek arcához közel, és közben tekintsen a gyerek mellkasára:

· Nézze a mellkas mozgását.

· Hallgassa a légzési hangokat a gyermek orra és szája felett.

· Érezze a levegõáramlást az arcán.

· Legfeljebb 10 másodpercig nézze, hallgassa és érezze, mielõtt úgy dönt, hogy a beteg nem lélegzik.

5A. Ha a gyermeknek kielégítõ légzése van:

· Fordítsa a gyermeket stabil oldalfekvõ helyzetbe (ld. alább).

· Ellenõrizze, hogy továbbra is lélegzik-e.

5B. Ha a gyermek nem lélegzik:

· Óvatosan távolítsa el a nyilvánvaló légúti akadályt.

· Végezzen két befúvást úgy, hogy a mellkas emelkedjen és süllyedjen. Legfeljebb ötször próbálkozzon, hogy a két hatásos befúvást végrehajtsa. A befúvások közben figyelje, hogy kivált-e csuklást vagy köhögést. Ezek a reakciók vagy a hiányuk fontosak a „keringés jelei” értékelésekor, amelyet késõbb tárgyalunk.

Gyermek esetében

· A fejet hajtsa hátra, az állat emelje ki.

· Fogja be a gyermek orrát a gyermek homlokán megtámasztott kezének mutató- és hüvelykujjával.

· Kicsit nyissa ki a gyermek száját, de az állát tartsa kiemelve.

· Vegyen lélegzetet, majd helyezze az ajkát a beteg szája köré, ügyeljen a jó tömítettségre.

· Fújjon egyenletesen a gyermek szájába kb. 1–1,5 másodpercig, közben figyelje a mellkas emelkedését.

· Tartsa fenn a fej hátraszegését és az áll kiemelését, vegye el a száját a gyermek szájától és figyelje a mellkas süllyedését, amint a levegõ távozik.

Vegyen megint levegõt és ismételje meg a fentieket legfeljebb ötször, amíg két hatásos lélegeztetést nem végzett. Akkor hatásos a lélegeztetés, ha látja, hogy a gyermek mellkasa a normális légzéshez hasonlóan emelkedik és süllyed.

Csecsemõ esetében

· Tartsa a fejet neutrális helyzetben, az állat emelje ki.

· Vegyen levegõt és a csecsemõ száját és orrát vegye a szájába, ügyeljen a jó tömítettségre. Ha egy nagyobb csecsemõ esetében ez nem lehetséges, akkor csak az orrot vagy a szájat kell igénybe venni (az ajkakat zárni kell a levegõszökés megelõzése érdekében).

· Fújjon folyamatosan a csecsemõ szájába és az orrába 1-1,5 másodpercig úgy, hogy a mellkas emelkedése látható legyen.

· Tartsa fenn a fej hátraszegését és az áll kiemelését, vegye el a száját a gyermek szájától és figyelje a mellkas süllyedését, amint a levegõ távozik.

· Vegyen megint levegõt és ismételje meg a fentieket legfeljebb ötször (amíg két hatásos lélegeztetést nem végzett).

Amennyiben nehéz a hatékony lélegeztetés, a légút elzáródhatott.

· Nyissa ki a gyermek száját és vegye ki a látható akadályt. Ne törölje ki a garatot vakon az ujjával.

· Ellenõrizze, hogy megfelelõ-e a fejdöntés és az állemelés, valamint hogy nincs-e a nyak túlfeszítve.

· Amennyiben a fej hátraszegése és az áll kiemelése nem nyitotta meg a légutakat, alkalmazza az állkapocs kiemelését.

· Próbálkozzon legfeljebb öt alkalommal a két hatékony belégzés eléréséhez.

· Ha most sem sikerül, alkalmazza az idegen test eltávolítás algoritmusát.

6. Értékelje a gyermek keringését

· Tíz másodpercen belül:

· Keresse a keringés jeleit. Ide tartozik bármely mozgás, köhögés vagy normális légzés (de nem a gaspoló légzés: ez szabálytalan, ritka légzés)

· Ellenõrizze a pulzust (ha egészségügyi dolgozó)

Gyermek esetén tapintsa a carotis pulsust a nyakon

Csecsemõ esetén tapintsa a felkar belsõ oldalán a brachialis pulsust.

7A. Ha biztos abban, hogy tíz másodpercen belül észlelni tudta a keringés jeleit:

· Folytassa a lélegeztetést egészen addig, ameddig a gyermek légzése hatásos nem lesz.

· Fordítsa a gyermeket az oldalára (stabil oldalfekvésbe), ha eszméletlen marad.

· Gyakran értékelje újra az állapotát.

7B Ha a keringés jelei nem észlelhetõk, vagy nincs pulzus, illetve a pulzus lassú (60/perc alatti rossz perfúzióval) vagy bizonytalan a megítélésben:

· Kezdjen mellkasi kompressziót.

· Végezze felváltva a befúvásos lélegeztetést és a mellkasi kompressziót.

Gyermek esetén:

· Azonosítsa és tegye a kéztövét a szegycsont alsó felére úgy, hogy biztosan ne nyomja a kardnyújtványt vagy az az alatti területet.

· Ügyeljen arra, nehogy a gyermek bordáit is nyomja.

· Helyezkedjen el függõlegesen a gyermek fölött, és nyújtott karral nyomja le a szegycsontot úgy, hogy az a gyermek mellkasát mintegy harmadával - felével nyomja össze.

· Engedje föl a nyomást, majd ismételje percenként 100-as ritmusban.

· Öt kompresszió után döntse hátra a fejet, emelje meg az állat és végezzen egy hatékony befúvást.

· Tegye vissza azonnal a kezét a szegycsontra a fent leírt helyre és végezzen öt további kompressziót.

· Folytassa a kompressziót és a befúvást 5:1 arányban.

Megjegyzés: a mellkasi kompresszió frekvenciája 100/perc, de a lélegeztetési szünet miatt egy perc alatt 100-nál kevesebb lesz a valójában végzett összenyomások száma.

Nyolc év körüli életkornál idõsebb gyermekeknél szükséges lehet a „felnõtt” két kezes technika alkalmazása azért, hogy a mellkast megfelelõen mélyre nyomjuk össze.

· Azonosítsa a szegycsont alsó felét és tegye rá egyik kezének tövét, a másik kezét helyezze erre rá.

· Ügyeljen arra, hogy ujjaival nehogy nyomást gyakoroljon a gyermek bordáira.

· Helyezkedjen el függõlegesen a gyermek fölött, és nyújtott karral nyomja le a szegycsontot úgy, hogy az a gyermek mellkasát mintegy harmadával-felével nyomja össze.

· Engedje föl a nyomást, majd ismételje percenként 100-as ritmusban.

· 15 kompresszió után döntse hátra a fejet, emelje meg az állat és végezzen 2 hatékony befúvást.

· Tegye vissza azonnal a kezét a fent leírt helyre a szegycsontra és végezzen 15 további kompressziót.

· Folytassa a kompressziót és a befúvást 15:2 arányban.

Csecsemõ esetén

Laikus elsõsegélynyújtó és egyedüli egészségügyi dolgozó részére: a két ujjas módszer.

· Azonosítsa a szegycsontot és helyezze két ujjának hegyét egy ujjnyival a két mellbimbót összekötõ vonal alá.

· Két ujjának hegyével nyomja le a szegycsontot úgy, hogy az a csecsemõ mellkasát mintegy harmadával-felével nyomja össze.

· Engedje föl a nyomást, majd ismételje percenként 100-as ritmusban.

· 5 kompresszió után döntse hátra a fejet, emelje meg az állat és végezzen 1 hatékony befúvást.

· Helyezze vissza azonnal az ujjait a szegycsont megfelelõ részére és végezzen 5 további kompressziót. Megfelelõ figyelemmel sikerül megtartani az átjárható légutakat úgy, hogy a szabad kézzel megfogjuk a csecsemõ fejét a két halántéknál, így lerövidítjük a légút átjárhatóvá tételéhez, illetve az ujjak elhelyezéséhez szükséges idõt a lélegeztetés és a mellkasi kompresszió között.

· Folytassa a kompressziót és a befúvást 5:1 arányban.

Több egészségügyi dolgozó által végezve: a két hüvelykujjas módszer

· Azonosítsa a szegycsontot és helyezze mindkét hüvelykujját laposan, egymás mellé a sternum alsó felére, hogy az ujjak a csecsemõ feje felé mutassanak. Úgy helyezze el az ujjait, hogy azok egy ujjnyival a két mellbimbót összekötõ vonal alatt legyenek. A többi ujját egymás mellett tartva ölelje át a csecsemõ mellkasának alsó részét és az ujjak hegye támaszkodjon meg a csecsemõ hátán.

· Nyomja le a szegycsont alsó részét úgy, hogy az a csecsemõ mellkasát mintegy harmadával-felével nyomja össze.

· Engedje föl a nyomást, majd ismételje percenként 100-as ritmusban.

· 5 kompresszió után a másik segítõ döntse hátra a fejet, emelje meg az állat és végezzen 1 hatékony befúvást.

· Folytassák a kompressziót és a befúvást 5:1 arányban.

8. Folytassa az újraélesztést addig, amíg:

a gyermek életjelenségeket nem mutat (spontán légzés, pulzus, mozgás),

vagy megfelelõen képzett segítség érkezik,

vagy ki nem merül.

Mikor kell segítséget hívni?

Életbevágó, hogy a segélynyújtó a lehetõ leggyorsabban segítséget hívjon, ha egy gyermek összeesik.

· Ha több mint egy segélynyújtó van jelen, egyikük kezdje meg az újraélesztést, míg a másik segítséget hív.

· Ha csak egy segélynyújtó van jelen, egy percig végezni kell az újraélesztést, mielõtt segítségért menne. Elképzelhetõ, hogy a csecsemõt vagy a kisgyermeket magával viszi, miközben segítséget hív és közben is végzi a lélegeztetést és a mellkasi kompressziót.

· Az egyetlen kivétel, amikor nem végzünk egy perces újraélesztést a segítséghívás elõtt, az ismert szívbeteg gyermek hirtelen összeesése. Ebben az esetben valószínû, hogy a szívmegállás ritmuszavar következménye, és a gyermeknek defibrillálásra van szüksége. Azonnal segítséget kell hívni.

5. Stabil oldalfekvés

Azt az eszméletlen gyermeket, akinek légutai átjárhatóak és spontán lélegzik, az oldalára, stabil oldalfekvésbe kell fordítani. Ez a helyzet megelõzi azt, hogy a nyelv hátraesve elzárja a légutat és csökkenti a gyomortartalom belégzésének veszélyét. Többféle stabil oldalfekvõ helyzet van, mindegyikkel kapcsolatban a fontos és követendõ alapelvek a következõk:

· A gyermek helyzete az oldalfekvést a lehetõ legjobban közelítse meg, a száj alul legyen, hogy a folyadék szabadon folyhasson ki.

· A helyzetnek stabilnak kell lenni. Csecsemõnél a pozíció fenntartásához szükség lehet arra, hogy egy kispárnával vagy összetekert takaróval támassza meg a hátát.

· A légzést semmiféle mellkasi nyomás ne korlátozza.

· A gyermeket egyszerûen és biztonságosan az oldalára és a hátára kell tudni fordítani úgy, hogy közben a nyaki gerincsérülés lehetõségére tekintettel kell lenni.

· Biztosítani kell a jó megfigyelés és a légúti beavatkozás lehetõségét.

Elzáródott légút

Ha nehéz hatásos befúvást végezni, akkor:

· Ellenõrizze újra a gyermek száját és távolítson el minden látható akadályt.

· Ellenõrizze újra, hogy megfelelõ-e a fejdöntés és az állemelés és hogy nincs-e a nyak túlzottan hátrafeszítve. Próbálkozzon az állkapocs kiemelésével.

· Végezzen összesen öt kísérletet, hogy elérjen két hatásos befúvást.

· Ha ezek után is sikertelen, kezdje meg az idegen test eltávolításakor alkalmazott algoritmust.

Idegen test eltávolításának algoritmusa egészségügyi dolgozók számára

Sok különbözõ idegen test eltávolítási módszer van, mindegyiknek megvannak az elõnyei.

Ha a gyermeknek van spontán légzése, csupán támogatnia kell õt az elzáródás megoldásában. Csak akkor kell beavatkozni, ha ezek az erõfeszítések nyilvánvalóan sikertelenek és a légzés elégtelen.

· Ne törölje ki vakon a szájat vagy a felsõ légutat, mert ezzel beékelheti az idegen testet, illetve lágyrész sérülést okozhat.

· Használjon a hirtelen mellüregi nyomásnövekedés elérésére szolgáló beavatkozásokat, mint a mesterséges köhögés.

· A háti ütéseket, mellkasi és hasi lökéseket alkalmazunk a gyermekeknél. Csecsemõknél csak a háti ütéseket és a mellkasi lökéseket használhatjuk.

1. Végezzen legfeljebb öt háti ütést

· Tartsa a gyermeket hason fekvõ helyzetben, helyezze a fejet a mellkasnál lejjebb.

· Üssön ötször határozottan a hát középvonalába a lapockák közé.

· Ha ez nem mozdítaná ki az idegen testet, végezzen mellkasi lökéseket.

2. Végezzen legfeljebb öt mellkasi lökést

· Fordítsa a gyermeket a hátára, legyen a fej a mellkasnál lejjebb.

· Végezzen öt mellkasi lökést a szegycsontra.

A mellkasi lökések helye megegyezik a mellkasi kompresszió helyével.

A mellkasi lökések határozottabbak és erõteljesebbek, mint a mellkasi kompressziók; gyakoriságuk mintegy 20 lökés/perc.

3. Ellenõrizze a szájat

Öt háti ütés és öt mellkasi lökés után ellenõrizze a szájat.

Gondosan távolítson el minden látható idegentestet.

4. Tegye átjárhatóvá a légutat

Alkalmazza újra a fejdöntést, az állemelést (és az állkapocs kiemelését).

Értékelje újra a légzést.

5A. Ha a gyermek légzik:

Fordítsa oldalára a gyermeket.

Ellenõrizze folyamatosan a légzést.

5B. Ha a gyermek nem légzik:

Kíséreljen meg legfeljebb 5 befúvást ahhoz, hogy legalább 2 hatásos légzést érjen el, melyek hatására a mellkas emelkedik, illetve süllyed.

A gyermek légútja ekkorra már valószínûleg átjárható, de lehet, hogy apnoes vagy a légút csak részlegesen járható át; mindkét esetben megkísérelhetjük a hatásos lélegeztetést.

Ha a légút még mindig el van záródva, ismételje meg a cselekvési sort.

Gyermek esetén:

· Ismételje a ciklust (1-5 lásd fent) de a mellkasi lökés helyett végezzen öt hasi lökést.

· A hasi lökés öt határozott, felfelé a rekeszizom felé irányuló lökésbõl áll.

· Ha a gyermek eszméleténél van, álló helyzetben végezzük a beavatkozást. Térdeljen a gyermek mögé, vagy állítsa egy székre, ha ez azonnal lehetséges.

· Az eszméletlen gyermeket hanyatt kell fektetni, és az egyik kéz tövét a has fölsõ részének közepére kell tenni. A másik kéz segítségével erõteljesen fölfelé és hátrafelé; a mellkas középpontja felé kell lökni.

· Ismételje a ciklusokat a háti ütésekkel, a mellkasi és hasi lökéseket váltogatva használja.

· Ismételje a ciklusokat, amíg a légutak átjárhatóvá nem válnak, és így a lélegeztetés hatásos lesz, vagy a gyermek magától légzik.

Csecsemõ esetén:

· A hasi lökések nem ajánlattak csecsemõkorban, mert a hasi zsigerek bármelyike sérülhet.

· Kizárólag öt háti ütésbõl és öt mellkasi lökésbõl álló ciklusokat végezzen. Tartsa a fejet mélyen, hogy elõsegítse az idegentest távozását a manõverek során.

· Addig ismételje a ciklusokat, amíg a légutak átjárhatóvá nem válnak, és így a lélegeztetés hatásos lesz, vagy a csecsemõ magától légzik.

Fõvárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórháza

1089 Budapest, Üllõi út 86.

Email: szentirmaics@heimpalkorhaz.hu

Irodalomjegyzék:

European Resuscitation Council Guidelines 2000 for Basic Paediatric Life Support. Resuscitation 2001; 48:223-229
European Resuscitation Council Guidelines 2000 for Advanced Paediatric Life Support. Resuscitation 2001; 48:231-234
Az Európai Resuscitatiós Társaság gyermekkori alapszintû újraélesztésre (PBLS) vonatkozó 2000. évi ajánlása. Újraélesztés 2003; 1:51-56
Az Európai Resuscitatiós Társaság gyermekkori kiterjesztett újraélesztésre (PALS) vonatkozó 2000. évi ajánlása. Újraélesztés 2003; 1:57-59
Flesche CW, Breuer S, Mandel LP, Brevik H, Tarnow J: The ability of health professionals to check the carotid pulse. Circulation 1994; 90 (Suppl. 1):288.
Mather C, O’Kelly S: The palpation of pulses. Anaesthesia 1996; 51:189-191
Monsieurs KG, De Cauwer HG, Bossaert LL: Feeling for the carotid pulse: is five seconds enough? Resuscitation 1996; 31:S3
Bahr J, Klingler H, Panzer W, Rode H, Kettler D: Skills of lay people in checking the carotid pulse. Resuscitation 1997; 35:23-26
Ochoa FJ, Ramallegomara E, Carpintero JM, Garcia A, Saralegui I: Competence of health professionals to check the carotid pulse. Resuscitation 1998; 37:173-175
Eberle B, Dick WF, Schneider T, Wisser G, Doetsch S, Tzanova I: Checking the carotid pulse: diagnostic accuracy of first responders in patients with and without a pulse. Resuscitation 1996; 33:107-116
Bush CM, Jones JS, Cohle SD, Johnson H: Pediatric injuries from cardiopulmonary resuscitation. Ann Emerg Med 1996; 28:40-44
Spevak MR, Kleinman PK, Belanger PL, Primack C, Richmond JM: Cardiopulmonary resuscitation and rib fractures in infants: a post–mortem radio–pathological study. JAMA 1994; 272:617–618
Ishimine P, Menegazzi J, Weinstein D. 1998. Evaluation of two–thumb chest compression with thoracic squeeze in a swine model of infant cardiac arrest. Acad. Emerg. Med. 5
Houri PK. Frank LR. Menegazzi J. Taylor R: A randomised, controlled trial of two–thumb versus two–finger chest compression in a swine infant model of cardiac arrest. Prehosp Emerg Care 1997; 1:65–67
Kern KB. Hilwig RW. Berg RA. Ewy GA: Efficacy of chest compression–only BLS CPR in the presence of an occluded airway. Resuscitation 1998; 110:393–397