Kalocsai Pneumónia

Összefoglalás A közlemény áttekinti a gyermekkori területen szerzett pneumóniák etiológiáját, klinikumát, diagnosztikus lehetőségeit és annak nehézségeit. Ismerteti a kezelés általános alapelveit, melyre támaszkodva javaslatot nyújt az empirikus kezelés megválasztásához. Bevezetés Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján12 az öt évnél fiatalabbak globális halálozásának 25%-át alsó légúti fertőzés okozza. A hatásos kezelés, a prevenció és a diagnosztikai eljárások fejlettsége ellenére USA-ban az elmúlt évtizedben is a pneumónia az ötödik vezető halálok maradt, nem is szólva a fejlődő országok viszonyairól. A nagy morbiditás és mortalitás hátterében az alábbi okok állnak: 1. A pneumóniára fogékony betegek számának emelkedése; 2. „Új” kórokozók megjelenése 3. A kórokozók rezisztenciaviszonyainak megváltozása Apneumónia korrekt kezeléséhez az infektológia egyik alapelve a „kórokozóban való gondolkodás” szükséges. Abetegre vonatkozó adatok és a szakirodalmi ismeretek alapján a feltételezett kórokozó(k)ra hatásos, empirikus kezelést kell alkalmazni.	Abetegre vonatkozó adatok és a szakirodalmi ismeretek alapján a feltételezett kórokozó(k)ra hatásos, empirikus kezelést kell alkalmazni. Releváns helyről származó mikrobiológiai/ virológiai vizsgálatokkal törekedni kell az etiológia tisztázására. Definíció Pneumónia: Atüdő alveolusaiban és/vagy intersticiumában zajló akut vagy krónikus gyulladás. Pneumóniák osztályozása: a) eredet szerint: vírusos, bakteriális, gomba, egyéb; b) kórlefolyás szerint: akut, subakut és krónikus forma; c) infiltrátum jellege szerint: lobaris, broncho-, intersticiális; d) a klinikai kép alapján: típusos és atípusos e) az akvirálás helye szerint: • területen (community- acquired pneumonia – CAP) • kórházban (hospital-acquired pneumonia – HAP) szerzett Akezelés megválasztásának szem- pontjából az akvirálás helye szerinti felosztás tűnik a legracionálisabbnak. Továbbiakban az immunkompetens betegek területen szerzett pneumóniáját tárgyaljuk.

Etiológia A gyermekkori pneumóniák megítélésének egyik fontos szempontja az életkor, mivel a kiváltó kórokozók előfordulása és gyakorisága a gyermek életkorától függően más és más. (1. táblázat) Újszülöttek és fiatal csecsemők esetében még B csoportú Streptococcusra és a neonatális szepszis egyéb kórokozóira, valamint Chlamydia trachomatis és Bordetella pertussis kóroki szerepére lehet számítani. Kisdedkorban főleg víruseredet, valamint Pneumococcuson kívül, Haemophilus influenzae és Moraxella catarrhalis kóroki szerepe valószínű. 4–5 éves kortól fiatal felnőttkorig a tüdőgyulladások kb. 40%-át atípusos baktériumok: Mycoplasma pneumoniae és Chlamydia pneumoniae idézi elő. A Streptococcus pneumoniae etiológiai szerepe minden korcsoportban jelentős. Az A csoportú Streptococcusok (Streptococcus pyogenes) és Staphylococcus aureus ritkán, súlyos pneumóniát okoz.5,9 Diagnózis3,5,6,8 Kórelőzmény és klinikum: Ha a beteg kórtörténetében a tüdőgyulladás szokásos tünetei (láz, köhögés, légzési nehezítettség) szerepelnek, akkor sem mindig egyszerű a diagnózis megállapítása, ha pedig a légúti tünetek háttérbe szorulnak, sok esetben fel sem merül a pneumónia lehetősége. Különböző eredetű pneumóniák klinikai képe azonos is lehet, ezért a megítélés szempontjából az akvirálás helye, a beteg életkora, esetleges alapbetegsége fontos tényező. Az epidemiológiai adatok (pl. járvány, környezet), külföldi utazás, állatkontaktus, idegentest, egyéb prediszponáló tényező (légkondicionáló,	ivóvíz), és a vakcinációs státusz ismerete szintén szükséges. A láz és a köhögés jellege, tartama, a korábban alkalmazott kezelés hatástalansága is jelentőséggel bír. Újszülöttek, fiatal csecsemők esetében etethetetlenség, irritábilitás, letargia, hasi fájdalom szerepelhet légúti tünetek nélkül is a panaszok között. 2. táblázat Bár a táblázat némi támpontot adhat a vírusos, a bakteriális és az atípusos kórlefolyás elkülönítéséhez,3,6 a határok nem élesek. Aklinikum alapján a differenciálás ritkán sikeres. Jellegzetes lehet azonban a RSV okozta bronchiolitis és a pertussis szindróma klinikuma. A RSV bronhiolitisre jellemző a súlyos, hörgtágító kezelésre alig reagáló bronchospazmus. A pertussis szindrómát (melynek hátterében Parainfluenzavírus és Chlamydia infekció is állhat) rohamokban jelentkező, staccato jellegű, apnoéig fokozódó köhögésroham jellemzi. 2. Fizikális vizsgálat Az általános állapot, bőrszín, esetleg kiütés orrszárnyi légzés, a dyspnoe jelei, figyelemfelkeltő lehet. Ajól ismert hallgatózási és/vagy kopogtatási eltérések a pneumónia alapos gyanúját vethetik fel, hiányuk azonban nem zárja ki azt. A hirtelen kezdet, magas láz, produktív köhögés, elesett állapot, jelentős hallgatózási eltérés inkább típusos bakteriális, a fokozatos kezdet, mérsékelt láz, improduktív köhögés, szegényes hallgatózási lelet inkább atípusos eredetre utalhat.3,11 A légzési elégtelenség tünetein kívül feltétlenül fel kell ismerni a szepszis szindróma jeleit, mivel ezen esetekben a beteg azonnali kórházi elhelyezést igényel.10,11