|
„Szél, hidegség, hó, esô" _ idézhetnénk Petôfit, ha
arra a kérdésre kellene válaszolnunk, milyen
fogadtatásban részesültünk a legnaposabb európai sziget részérôl
május 6-án, a magyar háziorvos csoport Máltára
érkezése napján. A pesszimisták rögtön usánkáért kiáltottak,
az optimisták örültek, hogy olyan idôjárásnak lehettek
szem- és fültanúi, amilyennek a máltaiak is ritkán. A hideg
ellenére természetesen a társaság hamarosan
megnyugodhatott, mert a vacsora feledtetett minden
kényelmetlenséget, a szervezôk is megnyugodhattak, mert az elveszettnek
hitt két utas csak adminisztrációs hibából kifolyólag
hiányzott. Így teljes létszámmal mehettünk neki az elsô
elôadás napjának. A konferencia elôadói
Prof. Dr. Arnold Csaba (Semmelweis Egyetem, Családorvosi Tanszék), Dr. Berta Gyula (Somogy Megyei Tüdô- és Szívkórház), Prof.
Dr. Simon László (Tolna Megyei Önkormányzat Oktató
Kórháza) és Dr. Székely
Ádám (Semmelweis Egyetem,
Egészségtudományi Kar, II. Belklinika) voltak. A tudományos
program elôtt Pethes Szabolcs, a Byk Gulden igazgatója, mint
a tudományos program támogatója köszöntötte a
konferencia résztvevôit. A rövid megnyitó során megismerhettük
a Byk Gulden pályázatának nyerteseit is, név szerint
Dr. Simon Judit 1. Dr. Osgyáni
Piroska 2., Dr. Erdôsi
József 4., Dr. Bagi Andrea 5. és Dr. Földes Tibor 6. helyezettet,
akiknek Pethes úr átadta a nyerteseknek járó oklevelet. A
harmadik helyezett Dr. Fehér
Éva sajnos nem tudott részt
venni ezen az úton. A rövid köszöntôk után Arnold professzor úr megnyitotta a konferenciát. Elôadások a következô
témákban és címekkel hangzottak el: 2-es típusú
cukorbetegség témakörben: A 2-es típusú cukorbetegség gondozása
a családorvosi gyakorlatban: a korai felismeréstôl a komplex
gondozásig; Optimális kontroll és
kezelés; Hypertoniás
cukorbetegek vérnyomáscsökkentô kezelése és a komplex
kardiovaszkuláris
megelôzés. Pulmonológiai témák: Összefüggések a gastrooesophagealis reflux, az asthma bronchiale tünettana,
differenciáldiagnosztikája és kezelése
között; A krónikus
obstruktív pulmonális betegség (COPD) modern szemlélete,
diagnosztikája és
terápiája; Hogyan lehetséges a kortikoszteroidok
adagjának csökkentése a modern asthma kezelés
során? Gasztroenterológiai témáink: Féldózisú
protonpumpa-gátlók (PPI) helye és szerepe a gasztroenterológiában _ „a fél
dózis is teljes dózis"; Nem peptikus eredetű fekélyek tünettana,
kezelése és differenciáldiagnosztikája; Akut gasztroenterológiai
problémák és ezek megoldása területen vagy
szakcentrumban.
Kardiológiai témáink: Az akut infarktus kezelése;
A hypertonia akut és krónikus ellátása; Ritmuszavarok.
A hozzászólások között érdekes színfolt volt az
elôadóknak egymás elôadásaira való reflexiója. Különösen
igaz volt ez az elsô pulmonológiai elôadással kapcsolatos
hozzászólásra, ami Simon
dr. részérôl érkezett. Ugyanis a
téma elevenbe, akarom mondani gasztrointesztinumba
vágó volt. Szerencsére a hallgatóság túlélte, sôt élvezte is,
mert az elôadók nem mentek bele tudományoskodásba, és
szellemes megoldását választva a csipkelôdésnek és az
arra való reakciónak, igazán jó hangulatot teremtettek már
az elsô napon. Ez a kellemes légkör megmaradt
mindvégig, és az utolsó Simon-elôadáson csúcsosodott ki, amikor is
a tanár úr elmesélte néhány esetét azzal kapcsolatban,
hogy miket is képes lenyelni az ember.
A tudományos programon kívüli szakmai
programok a következôk voltak: a Máltán eddig egyetlen állami
kórház, a Saint Luc és egy magánkórház meglátogatása,
bepillantás a munkájukba. Kíváncsiak voltunk, hogy
vajon az Ispotályos Rend utódai hogy teljesítik feladatukat
manapság. Ismerkedtünk tehát a máltai egészségüggyel
és praxissal Dr. Muscat révén, aki elôadást tartott az
érdeklôdôknek, és válaszolt az általuk feltett kérdésekre. Dr. Muscat hivatását tekintve szülész-nôgyógyász szakorvos, aki
az egyetem elvégzése után lépésrôl lépésre haladva
alapította meg Málta szigetén kórházláncolatát. Az ô egyik
intézményét, a Saint James Hospital-t látogattuk meg. A
kórház kicsi, tiszta és barátságos épületében a
marketingigazgató vezetett körbe bennünket, büszkén mutatva
meg a komoly műszerekkel és gépekkel (spirál CT,
MRI, mammográf) felszerelt radiológiai osztályt, a
szemészeti osztályt, ahol lézeres szemműtéteket végeznek és a
szülômedencével ellátott szülészetet. Természetesen a
kicsiny kórházban nem található meg minden osztály, már a
méretekbôl adódóan sem. A tulajdonos-igazgató a
magánkórház elônyét leginkább a gyorsaságban látja, a
különbözô labor- és műszeres vizsgálatok gyakran csak
néhány órát igénybevevô elônyében az állami kórház sok
esetben több napot vagy hetet igénylô szolgáltatásával
szemben. A korszerűségre törekvés a magánkórház másik nagy
elônye az államival szemben, ami azonban húzóerôt is
jelenthet, hiszen, mint elmondta Dr. Muscat, a korszerű
MRI megvásárlása után a Saint Luc Hospital is beszerzett
egy ugyanolyat. Ami a máltai praxist illeti: a 360.000
embert számláló szigeten 800 körzeti orvos működik. Ez 450
fôs átlagos praxist jelent. A háziorvos munkája
területileg nincs korlátozva, ennek és a kis lélekszámnak
megfelelôen mindenki nagyon félti a betegeit. A betegek egy
vizitért 2 máltai lírát fizetnek a háziorvosnak a biztosításon
kívül. A beteg közvetlenül fordulhat azonban
szakorvoshoz is. A szakorvosnak 10-12 lírát kell fizetni
vizitenként (6.000-7.500 Ft-nyi összeget). Ha a beteg rendelkezik
biztosítással, és a tehetôsebb réteghez tartozik, inkább a
magánkórházat választja. Annak ugyanis a gyorsaságon
kívül az az elônye is megvan, hogy megválaszthatja
kezelôorvosát.
A kórházakban csak az ápoló személyzet állandó,
az orvosok nem. Az állami kórházban dolgozó orvosok
nagy része vállal munkát a magánkórházakban is. Ami az
állami kórházat illeti, hasonló méretű
épületkomplexummal találkozhattunk, mint itthon bármelyik nagy
kórház esetében. A sok beteg itt is jellemzô volt, mint a mi
kórházainkban. Ami eltért: az ajtók fölött kereszt, és a
folyosókon is kis fülkék kereszttel, gyertyákkal. Ehhez
kapcsolódóan érdekességként megemlítendô, hogy bár a
terhesség alatt vizsgálják a kismamákat ultrahanggal is, az
észlelt rendellenességek nem jutnak az anya tudomására,
mivel nincs joga elvetetni a beteg magzatot. Vagyis nincs
abortusz, mint ahogy nincs válás sem a szigeten. Ezek a
törvények a katolikus vallás hatását tükrözik. Van
azonban mesterséges megtermékenyítés, sôt igen sok líbiai
asszony érkezik ez ügyben Máltára.
A szakmai programokon kívül arra is lehetôség
volt, hogy Málta történelmével, szokásaival, épületeivel
ismerkedjünk. Az egyiptomi piramisoknál is régebbi
kôtemplomok egyszerűsége, Valletta hatalmas
erôdítményrendszere, a Gozo szigeténél lévô Kék-ablak és a máltai
Kék-barlang szépsége, vizének hihetetlen kékje
mindnyájunkat lenyűgöztek. Különlegesnek tetszett a máltai emberek
beszéde, kicsit groteszknek hatottak az ajtó nélküli
sárga buszok a maguk idônként talányos
tarifarendszerükkel, a szemnek kedvesek voltak a jellegzetes színekre
festett csónakok, a templomok hihetetlen gazdagságú
díszítettsége. Mdina, a hallgatag város, Mosta a hatalmas
kupolájú templommal, a Vörös Torony, a Nagymesterek
Palotája, a Saint Paul Társkatedrális mind egy-egy
villanása Málta több ezer éves történelmének.
E gazdag történelembôl egy apró epizód
megelevenedett elôttünk: a konferencia minden résztvevôjét a
Byk Gulden jóvoltából a Máltai Lovagrend nagymestere
lovaggá ütötte. A sokak által váratlan és megható
ünnepélyes ceremóniára a fôvárosban, az ún. Barracca Kertben
a Grand Harbour fölött került sor. Mint újdonsült
lovagok elmondhattuk, hogy lábunk elôtt hever egész Valletta.
A ceremóniát és vacsorát az aznapi festa alkalmából
szervezett, több mint egy órán át tartó tűzijáték követte,
ami igen szép befejezése volt aznapi programunknak.
Az utolsó együtt töltött napot
búcsúvacsorával
zártuk, amihez kellemes zenét szolgáltatott egy
igazán profi zenekar. A közösen elfogyasztott vacsora mellett még
lehetôség adódott beszélgetésre. Megünnepeltük a csoport
születésnaposait, sôt volt egy házassági évfordulós párunk is.
A hangulat fokozódott, amikor egy kb. 30 fôbôl álló kis
csapat minden tagja táncra perdült, még az is, aki elôször
nem akart. A magyar orvosok jó fizikai kondícióját dicséri a
tény, hogy a zenekar tagjai elôbb merültek ki, mint a
táncolók. Így az utolsó emlékek Máltáról, bízunk benne,
kellemesek, maradandóak lesznek mindnyájunk számára.
Mi, a Hipporates munkatársai köszönjük
elôadóink színvonalas elôadásait, a Byk Gulden
Gyógyszergyár Magyarországi Képviseletének a komoly anyagi
támogatást, a Morea Utazási Iroda munkatársainak
szervezômunkáját és Önöknek, kedves Résztvevôk, azt, hogy
jelenlétükkel megtisztelték konferenciánkat, s közösen
járhattuk be a „gyógyítás szigetét". Bízunk abban, ahogy Pethes
úr zárószavaiban elmondta: „Jövôre találkozunk
valahol Európában." Puber Anikó
|
El