 Elôzô
cikk |
|
Az emberek közötti kommunikáció döntően a beszédre és a hallásra épül, és a mindennapi munkához, a szabadidő eltöltéséhez is jó hallásra van szükség. A halláscsökkenés olyan fogyatékosság, ami nem látszik, de komoly szociális, egzisztenciális és pszichés következményekkel jár. Sokan szégyellik, hogy rosszul hallanak, nem fordulnak szakemberhez, így fokozatosan kirekesztődnek a társadalomból. Az alábbiakban röviden áttekintjük a halláscsökkenés típusait és kiváltó okait, a diagnosztika és a terápia lehetőségeit. A halláscsökkenés gyakoriságát a népesség 10%-ára becsülik, így Magyarországon mintegy 1 millió személy szenved valamilyen fokú halláscsökkenésben.
Vezetéses halláscsökkenésről (hypacusis conductiva) beszélünk, amikor a hangvezető rendszer (például a dobhártya vagy a hallócsontok) károsodása miatt a hang nem jut el a belsőfülbe. A belsőfül, a hallópályák vagy az agykéreg károsodása esetén idegi halláscsökkenés (hypacusis perceptiva seu sensorineuralis) lép fel, a két forma együttesen is előfordulhat, ilyenkor kevert típusú halláscsökkenés (hypacusis combinata) alakul ki.
A külső- és a középfül betegségeinek tünete, egyes esetekben banális okok – mint a hallójárat elzáródása fülzsírdugó által, a fülkürt működészavara felső légúti hurutban – miatt jön létre. Különösen gyermekkorban gyakori az orrmandula túltengése (vegetatio adenoides) miatt kialakuló vezetéses halláscsökkenés, és a heveny középfülgyulladás (otitis media acuta), ami szintén ilyen tüneteket okoz. A krónikus középfülgyulladás (otitis media chronica) gyakorisága csökkent, de még ma is sok beteg szenved a dobhártya és/vagy a hallócsontok károsodása okozta halláspanaszoktól. Az otosclerosis egyaránt okoz vezetéses és idegi típusú halláscsökkenést, előbbi a stapestalp csontos fixációja, utóbbi a cochlea károsodása következtében alakul ki.
A halláscsökkenések többségét az idegi típusú hallásromlás teszi ki. Nagyon sokféle okból alakulhat ki, így lehet öröklődő betegség, méhen belüli vagy szülés alatti károsodás következménye, okozhatja vegyszerek és gyógyszerek toxikus hatása, fertőzések, erős zaj, vérellátási zavarok, viszonylag gyakran ismeretlen okból, hirtelen alakul ki, és végül leggyakoribb az időskori halláscsökkenés. Sokszor más panasz is társul hozzá, így fülzúgás (tinnitus) és szédülés (vertigo), ami nemritkán jobban zavarja a beteget, mint maga a halláscsökkenés. Orvosi és szociális szempontból a hallássérültek két csoportja jelent különös problémát, a gyermekkori és az időskori halláscsökkenésben szenvedő betegek.
Az emberi beszéd elsajátításához elengedhetetlen a megfelelő hallás. A siketen született, vagy a beszédképesség kialakulása előtt megsiketült gyermek nem képes a teljes értékű beszéd megtanulására. Nagyon fontos a halláscsökkenés minél koraibb felismerése és kezelése. Újszülött- és csecsemőkorban nem könnyű annak eldöntése, hogy a gyermek hallása ép-e. A halláscsökkenés gyanúja felmerülhet szűrővizsgálatok során, illetve a szülők, óvónők vagy tanárok észlelhetnek erre utaló jeleket, például a gyermek elmaradt beszédfejlődését, rossz artikulációját, figyelmetlenségét vagy gyenge tanulmányi eredményét. A hallássérült gyermekek egy része speciális iskolában tanul, nagyobb részük megfelelő segédeszközzel normál iskolában végezheti tanulmányait.
Időskori halláscsökkenés (presbyacusis) Az emberek jelentős részénél az életkor előrehaladtával a hallás romlik. Mivel ez fokozatosan következik be, az érintett gyakran nem is veszi észre, hogy baj van a hallásával. Sokszor környezetéből érkezik erről jelzés, vagy a fokozódó szociális elszigetelődés mutatja a hallásromlás fokozódását. Az ilyen típusú halláscsökkenésnél komoly gondot okoz, hogy a belsőfülben különböző okokból torzítások lépnek fel, ezért az egyszerű erősítés csak a hangosság érzetét adja vissza, a beszéd megértését nem javítja, sőt egyes esetekben még rontja is (recruitment). További problémát jelent az, hogy a halláscsökkenés gyakran nem önmagában, hanem más mentális károsodással együtt jelentkezik, ezért az időskori kommunikációs zavarokért a hallás romlása csak részben felelős.
A halláscsökkenés kivizsgálása A hallójárat és a dobhártya fizikális vizsgálata után a hallás mérése kalibrált hanggenerátorral (audiometer) létrehozott szinuszos tisztahangokkal történik, megfelelően csendes környezetben, hangszigetelt helyiségben vagy hallásvizsgáló kabinban (camera silenta). Előtte súgott beszéddel, társalgóbeszéddel és hangvillavizsgálatokkal tájékozódunk a beteg hallásáról. Az audiometriás küszöbvizsgálat azt mutatja meg, hogy melyik az a hangerő, amit éppen meghallunk, ezt hallásküszöbnek nevezzük. A hangot fejhallgatón (légvezetés hallás) és a koponyacsontokra helyezett vibrátor segítségével (csontvezetéses hallás) juttatjuk be a belsőfülbe, így elkülöníthető a vezetéses és az idegi halláscsökkenés. A beszéd-audiometria során a vizsgált személy szavakat mond vissza, ami a beszéd megértésének képességéről tájékoztat. Az akusztikus impedancia-vizsgálatokkal a középfül nyomásviszonyai és a dobűri izomreflexek tanulmányozhatók. Az otoakusztikus emisszió és az agytörzsi kiváltott potenciálok mérésével a hallásra vonatkozó objektív adatokat nyerhetünk, ami különösen hasznos csecsemők és újszülöttek vizsgálatánál. A fentieken kívül még számos speciális vizsgálat áll rendelkezésünkre a halláscsökkenések diagnosztikájában. Mivel a halláscsökkenés más betegségek – így például egyes koponyaűri daganatok – tünete is lehet, szükség esetén további vizsgálatok elvégzésére is sor kerül (neurológia, szemészeti vizsgálatok, képalkotó eljárások MR, CT stb.).
Vezetéses halláscsökkenés A külső hallójáratot elzáró fülzsírdugót vagy más idegentestet kifecskendezéssel vagy megfelelő műszerrel távolítjuk el. A fülkürthurutot kísérő halláscsökkenés spontán gyógyul, amit orrcseppek használatával siettethetünk. Az orrmandula túltengése esetén gyakran szükséges műtét (adenotomia), a heveny középfülgyulladás többnyire antibiotikus kezelésre gyógyul, de néha a dobhártya felszúrására (paracentesis tympani seu myringotomia) kényszerülünk. A dobhártya spontán nem záródó traumás perforációja esetén, valamint idült középfülgyulladásban a dobhártya és/vagy a hallócsontok folytonosságát műtéttel állítjuk helyre (myringoplastica, tympanoplastica). Otosclerosis esetén a betegség jellegétől függően lehetőség van műtéti hallásjavításra (stapedectomia).
Idegi halláscsökkenés, hallásjavító készülékek Az idegi halláscsökkenés gyógyítása többnyire nem lehetséges. Kétoldali teljes siketség esetén bizonyos feltételek mellett speciális műtéttel (cochlearis implantáció) érhető el a beteg hallásélményhez juttatása. A műtéttel nem javítható halláscsökkenések esetében, amennyiben a beteg elégséges maradék hallással rendelkezik, hallásjavító készüléket alkalmazhatunk. Az első ilyen eszközök több mint 100 évvel ezelőtt jelentek meg, azóta a mikroelektronika és a komputertechnika fejlődésének, valamint a hallásélettannal kapcsolatos ismereteink bővülésének köszönhetően óriási haladás történt ezen a téren. A legkorszerűbb készülékek teljesen rejtve, a külső hallójárat mélyén foglalnak helyet, működésük teljesen automatikus. A beérkező hangot digitalizálják, és a digitális jelen olyan műveleteket végeznek, aminek eredményeként a hangot nem csak felerősítik, hanem a halláscsökkenéssel járó torzításokat is kompenzálják. Ez nagymértékben javítja a beszéd megértését, amit a hagyományos készülékek használatával gyakran nem sikerült elérni. Ma már hazánkban is elérhető szinte mindegyik korszerű hallásjavító készülék. A halláscsökkenés okozta panaszokat ma már a legtöbb esetben műtéttel, vagy korszerű eszközök segítségével orvosolni tudjuk. Nagyon fontos annak elfogadása, hogy a hallásromlás nem egy szégyellni való fogyatékosság, és ha ennek tüneteit észleljük magunkon vagy környezetünkben valakin, ne eltitkolni próbáljuk, hanem forduljunk szakemberhez, aki segít megtalálni a legjobb megoldást panaszunkra. Mint minden betegségre, a halláscsökkenésre is igaz, hogy minél korábban ismerjük fel, a gyógyítás annál eredményesebb lesz. Ez különösen fontos gyermekek esetében, mivel náluk a teljes beszéd- és szellemi fejlődés károsodhat, ha hallásuk nem tökéletes.
1. Ribári O. Fabinyi B.: Fül-orr-gégészet, Springer-Verlag, Budapest, 1993. 2. Ribári O. szerk.: Fül-orr-gégészet, Fej-nyak sebészet, Medicina, 1997. 3. Pytel J.: Audiológia, Victoria, 1996. 4. Beagly H. A.: Audiology and audiological medicine, Oxford University Press, 1981. 2. Paparella M.M. Shumrick A. D.: Otolaryngology W.B. Saunders Company 1980.
Dr. Bodó Gabriella, Dr. Vízkelety Tibor Szent István Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztály 1096 Budapest, Nagyvárad tér 1.
|
|
E-mail levelezés erre a címre:
HIPPOCRATES Created by Spinerette Information Systems 2004. |
