2007

A Magyar Kardiológusok Társasága Metabolizmus Munkacsoportja az „Egészséges Szívért Alapítvány”-nyal

közösen tudományos szimpóziumot szervezett „A koenzim Q10 klinikai jelentosége” címmel 2007. március

30-án. A konferencián elhangzott megállapítások rövid összefoglalását adták az „Egészséges Szívért Alapítvány”

április 18-án rendezett sajtótájékoztatóján Prof. Dr. Keltai Mátyás, az alapítvány orvos-elnöke, Dr. Alföldi Sándor, a

Semmelweis Egyetem I. Belklinika docense és Dr. Sándor Edit, a Pharma Nord Kft. orvos-tanácsadója. Idén 50 éve,

1957-ben izolálták a Q10-et eloször marhaszívbol, ami egyébként, ahogy késobb megállapították, az élo szervezetekben

általánosan jelen van. A koenzim Q10 – gyógyszerkémiai neve ubidecarenon – csak az emlosökben

található meg, embereknél a legnagyobb koncentrációban a szívizomban, 70 mg/kg, ezenkívül jelentos mennyiség

fordul elo még a májban, a vesében és a vázizomzatban. A Q10 a szervezet energiacsomagocskáinak (ATP)

szintézisében vesz részt. Minél magasabb a sejtek szintjén a Q10, annál több energiát tudnak a sejtek eloállítani. Az

életkor elorehaladtával azonban a szervezetben termelodo mennyisége folyamatosan lecsökken, ez pedig a szervezet

általános muködésére is kihat és nagyfokú fáradékonysággal jár együtt. Így azt is mondhatjuk, hogy a Q10

egyfajta öregedést befolyásoló anyag.

Legnagyobb jelentosége a Q10-nek az energiaképzésben a szívizomban van, és ez adja meg jelenlegi terápiás

felhasználásának lehetoségét is, azaz gyógyszerként történo alkalmazásával a meggyengült szívizom funkciójának

javítását. Szerepe van bizonyos gyógyszerek (pl. a kemoterápiában használt doxorubicin, vagy a

statinterápia) mellékhatásainak kivédésében. Érdemleges, káros mellékhatása nincs.

A koenzim Q10 az egyedüli antioxidáns, amely a szervezetben keletkezik. Szabad-gyök közömbösíto

hatása révén védi a molekulákat és a sejteket az oxidatív stressz káros hatásától. Ez klinikai vizsgálatok alapján, a

plazmaszintet a dózissal arányosan fokozódónak találták, és ami még ennél is fontosabb, ez a szövetekben is

igazolódott. Az orálisan bevitt mennyiséggel arányos szöveti koncentráció fokozódást lehetett elérni.

A japánok már a 60-as években adták a Q10-et pangásos szívelégtelenségben. Alkalmazása már 1997-

ben bekerült a kardiológiai tankönyvekbe. Európában érdekes módon nem terjedt el, mivel nem tartották

megfelelonek a klinikai bizonyítékokat az eredményességet illetoen. Másik gátként szerepelt, hogy megfelelo

minoségu és koncentrációjú koenzim Q10-et tartalmazó gyógyszerkészítmény is csak az utóbbi idoben került

eloállításra.

HIPPOCRATES