Bevezetés

A külső hallójárat gyulladás és az akut középfülgyulladás fájdalommal, fülfolyással, és meglehetős rossz általános állapottal járó kórképek. Gyermekkorban mindkettő meglehetősen gyakori. Az otorrhoea során a hallójárati hám gyakran fellazul, lobosság, gyulladás jön létre és ez secunder módon otitis externához vezethet. A két megbetegedés együttes előfordulása olykor megnehezíti a mastoiditis acuta diagnózisának felállítását. A fülfolyás, mint tünet is kezelendő, mivel kellemetlensége miatt jelentősen rontja az életminőséget. Természetesen a leghatékonyabb kezelése magának a fülfolyás okának a megszűntetése (antibiotikum, műtét), de a helyi kezelés szintén elengedhetetlen. Ennek fontos része a váladék leszívása vagy kitörlése és a különféle, antibiotikum és gyulladáscsökentő hatású fülcseppek alkalmazása. Az antibiotikum- rezisztencia fokozódása, az újabb terápiás alternatívák igénye hívta életre az amerikai Fül-orr-gégészeti Akadémia Konszenzus- kerekasztalát a fenti betegségek helyi kezelésének kérdésében (Cons.Panel – 2000). Ebben a lokális terápiában különösen fontosak és hatékonyak a kinolonok, melyek helyi alkalmazhatóságát grommet-viselő gyermekek fülfolyásánál az FDA is elfogadta (Bluestone – 2001).

Jelen munkánkban a kinolonok családjába tartozó ciprofloxacin tartalmú Ciloxan és a neomycin-hydrocortison kombinációjú Otomycin fülcseppek hatását hasonlítottuk össze AOM és OEX esetében.

Anyag és módszer

Összesen 129 beteget vizsgáltunk. Az életkor 1-18 év között állt fenn. A fiúk száma 70, a lányoké 59 volt. AOM miatt 74 betegnél végeztük a felmérést. OEX kezelésére került sor 55 gyermeknél. Nem szerepeltek a felmérésben, akiknél a felső légúti huruton kívül más egyéb, esetleg súlyos, interkurrens betegség állt fenn. Az AOM-hoz társuló fülfolyás miatt kezelésre került betegeket randomizáltan (páros napok Ciloxan, páratlan napok Otomycin) két csoportra osztottuk: az első csoport, 34 gyermek Ciloxant kapott, naponta kétszer 6-8 cseppet a fülbe, a hallójárat előzetes tisztítása után. Ugyanezen betegség miatt 40 betegnél Otomycin kezelést alkalmaztunk naponta háromszor 6-8 cseppet juttattunk a hallójáratba. Hasonló módon jártunk el OEX miatt kezelt betegeinknél. Amennyiben szükséges volt fájdalomcsillapítók adását javasoltuk, a betegek antibiotikus kezelést nem kaptak. Gondosan ügyeltünk arra, hogy az alkalmazott gyógyszer testhőmérsékletű legyen. Így az esetleges vesztibuláris izgalmi reakciót, a szédülést és a hányingert lehetett elkerülni.

A fülcseppek helyes alkalmazását a következőképpen magyaráztuk el a felmérésben résztvevőknek: a beteg egészséges oldalára fekszik, a hallójáratot vattával kitisztítjuk (a hallójárat tisztítását igen kíméletesen kell végezni, fájdalmat nem szabad okoznunk, testhőmérsékletű, 6-8 csepp oldatot juttatunk a külső fül nyílásába.

Ha mindkét oldal beteg, akkor a kevésbé érzékeny oldalára fekszik először a páciens. Helyes, ha a cseppentés után betegünk tragusát enyhén mozgatjuk, betegünk száját ki-be zárja, mert ezáltal jobb a gyógyszer bejutása a hallójáratba. A száj nyitásakor és zárásakor a temporomandibuláris izület mozgatásával a hallójárat mérete változik, ez elősegíti az oldat fülbe juttatását.

A kezelést az első vizit napján indítottuk, majd 1 hét múlva kontrollvizsgálaton értékeltük az eredményt. Vizsgáltuk az általános állapotot az orvos és a szülő (beteg) által megítélve. Felmértük a fülfolyás, a fájdalom és a hallójárat gyulladásának mértékét. Az eredményeket egy 5 fokozatú skálán értékeltük.

Általános állapot az orvos, illetve a szülő (beteg) által megítélve: 1 (jó), 2 (kielégítő), 3 (közepes), 4 (rossz), 5 (igen rossz).

A fülfolyás, fájdalom, a hallójárat gyulladásának „score”-ja a következő volt:

1 (minimális), 2 (enyhe), 3 (közepes), 4 (erős), 5 (nagyon erős).

A vizsgálatba felvetteknél értékeltük a változásokat, a kezelés előtt és a kezelés után. A kapott eredményeket csoportonként külön-külön értékeltük, majd a két csoport eredményeit összehasonlítottuk.

Eredmények

Változások az összes „score”-ban kezelés előtt és után 1-4 ábra:

1. ábra AOM-Ciloxan (n=34)

2. ábra AOM-Otomycin (n=40)

Az 1.és a 2. ábrán látjuk a Ciloxan és az Otomycin kezelés eredményét az első és a hetedik napon. A Ciloxan-kezelésnél az általános állapot javult, mindkét gyógyszer csökkentette a fájdalmat, a fülfolyást és a hallójárat gyulladását is. Ciloxan kezelésnél az orvos által megítélt állapot javulása jobb volt, mint az Otomycin esetében.

3. ábra OEX-Ciloxan (n=23)

4. ábra OEX-Otomycin (n=32)

Hasonlóan kedvező eredményt kaptunk mindkét szer alkalmazásakor a fülfolyással járó hallójárati gyulladásnál.

Megbeszélés

A fül közelében lévő fájdalomnak, a „fülfájásnak” és a fülfolyásnak számos oka lehet. Külsőfül eredetű fájdalomhoz vezethet az impaktált cerumen, hallójárati idegentest, trauma, a külsőfül gyulladása, perichondritis, furunculus, cysta és tumorok.

A középfül eredetű fájdalom oka a leggyakrabban az akut otitis media, ritkán mastoiditis. A fülkürt dysfunctio furcsa, bizarr, néha fájdalomként megélt kellemtelenséget okoz, a betegek legtöbbször ropogásról, recsegésről, teltségérzésről, füldugulásról számolnak be. A kórkép halláscsökkenéssel jár együtt. Nem fül eredetű, de fülbe sugárzó fájdalom keletkezhet az agyidegek okozta neuralgiák, így a trigeminus, facialis, (zoster oticus, Bell bénulás), glossopharyngeus, vagus miatt. A fül fájdalmát okozhatják még gyulladás a fogban, szájban, a garatban, az arcon, a melléküregekben és a tumorok.

A leggyakoribb, fülfájással járó kórképek a külső-, és középfülgyulladások, amelyek kísérő tünete a fülfolyás. A tartós otorrhoea maga is a gyulladás fenntartójává válik, mivel a váladékban baktériumok tenyésznek. Az AOM illetve OEX kezelésében – a váladék eltávolítása és az oki kezelés mellett – fontos szerepet kapnak a lokális gyógyszerek. A fülcseppek általában antibiotikum vagy antibiotikum és valamilyen gyulladáscsökkentő, legtöbbször steroid tartalmúak. Hatásuk lényege, hogy széles spektrumuk révén képesek a baktériumok elpusztítására, a gyulladáscsökkentő hatás mellett. Helyileg adhatók olyan antibiotikumok is, amelyek szisztémásan felszívódva súlyos, toxikus károsodásokat. Ilyenek az aminoglycosidok, melyek hatásáról a vita nem zárult le. (Rutka – 2003; Haynes – 2003) Jól ismert ugyanakkor, hogy az új típusú, kinolon családba tartozó antibiotikumok az AOE és az OEX kórokozói ellen kiemelten hatékonyak, lokálisan adva is (Klein – 2001).

Vizsgálatunk során két, a klinikai gyakorlatban alkalmazott, helyi hatású gyógyszer hatékonyságát vizsgálatuk gyermek beteganyagon, AOM-ben és OEX-ben. Külön elemeztük a szülő/beteg általi észleléseket illetve az orvosi vizsgálat során tapasztaltakat. Az általános állapot, a fülfolyás, a fülfájdalom és az otoscopiával meghatározható hallójárat gyulladás mértékét ötfokozatú skálán értékeltük egyhetes helyi kezelés után.

Felmérésünkben a fülfolyással járó AOM és OEX esetén a helyileg alkalmazott fülcsepp terápia, más szerzőkhöz hasonlóan (1. 2.), kedvezően befolyásolta a betegség gyógyulását. Mindkét gyógyszer elősegítette a fülfolyás megszűnését. A Ciloxan használatának előnye, hogy jobb a compliance, elég csak kétszer adni naponta, és nem kell számolni a steroidok – egyébként helyi kezelésnél ritka – mellékhatásával. Noha ototoxikus hatást egyik csoportban sem észleltünk, egyet kell értenünk azon szerzőkkel, akik a kinolonokat biztonságosságuk és hatékonyságuk miatt előnyben részesítik (Aran – 1995, Rutka(2)-2003)

Dr. Farkas Zsolt, Dr. Katona Gábor

Heim Pál Gyermekkórház

Fül-orr-gége és Bronchológiai Osztály

1098 Budapest, Üllői út 86.

Irodalomjegyzék:

1. Bluestone C.D., Casselbrant M., Dohar J.: Targeting Therapies in Otitis Media and Otitis Externa.

In: Decker DTC Hamilton, London 2003.

2. Dohar J., Alper C., Bluestone C.D.:Treatment of Chronic Suppurative Otitis Media with topical Ciprofloxacin.

In: Lim D., Bluestone C.D, Casselbrant M.: Recent Advances in Otitis Media: Proceedings of the Sixth Int. Symposium. Hamilton: Becker B. 1996. pp. 525-528.

3. Rutka, J (1).: Topical aminoglycosides? No. The case against using these agents in chronic ear disease

ENT Journal, 2003; Vol.82. Suppl.9-13

4.Rutka, J (2).: Other topical agents are safer and just as effective

ENT Journal, 2003; Vol.82. Suppl.15

5 Aran, J.M.: Current perspective s on inner ear toxicity

Otolaryngol Head Neck Surg 1995; 112:133-144

6. Haynes, D.S.: Topical aminoglycosides? Yes.. The case using these agents in chronic ear disease

ENT Journal, 2003; Vol.82. Suppl.13-15.

7. Bluestone. C.D.: Efficacy of ofloxacin and other ototopical preparations for chronic suppurative otitis media in children

Pediatr Infect Dis J 2001;20:111-115

8. Klein, J.O.: In vitro and in vivo antimicrobial activity of topical ofloxacin and other ototopical agents

Pediatr Infect Dis J 2001;20:102-103

9. Consesnus panel: Use of topical antibiotics in treating 3 common ear diseases

Otolaryngol Head Neck Surg 2000; 122:934-940

Dr. Farkas Zsolt, Dr. Katona Gábor Heim Pál Gyermekkórház

Bevezetés

Dr. Farkas Zsolt, Dr. Katona Gábor
Heim Pál Gyermekkórház