A leggyakoribb kontakt allergének az aktuális emberi környezet legtöbb expozíciót adó, allergizáló anyagainak sorában lelhetôk fel. A XIX. századot megelôzôen a növényi anyagok, illatok jelentették a legnagyobb allergén kihívást. Ezt követôen az ipari fejlôdés eredményeként a leggyakoribb környezeti kontakt allergén szerepét a fémeknek (Hg vegyületek, króm, nikkel) juttatta. Az utolsó húsz–huszonöt év leggyakoribb kontakt allergénje még napjainkig is a nikkel. A vezetô kontakt szenzibilizáló mögött, egyre emelkedô gyakorisággal második helyen azonban megjelentek az illat allergének. A közlemény ezen kontakt allergének jellemzô klinikai tüneteit, az expozíciók igen változatos lehetôségeit és a szenzibilizáció bizonyíthatóságát, gyakoriságát ismerteti.

Az illatok mindennapi életünk részei. Az elsô parfümök az isteneknek ajánlott illatok voltak, melyeket már több mint 4000 éve használtak a szertartásokban. „Világi" célokra Egyiptomban, a görög kultúrában, és a rómaiak is alkalmazták. Az illatok a középkorban az arab világból kerültek ismételten Európába, majd a reneszánsztól egyre bôvülô felhasználással, mint a mindennapi élet leggyakoribb luxuscikke, napjaink leggyakoribb kontakt allergénjévé váltak.

Az illatok (balzsamok, természetes esszenciális olajok, szemi-szintetikus kemikáliák, szintetikus kemikáliák), felhasználása során számos kombinációban több száz, ezer variáció jelenik meg. Egy elkészült illatkompozíció 200 vagy ennél több egyéni összetevôt is tartalmazhat. A kész illatkompozíciók olyan kemikália mixtúrák, melyek új kemikáliák interakciói, együttes hatásuk új kemikáliák képzôdését is eredményezheti6,10,11.

Az illatanyagok, a környezetünk kémiai allergénjei, az elmúlt évszázadok során a kozmetikai készítmények leggyakoribb és fontosabb komponensévé váltak, becslések szerint a nônemű lakosság 95%-a és a férfiak 75%-a napi kontaktusba lép kozmetikai készítményekkel, így jelentôségük financiális vonatkozása sem elhanyagolható14.

Illatanyagok allergológiai vizsgálata epicutan próbákkal, a tünet és gyógyszermentes beteg hátbôrén történik. A bôrreakciókat a tesztelés elsô óráján túl, a 24 órás bôrexpozíció megszüntetését követôen 24, 48, 72, alkalmanként 96 órában is követik, és a nemzetközi standardok szerint értékelik22. Allergológiai vizsgálatokra, tesztelésre korábban a perubalzsam, kolofónium és kátrányszármazékok allergénjei voltak használatosak22, majd Larsen14,15 összeállításának megfelelôen 8 illat keverékét, a Fragrance mix-et (FM) használják a bôrgyógyászok. A FM illatkomponenseit tekintve a jelenlevô molekulák nagymértékben különböznek méretben, reaktivitásban, mely nagyban befolyásolja a penetráció, metabolizmus paramétereit, de az antigén prezentáló sejtekkel való interakciókat is. A nyolc illatanyag (fahéj-alkohol, fahéj-aldehyd, eugenol, amyl-fahéj-aldehyd, geraniol, isoeugenol, hydroxicitronellal, oak moss) kombinációjának tesztelése során egy ún. heterogén mix provokáció illetve reexpozíció történik. Ez a kombináció három nagy terpén családot tartalmaz (három fahéj derivátum, két eugenol derivátum és két linealis monoterpen). Ez a három molekula család nem csak struktúrájában eltérô, de a szenzibilizációs tulajdonságaikban is6. A nyolcadik komponens a tölgymoha kivonata, mely önmagában is több kémiai anyag komplexe6,21. A FM allergia gyakorisága, bôrbetegek tesztelésekor, európai országokban a nyolcvanas és kilencvenes években 3,6 – 9,7%- ig terjedt 4,5,6,7,11,13. Az ez irányú allergia gyakoriságának mértékét mutatja az a tény is, hogy európai felmérések szerint a normál lakosság megközelítôleg 1%-a illatszenzibilizált17. Hazai vizsgálatokat 1992-93 években, az Országos Bôr- és Nemikórtani Intézetben elsôként végeztek a szenzibilizációt 10,1%-ban bizonyítva, vizsgálatok során az összetevôk allergéneket is tesztelve3. A hazai országos felmérés szerint 2001-ben az FM-re megfigyelt szenzibilizáció gyakorisága 8,2%. E vizsgálatok szerint az illatok, a nikkel kontakt szenzibilizációt követô második leggyakoribb környezeti kontakt allergének (1. táblázat)22.

Az elmúlt években az illatanyag szenzibilizáció gyakorisága és változó klinikai megjelenése a szakirodalom leggyakoribb témájává vált. Új és újabb illatok allergén hatására derült fény, melynek megfelelôen a szűrôvizsgálatok igen részletes allergén sorokkal is kiegészültek 10,18,21,22. Az illatallergia tesztelésekor irodalmi adatok nônemű túlsúlyt igazolnak, a nôbetegek szenzibilizációs gyakorisága az összetevôk tesztelésekor tovább emelkedett, azaz az illat szenzitív betegek többsége nô10,14,22. A nô-férfi arány közel 3-4 : 111. Az otthoni háztartásból adódó expozíciókon túl a nôk sokkal több bôrápoló terméket használnak, mint a férfiak, bár irritált bôrfelszínt adhat a jobb felszívódás elôsegítéséhez a borotvált arcbôr is. Nagy kérdés a bizonyított túlérzékenység relevanciája, azaz az adott aktuális klinikai tünettel való összefüggése.

Hazai multicentrikus vizsgálat az FM alkotókkal végzett tesztelésekkel az FM érzékeny betegeken 70,6%-os pozitivitást bizonyított22. Az illatanyag szenzibilizáció bizonyíthatóságát a párhuzamosan végzett perubalzsam, terpentin, pix allergének tesztelése 80-90%-ig is emelheti. E megfigyelések szerint a balzsam típusú allergének szenzibilizációs gyakorisága FM szenzitív betegeken, az elsô helyen áll22. A balzsamok kapcsolódó túlérzékenysége az összetevô allergének azonosságán, hasonlóságán és keresztreakcióin alapul, évtizedek óta ismert gyakorlati tapasztalat1.

Az FM alkotók illóolajok szenzibilizációs gyakoriságában a különbözô országok felméréseit összehasonlítva igen eltérô eredmények kaphatók (1.táblázat). Hazai multicentrikus felmérés szerint a korai kontakt urticarias reakciókat fehéj aldehyd 13,8%, fahéj alkohol 8,1 %, és az oak moss 1,2%-ban provokált, késôi reakciókban a fahéj alkohol 20,6%, és az isoeugenol 13,1%-ban vezet22. Késôi reakció az összetevôk mindegyikével provokálható volt. A tesztelések során szembesülni lehet a kevert allergén irritatív reakcióival, melynek identifikálása a tesztreakciók 72-96 órás követésével megoldható.

Az illatanyagok, kiváltotta klinikai tünetek az irodalmi adatok szerint elsôsorban kontakt szenzibilizációnak megfelelô ekcéma, ennek speciális expozíciós megjelenései a „consort dermatitis" a bôrt érintô partner által használt allergén provokációjában és a kontakt urticaria (egyes megfigyelések szerint elsôsorban a nem immunológiai mechanizmusú többségével)2. Jellemzô az illat expozíciónak megfelelô reticularis pigmentáció az ún. „melanosis feminae faciei" továbbá a berloque dermatitis16. Az illat ágensére jelentkezô allergiás kontakt dermatitis depigmentációval regrediálhat. Ilyen tüneteket tattoo illatanyag provokációban észleltünk18. A gyakorlatban megfigyelhetôk foto-toxikus és foto-allergiás reakciók, orális és perioralis dermatitis és stomatitis tünetei is22. Illat irritáció és szenzibilizáció is lehet az atópiás dermatitis provokáló faktora. Atópiás betegek éles határú, az esetleges típusos klinikai tüneti lokalizációtól eltérô, recidiváló ekcémás eseteiben kell számolnunk e lehetôséggel22.

Illat túlérzékenység megfigyelhetô az ismert keresztreaktivitások eredményeként actinic dermatitisben, a Compositae (Fészkes virágúak) családba tartozó növények kiváltotta kontakt dermatitis, sesquiterpen lacton allergénjének túlérzékenyítô hatására23. A tünetek Köbner reakcióként számos köbnerezhetô dermatosis eseteiben is észlelhetôk (pl.: psoriasis vulgaris, lichen ruber planus, hólyagos betegségek)20.

Per os fogyaszthatóságuk (pl. mint ízesítô szerek) a szisztémás reakciók megjelenésének is tág teret ad, így erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, toxicus epidermalis necrolysis10,11,22.

Illatanyag kontakt szenzibilizáció halmozott megjelenése pollen túlérzékeny betegeken, mint a „pollen-gyümölcs-zöldség szindróma" társulása is megfigyelhetô24. Inhalatív expozíciók, pl.: aroma terápia, respiratorikus tüneteket is provokálhatnak: asthma bronchiale, rhinitis allergica, conjunctivitis megjelenésével12. E tünetekhez az expozícióból adódóan „aernborn kontakt dermatitis" is társulhat23 a szabad bôrfelületeken (2. táblázat).

Az irodalmi adatok az FM túlérzékeny betegek között a nônemű túlsúly mellet az atópiás érintettség magas százalékát hangsúlyozzák4,6,11. Hazai adatainkban a betegek anamnézisében 21,5%-ban atopiás dermatitis, 10,2%-ban rhinitis allergia és 2%-ban asthma bronchiale szerepelt22.

A klinikai tünetek megjelenésében hazai adataink szerint a kontakt ekcéma a betegek 80,9%-ban volt megfigyelhetô, 8,1%-ban a vizsgálatokat megelôzôen irritatív jellegű dermatitis tünete szerepelt, contact urticaria, 5,7%-ban, dysidrosis tünete 3,7%-ban elôzte meg a tesztelést. Bizonyított illatérzékenység volt 1-1 psoriasis vulgaris, seborrhoeas dermatitis, rosacea és perioralis dermatitises betegen is22.

A klinikai tünetek lokalizációjában az expozíciós lehetôségek függvényében a kéz és az arc vezet, és nem elhanyagolható, hogy a beteg közel 15%-ban generalizált tünetek megjelenése észlelhetô. A kéz ekcéma vezetô gyakorisága nem meglepô, hiszen az összes kozmetikum érinti ezt a bôrfelületet, továbbá a kezek expozíciójában a háztartási tisztítószerek, fényezôk, textillágyítók, mosószerek is megtalálhatók. A kéz az, ami kontaktusba lép az élelmiszerek ízesítôivel is, amelyek vegyileg azonosak vagy hasonlóak lehetnek az illatanyagokkal. Ugyanez igaz lehet bizonyos gyümölcsök vagy növények érintésekor is (pl.: narancs-, citrusféle, composita növények) (3. táblázat).
 

Az illatanyag szenzibilizált beteg felvilágosítása és környezetébôl a provokáló allergének eliminálása igen nehéz feladat. A klinikai tünetek lokalizációja az exponáló allergén azonosításában nagy segítséget ad. A szenzibilizációs lehetôségek széles skálája többek között kiterjed a kozmetikumokon, tisztálkodó-szereken és illatosított háztartási szereken túl, az illatosított herbicidek, rovarirtók, légkondicionáló folyadékok, papíráruk (betétek) tisztított textíliák (szövetlágyítók), élelmiszerízesítôk, cukorkák, sütemények, rágógumik, fűszerkeverékek, helyi gyógykészítmények, köptetôk, szájöblítôk, aromaterápiák, fogorvosi anyagok, fogpaszták (ld. eugeneol) illatkomponenseire is (4. táblázat). A leggyakoribb illat szenzibilizálók a kozmetikumok, a kiváltott allergiás reakciók közel 35%-át a bennük levô illatanyagok provokálják10,11. A per os expozíciók lehetôségei növényi balzsamok expozícióival is bôvülhetnek, tekintettel arra, hogy pl.: a perubalzsam ismert összetevôi között fahéj aldehyd, fahéj alkohol is szerepel1. A perubalzsam összetevôivel gyakran keresztreakciót adhat az ismert és tesztelt illatok közül többek között az isoeugenol eugenol, terpentin, fa és kôszénkátrány, narancs és szegfűszeg1 (5. táblázat).

Az expozíciós lehetôségek sorában figyelembe kell venni az ún. „consort dermatitist" is, amikor a partner által használt illatanyag provokálja a beteg bôrtüneteit4,6,10.

A szenzibilizáció lehetôségei között számításba kell venni a foglalkozási – illat és ízesítô – expozíciókat is pl. cukrászoknál, élelmiszeriparban dolgozóknál. Túlérzékenyíthet bármely szakmában a kézvédô, vagy kézápoló krém illatanyaga22.

A csecsemôkorban észlelt szenzibilizáció, az illatos tisztálkodó és testápoló szerek használatával hozható összefüggésbe10. Növényi anyagokkal, (pl. zuzmók, komposita növények), a keresztreaktivitás alapján fejlôdhet ki a túlérzékenység.

Különösen nehéz megtalálni az ún. rejtett illatok expozíciós lehetôségeit pl. sebészi maszkok, nôi tisztasági spray készítmények, parfümözött zsebkendôk, toalettpapír illataiban. Ezen expozíciós lehetôségek oki szerepe elsôsorban krónikus dermatitisek pl. atopiás dermatitis, és a külsô nemi szervek krónikus kontakt dermatitisében nem hagyható figyelmen kívül22.

Az illatanyagok provokálta irritativ dermatitiseknek elsôsorban az „excitalt bôr szindróma" eseteiben van jelentôsége, pl. seborrhoeas dermatitis, perioralis dermatitis, rosacea klinikai tüneteinek krónikus lefolyása esetén szükséges tesztelésük és eliminálásuk.

Természetesen a bôrtünetek az illatanyagok bôr absorpciója dózis, occlusio, vivô anyag és az expozíció függvényeként változnak. A felszívódás fokozódik a sérült hámfelületen is. Állatkísérletek szerint a viszonylag gyors absorpciót követôen az illat kemikáliák eliminációja lassan zajlik le. Egyes illatanyagok metabolizációja, bôr proteinekkel való kapcsolódása változó6. Európa nyugati országaiban, a gyermekkorban tapasztalt illat szenzibilizáció emelkedésére a halmozott provokáción túl a fiatal korra jellemzô fokozottabb permeabilitás is választ adhat. Az expozíció hatékonyságát az e korcsoportot jellemzô testsúly–testfelszín viszony is befolyásolhatja6,10,11.

A kozmetikumok, köztük az illatanyagok „termék szabályozása" a XIX. században indult el az Egyesült Államokban. Az illatanyagok szabályozását jelenleg irányító nemzetközi szervezetek a RIFM (Research Institute for Fragrance Material) és az IFRA (International Fragrance Association) munkája során egyes illatkomponensek letiltása (pl. pézsma illat, dihydrocumarin, 6-methyl-kumarin), koncentráció csökkenése (pl. isoeugenol, bergamott olaj, hydroxicitronellal, oak moss, fahéj alkohol), illetve „kioltó ágensként" történô használata, (pl. fehéjaldehyd, citral, karvon-oxid), már megtörtént11,19.

Tekintettel arra, hogy egy illatkompozíció is számos illatanyagot tartalmaz, az illatérzékeny betegek felvilágosítása, a környezetbôl az illat eliminálása igen nehéz feladat. Lehetôségként az illatmentes kozmetikai készítmények, illetve az illatmentes FONO készítmények ajánlása a kézenfekvô. A fentiek miatt egyre nagyobb az illatmentes készítmények iránti igény. Az illatmentes jelzésű készítmények elvileg semmiféle illatanyagot nem tartalmaznak, míg az illattalan jelzésűekben a fedô ún. „maszkoló" illatok megtalálhatók. A fedô illatok használata azonban már átlépte ezt a határt, utóbb már az illatmentes készítményekben, sôt gyógyászati helyi kezelésre használt krémekben – természetesen jelölés nélkül – is megtalálhatók21.

A fedô illatok között az egyik legismertebb a Rosa moschata olaj, melyet a chilei vadrózsa magvából vonnak ki. Hasonló céllal használják a d-limonent is, ami megtalálható a citrusfélék héjában, illetve az ebbôl készült olajokban, valamint a nerolil-, kömény-, zeller- és kaporolajban. Szenzibilizáló hatása közel hetven éve ismert, leggyakrabban kontakt-, fotokontakt dermatitist provokál. Túlérzékenyítô hatásáért elsôsorban a limonen-oxidot teszik felelôssé, emellett allergénként viselkedik az alfa-terpinen és a caroten is. Keresztreakciókat terpentinnel, perubalzsammal és bergamottal is megfigyeltek. Az illatmentes kozmetikumokban hasonló fedô illatként 0,1-2%-os koncentrációban az eucalyptol, eugenol, mentol és a vanília is fellelhetô10,21.

Az illatok elkerülését célzón, azok pontos megjelölését a termékeken az Európai Kontakt Dermatitis Csoport több éve szorgalmazza, igen minimális eredménnyel8,9. Hazai vonatkozásban az illat jelenléte a kozmetikumokban a jelenleg is érvényben lévô kozmetikai törvény is tartalmazza (Népjóléti Miniszter7/1994. (IV.21.), tehát az expozíciós lehetôségekkel továbbiakban is számolnunk kell. Az illatanyagok szenzibilizáló hatása szakmai körökben nem ismeretlen, ezt mutatja, hogy a hazai felmérést végzô orvosok 85,7%-a gondolt provokáló hatásukra, ugyanakkor a betegek közül ezen aetiológiára gondoló 39,3%-sem elhanyagolható, abban a társadalmi közegben, ahol az ún. „természetes anyagok", köztük az illatok is elsôsorban pozitív hatásukban ismertek21.

Figyelembe véve a végtelen expozíciós lehetôségeket a jelenlegi állapot (azaz a magyar bôrbetegek 8,2%-os szenzibilizációja) nem tekinthetô meglepônek, természetesen e számnak bôvülése, emelkedése elôtt jelenleg semmiféle akadály nem áll.