2004 május június július

Április utolsó napján, még egy nappal az Európai Unión kívül elindult a magyar családorvosok csapata, hogy részt vegyen a számukra rendezett konferencián Cipruson.

A tudományos program szervezésekor arra törkedtünk, hogy minél inkább a gyakorlati szempont érvényesüljön. Ennek megfelelően előadóink közül többen saját eseteket hoztak bemutatásra, illetve a „mi van akkor, ha...” példák felsorakoztatásával megdolgoztatták egy kicsit a hallgatóságot. A kardiovaszkuláris blokkot úgy alakították ki előadóink, hogy az előadások után a családorvos szempontjai kerüljenek előtérbe. Így Dr. Bodó Imre hematológus, Dr. Kancz Sándor és Dr. Tomcsányi János kardiológusok után mindig Dr. Baranyi Erika családorvos vette át a szót, és saját eseteit ismertetve tette fel kérdéseit egyrészt a hallgatóságnak, másrészt az előadóknak. E kérdés – válasz koreográfia igen széleskörű szakmai beszélgetésekre, szakmai vitákra adott alkalmat.

Az endokrinológia témakör Dr. Konrády András szigorúan átgondolt, lépésről-lépésre felépített előadásával indult. A pajzsmirigy témakörben kérdésekkel tarkított előadásokat hozott Szabolcs professzor úr is, aki energikus előadásmódjával, szellemes példáival örvendeztette meg a résztvevőket. A jelenlévő gyermekorvosokhoz leginkább közel álló témakör ez volt, s többen kérték, hogy az előadásokat írásban is jó lenne megjelentetnünk. Dr. Petrányi Gyula ciprusi belgyógyász magánorvos a polycystás ovarium szindrómáról, mint a leggyakoribb és leggyakrabban félreismert endokrin betegségről tartott előadást. Előadásában a saját kezelési eredményeit is felhasználta, s ezzel tette mondandóját személyessé.

A diabetológia témakör előadói Dr. Földesi Irén, Dr. Hosszúfalusi Nóra, Dr. Nagy Erzsébet diabetológusok, Dr. Simon Judit családorvos a nagyszerű szakmai anyagok logikus gondolatmenetén kívül szabatos fogalmazásukkal tűntek ki az előadók közül. Dr. Vitályos Tibor sebész, aki a diabéteszes láb kezeléséről tartott előadást, döbbenetes képek vetítésével és filmbejátszásokkal bizonyította, ma már lehetőség van arra, hogy a nagyon reménytelen helyzetekben is érdemes megpróbálkozni a sebkezeléssel, hiszen el lehet kerülni az amputációt.

A kötetlenebb szakmai beszélgetéseken a szakmai témákon túl problémaként felmerültek olyan egészségügyi etikai és gazdasági kérdések, amelyekkel napjainkban tele van a sajtó, mégis jó volt ezeket a témákat az azonos helyzetben lévők között terítékre hozni és megvitatni.

Konferenciánk résztvevőit megtisztelte jelenlétével Kisfalvi János, Ciprus magyarországi nagykövete, aki fontosnak és örvendetesnek tartotta, hogy magyar orvoscsoport látogatott a szigetre. Köszöntötte a hazai családorvosokat, és néhány előadást végig is hallgatott, többek között a ciprusi egészségügyi rendszerről tartott Dr. Maria Zaoura által összeállított előadást, amit Dr. Petrányi Gyula tartott meg.

A tudományos előadásokon és szakmai beszélgetéseken kívüli szakmai program volt a larnacai kórház meglátogatása. A csoportunk idegenvezetőjévé „avanzsált” fiatal belgyógyász valamikor Budapesten végzett, mint nagyon sokan a ciprusi orvosok között. Cipruson ugyanis nincs orvosi egyetem, ezért a középiskola után többnyire Görögországban vagy Angliában tanulnak tovább a fiatalok, de sokan választják Magyarországot is. A kórház gyermekosztályán mindenki egy megható jelenet szemtanúja lehetett: a kórház egyik fiatal orvosnője és egyik résztvevőnk boldogan ismerték fel egymást, mint egykori rezidens és oktató.

Orvosaink kérdésekkel bombázták a bennünket fogadókat, mindenre kíváncsiak voltak, ami az ellátással, finanszírozással, képzéssel, ügyeleti munkával kapcsolatos. Az állami egészségügyi szolgálat keretében az orvosok 30%-a látja el az állami dolgozókat és az alacsony jövedelműeket, a lakosság kb. 70%-át. A lakosság kisebb része a magánszféra orvosaihoz jár. Ők teszik ki az orvosok 70%-át. Az állami orvosok nem folytathatnak magánrendelést. Az egészségügyi ellátás ingyenes, a legmodernebb kezelések is mindenki számára hozzáférhetők, ha kell, külföldön is.

Ciprus tízezer éves múltjába is bepillanthattunk. A sziget, mivel fontos tengeri utak kereszteződésében fekszik, mindig a különböző hódítók érdeklődésének előterében állt. Ennek megfelelően minden rajta átvonult kultúra rányomta saját bélyegét Ciprus történelmére. Már a neolitikumban is jelentős településekkel rendelkezett a sziget. A pattintott kőeszközöktől a kivételesen szép római mozaikokon át az ódon görögkeleti templomokig mindenre láthattunk példát. Még ókori sebészeti eszközöket is találtunk a paphoszi Régészeti Múzeumban. Megrendítő élmény volt Nicosia, a kettészelt város. A demarkációs vonal a sétálóutcát töri meg, és eszünkbe juttatja az emberi gyarlóságot, a rokonaik után kutatók által közzétett fotók pedig az embertelenséget. A fal mögött az enyészet, átlesve megláthattuk, hogy a sétálóutca folytatásában gaz, üvegtörmelék, betört kirakatok... 1974 óta! A hajókirándulás alkalmával messziről láthattuk Famagusta körvonalait, a kihalt városét, ahonnan a lakosság hanyatt homlok menekült el, s hagyott ott mindent a pusztulásnak. A görög részre menekülőknek a semmiről kellett indítaniuk az életüket. A 74-ben történtek alapján ellentét van a görögök és törökök között, a kettéosztottság fájdalmasan érinti a lakosságot. Ebből a látogatók persze nem sokat éreznek, a ciprusiak nagyon barátságosak, örömmel fogadják az idegeneket.

A Trodos hegységben lévő Kikko kolostornál megnézhettük a csodatévő Szűz Mária képet. Gyönyörködhettünk a tájban, beszippanthattuk a hihetetlenül tiszta levegőt, elmormolhattuk kívánságunkat a Szűz Mária Kápolna melletti bokroknál.

Paphosnál körbeúsztuk Aphrodité szikláját (na jó, csak 2–3 ember), hogy mindig szépek és fiatalok maradjunk. Megismerhettük a méltán híres ciprusi borokat, hiszen a borkészítés is többezer éves múltra tekint vissza. Még a magyar tokaji vessző is állítólag innen származik.

A hihetetlenül kék tenger kisimította idegeinket, a napfény energiát adott, a kellemes könnyű ételek elégedetté tettek bennünket. Aki egy kis szórakozásra is vágyott, megtehette esténként, mivel vacsora után mindig volt valami zenés program. Megbámulhattuk a nevezetes poharas táncot, ami valójában egy akrobata mutatvány és szirtakizhattunk Zorba módra. Egy csendes öbölben fejest ugorhattunk (már, aki) a hajóról, legeltethettük a szemünket a magnólia fák csodalila virágain és az autópályák mellett futó színes leandereken. Narancsot szedhettünk a Dipotamos farmon, s ugyanitt szamarakat és struccokat etethettünk.

És persze nemcsak láttunk, hanem közben sok kultúrtörténeti érdekességet is megtudhattunk idegenvezetőinktől.

Ezúton is köszönjük előadóink nívós munkáját, köszönjük a hallgatóság aktív részvételét, és nem utolsósorban a Merck Kft. támogatását. Puber Anikó