Bevezetés 

Az orvostudomány elôtt már régóta óta ismeretes, hogy a nôi szervezetben lezajló ciklusos történések és életesemények összefüggésben vannak bizonyos pszichiátriai zavarok megjelenésével.

A nôk szervezetében a nemi hormonok szintjének periodikus ingadozása egyfajta instabilitást is jelent a szervezet homeosztázisában. A nôi nemi hormonok, az ösztrogén és a progeszteron – valamint az utóbbi években a nôi szervezetben is megtalálható, és a kutatás elôterébe kerülô tesztoszteron – a nemi működéseken túlmenôen szerepet játszik egyéb testi folyamatokban, így a központi idegrendszer funkcionálásában is.

A nôi nemi hormonok közül a progeszteronról egyértelmű bizonyítást nyert, hogy jelentôs hatást gyakorol az alvás és a hôtermelés rendszerére is. Ovuláció utáni magas szintje összefügg a premenstruációs idôszakban észlelt alvászavarokkal.

A nôi nemi hormonok szintjének ciklikus váltakozása direkt és indirekt módon gyakorol hatást a nôk hangulatára, ezzel is hozható összefüggésbe, hogy a nôkben maga a depresszió incidenciája is kétszer magasabb, mint a férfiaknál.

A depresszív (egyszeri, major és rekurrens depresszió) és depresszió-equivalens (szorongásos zavarok, pánikbetegség, agorafóbia és egyéb fóbiák) kórképek, valamint az ezekkel járó vagy önállóan is elôforduló alvászavarok (elalvási és átalvási nehézségek) a pszichotikus megbetegedésekkel együtt (schizophrénia, schizoaffectiv zavarok, paranoid/deluziv tünetképzôdés) lényegesen gyakoribbak a reproduktív korú nôk esetében.

A reprodukciós folyamatokhoz társuló pszichés zavarok jelentkezése úgyszintén ismert tény.

Ezek közül mint legsúlyosabb és legijesztôbb a szülés után jelentkezô pszichotikus tünetegyüttes (régebbi terminológiával: posztpartum pszichózis) emelendô ki, mely gyakran hosszmetszetében tekintve pszichotikus megbetegedés (schizophrénia) elsô jelentkezési formája lehet.

Ugyancsak szülés után fordul elô a posztpartum blues, a szülés utáni depresszió. Ennek súlyossági fokozatai az egészen enyhétôl az igen mély, téveseszmékkel, doxazmákkal jellemezhetô pszichotikus formáig váltakozhat, idôtartama pedig a pár hetes idôintervallumútól a több hónapig hosszan elhúzódóig tarthat.

A nôknél a másik kritikus életszakasz a nemkívánatos pszichés tünetek megjelenése vonatkozásában a menopauza ideje. Ebben a periódusban úgyszintén a depressziós és paranoid szimptomatika, valamint ennek következményei bírnak jelentôséggel. A menopauza idején a hormonális változásokhoz nem ritkán a szociális szféra életeseményei és az életkor elôrehaladása is szerepet játszanak.

Az elmúlt évtizedben irányult a figyelem a reproduktív korú nôket érintô és a menstruációs ciklust megelôzô idôszakban (7-10 nap) jelentkezô tünetegyüttes felé.

A zömében 30 és 40 év közötti nôket érintô probléma nem elhanyagolható. A premenstruációs szindróma elnevezéssel illetett tünetcsoport a menstruációt megelôzô 7-10 napot, illetôleg annak elsô 2-3 napját jellemzi. Testi tünetein túlmenôen (fokozott étvágy, különösen a magas kalóriatartalmú ételek megkívánása, a szervezet fokozott vízvisszatartása és ennek következményei, testsúlynövekedéssel) kellemetlen és zavaró pszichés tünetek is kísérik. Nagyon gyakran ingerlékenység, irritábilitás, robbanékonyság, agresszivitás fordul elô, melyhez a hangulati élet instabilitása, emocionális labilitás, enyhébb-súlyosabb depressziós tünetegyüttes csatlakozhat. Elôfordulhat agitált, zaklatott, hiperaktív magatartás is. Csak az érdekesség kedvéért említhetô meg, hogy nôi börtönökben végzett felmérések tanúsága szerint a nôk által elkövetett agresszív cselekmények 86%-ban a menstruációt megelôzô 10 napban történtek. A pszichotikus betegek körében végzett felmérések azt igazolták, hogy a pszichózis relapszus-valószínűsége közel 90%-os a fenti periódusban.

Az alvás zavara a premenstruációs idôszaknak úgyszintén igen gyakori velejárója: mind elalvási, mind átalvási zavar formájában. Az alvászavar kínzó voltán túlmenôen a nappali funkcionálást tovább rontja, felerôsítve a premenstruációs szindróma tüneteit és rontva az életminôséget. A premenstruációs szindróma alvászavarának pontos feltérképezéséhez speciális kérdôívek is rendelkezésre állnak (Post-Sleep Inventory). Ezekbôl kiderül, hogy a PMS-ben szenvedô páciensek ebben az idôszakban nyomasztó, lidérces álmokkal küszködnek, nem a kívánt idôben ébrednek és mentális aktivitásuk is lényegesen magasabb az éjszaka folyamán, mint az átlagembereké.

Premenstruációs szindrómában szenvedôknél az élettartam során megjelenô depresszió lényegesen gyakoribb az átlagpopulációhoz képest. A PMS depresszió-equivalens kórforma. Ez a tény az alkalmazott terápiában is jelentôséggel bír. Gyógykezelésében az antidepresszánsoknak, valamint az anxiolitikumoknak és szükség esetén az altatóknak lehet szerepe. A premenstruációs szindrómával kapcsolatban bevezetésre került a kronoterápia fogalma: ez azt jelenti, hogy a panaszokkal küzdôk csupán a tünetek megjelenését megelôzô napoktól a menstruáció megjelenéséig szednek – elsôsorban antidepresszáns – készítményt.

Nemritkán fordul elô, hogy a premenstruációs szindróma csupán egyetlen panaszt okozó tünet képében jelentkezik – ez a tünet leggyakrabban az alvászavar.

Az ilyen típusú alvászavart rekurrens luteális fázis inszomniának nevezik, és a menstruáló nôk 31%-ában fordul elô.

Terápiája tünetei, vagyis ebben az esetben, a premenstruációs periódusban, kronoterápia formájában adagolt átmeneti altatószedést igényelhet.

Az altatószer választásban a kedvezôen rövid hatású és kiváló mellékhatás-profillal rendelkezô zolpidem jó választásnak bizonyulhat.

Csupán alvászavart panaszoló és ennek nyomán monoterápiás hypnotikum (zolpidem) terápiában részesült 26 betegünk. Betegeink 3 menstruációs ciklus során észlelt alvászavarának részleteit és terápiás intervenciónk adatait foglaltuk össze.

Életkoruk 28-43 év között volt –, átlagéletkorukat tekintve: 35,6 év. A beteget alvászavar általában a menstruációt megelôzô 10. napon kezdôdött és a menstruáció 1-2. napján szűnt meg. Az alvászavar napjain zolpidem került adagolásra: 5 illetôleg 10 mg-os dozírozásban. A betegek átlagosan 8,4 napig szedték a készítményt. 7 betegnél napi 5 mg-os adag, 19-nél pedig 10 mg-os dózis szüntette meg az alvászavart. A zolpidem szedése során mellékhatás, nemkívánatos esemény nem lépett fel. Friss ébredés, korai munkakezdés és terhelhetôség jellemezte a használókat. Összességében tehát betegeink gyakorlatilag kivétel nélkül elégedettek voltak a terápiával.

Összefoglalva elmondható, hogy a premenstruációs szindróma figyelmet érdemlô tünetcsoport, mely nem elhanyagolható hatással van az életminôségre.

Amennyiben – és ahogy ezt láthatjuk, 31 % – csupán alvászavar áll fenn, elalvás vagy az éjszaka átalvásának vonatkozásában, altatószer monoterápia lehet a megoldás. Ha a tünetek komplexek és szubjektíve is zavaróak, rontva az életminôséget, akár kontinuus, akár kronoterápia formájában pszichotrop szerek (antidepresszánsok és anxiolitikumok) adagolása válhat szükségessé.

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház

II. Pszichiátriai Osztály

Gyôr