Gyógynövény-alapú nyákoldó (Sinupret Katona Gábor dr., Farkas Zsolt dr

Bevezetés

A gyermekkor egyik leggyakoribb gyulladásos megbetegedése az akut rhinosinusitis (ARS). Az orrnyálkahártya közvetlenül érintkezik a külvilággal, így a légúti vírusok támadásakor első védvonalnak számít. A nyálkahártya folytonossága révén a gyulladás legtöbbször nem korlátozódik az orr főüregére, hanem érintetté válnak – többé-kevésbé – a csatlakozó melléküregek (sinusok) is.

Az orrmelléküregek egészséges állapotban sterilek. A bejutó kórokozó (általában vírus) a nyálkahártya szerkezetében is változásokat indukál: oedemás duzzanat keletkezik, a váladékozás fokozódik, a submucosában gyulladásos sejtek szaporodnak fel. A duzzanat előbb-utóbb lezárja a szellőzést nyújtó kivezető nyílásokat, a váladék pangása lép fel, benne baktériumok szaporodnak fel, és kialakul a klasszikus sinusitis képe. A váladék a pangás miatt sűrűvé, viszkózussá válik, tovább fokozva a ventillációs zavart. A terápia során az antibiotikumok mellett az orvosi gyakorlatban számos adjuváns kezelést ajánlanak, amelyek a termelődött nyákos váladék viszkozitásának csökkentését, a nyák oldását, ezáltal könnyebb eltávolíthatóságát eredményezik.

Jelen munkánkban a gyógynövény alapú nyákoldó, a Sinupret hatékonyságát vizsgáltuk gyermekkori ARS-ben. A Sinupret tartalma: Gentianae radix (tárnicsgyökér) Primulae flos (bodzavirág), Sambuci flos (kankalinvirág), Rumicis herba (vasfű), Verbenae herba (lórom) vizes-alkoholos oldatban. A gyógyszert Nyugat-Európában, különösen Németországban régóta széles körben használják nyákoldás céljára.

Anyag és Módszer

Összesen 84, ˝ 1 - 12 éves gyermeket vontunk be a vizsgálatba, akiknél a klinikai tünetek alapján ARS-t találtunk. Nem vettük be a studyba azokat, akiknek súlyos, interkurrens betegségük volt, vagy 1 héten belül antibiotikumot szedtek. Betegeink nemi megoszlása a következő volt: 46 fiú 38 leány. A betegeket két csoportra osztottuk: az első csoport (I.) monoterápiában amoxicillint kapott 80 mg/kg/die adagban 7 napig, a második csoport (II.) ugyanezen kezelés mellett Sinupret kiegészítő terápiában is részesült, szintén 7 napig. A Sinupret dózisát testsúly és életkor szerint, a gyári ajánlásnak megfelelően határoztuk meg (1-6 év: 3x15 csepp/die; 6-14 év: 3x25 csepp/die). A randomizálás az első vizitnap szerint történt: páros nap: I. csoport, páratlan nap: II. csoport.

A kezelést az első vizit napján indítottuk, majd a 7. -8. napon tartottuk a 2. vizitet és ekkor értékeltük a kezelés eredményét. Orr-fül-gégészeti vizsgálattal, illetve a betegtől/szülőtől kikérdezéssel nyert adatokkal értékeltünk. Vizsgáltuk az orrdugulás, az orrfolyás, a tüsszögés, az arcfájdalom, valamint a köhögés csökkenésének mértékét egy 4 fokozatú skálával (1= erősen csökkent, 2=közepesen csökkent, 3= gyengén csökkent, 4=egyáltalán nem csökkent, illetve 5 = nem volt ilyen tünet). Rákérdeztük a különböző általános tünetek (láz, középfülgyulladás, bronchitis változására is a kezelés során. A kapott eredményeket csoportonként külön-külön értékeltük, majd a két csoport eredményeit összehasonlítottuk.

Eredmények

Antibiotikum monoterápiában részesült 41 beteg (22 fiú, 19 leány). Az egyes tünetek változását az I. ábra mutatja. A II. ábrán ábrázoljuk a II. csoportba sorolt, 43 beteg (24 fiú, 19 leány) adatait, akik a antibiotikum+ Sinupret kezelést kaptak.

I. ábra Antibiotikum monoterápia

II. ábra Antibiotikum + Sinupret

A monoterápiában adott 1 hetes antibiotikus kezelés javította a ARS tüneteit, legjellemzőbben a köhögés és az orrdugulás csökkent. Az orrfolyás közepesen javult, a tüsszögés, az arcfájdalom változása kisebb mértékű volt. A Sinuprettel kiegészített antibiotikus kezelés valamennyi vizsgált tünet esetében kifejezett javulást eredményezett, itt is a legjobban a köhögés és az orrdugulás javult. A két adatsort összehasonlítva látható, hogy az adjuváns terápia növelte az antibiotikum hatékonyságát ARS-ben.

A láz, középfülgyulladás, bronchitis mindkét csoportban javult, a különbség nem volt szignifikáns.

Megbeszélés

Az ARS-t elsődleges klinikai tünetek (gátolt orrlégzés, orrdugulás, orrfolyás, arcfájdalom) jellemzik, amelyek hirtelen kezdődnek. A másodlagos tünetek ezekhez csatalakoz(hat)nak: köhögés, láz, fejfájás, hörgő-, és középfülgyulladás. A beteg általános állapotától, az infekció intenzitásától valamint a kezelés hatásosságától függően a gyógyulás ideje 3-12 hét. A bakteriális fertőzésre jellemző, hogy a tünetek egy hét után inkább fokozódnak, az orrváladék sűrűbb, sárgás-zöldes, nyákos-gennyes jellegű, a betegséget kifejezett általános tünetek kísérik. A diagnózis a tünetek alapján egyszerű klinikai vizsgálattal biztosítható. Kétes esetekben régebben a rtg, ma a CT, az endoscopia, valamint a bakteriális gyulladásra utaló laborvizsgálatok (vérkép, CRP) eredménye adhat segítséget. A kórokozó legtöbbször a Streptococcus pneumoniae, de számolni kell a Haemophilus influenzae-vel éa a Moraxella catarrhalissal is. A többi más területen pathogén baktérium jelentősége itt csekély.

A kezelés célja a nyálkahártya duzzanat csökkentése, a melléküreg szájadékok szabaddá tétele, a szellőzés és a drenázs biztosítása, a váladék termelődésének csökkentése és eltávolításának segítése, a mucociliáris rendszer működésének helyreállítása, a bakteriális infekció eradikálása.

A terápia elsődleges eszköze az antibiotikum, amely lehet empirikus vagy célzott alkalmazás. Az elsőként választandó szer az amoxicillin illetve ennek potencírozott változata, allergia esetén macrolidek. Jó hatásúak a II. ill. III. generációs cephalosporinok is, felnőttkorban hatékonyak a fluorokinolonok is.

Az enyhe/középsúlyos esetekben az ARS antibiotikum nélkül is meggyógyul, de az antibiotikus terápia mellett a gyógyulás gyorsabb és teljesebb - evidencia:I/a A (Útmutató- 2006). Ismert és I/b A evidencia igazolja, hogy az antibiotikum mellett alkalmazott nasalis steroid terápia gyorsabban és szignifikáns mértékben csökkenti a nyálkahártya-duzzanatot és az oedemához köthető tüneteket ( Dolor és mtsai- 2001, Gehanno és mtsai- 2000).

A mucolitikumokról ismert, hogy az alsó légutakban bizonyítottan csökkentik a váladék viszkozitását, ezáltal csökken a köhögés és javul a mucociliáris tevékenység (Headley és Siegert – 2004). ARS-ben nem történtek kontrollált vizsgálatok, de a klinikai tünetek alapján feltételezhető, hogy a váladék hígabbá válik, csökken a stasis, és javul a váladék ürülése és eltávolíthatósága – evidencia nincs, klinikai megfigyelés:D (Útmutató- 2006). E tapasztalatokhoz csatlakozik a jelen vizsgálat is, amelyben gyermekkori ARS-ben találtuk hasznosnak a kiegészítő terápiaként alkalmazott gyógynövény alapú nyákoldót, a Sinupretet.

Katona Gábor dr., Farkas Zsolt dr.

Heim Pál Gyermekkórház, Fül-orr-gége és Bronchológiai Osztály

Budapest

Irodalom:

1. Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium, Infektológiai Szakmai Kollégium:

Útmutató- klinikai irányelvek összefoglalója.: Akut rhinosinusitis

Medition Kiadó, Budapest, 2006/1; 334-340.

2. Dolor, R.J., Witsell, D.L., Hellkamp, A.S. et al.: Comparision of cefuroxime with or

without intranasal fluticasone for treatment of rhinosinuistis. The CAFFS Trial:a randomised, controlled trail

JAMA, 2001; 286:3097-3105

3. Gehanno, P., Beauvillain, C., et al.: Short therapy with amoxicillin-clavulanate and

corticosteroids in acute sinusitis: result of a multicentre study in adults

Scand. J Infect Dis 2000; 32:697-684

4. Hadley J.A, Siegert, R.: Clinician’s Manual on Rhinosinusitis

Science Press, London, 2004.

Katona Gábor dr., Farkas Zsolt dr Heim Pál Gyermekkórház

Katona Gábor dr., Farkas Zsolt dr
Heim Pál Gyermekkórház