 Elôzô |
Prepubertás-korú fiúk fizikai teljesítménye |
|
A nemzedéki változás testméretekben bizonyítható pozitív következményei napjainkban már Magyarországon is közismertnek tekinthetôk. A szekuláris trenden azonban nemcsak a generációnkénti morfológiai különbségek értendôk, e fogalom tartalma ennél szélesebb, magában foglalja a fiziológiai funkciók és a mérhetô fizikai teljesítmények különbözôségét is. Napjainkban már az is evidenciának tekintendô, hogy a harmonikus gyermekfejlôdés egyik külsô környezeti feltétele a gyermek rendszeres fizikai aktivitása. A jelen vizsgálatban azt tanulmányoztuk, hogyan hatott a szekuláris trend 1975 és 2000 között prepubertás-korú fiúk motorikus teljesítményére. Megállapítottuk, hogy a testmagasság és a testtömeg korcsoportonkénti átlagai a második vizsgálatban nagyobbak. Ennek pozitív voltát azonban megkérdôjelezik a gyengébb fizikai teljesítmények. Különösen kritikusak a kardiorespiratorikus állóképességet jellemzô 1200 m futásban teljesített lényegesen hosszabb idôk 2000-ben. Az eredmények mutatják az inaktivitási trendet fenntartó társadalmi tényezôk erejét. Ennek megváltoztatása csak a közgondolkodás formálása és összehangolt intézkedések _ iskolai testnevelés és sport fejlesztése, terhelés centrikus programok kidolgozása _ révén képzelhetô el. Mindez nemcsak az élsport utánpótlása terén fontos, hanem alapvetô népegészégügyi érdek.
A nemzedéki változás testméretekben bizonyítható következményei napjainkban már Magyarországon is közismertnek tekinthetôk1,2,3,4, és a szerzôk véleménye megegyezik abban, hogy a méretkülönbségekkel jellemezhetô generációnkénti differenciák biológiai tartalma pozitív. E különbözôségek lényegében arra utalnak, hogy a fejlôdô szervezet igényei és a külsô környezet által közvetített hatások harmóniája kedvezôbbé vált a megfigyelési idôszakban. A szekuláris trenden azonban nemcsak a generációnkénti morfológiai különbségek értendôk, e fogalom tartalma ennél szélesebb, magában foglalja a fiziológiai funkciók és a mérhetô fizikai teljesítmények különbözôségét is5. Ez utóbbira vonatkozóan viszonylag kevés a publikált adat6, de az nagyon valószínű, ha az idôben fiatalabb minták nagyobb testméreteihez gyengébb teljesítmény társul a trend következményei együttesen nem tekinthetôk pozitívnak. Ilyen összefüggésben azt is hangsúlyozni kell, hogy rövid idô alatt nem a genetikai háttér módosul (ez 20-25 év alatt nem is feltételezhetô), hanem a külsô környezeti tényezôk (pl. az életmód, a rendszerese fizikai aktivitás) változása eredményezi a hatást. Napjainkban már az is evidenciának tekinthetô, hogy a harmonikus gyermekfejlôdés egyik külsô környezeti feltétele a fejlôdô gyermek rendszeres fizikai aktivitása. Malina és Bouchard7 e feltételt az egészséges gyermek fejlôdését serkentô egyéb környezeti hatásokkal (megfelelô táplálkozás, általános ingergazdagság, az egészségügyi ellátás minôsége, a klíma, a család mérete és ezen belül a születési sorrend, a pihenés és az aktív periódusok rendszeressége és harmóniája stb.) egyenrangúnak minôsíti. Nyilvánvaló az is, hogy ennek az összetett folyamatnak a tanulmányozása metodikailag lényegében egyet jelent a folyamatos adatfelvétellel, összehasonlítással és elemzéssel. A rendszeres fizikai aktivitás kedvezô hatásai azonban nemcsak a testi fejlôdés, a testösszetétel vagy az élettani és motorikus teljesítôképesség szempontjából értékelendôk. Függetlenül az állóképességi aktivitás céljától, de nem a rendszerességétôl és alkalmankénti idôtartamától, a fizikailag aktív életmód kedvezô hatású a leggyakrabban említett rizikótényezôk csökkentésében. Ezek:
Egyszerű, de napjainkban már nyilvánvalónak minôsíthetô összefüggést írt le Malina és Bouchard7. „Azok a fiatalok, akiknél az izomrendszeri és kardiorespiratorikus állóképesség szintje csak alulról közelíti az átlagot, szinte kizárólagosan a jellemzôen inaktív életmódot folytatók csoportjába tartoznak. Azok viszont, akiknél a HDL koleszterin szintje a vérben alacsony és ezzel egy idôben a vércukorszintjük magas, véletlenszerűen sem fordulnak elô az állóképességi edzéseket folytató fiatalok között." A jelen vizsgálat célja számszerűsíteni azt, hogy a szekuláris trend néven ismert humánbiológiai változások milyen mértékben hatottak a prepubertáskorú fiúk motorikus teljesítôképességére 1975 és 2000 között. A magyarországi mintáknál elemzett szekuláris trend következményeként értelmezendô hatások tekintetében ma már nem lehetünk egyértelműen bizakodóak. Sem a gazdasági feltételekben, mint meghatározó alapban beállt változások, sem pedig az életmód módosulásai nem lehetnek kedvezôek a motorikus teljesítôképesség szempontjából. Feltételezzük, hogy ezek a változások érdemben nem érintették a szekuláris trend Magyarországon korábban leírt irányát és sebességét4 , vagyis az ezredforduló 9-14 évesei értékelhetôen magasabbak és nehezebbek, mint a 25 évvel korábban vizsgáltak. A csökkent fizikai aktivitás negatív hatásai erôsek, de az is bizonyított, hogy a rendszeresen nem sportolók mintáiban az általunk is elemzett 4 motorikus próba eredményét kedvezôen módosítja a magasabb termet és az arányosan nagyobb testtömeg8. E két hatás együttes értelmezése alapján mégis azt feltételezzük, hogy az ezredfordulón vizsgált gyermekek és serdülôk motorikus teljesítménye (az állóképességet minôsítô próbában bizonyossággal) rosszabb lesz, mint 25 évvel ezelôtt.
Vizsgált személyek és alkalmazott módszerek A vizsgálatra önként jelentkezô, 9-14 éves naptári életkorú, egészséges fiúknál végeztünk antropometriai és motorikus teljesítmény adatfelvételt. A vizsgáltak mintánkénti és életkori csoportonkénti gyakorisági megoszlását az 1. táblázat tartalmazza. A 9-14 évesek választását az indokolja, hogy nagy valószínűséggel a 3. osztályos tanulók már rendelkeznek a szükséges motorikus elôképzettséggel, és a serdülés kiteljesedése a vizsgált mutatókban kisebb hatású. A mintákat a fôvárosban és a fôváros környékén élô tanulók közül verbuváltuk. A vizsgált fiúk rendszeresen részt vettek a döntôen szaktanár által vezetett órarend szerinti testnevelés órákon.
A vizsgált személyek mintánkénti és korcsoportonkénti megoszlása.
A mintákban a sportolónak minôsíthetôk aránya nem érte el az 5%-ot. A Magyarországon érvényes minôsítési kritériumok alapján gyógytestnevelésre utalt gyermek a csoportokban nem szerepel. Ez utóbbi minôsítési alap alól kivételt jelentenek a kisebb-nagyobb mértékben elhízottak, akiket nem zártunk ki a statisztikai feldolgozásból. A fizikai teljesítôképesség jellemzésének általánosan alkalmazott módszere a motorikus próbaeredmények összehasonlítása és értelmezése annak ellenére, hogy a tapasztalatok birtokában az általánosított képesség fogalommal kapcsolatosan egyre több és egyre szigorúbb kritikai észrevétel fogalmazható meg. A jelen vizsgálatban 4 motorikus teljesítmény ismeretében jellemeztük a prepubertás-korúak fizikai teljesítményét. A négy próba választását többek között az is indokolja, hogy az 1975-ös adatfelvétel során is ezeket a próbaeredményeket elemezték a vizsgálók9.
• 30 m futás a gyorsaság jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 0,1 s. • 1200 m futás a kardiorespiratorikus állóképesség jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 1 s. • Helybôl távolugrás a robbanékony erô és a kar-törzs-láb koordináció jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 1 cm. Három sikeres kísérletbôl a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba. • Kislabdahajítás a kar-törzs-láb koordináció jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 10 cm. Három sikeres kísérletbôl a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba.
Eredmények és megbeszélés A fizikai vagy élettani teljesítôképesség szekuláris trendjére vonatkozóan nem ismerünk sem magyar, sem idegen nyelvű közleményt. Ennek megfelelôen ez az elemzés a korábbiakhoz viszonyítva egyoldalú lesz, hiszen eredményeinket nem vethetjük össze a korábban közreadott adatokkal. Az alsóvégtag gyorsaságát bemutató 30 m futás próba (2. táblázat) az egyetlen olyan motorikus teszt, amelyben nincs különbség a 25 évvel ezelôtt és a 2000-ben vizsgált eredmények átlagai között. Ebben a tekintetben csupán az emelhetô ki, hogy 1975-ben a vizsgált 9-14 éves fiúk gyorsasági teljesítménye lényegesen kiegyensúlyozattabb (homogénebb) volt, mint 2000-ben. A két minta átlagai körüli szórások különbözôsége nyilvánvaló.
A legjobb (a 14 éveseket jellemzô) és a leggyengébb futóteljesítmények között a differencia 0,9-1,0 s, lényegében egyforma. Az is feltűnô, hogy mindkét vizsgálatban a 12 és 13 éves korcsoportok átlagos teljesítménye közötti eltérés a legkifejezettebb. A vizsgált gyermekek gyorsasága testnevelô tanári megítélés alapján átlagos. A teljesítmények hasonlósága Simoneau és Bouchard10 megközelítése alapján lényegében érthetô. A vizsgálók tapasztalatai szerint a rövid ideig tartó, tehát anaerob teljesítmények teljes varianciájából 50% a genotípussal, csak 5% a technikai végrehajtással, 15% a genetikailag is meghatároztt edzéshatásokkal és 30% a környezeti hatásokkal megmagyarázható. Ez a felosztás aritmetikailag helyes ugyan, de sajnos a szerzôk nem adnak magyarázatot arra vonatkozóan, hogy mit értsen az olvasó a 30%-ot jelentô környezeti hatásokon, hiszen az edzéshatásokat, mint környezeti hatásokat az elôzô kategóriába sorolták. A helybôl távolugrás próba (3. táblázat) elsôsorban az alsó végtag robbanékony erejét hívatott jellemezni, noha közismert, hogy az eredményességben a kar-törzs-láb koordináció minôsége (amely ezen a teljesítmény szinten fôleg a gyakorlottság következménye) is jelentôs komponens. Az 1975-ben vizsgált fiatalok robbanékony erejét jellemzô teljesítmény átlagok következetesen és szignifikánsan jobbak, mint a 2000-ben vizsgáltaké. Ebben a próbában is felismerhetô az 1975-ben mért eredmények fokozottabb homogenitása. Az is feltűnô, hogy az elsô vizsgálat alkalmával az egymást követô korcsoportok teljesítmény-különbsége kissé nagyobb, mint 2000-ben volt. Részben hasonló eredményt kapunk a kislabdahajítás próba mintánkénti és korcsoportonkénti átlagainak az összehasonlítása után is. A különbség csupán annyi, hogy ebben a próbában, a 2000-ben vizsgált 12-14 éves gyermekek teljesítménye nem rosszabb, mint 1975-ben volt, és az átlagok körüli variabilitások is hasonlóak (4. táblázat). A leggyengébb és a legjobb átlag közötti különbség mindkét vizsgálatban hasonló, 9-10 méter közötti. A teljesítmények sportszakmai megítélése sem kedvezô, az átlagok erôsen közepesek. A helybôl távolugrás és a kislabdahajítás (3-4. táblázat) próbák eredményei alapján megítélésünk szerint következetesen visszaköszön a gyakorlás hiánya. A koordináció hiánya ugyanis nem pótolható teljes mértékben az öröklött lehetôségekkel vagy a nagyobb testméretekkel.
A vizsgáltak kardiorespiratorikus állóképességét bemutató 1200 m futás próba átlagait és szórásait az 5. táblázatban foglaltuk össze. A mintánkénti különbségek talán ebben a teljesítményben a legriasztóbbak. Az ezredfordulón vizsgált gyermekek idôeredményének átlagai 25-30 másodperccel hosszabbak. A következetesen gyengébb teljesítményhez lényegesen nagyobb csoporton belüli variabilitások társulnak. A 13 és 14 évesek korcsoportjában például a szórások különbsége nagyobb, mint az átlagoké! Nem vitatható, hogy az állóképességi teljesítményben tapasztalt különbségek alapvetô magyarázata (a regisztrált és az elvárt teljesítmény szinten) a nagyon mérsékelt mennyiségű fizikai aktivitás, amely lényegében már inkább inaktivitásnak minôsíthetô. Az 1975-ben és 2000-ben vizsgált motorikus teljesítmények összehasonlítása szükségszerűen új megvilágítást ad a szekuláris trend következményeit elemzô tanulmányoknak is. Nem ítélhetjük pozitívnak a testmagasság és a testtömeg generációnkénti növekedését (mint a nemzedéki változás egy-egy következményét), ha a méreteiben nagyobb gyermek értékelhetôen gyengébb fizikai teljesítményre képes. Márpedig adataink többsége arra utal, hogy minden olyan motorikus próbában, amelyben az elvárt eredményességhez minimális (tehát nagyobb óraszámmal és jó szervezéssel iskolai körülmények között is biztosítható) gyakorlás szükséges, a 2000-ben vizsgált fiúk elmaradnak 25 évvel korábban élt társaik teljesítményétôl. A bemutatott negatív tendenciák feltételezett okainak feltárása elsôsorban a szociológia feladata. A szakterületen való minimális jártasság és objektív adatok hiányában itt még a jelzés szintű összefoglalásra sem vállalkozunk. Azt azonban joggal feltételezzük, hogy a tapasztalt eredmény (hatás) multifaktoriális. A tapasztalt és összességében egyáltalán nem kedvezô eredményeket minôsíthetjük meglepônek, értékelhetjük riasztónak, károsnak vagy veszélyesnek, de azt nem állíthatjuk, hogy az e munkában elemzett probléma Magyarországon újkeletű. Ismereteink szerint az elsô ilyen tartalmú közlés 1913-ban jelent meg Földváry tanár úr tollából11. Ezt követôen Király12 sürgôs segítséget kért, mert a Kispesti Reál Gimnázium tanulóinak „egészsége, testi fejlôdése és fizikai teljesítôképessége kórosan elmaradt" az akkor fiziológiásnak ítélt állapottól. Azt lehet hangsúlyozni, hogy az életkörülmények a XX. század elején jelentôsen rosszabbak voltak, mint napjainkban (mert ez is igaz), de ez nem magyarázat, vagy indok a már akkor kért segítség elmaradására. Több, mint 60-70 évvel késôbb Arday14, Eiben és munkatársai14 tudományos alapossággal bizonyították, hogy a testösszetétel szekuláris trendje kedvezôtlen, a fizikai teljesítôképesség csökken és az egészségkilátások folyamatosan romlanak. Talán ismétlésnek tűnik, de nem felesleges hangsúlyozni, hogy munkánkban éppen az 1975-ben jellemzôhöz, és már akkor is negatívan minôsített adatokhoz hasonlítottuk a 2000-ben mért motorikus teljesítményeket. A szervrendszerek funkcionális gyarapodásának ingerei nem kis részben a külsô környezetbôl származnak. A fejlôdés és a növekedés menetét viszont endogén tényezôk határozzák meg elsôsorban. A táplálkozási szokások és tényezôk, a szociális körülmények és a testmozgás hatása a fejlôdés tempójára kétségtelen. Mivel a struktúra és a funkció gyermek- és serdülôkorban különösen szoros kölcsönhatásban van egymással, a testi fejlettség egyik lényeges elbírálási szempontja lehet a szervezet működési mutatóinak elemzése is. Ebben a gondolatmenetben az elmúlt 25 év alatt Magyarországon bekövetkezett (elsôsorban az általunk is tanulmányozott) változásokat összességükben még jóindulattal sem nevezhetjük fejlôdésnek, a tapasztalt módosulások inkább vitális állapot romlást jelentenek. A gyermekek spontán fizikai aktivitása a fejlett társadalmakban, éppen a társadalmi hatások következtében (óvodai foglalkozások, iskolaelôkészítô) jelentôsen csökken 2-5 éves kor között, és lényegében ez a redukált mennyiségű aktivitás marad konstans a fiúk mintáiban a posztpubertásig. A csökkent fizikai aktivitás (heti 3-4 óra nem szervezett testmozgás) káros következményeit az iskolai testnevelés önmagában még napi gyakoriságú órákkal sem tudja kompenzálni. Szükséges tehát, hogy mennyiségében és minôségében is megfelelô (tehát biológiailag adekvát), de valamilyen formában szervezett és általános aktivitási programot biztosítsunk gyermekeinknek. Funkcionálisan feldarabolt társadalmunkban (ez a rossz értelemben vett munkamegosztás!) az ismeretszerzés, a megoldás alternatíváinak kidolgozása és a végrehajtás különbözô intézkedési (beavatkozási) lehetôségekkel felruházott csoportok feladata (kutató team _ problémafelvetés _, minisztériumi osztályok _ döntéshozatal és finanszírozás _, iskolák és pedagógusok _ végrehajtás _). Pedig: A felnövekvô gyermeket, azaz a jövô generációt nem lehet frakcionáltan nevelni. Egységes, vagyis társadalmi szintű összefogás szükséges a negatív tendenciák megváltoztatására. Ebben az összefüggésben sem a feladatot, sem pedig a felelôsséget nem lehet megosztani, hiszen itt a társadalom egészségi állapotáról, vitális státusáról van szó. Egy szemléletes kontraszt: Ekelund és munkatársai15 szinte aggódva fogalmazták meg, hogy a svéd gyermekek és fiatalok közel 15%-ának (!!!) rendszeres fizikai aktivitása nem éri el a különbözô kézikönyvekben meghatározott és korcsoportonként kívánatosnak tekintett szintet. Ez az arány kívánatos állapot lenne a magyar humánbiológusok, de elsôsorban a magyar gyermekek számára is. Irodalomjegyzék: 1. Mészáros J, Szmodis I, Mohácsi J, Frenkl R: A nemzedéki változás és a gyermekkori fejlôdés kérdései az 1970-es években végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján. Biológia, 1981; 29. 163-198. 2. Bodzsár ÉB, Pápai J: Secular trend in body proportions and composition. in Eiben O.G.: Auxology '94 Children and Youth at the end of the 20th Century. Humanbiologia Budapestinesis, 1994; 245-254. 3. Farkas A, Frenkl R: Secular changes in Hungarian schoolboys. in: Armstrong N, Kirby BJ, Welsman JR: Children and exercise XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, Madras, 81-87. 4. Bodzsár ÉB.: Secular growth changes
in Hungary. In: 5. Wieringen van J.C.: 6. Othman M,: A testi felépítés, a testösszetétel és a fizikai teljesítmény-jellemzők vizsgálata 10-13 éves fiúknál. Ph.D. disszertáció, Semmelweis Egyetem, 2001; Budapest. 7. Malina RM, Bouchard C: Growth, maturation, and physical activity. Human Kinetics Books, Champaign, Illinois, 1991. 8. Mészáros J, Mohácsi J, Frenkl R, et al.: Age dependency in the development of motor test performance. in: Rutenfranz J, Mocellin R, Klimt F,: Children and Exercise XII. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 1986; 347-353. 9. Szabó T: 10. Simoneau J, Bouchard C: Effects of genetic variation on anaerobic performance. in: Van Praagh, E: Pediatric anaerobic performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 1998; 5-21. 11. Földváry M: Testfejlődési viszonyok a nagyváradi Prem. főgimnázium tanulóinál. A Premontrei Főgimnázium évkönyve, Nagyvárad 1912-13. 12. Király D: Testi fejlődési viszonyok a kispesti Deák Ferenc Áll. Reálgimnázium tanulóinál. Anthropo-fiaiológiai tanulmány. Springer Gusztáv könyvnyomdája, Budapest, 1925; 4-31. 13. Arday L: Ifjúságunk testalkatának módosulásáról aggódva. Valóság, 1972; 15. 8. 62-69. 14. Eiben OG, Barabás A, Pantó E (1991): 15. Ekelund U, M-Yngve A, Sjöström J:
Prof. Dr. Frenkl Róbert, Prof. Dr. Mészáros János Semmelweis Egyetem Budapest Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) 1123 Budapest, Alkotás u. 44.
|
|
E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES Copyright: © Hippocrates 2000. Created by Spinerette Information Systems 2000. |
