|
Intézeti testsúlycsökkentô program eredményei
Az elhízás elôfordulásának
világszerte növekvô frekvenciája a
XXI. század egyik elsô egészségügyi
kihívását jelenti az elhízás kezelését
illetôen. Az USA-ban történt egyik
legutóbbi felmérés szerint a
túlsúly-elhízás gyakorisága _ a széles
körben folyó általános prevenciós
program ellenére _ tovább nôtt. Az ún.
civilizált országokban a túlsúly (BMI
25-30), elhízás (BMI>30) aránya a
felnôtt lakosságban 50-60% körül van.
Ezen belül az elhízásé _ növekvô
arányban _ 20% körül. Az elhízás
jelentôségét elsôsorban a hozzá
menetrendszerűen csatlakozó metabolikus
társrizikófaktorok, a hypertonia, a
dyslipidaemia, glukóz intolerancia
következményei, a szív- és
érrendszeri, valamint daganatos és
mozgásszervi betegségek szaporodása jelenti.
Az elhízás atherogén
következményei elsôsorban a hasra terjedô,
abdominális-viscerális, alma típusú
elhízásból származnak, férfiaknál 94
cm, nôknél 80 cm feletti haskörfogat
mellett már növekszik a kockázat,
102 illetve 88 cm felett már nagy
kockázatról beszélhetünk.
Az elhízás kezelési lehetôségei
Az elhízás kezelésének 4-5
pillére van: a diéto - viselkedés - mozgás
és gyógyszeres terápia, szükség
esetén sebészi kezelés.
A diétoterápia
alapelve egy
hosszú távú, mérsékelt energiafelvétel
megszorítással járó, nôknél 1200,
férfiaknál 1500 kcal-t tartalmazó
étrend. Egyedi esetekben a különbözô
képletekkel kiszámított egyéni
energiaszükségletnél 500 kcal-val
kevesebb napi energiafelvétel javasolt, de
ez esetben az ajánlás a felsô határt
limitálva nôknél maximum 1500,
férfiaknál 2000 kalóriáig terjedjen. Ezzel
a zsírszegény, cukormentes,
zöldségben, gyümölcsökben, komplett
szénhidrátokban, élelmi rostokban
gazdag diétával lassú, egyenletes
fogyás, heti fél, havi 2, félév alatt 12 kg
testsúlycsökkenés érhetô
el1. Reális célkitűzésnek mintegy 10%-os, 10 kg
fogyás tekinthetô. Ettôl ugyanis már
a társuló rizikófaktorok lényeges
csökkenése vagy megszűnése várható.
Az elhízás szövôdményes eseteiben _
fôleg a kezelés elején _ szóba jön
intézetben végzett rövid idôtartamú,
alacsony energiatartalmú (Very Low Calorie Diet, VLCD) diéta
is2, ezt azonban nem érdemes hosszabb ideig
tartani, mert a szervezet védekezni kezd, 7-10 nap után lelassítja az
alapanyagcserét és utána hiába eszik
kevesebbet, abból több hasznosul. Az
intézeti VLCD diétáról a késôbbiekben
részletesen szólunk.
A diéta terápia fontos
kiegészítôje az ún. viselkedés vagy
magatartás (behaviorál)
terápia, melynek segítségével lehet a beteg életmódját
megváltoztatni, a diétát betartani.
Ennek különbözô elemei a csoportterápia,
a táplálkozási ismeretek szerzése,
az önellenôrzés, a diétás napló, a
stressz helyzetek kezelése, a táplálék
felvételt csökkentô ún. stimulus
technikák, stopperek, a pozitív attitűd
kialakítása nélkülözhetetlen
komponensei egy sikeres fogyókúrának.
A fizikai aktivitás
önmagában
nem olyan eredményes, mint a diéta,
de egy pozitív attitűd segítségével
elért fogyás csak a zsírszövetbôl
történik, növeli az alapanyagcserét,
energialeadást, mely 2-3 napig is eltarthat.
Jól illeszkedik egy komplex kezelésbe.
A gyógyszeres
kezelésre jelenleg
két lehetôség van. Az egyik egy
lipázgátló hatású szer az orlistat
(Xenical), melynek hatására az
elfogyasztott zsírok 30%-a a széklettel kiürül,
így 3-400 kalóriával kevesebb kerül
a szervezetbe. Miután nem
szívódik fel, központi hatása nincs, így
szívkoszorúér-betegségben,
hypertoniában, depresszióban is adható.
A vizsgálatok szerint a
testsúlycsökkenésen túl kedvezô a hatása
többek közt a lipid paraméterekre és az
inzulinérzékenységre is.
Zsírszegény étkezés mellett csak kevés
lokális mellékhatás fordul
elô3.
A noradrenalin és serotonin reuptake gátló sibutramin (Reductil)
fô hatása a telítettségérzés
fokozása, mely diétával jelentôs
testsúlycsökkenéshez
vezethet4. Az alkalmazási elôirat szerint szívbetegségben,
nem beállított hypertoniában,
aritmiákban, stroke-ban, depresszióban
ellenjavallt, így az elhízással
gyakran együtt járó betegségekben eleve
nem alkalmazható. Új esemény,
hogy 2002. márciusában halálesetek
miatt Olaszországban kivonták a
forgalomból és most világszerte
vizsgálják a mintegy 30 _ szedése alatt
elôforduló _ halálesetet, hogy oki
összefüggésbe hozhatók e
sibutraminnal vagy helytelen indikációs
alkalmazásával.
A morbid elhízás sebészeti
kezelésében sebészeti módszerekkel
is próbálkoznak, melyek közül
újabban az intragastricus ballon, illetve az
állítható gyomorgyűrű
felhelyezésével járó endoscopos gastric banding
eljárások kerültek
elôtérbe5. Magyarországon eddig mintegy 50 ilyen
műtét történt, jelentôs fogyást
eredményezve, gondos utókezelés
mellett, 35-40-es BMI feletti esetekben.
A 0 diéta veszélyei
Alacsony kalóriájú étrenddel
már régóta próbálkoznak az elhízás
kezelésében. Ennek egyik szélsôséges
formája volt a meglehetôsen
elterjedt, ún. 0 diéta, amikor orvosok
intézetben, biztosított bôséges
folyadékfelvétel, ásványianyag- és
vitaminpótlás mellett különbözô ideig
koplaltatták a betegeket. Ilyen szigorú
diéta azonban jó néhány
szempontból problematikus.
Amennyiben nem viszünk be fehérjét, amit a szervezet nem tud
elôállítani, az a saját fehérjéit kezdi
lebontani. Az izomfehérjék, a
szívizomfehérjék lebontása különbözô
zavarokhoz, adott esetben életveszélyes
szívritmuszavarokhoz vezethet. A 0
diéta ugyanakkor csökkenti az
alapanyagcserét, miután nemcsak a
zsírszövetbôl, hanem fôleg az
izomszövetbôl következik be csökkenés.
Hangulatromlás, a fizikai aktivitás
intoleranciája és csökkenése is velejárhat.
Elégtelen folyadék, ásványi anyag,
vitaminfogyasztás esetén, pótlás
nélkül azok következményei is elôállnak.
Elsôsorban a biológiailag értékes
fehérjék bevitelének hiányával
magyarázható az a több mint 60
dokumentált haláleset6, amely a 70-es évek
végén az Egyesült Államokban fordult
elô, fôleg Drug Store-okban árult,
csak néhányszáz kalóriát, biológiailag
értéktelen, esszenciális
aminosavakat hiányosan tartalmazó fehérje
készítményekre alapozott liquid diéta
alkalmazása során. E 0 diétától alig
különbözô állapotok végzetes
ritmuszavarok, kardiális problémák miatt
vezettek halálhoz.
VLCD (Very Low Calorie Diet)
A VLCD kategóriába tartoznak azok a diéták, melyek
energiatartalma nem haladja meg a napi 800 kcal-t, általában 400 és 800 kcal
között van7.
A VLCD-nek két formája van.
- 1. A VLCD egyik fajtája, amikor ezt a 400-800 kalóriányi mennyiséget
természetes ételek, fôleg fehérje
tartalmú húsok, halak formájában
fogyasztanak a betegek,
zöldségköretekkel, sovány tejtermékekkel. Ezzel a
módszerrel viszont a napi
ásványianyag- és vitaminszükségletet külön, pl.
tabletták formájában kell pótolni.
- 2. A másik, amikor tej vagy tojás alapanyagú, elôre csomagolt ún.
formula diétát adnak a betegeknek,
különbözô ízesítésben, amely
csomagban az ásványianyag- és a
vitaminpótlás is megtalálható. Ezt
nemcsak intézetben, hanem a nyugati
országokban ambulanter is
alkalmazzák, orvosi ellenôrzés mellett.
Elônye, hogy a feltüntetett adatok
alapján pontosan kiszámítható, hogy az
általában 200 kalóriás adagokból
hogy állítja össze a napi 4-800 kalóriát
biztosító, a vitamin és
ásványianyag-pótlást is biztosító bevitelt.
Hibája viszont, hogy az étkezés nem
természetes, nem csökkent úgy az
étvágy, mint természetes ételek
fogyasztása mellett.
A hazánkban forgalomban levô készítmények nem ilyenek, nem
erre a célra, hanem étrendkiegészítôként,
ásványianyag- és vitaminpótlás,
étvágycsökkentés céljára
használhatók. Magas rosttartalmúak. Fehérje
tartalmuk viszonylag alacsony,
általában adagonként 6-10 g, tejjel oldva
15 grammot tartalmaznak, tehát
kizárólagos alkalmazásuk esetén 3-5
adagot kellene fogyasztani étkezés
helyett, hogy testsúly
kilogrammonként az 1 g _ de legalább összesen 50 g
_ szükséges fehérje mennyiséget
elfogyasszuk. E készítmények önálló
fogyasztását hazánkban a
fogyasztók biztonsága érdekében az
Országos Élelmezési és
Táplálkozástudományi Intézet nem ajánlja, nem
engedélyezi otthoni fogyókúrára, hanem
csak egy fôétkezés helyettesítésére,
emellett 2-3 étkezés hagyományos
táplálékokkal oldható meg. Ezért
nálunk inkább az terjedt el, hogy ezeket
a rost-, vitamin- és
ásványianyag-koncentrátumokat, a hosszú távú,
1200-1500 kcal-ás hagyományos
fogyókúrába építik be, amikor vagy a
készítmény egy adagjával
helyettesítenek egy fôétkezést, vagy az
étvágycsökkentô hatásukat használják fel,
adagonként mintegy 100 kalória plusz bevitellel.
A VLCD kezelésre elsôsorban orvosi szempontból azok jönnek
szóba, akiknek 40-100%
testsúlyfeleslegük van, vagy testtömegindexük
meghaladja a 32 kg/m2-t. Egyes
ajánlások szerint 20-40%-os túlsúly esetén
is alkalmazható, ha az elhízás
szövôdményei, a cukorbetegség,
magasvérnyomás, magasvérzsírszint
is fenn állnak. Ha ennél kisebb
testsúlynál alkalmazzuk, akkor a
fogyásnak már csak kevesebb, mint a fele
származik a zsírszövetbôl, a többi
izomzatból. Minél kövérebb valaki,
annál jobban védi fogyókúra esetén a
szervezet egyéb szöveteit, tehát a
fogyás ilyenkor nagyobb részt a
zsírszövetbôl történik.
Emellett elsôsorban azoknál
jön szóba, akiknek hasra terjedô,
almatípusú elhízása van, mert ez
hajlamosít szövôdményekre.
Egyáltalán nem ajánlott 16-18
éves kor alatt, különösen nem
pubertás idôszakában és 65 év felett. A
fiatalok és az öregek meglepôen
rosszul tűrik, sajnos mégis sokan
koplalnak, szomjaznak otthon,
felelôtlenül, gyors fogyás elérése érdekében.
Olyan kövéreknél, akiknek már
ritmuszavaruk van, vagy három hónapon belül infarktuson estek át,
illetve vese- és májelégtelenségben
szenvednek, vagy bármilyen akut betegség, láz, hasmenés áll fenn, nem
alkalmazható, illetve ezek
fellépése esetén felfüggesztendô. Tilos a
VLCD bulimia nervosa vagy anorexia nervosa esetén. Közvetlenül
műtétek elôtt sem ajánlott, hiszen a
megfelelô sebgyógyulás nem kockázatható
fehérje-, vitamin- vagy
ásványianyag-hiányos állapot miatt. A VLCD
alkalmazás elôtt orvosi kivizsgálásra
van szükség, ami belgyógyászati,
laboratóriumi és kardiológiai
vizsgálatokat jelent. Általában egyetértés van
abban, hogy a VLCD orvosi felügyeletet jelentô program, tehát
ellenôrzés nélkül otthon nem
alkalmazható. Ennek ellenére az orvosi
ellenôrzés a nyugati országokban nem
mindig vagy egyáltalán nem kötött
intézeti tartózkodáshoz. Hazai
viszonyok között VLCD-t kizárólag
kórházi vagy szanatóriumi ellenôrzött
körülmények között javasolunk.
A VLCD idôtartama 1-tôl 12
hétig terjedhet. Egy hét után számítani
kell arra, hogy a szervezet védekezni kezd, lelassítja az
alapanyagcseréjét és fogyás mértéke ezután lelassul.
A nyugati országokban mégis gyakran elterjedtek intézetekben is 2-3
hónapig tartó VLCD kezelések. VLCD
során mellékhatások az esetek
nagyobb részében nem jelentkeznek vagy
csak enyhe formában,
fáradékonyság, gyengeség, szédülés,
székrekedés, hajhullás, száraz bôr,
hányinger, hasmenés, ödéma, hideg
intolerancia, menstruációs zavarok
fordulnak elô, legtöbbször átmeneti
jellegűek. Emellett pszichés változások,
depresszió, szorongás,
ingerlékenység is kialakulhat, ezért
depresszióban a VLCD ellenjavallt. A VLCD az
epekô hajlamot fokozhatja, hiszen a
zsírbevitel hiánya miatt az
epehólyag összehúzódásai elmaradnak, az
epében levô koleszterin
koncentrációja megnô és koleszterin kristályok
csapódhatnak ki, mely epekô
képzôdéshez is vezethet, egyes adatok
szerint az esetek akár 20%-ában is.
Ennek megelôzésére egyesek
javasolják napi egy alkalommal 10 g zsír
bevitelét. Legveszélyesebb
mellékhatások a ritmuszavarok. Saját
anyagunkban sok ezer betegnél 20 év alatt öt
jelentôsebb szívritmuszavar fordult
elô, melyet észleltünk és
káliumpótlással megszüntettünk. Kedvezôtlen
következmény a húgysav szint
emelkedése, erre is figyelni kell.
A VLCD eredményei rövidtávon kitűnôek, az elsô napokban
vízvesztéssel együtt 2,5-4 kilogrammal
csökken a testsúly, majd a heti
súlyvesztés átlagosan 1,5-2 kg között van.
Kimutatták, hogy nincs lényeges
különbség, ha 5-600 vagy 800
kcal-ás diétát alkalmazunk. A hosszú
távú eredmények ugyanakkor
csalódást keltenek, átlagosan a súlyvesztés
1/3-át _ 2/3-át visszahízzák egy
éven belül, 2-3 évig még a kezdeti
nagyobb súlyvesztés hatására a VLCD
kezdeti hatása révén látszik a különbség
az 1200-1500 kcal-ás fogyókúrához
viszonyítva. Öt év múlva azonban
a különbségek kiegyenlítôdnek és
5-10% kivételével mindenki
visszatér az eredeti súlyához.
Intézeti testsúlycsökkentô program a
Szent Imre Kórházban
A Szent Imre Kórház IV. Belosztályán _ jelenleg annak Önálló
Lipid Részlegén _ mintegy 13 000
túlsúlyos és elhízott vett részt 1983 óta
intenzív testsúlycsökkentô programban.
A betegek (a WHO az elhízást a 10
legsúlyosabb betegség közé sorolja)
a Lipid Ambulancián keresztül
kerülnek az osztályra, legtöbbször a
háziorvos kezdeményezésére. Az
ambulancián az orvosok, dietetikusok beindítják az 1200-1500 kcal-ás
fogyókúrát, vagy a szövôdményes
eseteket _ köztük azokat, akiknek
sürgetô egészségi okuk van gyors
testsúlycsökkentésre (pl. szívműtét,
protézis műtét, gastric banding elôtt,
fenyegetô szövôdmények esetén) _
egyenesen az osztályra jegyzik elô.
Az osztályon három dolog
történik. Ha nincs ellenjavallat, egy 5-600
kalóriás diétát indítunk, melynek
a segítségével az osztályon
átlagosan mintegy 4 kg / 1 hét fogyást
érünk el, amely egy sikerélményt
jelent. Emellett a betegek anamnézisének
és státuszának megfelelôen történik
egy belgyógyászati, szükség esetén
hormonális (TSH!) kardiológiai
kivizsgálás illetve a talált eltérések,
hypertonia, diabetes dyslipidaemia stb. kezelésének beállítása. A
harmadik dolog a betegek kiképzése egy
hoszszú távú diétára. Ez talán a
legfontosabb, és az egy hét tartózkodás
erre sok lehetôséget ad diétás egyéni
és csoportfoglalkozás, videofilmek
formájában. A program része
naponként végzett tornaprogram
szakképzett gyógytornász vezetésével.
Az 500-600 kalóriás diéta
A diéta lényege a déli, könnyű
leves, a 8 dkg hús különbözô
zöldségköretekkel. A húsok sütése, a
zöldségek párolása eredeti Teflon
bevonatú, illetve Zepter edényekben
történik, mely így hozzáadott zsír
nélkül történhet és a tápanyagok
megtartják eredeti ízüket, vitamin-
és ásványianyag-tartalmukat. A
reggeli és vacsora alapja a 7 és 17
nevű, rostokat, 12 féle vitamint és 11
fajta ásványi anyagot tartalmazó
ízesített por, mely tejjel, kefirrel illetve
vízzel itallá keverhetô. A diéta kötelezô
része napi 2,5 literes energiamentes folyadék fogyasztása, hiszen a
normál étkezés 2400-3200 kalóriájának
60-70%-os víztartalmával szemben
5-7x kevesebb folyadékbevitel hiányát
is pótolnunk kell. Erre legalkalmasabb az ionokkal, ásványi anyagokkal,
fôleg kalciummal, magnéziummal
dúsított vizek (osztályunkon a
Bonaqua-t használjuk), ásványvizek, valamint
a csapvízen kívül a teák, lehetôleg
alacsony koffein tartalommal. A betegek vitamin- és
ásványianyag-szükségletét mutlivitamin és
ásványianyag-tablettákkal pótoljuk,
mindenekelôtt általában napi három tabletta
Káldyum retardot is kapnak a napi 3 grammos kálium szükséglet
fedezésére. A betegek általában nagyon jól
tűrik a diétát, éhségérzetük a
harmadik napon lényegesen lecsökken,
ekkorra ugyanis megjelenik a leheletükben
és a vizeletben az aceton, mely
csökkenti az étvágyat. Az étvágycsökkenést
a rostkoncentráció és a
kiegészítésként adott zabkorpa is elôsegíti.
Amennyiben az osztályon ritmuszavarra utaló jeleket, vagy pl.
Beck skálával dokumentálható
depressziót észlelünk, az 500 kalória
helyett több mint 800, általában 1200
kalóriás diétát alkalmazunk.
Cukorbetegek esetén nemcsak diétára beállítottaknál, alkalmazzuk
5-600 kcal-t, hanem néha pl. napi egy-két tabletta Merckformint szedôket
is átmenetileg le lehet venni a
gyógyszerrôl és a kezelés végén 1200
kalóriás diéta mellett vércukor
profil alapján dönthetünk a további
kezelésrôl. A felvétel utáni harmadik
napon történô laboratóriumi
kontrollnál nem ritka a húgysav szint,
valamint a májenzimek enyhe átmeneti emelkedése és nem elegendô
folyadék fogyasztás esetén változások
a CN és a Se kreatinin értékeiben. A
CK értékekben bizonyos enyhe
emelkedés általában megfigyelhetô, ez esetben
az aktuális statin vagy fibrát terápiát
felfüggeszthetjük, hiszen ezek myopathiara hajlamosítanak.
A torna program ellenôrzés mellett történik, állapotuktól
függôen három terhelési fokozatba soroljuk
a betegeket, szükség esetén
kerékpár terheléssel mérjük az állapotukat.
A nem ritka pszichés
problémák kezelésére idôszakonként volt
lehetôségünk pszichiáter osztályos
közreműködésére, máskor
konzílium igénybe vételére.
A betegek testsúlyát 5 dkg pontossággal mérô mérlegen
másodnaponta, reggelenként azonos
körülmények között mérjük. Ha a diéta betartása
ellenére a súly nem változik és az
anamnézisben ödéma hajlam szerepel,
akkor néha kis adag Verospiron, esetleg diuretikum adása is szóba jöhet, a
vízvisszatartás megítélésére.
Az antropometriai paraméterekhez tartozik a testmagasság
mérése, a BMI kiszámítása, a
haskörfogat mérése is (a csípôkörfogat
mérését elhagytuk). A haskörfogatot
érdemes ellenôrizni egy hét múlva.
Hosszú távú tapasztalatunk az, hogy
abdominális elhízásnál 1 kg
testsúlycsökkenés kb. 1 cm haskörfogat
csökkenéssel jár.
A Lipid Ambulancián és az
osztályon felvételkor is megmérjük a
testzsír %-os arányát bioimpedancia
elvén alapuló OMRON 300-as
készülékkel. Az eredmény
értékeléséhez tudni kell, hogy a
testzsírszázalék aránya férfiaknál 20, nôknél 30%-ig
a normál kategóriába tartozik,
„testes"-nek mondható a férfiaknál a 20-25,
a nôknél a 30-35 % közötti
tartomány, obesnek a 25-30 illetve 35-40%
közötti és extrém obes a 30 illetve 40%
feletti tartománnyal rendelkezô
elhízott8. Az egyhetes kórházi fogyókúra
után viszont még nem érdemes ismételni
a testzsírmérést, hiszen részben a
folyadék távozik, másrészt pedig egy
ilyen aktuális testfolyadék tartalmához
viszonyított zsír menynyisége
divergáló eredményeket adhat.
Felmérések fogyókúrázó betegeink közt
A következôkben 1520, az
osztályon testsúlycsökkentô
programban részt vett beteg adatait
felhasználva készült összefoglalót ismertetjük.
Az 1520 betegbôl 1216, a betegek 80%-a volt nô, 314 férfi. Átlagos
életkoruk 43,9±12,6 év volt.
A betegek átlagos BMI-je 37,8±6,9
kg/m2 volt. A BMI-k értéke 26 és
64 között változott. Általában a 40,
de egyesek a 35 feletti BMI-t is kóros elhízásnak jelölik meg, betegeink
nagy része e kategóriába tartozott. A
férfiak átlagos testsúlya 121,85, a
nôké 100,7 kg volt. A férfiak
átlagos haskörfogata 109,1, a nôké 106,4
cm. Mindkét nemű betegeink tehát az
irodalmi adatok szerinti nagy kockázatú csoportba (férfiak > 102 cm, nôk
> 88 cm) tartoznak. Ennek megfelelôen a betegek 91%-nak már volt az
elhízáson kívül más metabolikus
rizikófaktora.
Amennyiben a 94 illetve 80 cm-es haskörfogatot az abdominális
típus elhízás kritériumának tekintjük,
akkor a betegek 99%-a abdominális típusú volt, ugyanakkor a nôk
1/4-e alakra körte típusú elhízást mutatott.
A férfiak testzsírszázaléka
36,4±5,3 %, a nôké 42,0±5,5 százalék
volt. Ezen adatok alapján mindkét
nem átlaga az extrém obes
kategóriába tartozik.
A mellékelt 1., 2., és 3.
ábrán látható az elhízottak
társrizikófaktorainak elôfordulási
aránya. Látható, hogy a
hypertonia 64,5%-os aránya 3x-osa a
populációban észlelhetô
20-25%-os gyakoriságnak. A lipid paraméterek közül
kiemelkedik a hypertriglyceridaemia és az alacsony
HDL-koleszterin szint magas aránya. A betegekben 3x olyan gyakori a
cukorbetegség, mint a populációban,
emellett az új WHO kategóriák szerinti
IFG (éhomi vércukor 6,1-6,9 mmol/l),
illetve IGT (2 órás érték 7,8 _
11,1 mmol/l) együttes aránya, a
károsodott glukoreguláció 28,5%-ot tesz
ki, ami a diabetessel együtt 44%,
úgyhogy majdnem minden második
elhízottnak glukóz intoleranciája volt.
A metabolikus szindróma gyakorisága azzal függött össze, hogy
milyen kritériumokat alkalmaztunk
diagnosztizálására9
. A klasszikus „négyesfogat" a „halálos négyes"
szerint 32%, az új magyar ajánlások
szerint (alapfeltétel a glukóz intolerancia
+ még két metabolikus rizikófaktor)
44% és a 2001-es amerikai NCEP
ajánlás szerint (5 komponensbôl _
elhízás, hypertonia,
hypertriglyceridaemia, alacsony HDL-koleszterin, glukóz
intolerancia _ legalább három
jelenléte) 62% arányú volt.
Az egyhetes, 5-600 kalóriás
diéta után a betegek átlag
testsúlya 104,9±21 kg-ról 101,05±20,4-re,
3,85 kg-mal csökent. A betegek
vérnyomása átlag 140,03/88,8
Hgmm-rôl 132,5/81,9 Hgmm-re, 7,5/6,9 Hgmm-el csökkent. 1983 óta mintegy 13
000 obes beteg vett részt osztályunkon
testsúlycsökkentô programokban. A
különbözô idôben végzett
felmérések hasonló eredményt, 3,8-3,9 kg
fogyást mutattak. Akik nagyobb súllyal
indultak, azok akár 6-7 kg-t is fogytak az egy hét alatt, kisebb súly esetén
kevesebbet. A férfiak
testsúlycsökkenése általában meghaladta a nôkét, ez
a magasabb alapanyagcseréjükkel magyarázható.
Fogyókúrázó betegeink egy
részét ismételten is felvettük
osztályunkra, 2-3 hónap múlva, az 500 kalóriás
diéta anyagcsere-csökkentô
hatásának eliminációja után. Csak azokat
vettük vissza, akik az elvárt havi 2 kg
fogyást deklaráltan teljesítették. Ilyen
módon sok betegnél sikerült 20-30 kg-os
fogyásokat elérni. Ezen belül az elsô
3,5 hónapban az elsô hét 4 kg-ja
az ambulanter _6 kg és újabb egyhetes
4 kg eredményeként 15 kg fogyást
lehet negyedév alatt elérni.
Egyes extrém testsúllyal járó,
életet fenyegetô esetekben magunk is
végeztünk prolongált VLCD-t. Ennek
példájára rövid epikrízisként
bemutatunk egy ilyen esetet:
B. Zs. 42 éves, 172,50 kg
testsúlyú nôbeteget 1995-ben gravis
dekompenzációs tünetek (ortopnoe,
szomnolencia, testszerte indurált
ödémák, cianozis, hepatomegalia) miatt
szállították osztályunkra. Az
alkalmazott aktuális kardiális ellátás mellett
a nagy kockázat miatti sürgôs
testsúlycsökkentés indokával 2
hónapig VLCD diétát alkalmaztunk.
Állapota rohamosan javult. Hypothyreosisa
is kiderült, szubszituáltuk. A
kezelést 1000-1200 kalóriás ambuláns
diétával folytattuk, idônkénti kórházi
kontrollokkal. Az edukált beteg
közreműködésével egy év alatt sikerült 101
kg fogyást elérni, kezdeti
hypertoniája, hyperglycaemiája
normalizálódott. Öt év után is 100 kg-val kevesebb
a súlya az eredetinél, aktívan
dolgozik, fogyókúrás turnusokat vezet.
Az irodalomban ismert Zuber és
munkatársainak az Am. J. Cardiol.-ban közölt hasonló esete, ahol egy
fiatal, morbid obes súlyos kongesztív
szívelégtelenségben szenvedô
betegük VLCD diéta segítségével 146 kg
fogyást elérve panaszmentessé vált.
A betegek nagy részénél
egyébként a reális célkitűzés 10 kg fogyás,
ami után érdemes felvenni a
rizikóstátuszt, a hypertonia vagy
glukózintolerancia vagy hypertriglyceridaemia
kedvezô változásait, esetleg visszafejlôdését
detektálni. Sajnos a testsúllyal az
alapanyagcsere is csökken, így az 1200-1500 kalóriás diétán további
fogyókúra esetén nem lazíthatunk, kivéve
a súlyfenntartás esetét, amikor a
korábbinál 500 kalóriával több, az
energiaszükségletnek megfelelô
diétára vesszük a betegeket.
Hosszabb távú tapasztalatunk
és becsléseink szerint az osztályon és
az ambulancián is ismételten
kontrollált betegeink mintegy 1/2-e egy év
után is megôrizte lecsökkentett
testsúlyát, míg a kontroll nélküli esetek
90%-a visszahízik.
Összefoglalás
A Szent Imre Kórház IV. Belosztályának Lipid Részlegén 1983 óta
13 000 elhízott vett részt
kivizsgálással és kiképzéssel egybekötött
egyhetes 500 kalóriás fogyókúrán. 1520
ilyen, átlag 43,9 éves betegeink adatai
szerint a BMI átlag 37,8±6,9 kg/m2
volt. A hypertonia aránya 64,5 %, a hypercholesterinaemiájé 51, a
hypertriglyceridaemiájé 47, az alacsony
HDL-koleszterin szinte 27,5%. A betegek 15,5%-nak volt manifest
diabetese, 28,5%-nak IFG-je és IGT-je,
tehát összesen 44%-ának glukóz
intoleranciája. A metabolikus szindróma
aránya 32%volt. A betegek egy hét
alatt átlagosan 3,85 kg-t fogytak,
vérnyomásuk 7,5/6,9 Hgmm-rel
csökkent. Ambulanter 1200-1500 kalóriás
diétát alkalmaztunk. A rendszeresen kontrollált betegek mintegy fele
nem hízott vissza egy év után.
Irodalomjegyzék:
1. Pados Gy.: Túlsúly-elhízás megelôzése
és kezelése.
Medintel kiadó. 2001. Budapest
2. Stunkard A. J., Nadden T.
A.: Obesity. Theory and therapy.
Raven Press. New-York 1993
3. Audikovszky M., Pados Gy., Seres I.
és mtsai:
Obes betegek lipidprofiljának és
paraoxonáz aktivitásának változása orlistatkezelést
követôen. Orvosi Hetilap. 142/50 27 79-2782
4. Audikovszky M., Pados Gy., Pintér
T.: Különbözô mértékű restrictios diéta
és sibutramin (Reductil) hatása
túlsúlyos-elhízott
betegekben.
Táplálkozás _ Anyagcsere _ Diéta.
2000 (5).5. 2-8
5. Hell E., Miller K.: Morbid Adipositas.
Klinik und chirurgishe therapie.
ECOMED. 2000. Landsberg
6. Sours H. E., Frattali V. P.,
Braud C. D. et al:
Sudden death associated with very low calorie weight reduction
regiments.
Am. J. Clin. Nutr. 1981. 34. 453-461.
7. Life Sciences Research Office. Research
needs in management of obesity by severe caloric
restriction.
Washington, DC: Federation of American Societies for Experimaential Biology.
FDA contract 223-75-2090. 1979
8. Durenberg P., Yap M., Van Staveren WA.:
Body mass index and percent body fat: a meta-analysis among different ethnic
groups. International Journal of Obesity 1998;22:1164-1171
9. Magyar Diabetes Társaság
Metabolikus Munkacsoportja.
A metabolikus szindróma
definíciója, diagnosztikai kritériumrendszere és
szűrése. Orvosi Hetilap. 2002. 15: 785-788.
10. Zuber M., Kaeslin T., Studer T., Erne P (1999):
Weight loss of 146 kg with diet and reversal of severe congestive heart failure in
a young, morbidly obese patient. Am J Cardiol 84: 955-956.
Dr. Pados Gyula, Dr. Audikovszky Mária, Dr. Jámbor Zoltán, Dr. Juhász Katalin,
Herczku Lászlóné, Ster Lászlóné, Verestóy Andrea
Szent Imre Kórház IV. Belgyógyászat
1115 Budapest, Tétényi út 12-16.
|
