A SARS (súlyos, akut respirációs szindróma; atípusos ázsiai tüdôgyulladás) elsô eseteit Kínában, Guangdong tartományból 2002. novemberben jelentették a helyi hatóságoknak. A WHO, a kórkép járványos terjedését tapasztalva, 2003. március 6-án adta ki elsô figyelmeztetô felhívását az ismeretlen etiológiájú súlyos, és jelentôs halálozással járó légúti betegségrôl, amely ekkor Kína mellett már Hongkongban, Vietnamban is fellépett. Hongkongból hamarosan behurcolták Kanadába, ahol az akkor még ismeretlen betegség Torontó egyik kórházából robbant szét, 141 megbetegedéssel és 23 halálesettel. Napjainkra a kanadai járvány lezajlott, bár a hírek szerint újabb gyanús megbetegedéseket jelentettek, amelyek a korábbi, járványtól függetlenek (behurcolás?).

Kínában az eddig is nagyszámú megbetegedéssel (5124) és jelentôs halálozással (267) járó epidémia jelenleg még zajlik. A nagy népsűrűség, valamint a társadalmon belüli nagyfokú mobilitás nehezíti hatásos járványellenes intézkedések alkalmazását, másrészt újabb gócok kialakulásának kedvez. Kína nyugati, egészségügyileg gyengén ellátott tartományaiban a járványhelyzet ma is nyugtalanító. Hongkongban, ahol ez ideig 1722 megbetegedést és 258 halálozást regisztráltak, a megbetegedések száma csökken, a járvány lecsengôben van. Új, harmadik legnagyobb járványgócként lépett elôre Taiwan, a megbetegedések száma a hó utolsó hetében 483, 60 halállal. A WHO nem javasolja az utazást a veszélyeztetett területekre (Guangdong, Sanxi tartományok, Belsô-Mongólia, Peking, Tiencsin; Taiwan). Az utazási ajánlások az aktuális helyzetnek megfelelôen, gyakran változnak, így a napokban mentesült Hongkong, Peking és más kínai tartomány is az utazási eltiltás alól.

A kézirat összeállításának idôpontjáig (2003. 5. 25) a WHO-nak a 28 érintett országból 8200 megbetegedésrôl és 587 halálesetrôl van információja, a letalitás 7,1%. Európában 36, az USA-ban 67 behurcolt megbetegedés fordult elô, haláleset nem volt. A kumulatív adatok még nem mutatnak csökkenést.

Kezdetben számos ágenst fogtak gyanúba (chlamydia, humán metapneumovírus stb.), április elsô hetében azonban több laboratórium azonos eredményei alapján a coronavírus kórokozó szerepét igazolták. A SARS coronavírus (SARS CoV) újonnan azonosított kórokozó, az eddig ismert humán és állati coronavírusok közé nem sorolható. Genetikai analízisét rendkívüli gyorsasággal végezték el, így a vírus a legmodernebb vizsgálatok, így a PCR (polimeráz láncreakció) számára is hozzáférhetô lett. Az egyes törzsek teljes genom szekvencia vizsgálata máris több változat létét igazolta, az eltérô eredetnek megfelelôen. A módszer az epidemiológia számára a törzsekrôl fontos földrajzi és idôbeli adatokat szolgáltat, emellett a mutációk további kutatása segítséget nyújthat megfelelô vakcina elôállításához is.

A SARS CoV replikációjában jelentôs szerepet játszó proteináz (Mpro, vagy 3CLpro) azonosításától pedig a terápiás lehetôségek kidolgozását remélik.

A beteg váladékaiban kimutatható, a széklettel és vizelettel is ürül. Fertôzô képességét szobahômérsékleten, 1-2 napon át megôrzi. Ennek megfelelôen fontos az ápoló személyzet és a potenciális kontaktok igen alapos védelme (maszk, védôruha, kesztyű, lábzsák, gondos kézfertôtlenítés stb.). A vírust a mindennapi gyakorlatban alkalmazott fertôtlenítôszerek 5 perc alatt elpusztítják. A betegség terjedésében több lehetôséggel kell számolni: legfontosabb a szoros kontaktus, valamint a váladékokkal történô érintkezés, de leírtak futó találkozásokban, liftben, irodákban, repülôgépen bekövetkezett fertôzést is.

Legújabb információ, hogy kínai és hongkongi laboratóriumokban egyes vadon élô, de élelmiszer-piacokon vásárolható és a lakosság által csemegeként fogyasztott kisragadozók (cibet-macska stb.) humán SARS CoV fertôzöttségét igazolták, ami a terjedési lehetôségek körét tovább bôvíti.

A kórképpel kapcsolatos ismeretek kezdeti teljes hiánya, különösen a fertôzésveszély késôi felismerése miatt, a betegek között helyenként igen magas volt az egészségügyiek aránya.

Egy adott területen a fertôzési lánc megszakadása, vagyis a járványfolyamat megállása abban az esetben deklarálható, ha a maximális lappangási idô kétszerese, 20 nap alatt újabb eset nem lép fel.

A betegség járványtanában még sok a tisztázandó kérdés. Így például nem ismert, van-e tünetmentes vírushordozás, illetve csak jelentéktelen, tünetszegény változat, és ha igen, mennyiben játszanak ezek szerepet a betegség terjesztésében. A probléma különösen a gyermekek vonatkozásában merül fel, a betegek között ugyanis elenyészôen alacsony a gyermekkorúak aránya. Kérdés, hogy ez valós adat-e vagy a klinikai kép enyhe volta miatt a gyermekek betegsége nem kerül felismerésre és így bejelentésre sem.

A betegség lappangási ideje 10 napon belül van.

Elsô tünet az esetek döntô többségében a 38°C feletti láz, levertséggel, izomfájdalmakkal. Jellemzô a száraz, nem produktív köhögés. Gyakori a hasmenés. A légúti jelek csak az esetek negyedében-felében jelentkeznek korán, és nincs radiológiai elváltozás sem. Így késhet a korai felismerés. Típusos esetben a pneumóniára, illetve a respirációs disztressz szindrómára utaló klinikai jelek mellett, a Rtg képen egy- vagy kétoldali foltos árnyék látható vagy kiterjedt beszűrôdés alakul ki. A betegek kis része gépi lélegeztetésre is szorul, ezek aránya változó, 20% körüli. A gyógyulás elhúzódó, visszaesésekkel járhat.

A laboratóriumi értékek között kiemelendô a laktát-dehidrogenáz magas szintje, a hypocalcaemia, a lymphopenia, esetenként thrombopenia.

A kórkép letalitása 6-7%-os, de mivel nagymértékben függ a beteg korától, a WHO a korspecifikus halálozási arány alkalmazását javasolja. Jelentôsen befolyásolja a halálozási arányt az ellátás helye és a gyógyító intézmény felkészültségi szintje is.

A betegségnek, illetve gyanújának gyors felismerése járványügyileg nagy jelentôségű. Az esetdefiníciót három fô tényezô szabja meg:

klinikai kép,

járványügyi körülmények, és a

laboratóriumi adatok.

Közöttük a klinikai állapot valamint a járványügyi viszonyok a meghatározó fontosságúak. A vírus kimutatására szolgáló laboratóriumi vizsgálat eredmény pozitivitása megerôsítô erejű, a negatív lelet azonban önmagában nem kizáró hatású.

Az esetdefiníció alapján a betegek gyanús, illetve valószínű csoportba sorolandók. Az esetdefiníciót a járvány kezdete óta többször változtatták, a jelenleg érvényes, ideiglenes változat fôbb elôírásai az alábbiak:

A 2003. február. 1. után kialakult, tisztázatlan etiológiájú légúti megbetegedés, ha az alábbi kritériumoknak megfelel.

Átsorolás különösen az enyhébb fokozat vagy a kizárás irányába csakis a kritériumok szigorú figyelembevételével történhet.

A betegség kezelésére néhány magasabb szintű ellátást nyújtó kórházban ribavirin, illetve szteroid terápiát alkalmaztak, látható eredmény nem volt. A ribavirin sok esetben hemolízist okozott.

A specifikus megelôzésnek még a körvonalai sem bontakoztak ki. A betegségen átesettek savójával, rekonvaleszcens szérummal végzett profilaktikus és/vagy terápiás próbálkozásokról csupán a napi sajtóban jelentek meg eddig meg nem erôsített hírek.