Az életük utolsó szakaszába lépô, úgynevezett terminális állapotú, idôs betegek ellátása: a gyógykezelés, ápolás, szellemi és lelki vezetés nagyon fontos, de egyben nagyon nehéz feladat is mindazok számára, akik haldoklókkal foglalkoznak, legyen az orvos, pszichológus, lelkipásztor, szerzetesnôvér, kórházi ápolónô, idôsek otthonaiban élôket gondozó szakember, önkéntes beteglátogató, vagy - nem utolsó sorban - maga az érintett családtag.

Miért nagyon fontos? _ mert a halál elôtti idôszakban az egyén egész élete értékelôdhet le vagy fel, omolhat össze vagy teljesedhet ki attól függôen, hogy mi mindannyian, akik körülvesszük ôt, tudatában vagyunk-e, hogy milyen óriási felelôsség hárul ránk.

Miért nagyon nehéz? _ mert a leépülés, a pusztulás, a biológiai szétesés, a kiszolgáltatott magatehetetlenség, az agónia és a halál folyamatos megtapasztalása emberi erôvel elviselhetetlen és hosszú távon az igazi helytállás lehetetlen.

Akik ezt mégis évekig, évtizedekig jól végzik, embertársaiknak felmérhetetlen jelentôségű és örök értékű szolgálatot téve, azok a szerzetesek. Számos rend foglalkozott és foglalkozik betegellátással a kereszténység elterjedése óta, de zárt közösségeik sajátos spiritualitása miatt nehéz módszereiket megismerni és átemelni a civil életbe.

Mi Kalkuttai Teréz Anya módszerét vettük alapul, melynek elméletét és gyakorlatát nemcsak az az 50 év hitelesítette, ami a Szeretet Misszionáriusai Rend 1950-beli alapítása óta eltelt, hanem valójában az a 2000 év, ami magáról az Evangéliumi Szeretetrôl szól, a világ minden változása, az emberek számos próbálkozása ellenére _ töretlenül és alternatíva nélkül.

Teréz Anya pontosan tudta, hogy a testet táplálni és ápolni, a szellemet élénkíteni és felvidítani, a valakihez tartozást biztosítani, az örök élet boldogságáról pedig a halhatatlan lélek számára gondoskodni kell. Ez étellel, itallal vagy infúzióval, tisztító, fertôtlenítô, gyógyító és kötszerekkel, megnyugtató, kedves szóval, a verejtékezô homlok letörlésével, a paplant gyűrögetô tétova kéz saját kezünkbe kulcsolásával, megbocsátással és imával érhetô el.

Teréz Anya lelkiségének teológiai-eszmei lényege a keresztfán szenvedô, haldokló Jézus egyik utolsó szava, a „szomjazom" (János 19, 28.).

A szomjúság a haldoklás lényege:

• fiziológiai-szomatikus /élettani-testi/,
• pszichés-intellektuális /értelmi-gondolati/,
• interperszonális-szociális /társas-társadalmi/,
• transzcendentális-spirituális /természetfeletti-lelki/ értelemben egyaránt.

Ha ezt a végsô nagy szomjúságot már nem vagyunk képesek csillapítani, sem folyadékkal, sem jó szóval, sem jelenlétünk erejével, sem imával, hamarosan elhangzik, hogy „beteljesedett" (János 19.30.)

Elisabeth Kübler-Ross, a haldoklást öt fázisra osztotta: az elutasítástól a düh, az alkudozás majd a depresszió állomásain át jutnak el a betegek (az általa interjú módszerrel vizsgált többnyire gyógyíthatatlan rákbetegek) az elfogadásig. Ôt követve, vagy tôle függetlenül számos más beosztás is készült. Ez utóbbiak közül kiemelkedik Mary Jane Linn, aki Jézus „hét utolsó szava" alapján hét szakaszra bontja a haldoklást (idôs betegek között végzett munkája tapasztalataként).

• 1: a megbocsátás _ „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" /Lk. 23. 34./,
• 2: a jutalmazás _ „Még ma velem leszel a Paradicsomban" /Lk. 23. 43./,
• 3: a gondoskodás _ „Asszony, íme a te fiad. Fiú, íme a te anyád" /Jn. 19. 26./,
• 4: a félelem _ „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" /Mt. 27. 46./,
• 5: a vágyakozás _ „Szomjazom "/ Jn. 19. 28./,
• 6: a visszatekintés _ „Beteljesedett" / Jn. 19. 30./,
• 7: a hazatérés _ „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" /Lk. 23. 46./.

Ebbôl az ötödik, a „szomjazom". Teréz Anya a reá oly jellemzô tömör lényeglátással csak egyrôl beszél, a szomjúságról, s mint látja, ebben minden benne van.

Teréz Anya gondolatát kifejtve, a szomjúságot négy irányból vizsgáljuk: a test, a szellemi állapot, az emberi kapcsolatok és a lélek szempontjából. Az embert, mint élô individuumot, ezzel a négy megközelítési formával és ezek egységével lehet legteljesebben jellemezni. A haldoklás megváltoztatja mind a négy összetevôt külön-külön, de egymással összefüggésben is. A gero-thanatológia kifejezetten az idôs emberek haldoklását és halálát vizsgálja a szomatikus-pszichés-szociális-spirituális aspektus egységében, feltárva a személyre szabott diagnózis és terápia lehetôségeit, módszert adva a haldoklót vezetô-kísérô személyek lelki békéjének megôrzésére is a Teréz anyai tanítás által.

A magas életkor, a természetes öregedési folyamatok egyéni különbségeinek széles skálája mentén, meghozza azokat az élettani-biológiai változásokat szervezetünkben, amelyek a fokozatos átrendezôdés-leépülés végén a test halálához vezetnek. Ezeket a folyamatokat a gerontológiai-geriátriai kutatások és gyógyító tapasztalat segítségével megpróbáljuk megállítani, késleltetni, de végül nem marad más feladatunk, mint a méltó befejezést segíteni, a „szomjúságot" oltani.

Az idôs ember halála jelentôsen különbözik a gyermek vagy fiatal felnôtt halálától az egyén, a családtagok, a közvetlen környezet és az egészségügyi ellátást nyújtó szakemberek vonatkozásában is, mivel a természet rendje az elmúlásról szól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az idôs ember haldoklása nem érdemel figyelmet, nem jelenthet problémát, és „már úgyis mindegy neki" elv alapján nem kell vele fokozottan törôdnünk. A fiatalok haldoklása, a gyógyíthatatlan rákbetegek halála a társadalom és a szakma érdeklôdésének középpontjában áll a hospice-mozgalom nagy ívű fejlôdése és kiterjedt publikációs tevékenységének elévülhetetlen érdemei miatt.

A tudomány fejlôdésének-fejlesztésének célja viszont éppen az, hogy egyre több ember, egyre magasabb korban, jó minôségű életet élhessen. Kevés szakirodalommal találkozunk mégis azzal kapcsolatban, hogy a hosszú élet legvégén mi is történik tulajdonképpen.

A gero-thanatológia

4 területet vizsgál:

1: A testi szomjúság csillapítása

A szomato-gero-thanatológia az életvég legfontosabb fiziológiai történéseit tekinti át (folyadék-elektrolit háztartást, a szív és az érrendszer végsô folyamatait, a vese- a tüdô- és az agyműködés terminális stádiumát), kiemelve az életfontos biológiai működéseket, azok végállapotát siettetô ún. rizikótényezôket, illetve késleltetô gyógyítási-ápolási feladatokat és lehetôségeket, kifejezetten az idôs emberek szempontjából, a velük foglalkozó szakemberek számára.

2. Az intellektus „szomjának"

csillapítása

Az értelem hanyatlása, a mentalis-cognitiv funkciók jellegzetes korfüggô változása, az idôs emberek halállal foglalkozó gondolatai arról vallanak, hogy az élet elmúlását veszteségként megélô idôsek vágyódása korábbi megszokott értelemi _ szellemi tevékenységük után erôteljes. Ezt az intellektuális szomjúságot is lehet és kell is oltani, mert egyébként a személyiség leépülése, vagy ismert kórképek (pl. dementia, depresszió) alakulnak ki. Ennek jelentôségét tárgyalja a psycho-gero-thanatológia, kitérve az idôskori pszichés illetve személyiségváltozások mellett a halál-attitűdre is.

3. A magánytól szenvedô „szomjának" enyhítése

Az idôs kor jellegzetessége _ különösen társadalmunk izolációs tendenciái közepette egyre súlyosbodó mértékben _ az egyedül élés, a magára maradottság állapota. Hogy ebbôl ne legyen magány, amely pusztít a kitaszítottság, a feleslegesség érzésének elhatalmasodása miatt, feltétlenül társas-társadalmi szintű odafigyelésre és személyes jelenlétünk szomjat oltó áldozatára van szükség. A társas-társadalmi kapcsolatok alakulásának jelentôségét, a helyes szocializációban rejlô erôt mutatja be a szocio-geto-thanatológia mind az idôs kor, mind a terminális állapot szempontjából.

4. A lelki „szomjúság" csillapítása

A lélek szomja transzcendentális, és amivel oltható, az a Szeretet. Az Evangélium és Teréz Anya egész működése errôl szól. Ennek a szomjúságnak az oltása magában foglalja mindazt, amit a testi, a szellemi, és a másik ember utáni vágyakozás jelent, és messze túlmutatva az egyén földi létezésén választ ad: az élet és a halál értelmét eszmélése óta kutató emberiség létkérdéseire is. A spiritual-gero-thanatologia az Isten után vágyakozó idôs ember, és az ember szeretetére szomjazó Teremtô kapcsolatáról szól.

A gero-thanatológia egészében az emberhez méltó, türelemmel viselhetô és az örök boldogság reményét hordozó haldoklásról, és a lelki békében bekövetkezô, természetes halálról szól. Egyúttal üzenet a társadalomnak: ez az egyetlen hiteles emberi megoldás, az euthanasia hívei borzalmas tévedés áldozatai.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

1. Blaskovich, E.- Iván, L.: Idôs betegek és haldoklók ellátása Kalkuttai Teréz Anya szerint _ Gero-Thanatológiai Szakkönyv Sz.Cs.M. Budapest 2001.

2. Joly. E. L.: We do it for Jesus _ Mother Teresa and her Missionaries of Charity, _ Longman and Todd Ltd. London 1977.

3. Linn, M. J. and brothers: Healing the Dying _ Paulist Press, New York, 1979.

4. Kübler-Ross, E.: Questions and Answers on Death and Dying, McMillan Publishing Co., New York-London, 1977.

Dr. Blaskovich Erzsébet,

Prof. Dr. Iván László

MÁV Kórház, Semmelweis Egyetem Gerontológiai Központ