A csecsemôkori colica Wessel megfogalmazása szerint rohamokban fellépô nyugtalanság, fájdalmas sírási roham, amely három óránál tovább tart, legalább hetente háromszor lép fel, és három hét elteltével sem szűnik meg. A születést követô hetekben kezdôdô jelenség csúcspontját a 3-4. hónapban éri el, majd ezután spontánul, önmagától fokozatosan megszűnik. Gyakoriságát 8-10 százalék körül becsülik. Bár oka ismeretlen, a tünetek leginkább gasztrointesztinális betegségre emlékeztetnek. A háttérben azonban funkcionális jelenségek, fejlôdési és pszichológiai tényezôk állnak. A differenciáldiagnosztika az alapos fizikális vizsgálaton, az anamnesztikus adatokon és a rendszeres megfigyelésen alapul. A terápia tüneti, a fájdalom megszüntetésére irányul; phenobarbital-, anticholinerg-, gázmegkötô készítményekbôl, gyógyteákból, a gyermek ringatásából, nyugtatásából áll. Legfontosabb a szülôk alapos tájékoztatása arról, hogy ez az ijesztônek tűnô állapot múló jelenség, aminek kimenetele igen jó indulatú. A compliance elérése megvédi a családi békét, valamint a gyermeket az „agyon vizsgálás" következményeitôl.

A korai csecsemôkori colicát megjelenési formája miatt „sírási-roham szindróma" elnevezéssel is szokták illetni. A lehetséges okok között felmerül gasztrointesztinális megbetegedés is, minthogy a tünetegyüttes: a fájdalmas sírás, a puffadt has, a szenvedô arckifejezés, a lábak felhúzása a hashoz, a flatulencia emésztési megbetegedésre emlékeztet. Megerôsítenék a tényt azok a tapasztalatok is, amelyek szerint a tápszerváltás, vagy a szoptatás felváltása tápszerekkel, pépekkel a fájdalmat csökkenti. Ennek ellenére a kérdés nyitott. Mi a sírás valós oka? Gasztroenterológiai betegségrôl, funkcionális tünetképzésrôl, vagy az emésztési funkciók érésébôl, változásából adódó problémákról van-e szó? A csecsemôk kb. 10%-át viszik ezzel a panasszal orvoshoz, és közülük körülbelül 5 százalék igényel valóban orvosi segítséget2.

Valójában minden csecsemô sírogat idônként. A csecsemôkori sírás kutatói megfigyelték, hogy ez az elsô három hónapban a leggyakoribb és intenzitása egyénenként változik. Vannak gyermekek, akik egész nap sírnak, mások csak a nap bizonyos idôszakaiban. A sírási gyakoriság sinusgörbeszerű, általában maximumát a 2-3. hónapban éri el, majd 4-5. hónapos kor körül fokozatosan csökken. Ebben nem különböznek az átlagos csecsemôk a sírási rohamban szenvedôktôl. Éppen ezért nehéz a differenciáldiagnosztika, azaz az organikus ok megállapítása, és elkülönítése a sírási roham funkcionális formájától, de legnehezebb a szülôk együttműködését, és megnyugtatását elérni1.

A csecsemôkori colicának nincs egységes definíciója. A kezdet és a lefolyási idôtartam megegyezik az egészséges csecsemôkori sírás fiziológiás formájával, azaz a panaszok kb. 2 hetes korban kezdôdnek, 3-4 hónapos korban tetôznek, és átlagosan 4-5 hónapos korban szűnnek meg. A megjelenési forma azonban jellegzetes. A sírási colica általában délután, vagy az esti órákban lép fel. A csecsemô öklét görcsbe szorítja, lábait hasához húzza, többször hátra feszíti magát, arca vörös, izzadt, fájdalmas kifejezést ölt, hasa kemény, alig áttapintható, gyakran regurgitál és flatulál. Ezek a colicák rohamokban jelentkeznek, majd hirtelen, spontán oldódnak, valódi ellenszerük nincs. Wessel és munkatársai11 a jelenség megfogalmazására „hármas szabályt" állítottak fel. Ha a csecsemôkori colica 3 óránál tovább tart, hetente legalább háromszor jelentkezik, és a rohamok 3 hétnél is tovább fennállnak, akkor a sírási roham megjelenési formájával állunk szemben. Ez a számbeli meghatározás merevnek tűnhet, mégis lehetôséget nyújt az elkülönítésre, és a statisztikai felmérésre. Hátránya az, hogy figyelmen kívül hagyja a sírás minôségét, az organikus okokat, a gyermek-anya kapcsolatot, azaz a hangsúlyt a mennyiségi mutatókra fekteti.

A definíció, és az utókövetési adatok hiányában az incidencia megbecsült adatokon alapul. Minél szigorúbbak a kritériumok, annál kisebb a szám, általában a legtöbb felmérés szerint a gyakoriság 10-20% között mozog5.

Már a sírási ritmus alapján is lehet differenciáldiagnosztikai következtetéseket levonni. A sírási roham az említett napszakokban, intermittálva jelentkezik. A beteg gyermekek tartósan sírnak, nemcsak délután és este, hanem sokszor egész nap, tehát a diurnális ritmus hiányzik. A sírási hang is más jellegű, nem olyan erôteljes, ellenben tartós, és elôbb-utóbb klinikai tünetek is csatlakoznak hozzá. A betegséghez társuló nyugtalanság, sírás nem szűnik spontán és fennmarad a 3-4. hónap után is, nem szűnik meg tápszerváltásra, hanem sokszor éppen azt követi pl. tehéntej allergia esetén, valamint a fejlôdés megáll, és kifejezett betegségi tünetek derítetôk fel, mind a fizikális, mind a laboratóriumi vizsgálatok során. A regurgitáció állandósulása, a hányás, hasmenés ugyancsak betegség lehetôségére tereli a figyelmet. Hasznos, mint mindig a részletes anamnézis felvétel, ami ki kell, terjedjen az anyai betegségekre, gyógyszerelésre, táplálkozásra. A differenciáldiagnosztika alappillére az alapos fizikális vizsgálat, a bôr megtekintése, az egyéb szervek állapotának megbecsülése, nem utolsó sorban a központi idegrendszer, az érzékszervek, szem, fül állapotának felmérésére. A kérdéseknek a vizelésre, a székelés ütemére is ki kell terjedni. A fizikális vizsgálat az anatómiai eltérésekre, mint pl. hernia is fényt derít. A részletes elbeszélés rávilágít az anya, de nem utolsósorban az egész család pszichés állapotára, az otthon hangulatára, a mélyben megbúvó feszültségekre2.

A csecsemôkori colica és a rohamokban fellépô sírás valódi oka ismeretlen. A feltételezett etiológiai tényezôk sokrétűek:

A tehéntej allergia kezdôdô tünetei nem mindig látványosak, megnyilvánulhatnak eleinte csupán a bélrendszer spasmusában. A fokozott görcskészség a szoptatott csecsemôt is érinti. Az anya által elfogyasztott tehéntej – de az egyéb allergén is – helyi gyulladáshoz, a permeabilitás fokozódásához vezethet3,8. Egyes megfigyelések szerint a colicás csecsemôk megnövekedett permeabilitási és exudatiós készséggel rendelkeznek7. Bár a székletvizsgálatok (haemateszt) nem támasztják mindig alá ezt a feltételezést, azonban az anyai hypoallergén, vagy eliminatiós diéta eredményre vezethet. Felmerülhet a tej cukrának, a lactosnak is a szerepe a tünetek kialakulásában, ezt a beta-galactosidase kezelés sikere igazolhatja. A panaszokat ugyancsak kapcsolatba hozzák az anyai étrendben túlzott mértékben szereplô gyümölcscukor tartalmú italok fogyasztásával, amit egyszerű diétetikai megkötéssel csökkenteni lehet. Ezek az etiológiai tényezôk – ha fennállnak – már átvezetnek a betegség csoportba1.

A táplálkozás hatása, valamint a gasztrointesztinális tünetek kapcsolata a csecsemôkori colica sírási rohamaival nem bizonyított ez idáig.

Feltevések és szerény kutatási eredmények utalnak arra, hogy az enterohormonok szerepet játszhatnak a csecsemôkori, colica abdominalissal járó, sírási roham kifejlôdésében. A panaszokkal vizsgált gyermekekben ugyanis a basalis motilin szintet magasabbnak mérték, míg a vasoactiv intestinális polypeptidet (VIP) és a gastrint nem. A tápszerrel táplált gyermekek motilin szintje úgyszintén magasabb, mint a szoptatottaké, és emelkedett marad az elsô három hónapban mindvégig. A motilin serkenti a gyomorürülést, megrövidíti a tranzit idôt, ezáltal hasmenést okozhat, ami azonban nem a szindróma velejárója9. A cholecystokinin a fájdalom perceptiójában, valamint az éhségérzet kialakulásában játszik szerepet, és kisfokban már ebben az életkorban is hat az epehólyag összehúzódására4. Sírási colicában a vérben a cholecystokinin aktuális koncentrációja kisebb volt, de éhezéskor már megegyezett a kontrollokkal.

Az enterohormon szintek alakulása, valamint a tudományos megfigyelések kapcsán észlelt motilitási következmények eddig nem adtak egyértelmű választ a csecsemôkori colica abdominalis rohamszerű kifejlôdésére; a magyarázat ezen a szinten is további megfigyeléseket igényel4.

A szindrómát kutatók kísérleti adatai írnak a központi idegrendszer opioid dependens rendszerének működési zavaráról, valamint késlekedô cortisol válaszról is, amit a fejlôdési, érési folyamat elhúzódásának tulajdonítanak. Ezek az eredmények arra mutatnak rá, hogy a tünet együttes kifejlôdéséért nem csak a gyomorbél- rendszer működése okolható2.

A síró gyermek több törôdést igényel, ami a szülôi ellátás, a fizikális kontaktus javulásához vezethet. Azonban a gyakorlatban inkább a frusztráció uralja a családok életét, ami rontja a házastársi kapcsolatokat, és anyai depressziót, családi stressz szituációkat indíthat el. A csecsemôkori colica abdominalis a családi élet rizikótényezôje lehet9, ezért ezt a terápiás tanácsok kapcsán igen nagy figyelemmel kell kísérni.

A terápiás lehetôségek megfogalmazásánál három szempontot kell figyelem elôtt tartani:

1. A csecsemôkori colica abdominalis rohamokban jelentkezô formájának egzakt hátterét nem ismerjük, tehát a terápia nem oki.

2. Még ha a legtökéletesebb javaslatot tesszük is meg, a sírás tovább erôsödhet, hiszen életkori adottsággal állunk szemben.

3. A szülôket az említettekrôl fel kell világosítani, és tudomásukra kell hozni, hogy a sírás és a fájdalom az alkalmazott terápia mellett javulhat, de ez nem annak a direkt következménye.

A szükséges differenciáldiagnosztikai vizsgálatok után a szülôket elsôsorban meg kell nyugtatni, hogy a jelenség nem betegség és nem gondatlan ellátás következménye. Fel kell világosítani a családtagokat, hogy az életkori sajátságokból eredô colica roham az idôk múlásával meg fog szűnni. Addig a panaszokat enyhíteni kell, de nem lehet megszüntetni. A gyógyszeres terápia a panaszok csökkentésére irányul, és több-kevesebb eredményt hoz. A leggyakrabban használt gyógyszerek a phenobarbital, az anticholinerg szerek, a hígított alkohol, a legkülönbözôbb bélgáz-kötôk, ha széklet kemény, akkor a nem felszívódó szénhidráttartalmú székletlazítók, gyógyteák. A gyógyszeres terápia valójában sokszor nem több, mint placebó. Tapasztalati tény, hogy a halk zene, a ritmusos mozgatás használ a gyermekeknek. Ezeket a csecsemôket érdemes karon ülve rázogatni, nem kell tartani az úgynevezett elrontásuktól. Ha a panaszok igen hevesek, akkor meg lehet kísérelni szoptató anyánál az anyai allergénszegény étrendet, vagy a mesterségesen táplált gyermek esetén a tápszerváltást (pl. az anyatejpótló tápszerrôl hydrolizátumra). Az alapszabály a családi béke megôrzése, és a gyermek megkímélése az invazív vizsgálatoktól. Hatásos eszköz a tüneti napló vezetés, amely mind a szülôt, mind a kezelô orvost megnyugtatja, valamint a súlyméréssel, fizikális vizsgálattal összekötött orvosi ellenôrzés1,10.