Összefoglalás:

A koenzim Q10 (ubidecarenon) olyan endogén vitaminszerű vegyület, amelyre a humán szervezet minden sejtjének szüksége van az energiatermeléshez. Jelen van a táplálékainkban és a máj is képes korlátozott mértében szintetizálni. A koenzim Q10 évekig a mitokondriális bioenergetikában betöltött kulcsszerepe miatt volt ismert. Későbbiekben mutatták ki antioxidánsként játszott fontosságát. Ezen tulajdonsága az oxidatív stressz elleni védekezésben, a patológiás mértékben felszaporodott szabad gyökök hatástalanításában nyilvánul meg, mely jelenség számos kórkép patogenezisében fontos oki tényezőként ismert. Számos klinikai vizsgálat igazolta a koenzim Q10 hatékonyságát a kardiovaszkuláris és a neurodegeneratív betegségeknél, valamint mitokondriális myopathiáknál járulékos terápiaként történő alkalmazásával. A statin terápiák okozta mellékhatások enyhítésében, valamint a krónikus szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepét, a szubsztitúciós lehetőségeket világszerte több kutatóhelyen jelenleg is vizsgálják.

Alacsony dózisban számos étrend-kiegészítő készítmény, gyógyszerként a 100 mg-os koenzim Q10 van csak forgalomban Magyarországon.

Kulcsszavak. ATP = Adenozin trifosztfát; Koenzim Q10= Co Q10

Bevezetés

Éppen 50 évvel ezelőtt fedezték fel ezen molekulát a szarvasmarha szívének mitokondriumaiban és néhány évvel később kezdték vizsgálni szerepét humán testszövetekben. Számos szinonímája ismert a koenzim Q10-nek, néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül: ubidecarenone, ubiquinone-10, ubiquinone Q10, mitoquinon, vitamin Q10, idebenone (szintetikus analóg).

A molekulának két fő jellemzője van: a kinon mag és az oldallánc. A kinon rész adja a redoxi funkció alapját, teszi lehetővé a hidrogénfelvételt, enzimműködés eredményeképpen a sejtekben a folyamatos oxido-redukciós átalakulásokban vesz részt. A hosszú poli-izoprenoid oldallánc a vegyületet nagymértékben hidrofóbbá teszi, valamint a lipid-membránokban való elhelyezkedését és tulajdonságait is befolyásolja. A sejtben a CoQ10 legnagyobb részt membránokhoz kötötten fordul elő, de szabad formában hordozó fehérjékhez kötötten a sejtplazmában is megtaláljuk..

Koenzim Q10 szintézisére az emberi szervezet önmaga is képes, Acetil-CoA a kiinduló molekula hasonlóan pl. a koleszterin molekulához, és részben táplálékaink is tartalmaznak több-kevesebb mennyiségben CoQ10-et. Az életkor előrehaladtával a saját koenzim Q10 szintézis jelentősen hanyatlik, és részben ezt a jelenséget hozzák összefüggésbe a CoQ10külső pótlása által tapasztalt öregedésgátló effektusással.

Az oxidatív foszforilációban az energia és ezáltal az ATP képzésben játszott fontos szerepét Peter Mitchell ismerte fel, aki ezért a munkájáért Nóbel-díjat kapott. A koenzim Q10 évekig a mitokondriális bioenergetikában betöltött kulcsszerepe miatt volt ismert, később fedezeték csak fel a legalább annyira jelentős és fontos antioxidáns, szabadgyök közömbösítő tulajdonságát.

A CoQ10 csak az emlősökben található meg. Embereknél a legnagyobb koncentrációban a szívizom tartalmazza (70 mg/kg). Ezen kívül jelentős mennyiségben fordul elő még a májban, a vesében és a vázizomzatban.

Az izomszövetnek, a szívizomnak, vesének, májnak igen nagy az energia igénye, ezért érthető a magas CoQ10 koncentráció ezen szövetféleségekben.

A betegségek kialakulásának sejtszintű történései:

Celluláris szinten a betegségek pathomechanizmusának (kialakulásának és progrediálásának) az első és leglényegesebb jellemzője a sejtkárosodás, mely a legkorábbi pathológiai elváltozás és a csökkent válaszkészség következményeként alakul ki. A károsodás jellege, időtartama, a károsodott sejtek mennyisége, a szövet regenerációs képessége jelentős mértékben meghatározza a következményeket, a betegségek lefolyását, illetve kimenetelét.

Sejtkárosodást, illetve pusztulást előidéző tényezők:

- hypoxia

- exogén, vagy endogén eredetű kémiai anyagok, kémiai ártalmak

- az immunrendszer változásai, immunológiai reakciók, gyulladások, örökletes génhibák

- fizikai ártalmak (UV-, ionizáló sugárzás, hő, elektromos shock)

- élő kórokozók toxinjai(vírusok, gombák, baktériumok)

- táplálkozási zavarok

- genetikai defektusok

- öregedési folyamatok

- a biológiai program spontán befejeződése, apoptózis

Az ép sejtet ért károsodás következtében három jelenség lehetséges: sejtpusztulás, alkalmazkodás, vagy csökkent működőképesség. A csökkent életképesség és működés hátterében okként a mitokondriális funkciózavarok húzódnak meg.

A mitokondriumok saját DNS-sel rendelkeznek, amit mtDNS-ként jelölünk. Az mtDNS cirkuláris molekula, amely az elektron transzportban részt vevő fehérjéket, RNS-s alegységeket kódolja. Nagy a valószínűsége, hogy ha a kromoszomális DNS-ben mutáció megy végbe, akkor az érinti a mitokondrium működését is, és ez attól függően, hogy melyik szövetben található, és milyen annak a szövetnek az energia-igénye, a súlyostól az észrevétlenig bármilyen elváltozást eredményezhet. Az mtDNS könnyen károsodhat a szöveti biokémiai folyamtok során keletkező szabad gyökök miatt. Az ilyen hibákat okozhatja genetikai betegség, daganat, de akár nagy hőmérsékleti ingadozás is. A szabad gyökök annyira megváltoztatják az mtDNS molekulákat, hogy azokat a polimeráz (enzim) már nem képes maradéktalanul felismerni, ami delécióhoz, átrendezésekhez és egyéb mutációkhoz fog vezetni. Ugyancsak bizonyították, hogy egyes mitokondriális enzimek, ún. proof-read (azaz hibajavító) funkcióval is rendelkeznek, amellyel képesek a felmerülő hibákat – mintegy azonnal – kijavítani.

Ma már számos betegséget és az öregedést is a szabad gyökök által okozott deléciókkal, mutációkkal hozzák összefüggésbe. A kor előrehaladtával a gyökök több mutáns fehérjét eredményeznek, melyek még több szabad gyököt hoznak létre; ez az ördögi kör az évek során a szervezetben, szövetekben hibák tömegét halmozza fel, amely negatív hatását leginkább az oxigén függő szervekre, szövetekre úm. agy, szív, izmok és a vese fejti ki. Ennek köszönhetően jönnek létre a degeneratív betegségek, pl. Parkinson-kór, Alzheimer-kór, de ugyanezen hatásmechanizmus váltja ki a szív koszorúereinek betegségeit is.

A progrediálás ebben az értelemben megújuló pathológiás elváltozást jelenthet.

Lényege, hogy az előidéző tényezők újabb sejtkárosodásokat okozva súlyosbítják az alapbetegséget, vagy ahhoz társulva a következmények szövődmények formájában jelentkeznek.

A betegségek gyógyításának lényege a betegségeket kiváltó okok megszüntetése. Bizonyos betegségekben a kiváltó okok gyógyszeres kezeléssel kivédhetők, megszüntethetők. Számos esetben azonban a gyógyszeres kezelés, vagy a kezelések önmagukban csak a klinikai tüneteket képesek korrigálni, a betegségeket előidéző, kísérő, vagy fenntartó anyagcserezavarokat nem. Az anyagcserefolyamatban jelentkező zavarok csökkent értékű korrekciójával, vagy annak hiányával magyarázhatók a szövődmények, és különösen a krónikus, anyagcsere-zavarokkal is járó kórképekben a betegségek automáciája, azon sajátossága, hogy kóros folyamatok lassú, vagy gyors ütemben, de feltartóztathatatlanul haladhatnak előre (progresszió), akkor is, ha az oki tényező a szervezetben már nincs jelen.

A sejtkárosodások első és a további történéseket alapvetően meghatározó következményei az intermedier anyagcserefolyamatok zavarai a citromsav-ciklus, légzési lánc és az ATP szintézis károsodása. E kiemelt funkció magyarázata, hogy az életműködések, melyek biológiai munkavégzésnek tekinthető folyamatok, kémiai energiát, azaz ATP-t igényelnek. Az ATP hiány az életfunkciók megszűnését, csökkent szintézise az életfunkciók károsodását okozza.

Terápiás lehetőségek – sejtszinten

Jelenleg a mitokondriális szinten jelentkező betegségeknek konkrét gyógyítási lehetősége nem adott, ún. mitokondriumra ható gyógyszerek nem léteznek. Néhány a negatív folyamatok meggátlására, lassítására szolgáló anyagról azonban van ismeretünk, ilyenek pl. a vitaminok ezek közül is elsősorban a thiamin (B1 vitamin) riboflavin (B12 vitamin) C-, E-vitamin, liponsav és leginkább a koenzim Q10.

Klinikai alkalmazási lehetőségek

A koenzim Q10 klinikai alkalmazásával régóta vannak próbálkozások. A japánok már az 1960-as években adták nagyobb dózisban pangásos szívelégtelenségben. Ott 1997-ben bekerült a kardiológiai tankönyvek ajánlásába. Európában meglehetős szkepticizmussal fogadták az első biztató klinikai eredményeket.

Szívelégtelenség

A szívelégtelenség farmakológiai és a reszinkronizációs terápiájában elért újabb eredmények ellenére ezen kórkép előrehaladott stádiumában a mortalitás továbbra is magas, a diagnózist követő 2-5 évben a betegek közel 50%-a elhalálozik.

A miokardiális diszfunkciónak több oka van, de az energiatermelés zavarai és a myociták energiahiánya kiemelten fontos szerepet játszanak. Igazolást nyert szívizom biopsziával, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegnél a miokardiumban lecsökken az esszenciális redox komponens és a természetes antioxidáns koenzim Q10 szint. Feltételezik, hogy a respirációs láncban kulcsszerepet játszó „lopási jelenség” lehet a magyarázat, amikor is a koenzim Q10 mint antioxidáns anyag felhasználása megnövekszik, a nem kielégítő funkcióval működő szívben a megnövekedett oxidatív stressz és annak kompenzálási törekvése kerül előtérbe az energiatermelés helyett. A szervezet és vér koenzim Q10 szintje korrelál a szívelégtelenség tüneteinek súlyosságával és a balkamra diszfunkció fokával.

Több vizsgálat adataiból arra lehetett következtenti, hogy a koenzim Q10-nek kedvező hatása lehet a szívelégtelenségben szenvedő betegek állapotára, javulást lehet elérni több paramétert illetően.

Az első dupla vak tanulmányt Japánban végezték, majd 1985-től 2000-ig 16 randomizált tanulmány készült, összesen 1192 beteg bevonásával. A 16 tanulmányból 13 mind a klinikai, mind pedig a heamodinamikai paraméterekben javulást tudott kimutatni. Növekedett a a terheléshatár, amennyiben a konvencionális gyógyszeres kezelést koenzim Q10 szuplementációval egészítették ki. Langsjoen és mtsai 143. NYHA III-IV stádiumba sorolt beteget követtek egy hatéves, nyitott tanulmányban, ahol is 100 mg/nap koenzim Q10-et adtak a betegeknek. A koenzim Q10 szintek emelkedését tudták elérni az átlag 0.85 mg/L szintről 2.0 mg/L szintre. 85%-a betegeknek egy-, vagy két NYHA osztállyal feljebb került a kezelés alatt a stádiumbesorolást illetően. 84%-a a kezelt betegknek szignifikáns javulást mutatott a bal kamra ejekciós frakciót illetően. Az egy és két éves túlélés 89% és 82%, amely nagyon kedvező az ismert halálozási mutatókkal szemben.

A legnagyobb eredménynek tartották, hogy koenzim Q10 intolerancia, illetve súlyos mellékhatás nem volt megfigyelhető még a hosszú ideig tartó kezelések során sem.

Egyéb tanulmányokban a Koenzim Q10 adagját napi 100 mg-ról napi 200 mg-ra emelték, és a jelenleg futó tanulmányokban is a terápiás dózis 200 mg/nap, illetve ennél magasabb.

Judy és mtsai szintén demonstrálni tudták 3 hónapig tartó kisebb tanulmányukban a koenzim Q10 jótékony hatását szívelégtelenség kiegészítő kezelésében. A mérhető paramétereket illetően az alábbi javulást tudták kimutatni: stroke-volumen, kardiális index, ejekciós frakció és végdiasztolés volumen index.

Olaszországi kettős vak multicentrikus tanulmányba 641 beteget vontak be, placebo kontrollos vizsgálatban 100, illetve 150 mg/ nap koenzim Q10-et illetve placebot adtak. A klinikai paraméterekben és a túlélést illetően is a kezelt csoportban jobb eredményeket tudtak elérni szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Szívelégtelenségben a CoQ10 nagyobb adagjával (általában 2x, 3x 100 mg/die) helyreállítható a szívizom csökkent koenzim Q10 koncentrációja. Az első vizsgálatokban 100 mg/nap per-os adott koenzim Q10 (ubidecarenone) javította az életminőséget, csökkentette a szívfrekvenciát, a bal pitvar átmérőjét, a PEP/LVET arányt. E kedvező hatások a terápia felfüggesztése, vagy elhagyása után megszűntek, újraalkalmazásakor ismételten detektálhatók voltak. A klinikai tünetek javulása mellett az életminőség javulása és a hospitalizáció is lényegesen javult.

Jelenleg folyik olyan dupla vak, placebo kontrollált multicentrikus vizsgálat (550 beteg részvételével), melyikben Magyarország is részt vesz. Ezen Q-Symbio vizsgálatban NYHA III-IV stádiumú betegnek napi 300 mg koenzim Q10 gyógyszer adásával egészítik ki a szakmai irányelvekben elfogadott bázisterápiát. Vizsgálják a rövid távú tünetekre és a biomarker státuszra kifejtett hatást, hosszabb távon pedig a mortalitásra gyakorolt hatást.

Hypertonia

A koenzim Q10-nek a laboratóriumi és állatkísérletekben megfigyelt hypotenzív hatása szolgáltatta az alapot a a hipertonia kezeléséban lehetséges szerepének tisztázására. A legnagyobb áttekintést ebben a témában Franklin Lawrence Rosenfeldt és munkatársainak 1966-2005 között végzett összes tanulmány meta-analízise szolgáltatta, melynek eredménye alábbiakban foglalható össze.

Az összesen 362 páciensről beszámoló 12 vizsgálat közül 3 a randomizált kontrollált tanulmányt, egy crossover-vizsgálatot és 8 nyílt (open label) vizsgálatot foglalt magába. A randomizált kontrollált vizsgálatokban a kezelt csoport szisztolés vérnyomása 167 ±15,2 Hgmm volt a kezelés előtt és 151±13,7 Hgmm utána. (Csökkenés: 17±1,5 Hgmm <0,001), míg a placebo csoportban nem volt szignifikáns változás. A diasztolés vérnyomás a kezelt csoportban 100±9,1 Hgmm volt a kezelés előtt, utána pedig 96±8,7 Hgmm. (Csökkenés 8±0,8 Hgmm, p<0,001), míg a placebo csoportban nem volt szignifikáns változás. A keresztezett vizsgálatban (n=18) a szisztolés vérnyomás 11 Hgmm-rel, a diasztolés vérnyomás pedig 8 Hgmm-rel csökkent(p<0,001), míg placeboval nem értek el szignifikáns változást. A nyílt vizsgálatokban (n=24) az átlagos szisztolés vérnyomás 165±8,0 Hgmmm volt a kezelés előtt, utána pedig 147±7,2 Hgmm. (Csökkenés: 10±0,5 Hgmmm, p<0,001). Fentiek alapján kimondható, hogy a koenzim Q10 potenciálisan csökkentheti a szisztolés vérnyomást akár 17 Hgmm-rel, a diasztolést pedig 10 Hgmm-rel, különösebb mellékhatás nélkül. A CoQ10 hatásos vérnyomáscsökkentő ágensnek tűnik, önmagában és a konvencionális vérnyomáscsökkentőkkel kombinált alkalmazásban egyaránt. A meggyőző és nagyobb bizonyító erejű vizsgálatok lefolytatáshoz azonban lényegesen nagyobb betegszámok lennének szükségesek. Egy ilyen vizsgálat több ezer páciens bevonását igényelné, a statisztikailag adekvát szinthez, azonban ennek vizsgálati költségeit jelenleg egyetlen gyógyszergyártó sem vállalja. A CoQ10 ugyanis számos országban csak mint étrend-kiegészítő szerepel és hiányoznak a gyógyszerként törzskönyvezett készítmények.

Amíg ezen vizsgálat eredményei nem állnak rendelkezésünkre, elfogadhatónak tűnne a CoQ10 hozzáadása a konvencionális vérnyomáscsökkentőket alkalmazó terápiákhoz, különösen olyan páciensek esetében, akiknek a vérnyomása nehezen szabályozható, illetve akiknél a konvencionális terápiák sok mellékhatást produkálnak. A CoQ10 speciális terápiás szerephez juthat azon hipertóniában szenvedő betegeknél, akiknél konzisztensen magas az oxidatív stressz (pl. diabétesz, vese elégetenség).

Statin kezelés és Koenzim Q10

A koleszterinszint csökkentés leghatékonyabb eszközének ma a statin terápiát tekintik világszerte. Ezen gyógyszerek több mint 15 éve kerültek forgalomba, azóta számos nagy nemzetközi vizsgálatot publikáltak alkalmazásukkal kapcsolatban. Ma már számos statin készítmény van forgalomban, és betegek milliói szedik ezen készítményeket súlyosabb mellékhatás nélkül. Mindezek mellet – jelenleg még nem teljesen tisztázott mechanizmus alapján – a máj enzimek emelkedése, ritkán az izomszövet károsodása és főleg fájdalma kelt aggodalmat. A myopathia legsúlyosabb formája a szívizomzat pusztulásával jár, amit rhabdomyolysisnek nevezünk. Ezen rettegett jelenség azonban rendkívüli ritkaság, minden 10 millió kezeltből 1,5 eset végződik ilyen fatális kimenetellel.

Néhány kutató szerint azonban az enyhe myopathiás esetek kivédhetők lennének nagyobb dózisú (50-100 mg) koenzim Q10 adásával. Ezen hipotézist az támasztja alá, hogy a máj koleszterin termelése egy hosszú biokémiai láncreakció eredménye, melynek egyik végterméke csak a koleszterin. A koleszterin önmagában nem kizárólag káros, hanem a szervezet számára igen fontos alapanyag, hiszen ebből épül fel a sejtek fala, a sejtmag membránja, továbbá a mitkondriumok falszerkezete is koleszterint tartalmaz. A koleszterin szintézis a májban több köztes tereméken keresztül megy végbe, és az egyik köztes-termék pl a koenzim Q10.

Statinokkal azonban, mellyel a HMG CoA koleszterin szintézisét, a mevalonát „pathway”-en kersztül blokkoljuk, a védő funkciót betöltő koenzim Q10 szint szintézise is károsodik, lecsökken. A CoQ10 az izmok normális működéséhez, az ATP képzéshez, a szabadgyök-eliminációhoz azonban feltétlen szükséges. Ez lehet a statinok okozta myopthia kivédésére adott nagyobb dózisú Koenzim Q10 kezelés jótékony hatásának magyarázata.

A JACC-ben, az amerikai kardiológiai folyóiratban 2007-ben megjelent cikk azt hangsúlyozza, hogy CoQ10 bevitellel növelni lehet a vér ubiquinon szintjét és ezáltal csökkenteni a statinok kiváltotta izomfájdalmak gyakoriságát.

Habár ellentmondóak a híradások a tudományos világból, és nagy számú klinikai vizsgálatról még sehol sem számoltak be, a JACC állásfoglalása szerint a statinok okozta izomkárosodások napi

200 mg koenzim Q10 bevitelével ellensúlyozhatók lennének. Erre akkor lehet szükség, ha a betegeknél a statin kezelésnek nincs egyéb alternatívája, vagyis nem kerülhető meg egyéb gyógyszerek adásával a koleszterinszint csökkentése. Ez az esteszám azonban maximálisan a statin kezeltek mintegy 5%-át érintő problémát oldaná meg.

A CoQ10 további klinikai felhasználását illetően elsősorban a neuro-degeneratív betegségek kezelésében látszik ígéretesnek az igen nagy dózisú CoQ10 kezelés (Alzheimer-kór, Parkinson-kór, Friedrich ataxia. stb.). A napi klinikai alkalmazás feltételei azonban ma még korántsem adottak, mivel ezen kórképekben napi 600-1000 mg CoQ10 adására lenne szükség, és ilyen magas dózisú gyógyszer gyakorlati alkalmazási feltételei jelenleg nem adottak.

(A Magyarországon törzskönyvezett egyetlen nagy dózisú CoQ10 vényköteles gyógyszerkészítmény, a Myokinon 100 Mg CoQ10-et tartalmaz, és jelenleg csak krónikus szívelégtelenség kiegészítő kezelésre javallott.) Más kérdés, hogy rendelkezésre állnak jó minőségű és magas hatóanyag tartalmú étrend-kiegészítők is, amelyek akár 90 mg/kapszula mennyiségű CoQ10 -et is tartalmaznak.

A Magyar Kardiológus Társaság Metabolizmus Munkacsoportja 2007-ben állásfoglalást adott ki, melyben a CoQ10 kezelés terápiás elveit a jelenlegi tudományos eredmények tükrében gyakorlatilag a fentiek szerint határozta meg.

Daganatos betegségek kezelése során alkalmazott kemoterápiás kezelések számos mellékhatást okozhatnak. Az anthracyclineket kiterjedten alkalmazzák jelenleg is leginkább az emlőrák egyes formáinak és bizonyos lymfómák kezelésében A szívizmot károsító hatás gyakori jelenség, és a CoQ10 elméletileg képes lehet ezen súlyos mellékhatás kivédésére, a nem kívánt szövetkárosodások enyhítésére. Kis számú megbízható tanulmány áll csak a rendelkezésre, ezért általánosságban a pozitív hatást nem lehet kimondani jelenleg.

Egy ritka mitokondriális megbetegedés kezelésében azonban (Kearns-Sayre szindróma) a koenzim Q10 jelentősége hamarosan bizonyított lehet. Ezen betegségben a CoQ10 javítja az anyagcserét, a fizikai státuszt és az életminőséget. A bizonyításhoz azonban ebben az esetben is további vizsgálatok és nagyobb esetszámú tanulmányok szükségeltetnek.

Dr. Sándor Edit

Pharma Nord Kft.

Budapest

Felhasznált irodalom:

1. Folkers K: Survey on the vitamin aspects of conezyme Q: Int J Vitam Res 1969:39:334-52

2. K . Folkers G.P. Littaru, L..Ho, T.M Runge, S, Havanonda and D. Cooley,

Evidence for a deficiency of coenzyme Q10 in human heart disease, Int J Vit Nutr Res

(1997),380-390

3. S. Greenberg and W.H. Frisman, Co-enzyme Q10: a new drug for cardiovascular disease, J Clin Pharmacol (1990) 596-608.

4. W.V.Judy, J.H.Hall and Folkers, Coenzyme Q10 withrawal – clinical relapse in congestive heart failure, in:Biomedical and Clinical Aspects of Coenzyme Q (Vol.6)

5. Judy WV, Hall JH, Toth PD, Folkers K: Double blind-double crossover study of coenzyme Q10 in

heart failure. In: Folkers K. Yamamura Y: Biomedical and clinical aspeects of coenzyme Q Elsevier Science, New York, 1986.pp. 315-23

6. Langsjoen PH, Vadhanavikit S, Folkers K. Response of patients in classes III and IV of cardiomyopathy to therapy in a blind and crossover trial with coenzyme Q10 Proc Natl Acad Sci USA 1985: 82:4240-44

7. C. Morisco, B. Trimarco and M. Condorelli, Effect of coenzyme Q10 therapy in patients with congestive heart failure. a long term multicenter randomized study, Clin Investig 71 (1993),

s134-s36

8. Hofman-Bang C, Schenck-Gostafsson K, Forsell G, Aström H. Hemodynamic effects of long-term treatment with coenzyme Q10 in patients with congestive heart failure. J. Am Coll Cardiol 1992:19:253A

9. Soya AM, Mortensen SA, Treatment of congestive heart failure with coenzyme Q10 illuminated by meta-analyses of clinical trials. Molec Aspects Med 1997:18 (Suppl):S159-S168

10. Scarlato G, Comi GP. Metabolic and drug-induced muscle disorders. Curr Opin Neurol 2000:

15:533-538

11. Ellis CJ, Scott R. Statins and coenzyme Q10. Lancet 2003: 361: 1134-1135

12.Burke BE, Neuenschwander R, Olson RD. Randomized, double-blind, placebo-controlled trial of coenzyme Q10 in isolated systolic hypertension. South Med J.2001: 94:1112-1117

13. Mortensen SA, Leth A, Agner E, et al. Dose-related decrease of serum coenzyme Q10 during treatment with HMG-Co reductase inhibitors. Mol Aspescts Med. 1997:18(suppl).S137-S144

14. Christensen ER, Stegger m, Jensen-Fangel S, et al. Mitochondrial DNA levels in fat and blood cells from patient with lipodystrophy or peripherial neuropathy and the effect of 90 days of high-dose coenzyme Q10 treatment: a randomized, double-blind, placebo-controlled pilot study. Clinical Infectious Diseases, 2004:39:1371-1379

15. Marcoff L, Thompson PD. The role of coenzyme Q10 in statin-assotiated myopathy: a systematic review. J Am Coll Cardiol. 2007: 49:2231-2237