Hipertónia a menopauza után

Tartalom  

Dr. Masszi Gabriella

Szent Imre Kórház

Összefoglalás

A nôk kardiovaszkuláris veszélyeztetettsége a menopauza után megközelíti az azonos korú férfiakét. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a rizikófaktorok közül a magas vérnyomás elôfordulási aránya menopauza után biztosan meg is haladja a férfiak körében észlelt gyakoriságot. Míg 55 éves kor elôtt a hipertónia a férfiak körében gyakoribb, az idôsebb populációkban a nôk szenvednek gyakrabban magas vérnyomás betegségben. Ezzel párhuzamosan a kardiovaszkuláris megbetegedések aránya jelentôsen megnô. A statisztikák igazolják, hogy nôknél is az iszkémiás szívbetegség a vezetô halálok. Egy 50 éves nônek közel 50% az esélye, hogy iszkémiás szívbetegségben szenvedjen, sôt 36% az esélye annak, hogy abban is haljon meg. Összehasonlításképpen: ebben az életkorban annak az esélye, hogy emlôrák alakuljon ki, mindössze 10%, és hogy ez okozza majd halálát is egy 50 év körüli hölgynek, az csak 3%. Ezek a statisztikai adatok felvetik a nôi nemi hormonok és a kardiovaszkuláris megbetegedések oki összefüggésének lehetôségét, melyet az a megfigyelés is megerôsít, hogy azonos korú nôkben a kardiovaszkuláris megbetegedések incidenciája nagyobb a már menopauzába kerültek között, mint a még normális vérzési ciklust mutató társaik esetében. A kardiovaszkuláris rizikó csökkentésében a posztmenopauzális hipertónia felfedezése és gyógyítása döntô jelentôségű a nôk életkilátásainak javításában.

Bevezetés

A XX. században az életkilátások javulásával az élethossz jelentôsen megnôtt, azonban a menopauza megjelenésének ideje nem változott. Így a nôk életüknek közel egyharmadát posztmenopauzális, azaz hormonhiányos állapotban töltik el. A menopauzát követôen a kardiovaszkuláris megbetegedések aránya ugrásszerűen megnô, és a halálozási statisztikák elsô helyén a miokardiális infarktus áll nôk esetében is. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatásai szerint _ bár a diasztolés vérnyomás minden életkorban a férfiaknál magasabb _ a nôk szisztolés vérnyomás görbéje 55 éves kor körül keresztezi a férfiak vérnyomásgörbéjét és tartósan magasabb értékeket mutat.^1,2 A hipertónia az egyik legjelentôsebb kockázati tényezô, mely a posztmenopauzális nôk körében gyakoribb, mint a hasonló korú férfiaknál. Ez az eltérés a magasabb életkorban tapasztalható: míg 45-és 55 éves kor között minden tizedik, addig 65 éves kor felett már minden harmadik nônek magas a vérnyomása. A hipertónia kialakulásában az életkoron túl a nôi nemi hormonok hiánya is szerepet játszhat tekintve az ösztrogén számos kísérletes és humán vizsgálatban is igazolt vaszkuloprotektív, vazodilatatív, endotél diszfunkciót javító hatását, melyekhez a kardiovaszkuláris rizikó szempontjából lipid és szénhidrát háztartás vonatkozásában is kedvezô metabolikus befolyások társulnak. A hemosztázisra gyakorolt befolyás Janus-arcú lehet, kedvezô és kedvezôtlen tényezôk eredôje fogja megszabni az ösztrogén aktuális hatását.³ A nôk kardiovaszkuláris veszélyeztetettségének kérdése azért is különösen fontos, mert manifesztálódott koszorúér megbetegedés esetén a nôk betegségének felismerése, kezelése és kimenetele is, úgy tűnik, kedvezôtlenebb, mint a férfiaké.^4,5 A posztmenopauzális nôk rizikóstátuszának befolyásolása a nôk speciális helyzetébôl fakadóan megkülönböztetett figyelmet érdemel a korai beavatkozásból származó elônyök miatt.

A menopauzában bekövetkezô hormonális változások

A negyvenéves kor után a petefészkek ösztrogéntermelô képessége fokozatosan csökken a működô folliculusok számának csökkenésével arányosan. Az évek alatt végbemenô folyamat elsôsorban atresia következménye, melynek során a születéskor észlelhetô 1-2 millió csírasejtbôl menarcheban már csak kb. 400 000 számlálható. A folliculusok számának csökkenése a 40. életév körül gyorsul fel, ezzel párhuzamosan anovulációs ciklusok alakulnak ki, és a plazma ösztradiol tartalma töredékére csökken. Fiatal nôknél a menstruációs ciklusban a plazma átlagos ösztradiol szintje 200 pikogramm/ml (follicularis fázisban 50 pikogramm/ml _ a ciklus közepén 400 pikogramm/ml, _ lutealis fázisban 190 pikogramm/ml), menopauza után 30 pikogramm/ml, tehát tizede a fertilis korban mérhetô értékeknek. A hormonszintek csökkenésével párhuzamosan a menstruáció elôször csak rendszertelenné válik, majd végleg megszűnik. A változás kora körül jelentkezô klinikai tünetek lényegében az ösztrogén hiányára vezethetôk vissza. Számos megnyilvánulási formája vazomotoros, neuroendokrin, urogenitális, kötôszöveti, valamint az érrendszer működési zavaraival hozható összefüggésbe. Az ösztrogénhiányos állapot változatos tünetei hôhullámokban, álmatlanságban, a kedélyállapot zavaraiban nyilvánulhatnak meg a koncentrálóképesség, a memória és a kognitív funkciók csökkenése mellett, melyek önbizalomhiányhoz, tartós depresszív állapothoz vezethetnek. A genitalis tractus atrophiája mellett inkontinencia is megjelenhet. Mindezekkel együtt a koszorúér megbetegedés rizikófaktorai _ a hipertónia, a lipidprofil kedvezôtlen irányú változása, az elhízás, a csökkent glukóz-tolerancia és inzulin-rezisztencia kialakulása _ az ösztrogénhiányos állapotnak szerves részét képezhetik a posztmenopauzában.⁶

Az ösztrogén lokális és szisztémás hatásai

Az ösztrogén hatásainak rendkívül széles skáláját ismertük már meg, melyeknek alapját a testszerte elhelyezkedô ösztrogén-receptorok és a fehérjeszintézisen vagy szintézisgátláson alapuló hatásmechanizmusok képezik. Az intracellulárisan elhelyezkedô alfa- és béta- receptorokat nyugalmi állapotban ún. hôsokk (heatshock) fehérjék stabilizálják, megakadályozva a DNS hormon válaszadó részéhez való idô elôtti kötôdést. A megfelelô hormon jelenlé-tében a receptor aktiválódása mellet a hôsokk fehérje leválik, és a hormon-receptor komplex a sejtmagban a DNS megfelelô kötôhelyéhez kapcsolódva transzkripcióval génátírás útján messenger RNS-t képez. A képzôdött messenger RNS végül a riboszomákban specifikus fehérjék szintézisének serkentését, illetve gátlását idézi elô, melyek az effektor sejteken további információkat közvetítve helyileg autokrin, paracrin módon hathatnak.

Ösztrogén-receptorok nemcsak az elsôdleges nemi szervekben találhatók. Nagy számban mutathatók ki a csontokban, a bôrben, a májban, az agyban, a szívben, az erek falában stb., és hatásaik rendkívül változatos formákban nyilvánulhatnak meg.⁷

Lokális hatások

Két alapvetô válaszreakciót különíthetünk el:

1. Gyors válasz:

5-20 perc alatt ható (nongenom) típusú még csak részleteiben tisztázott ösztrogénhatások, melynek ioncsatornákra gyakorolt hatásokra és a NO felszabadításra vezethetôk vissza (Ca antagonista hatás, NOs serkentése).

2. Lassú válasz:

órák, napok szükségesek a hatás kialakulásához (genom), mely a fentiek szerinti génátírás útján megy végbe.

1. A gyors válaszban, melynek mechanizmusa percek alatt beindul, a nitrogén-monoxid szintézisét serkentô NO szintetáz aktivitásának serkentése áll, mely a normális endotélium vazoregulatorikus képességének egyik tényezôje. Ösztrogén jelenlétében NOs aktiválásával vazorelaxáló hatású nitrogén-monoxid jön létre, mely hatását guanilátcikláz aktiválása során cGMP jelenlétében csökkent Ca ion beáramlás és Ca ion sejten belüli felszabadulás mellett relaxációban fejti ki. Számos kísérlet és humán vizsgálat is igazolta az ösztrogénnek ezt a közvetlen, az erek falára kifejtett vazodilatatív hatását. A kutatások a relaxációs készség fokozódását, az erek tónusának modulálását, az áramlás növekedését igazolták. E hatások a kardiovaszkuláris rendszer védelmét szolgálják. A 17 beta ösztradiol ilyen típusú hatásait érfali simaizomsejteken, szívizomsejtekben, izolált koszorúérgyűrűn, méh artériáin egyaránt kimutatták.

2. Számos mechanizmus vált ismertté, mely az ún. lassú (genom) válasz kialakításában játszik szerepet. Ez a közismert szteroid receptorokra jellemzô transzkripciós mechanizmus.

Az 1. táblázat foglalja össze azokat a hatásokat, melyeket az ösztrogén vaszkuláris és nem vaszkuláris sejteken egyaránt létrehozhat.

Az ösztrogén szisztémás hatásai

Az ösztrogén szisztémás hatásai a lipidekre, a cukoranyagcserére és a hemosztázisra gyakorolt hatásokban foglalhatók össze.

A lipid profil ösztrogén hatására kedvezô irányban változik. A hepatikus LDL receptorszint növelés a plazma LDL koleszterin szintet csökkenti, a lipoprotein lipáz gátlás és az apolipoprotein A-szintézis fokozás pedig a HDL koleszterin szint növekedését idézi elô. Ezek együttesen az összkoleszterin-szint csökkenéséhez, és az LDL/HDL koleszterin arányának kedvezô irányú változásaihoz vezetnek. A triglicerid szint p.os adagolt ösztradiol mellett növekszik, melyet transzdermálisan alkalmazva a first pass effektus elkerülésével csökkenteni lehet.

A vizsgálatok szerint a thrombogen lipoprotein A-szint is csökken további kedvezô hatást gyakorolva a vaszkuláris protekcióra.

A cukoranyagcserében az inzulin szint csökkentésével és az inzulin érzékenység fokozásával a kedvezôtlen metabolikus helyzetet tovább javíthatja.⁸

A metabolikus tényezôk kedvezô változására prospektív randomizált vizsgálat eredménye is támpontot ad, a PEPI vizsgálat, melyben a hormonpótlás kardiovaszkuláris rizikófaktoraira gyakorolt hatásait 875 egészséges, posztmenopauzális korba érkezett nô részvételével elemezték placebo kontrolláltan, 4 vizsgálati ágon. A vizsgálat utánkövetési ideje 3,5 év volt. A kedvezô lipid parameterek mellett (összkoleszterin- és LDL koleszterinszint csökkenés, HDL koleszterinszint emelkedés) nôtt az inzulin érzékenység és a vérnyomás nem változott.⁹

A hemosztázisra gyakorolt hatások összetettek. A plasminogen aktivátor inhibitor-1 és a fibrinogén szint csökkenése mellett _ antithrombotikus hatás _, a VII faktor szintjének növekedését és az antithrombin III szint csökkenését figyelték meg, melyek a thrombogenitást fokozhatják, ugyanakkor a gyulladás finom markere, a CRP szintje nô, és e tényezôk együttesen aktuális paraméterek között a thromboemboliás események bekövetkeztét siettethetik.

Az ösztrogén hatásainak tisztázásában sok kérdés megválaszolatlan még. Direkt vazodilatatív és a hosszabb távú érhatásaik alapján az endotéliumra gyakorolt védô hatások eredôjeként az arterioszklerózis kialakulását és progresszióját feltartóztató mechanizmusokra derült már fény. Azonban az eddigi egyetlen lezárult prospektív, randomizált szekunder prevenciós vizsgálat, a HERS nem mutatott ki elônyt a 65 év feletti biztosan ISZB-ben szenvedô nôk hormonpótlásával kapcsolatban, ellenkezôleg, az elsô évben a kardiovaszkuláris végpontok gyakorisága tekintetében romlottak az esélyeik a placebo csoporttal szemben, és csak a 3. évtôl mutatkozott jótékony hatása a hormonoknak.¹⁰

Terápiás megfontolások posztmenopauzális hipertóniában

Nem gyógyszeres kezelés

Posztmenopauzában a hipertóniás nôk gyakran több rizikó tényezô kockázatát is viselik. Egyrészt a kor és a magas vérnyomás már eleve kettôs támadáspontot jelent, azonban gyakran túlsúlyosak, és a lipid paraméterek kedvezôtlen változásai, valamint inzulin rezisztencia, csökkent glucose tolerancia is társul a posztmenopauzális rizikófaktorokhoz. A kockázati tényezôk együttes jelenléte a veszélyeztetettséget hatványozottan fokozza, így az egyenkénti gondos felkutatás után egymás utáni korrekciójukra kell törekednünk.

A rizikóstátusz felmérése után a nem gyógyszeres kezelés, az életmódváltás jelentôségét kell tudatosítanunk. A TOMHS vizsgálat eredményei óta tudjuk, hogy a nôk hipertóniájának kezelése során az életmódváltás kevésbé sikeres, mint a férfiaknál, talán legfôképpen azért, mert a nôk a súlyukból kevesebbet tudnak leadni. Az ülô életmód elkerülése, heti 3 x 25 percben végzett testedzés, akár csak erôteljes séta formájában is, a testsúly és a vérnyomás csökkentése¹¹ mellett az oszteoporózis megelôzésében is segítséget nyújthat. A heti rendszerességgel beiktatott mozgás mellett a megfelelô diétás kiegészítések _ a sóbevitel visszaszorítása, a zsír- és szénhidrátszegény étkezések, sok rostanyag, zöldség és gyümölcs fogyasztása is csökkentett kalóriabevitelt eredményez. Az alkoholfogyasztás redukálása napi 15-20 grammra (napi 1,5 dl bor), véd a kardiovaszkuláris veszélyeztetettséggel szemben. A dohányzás felfüggesztésére és a stresszhelyzetek kerülésére való bíztatás is fontos része a terápiának.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelésre vonatkozólag az érvényben lévô ajánlások (nemzetközi: amerikai JNC-VI, európai WHO-ISH 1999, angol BHS 1999, kanadai 1999, és a magyar MHT 2000 és 2001) nem tesznek különbséget a nemek szerint. Megállapítást nyert nagy nemzetközi hosszú távú vizsgálatok eredményei alapján, hogy a nôk és a férfiak egyformán reagálnak az antihipertenzív kezelésre.¹² Az antihipertenzív kezeléssel 40%-os stroke redukciót és 16-20%-os koronária esemény prevenciót lehetett elérni. Tekintettel azonban a menopauza korát elérô nôk speciális helyzetére, az irodalomban számos utalást találunk a kezelésre vonatkozóan.^13,14,15 Posztmenopauzában gyakori a rizikótényezôk halmozódása, a lipid profil kedvezôtlen átalakulása, az obezitás, a csökkent glukóz tolerancia és a diabetes mellitus megjelenése is. Lehetôség szerint olyan gyógyszert kell választanunk, amely mellékhatásaival nem rontja tovább a beteg állapotát. A thiazid diuretikumok megfékezik az oszteoporózist, azonban számolnunk kell a tartós alkalmazásuk során kialakuló hiperlipémiával, valamint hipokalémiával és hiponatrémiával, melyekre szakirodalmi adatok szerint a nôk hajlamosabbak, mint a férfiak. A béta-blokkoló kezelés a posztmenopauzális hipertóniához társuló koszorúér betegség kezelésében igazolt elônyei miatt fontos szerepet játszhat ismert mellékhatásai ellenére is. Metabolikus szempontból semlegesnek vagy esetleg kedvezônek bizonyultak az ACE-gátlók, Ca-antagonisták és szelektív alfa-1 gátlók is. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei az endotélium vaszkuláris homeosztázisban betöltött alapvetô egyensúlyozó szerepére világítottak rá, mely aktív endokrin szervként működve számos szabályozó rendszerünk alapját képezi. Döntô szerepet játszhat többek között az érrendszer vazoregulációjában, az ér átmérôjének szabályozásában, az érfal simaságának, a vér folyékonyságának biztosításában, a vér alvadékonyságának befolyásolásában és az atherogenezis feltartóztatásában is.¹⁶ Kimutatták, hogy a rizikófaktorok hatására az endotélium működése károsodik és endotél diszfunkció alakul ki, mely a kardiovaszkuláris betegségek kifejlôdésének egyik elsô lépcsôfoka. A hipertónia és a menopauza egyaránt endotél diszfunkciót hoz létre.¹⁷ Jó választásnak ígérkezik ezért posztmenopauzális hipertóniában azon gyógyszerek alkalmazása, melyek az endotélium működését képesek helyreállítani. Az antihipertenzív szerek közül a Ca-antagonisták bizonyos csoportjáról és a szöveti típusú ACE-gátlókról ez már bebizonyosodott, valamint HMG Co-A reductase gátlószerek és az ösztrogénrôl tudták igazolni. Az ösztrogén és a szöveti típusú ACE-gátlók endotélvédô mechanizmusait összehasonlítva (2. táblázat) az utóbbiak posztmenopauzális hipertóniában történô alkalmazásának kettôs indikációja tűnik igen elônyösnek: a vérnyomás csökkentése és az érfali célszerv védelem megvalósítása mellett a hormonhiányos állapotban létrejövô endotél diszfunkció korrekcióját is elôsegítik.

Alig van olyan klinikai vizsgálat, melynek kérdésfeltevése kifejezetten a posztmenopauzalis nôk hipertóniájára irányul, a MADAM program talán az egyetlen, amelyben _ a hazánkban egyébként nem elérhetô moexipril _ hatékonyságát kutatták. Az antihipertenzív szereknek az endotéliumra gyakorolt korrekciós képességét vizsgálta a BANFF (Brachial Artery Normalisation of Forearm Function) című tanulmány, mely négy antihipertenzív gyógyszer tekintetében összehasonlította és értékelte primér végpontként az endotél funkciót. Az alkari arteria brachialis áramlás indukálta vazodilatatív képességének változása volt a vizsgált paraméter az endotélium működésének megítélésére (FMD: flow mediated dilatation). 8 hetes kezelési és két hetes kimosási periódusok követték egymást. A négy alkalmazott antihipertenzív szer közül _ quinapril, enalapril, losartan, amlodipin _ egyedül a quinapril kezelés nyomán történt szignifikáns változás az áramlás indukálta vazodilatációban.¹⁸ Mellékhatások tekintetében az ACE-gátló szerek által kiváltott köhögésre a nôk gyakrabban panaszkodnak, általában véve is gyakrabban jeleznek mellékhatásokat. A Framingham vizsgálat adatai szerint a hipertóniás nôk esetében _ echocardiográfiás vizsgálatok eredményével igazoltan _ gyakoribb a bal kamrai hipertrófia (19%), mint a férfiaknál (16%). A különbség a kor elôre haladtával tovább nô: 70 éves korra 49% és 33% lesz a bal kamra hipertrófia elôfordulásának mértéke. A stroke, a hirtelen halálozás és a miokardiális infarktus kockázatának fokozódását a bal kamrai izomtömeg növekedésével is összefüggésbe hozták Schmieder¹⁹ és munkatársai az ACE-gátlók e téren kifejtett képességét találták a leghatékonyabbnak, Gosse és mtsai²⁰ pedig a diuretikumok bal kamrai izomtömeg csökkentô képességét találták effektívebbnek a többi gyógyszercsoporttal szemben. A posztmenopauzális hipertónia gyógyszeres kezelésének megkezdésekor az általános irányelveken túl a fenti sajátosságokat is figyelembe véve választhatunk a diuretikumok, a béta-blokkolók, a Ca-antagonisták, az ACE-gátlók és alfa-1 gátlók közül a beteg vérnyomásának csökkentése és életkilátásainak javítása érdekében.

Összegzés

Menopauza után a nôk hipertóniájának kezelése a nôk kardiovaszkuláris rizikócsökkentésének releváns kérdése. A nôk életük közel egyharmadát hormonhiányos állapotban töltik el, amikor az ösztrogén védô hatása már nem juthat érvényre. A kor elôre haladása és a hormonhiányos állapot önmagában rontja a rizikóprofilt, hipertónia kialakulásával tovább fokozódik a kardiovaszkuláris események bekövetkeztének valószínűsége. Bár a hormonok visszapótlásának ideája logikus és a nôi nemi hormonok élettani hatásai vaszkuloprotektívek, a hormonpótló kezelés a nôk kardiovaszkuláris rizikó csökkentésére szekunder prevencióban nem alkalmas az eddig lezárult prospektív vizsgálat eredményei szerint. A hipertónia kezelésében az egyedi, személyre szabott terápia elvét kell követnünk, a társbetegségekhez illesztve, a rizikóprofilt is figyelembe véve a gyógyszerválasztásnál. A vérnyomás csökkentésén túl a célszerv védelem biztosítását is szem elôtt kell tartanunk. A szív, a vese, az agy és a szem védelme mellett az érrendszer nyitottságának ôrzése, és ezen belül az endotél funkciójának helyreállítása fontos feladatunk a posztmenopauzális hipertónia kezelésében.

Irodalomjegyzék:

1. Oparil S, Yiu-F Chen: Cardiovascular disease in women: an overview. Hypertension after menopause edited by: Stimpel M, et Zanchetti Walter de Gruyter New Yorkp:3-21:1997

2. Rosenthal T, Oparil S: Hypertension in women J.Hum Hypertens.oct _nov (10-11):691-704: 2000

3. Ottesen B, Pedersen AT: Physiological effects of ovarioan hormones. Eur Heart

J. 17 (Suppl.D) p:20-26 1996

4. Pope JH, Aufderheide TP, Ruthazer R et al: Women and minorities often have atypical symptoms when suffering a heart attack or angina New Engl.J.Med:342(16):1163-70:2000

5. Iezzoni LI, Ash AS, Schwartz M: Women receive less aggressive treatment than men after a heart attack and are more likely to die while in the hospital. Med Care:35(2):158.71:1997

6. Prior JC: Perimenopause: the complex endocrinology of the menopausal transition. Endocr.Rev. 19:397-428 1998

7. Katzenellenbogen BS: Estrogen receptors: bioactivities andinteractions with cell signaling pathways Biol .Repr. 54: 287-293

8. Mendelsohn ME, Karas RH: The portective effects of oestrogen on the cardiovascular system. Mew Engl. J..of Med vol:340 No 23 p: 1801-11: 1999

9. The writing group of PEPI trial: Effects of estrogen/progestin regimens on heart disease risk factors in postmenopausal women. JAMA Jan 18, vol 273 No.3 p:199-208: 1995

10. Hulley S, Grady D, Bush T,
Furberg C et al for the HERS research group: Randomized Trial of Estrogen Plus Progestin for Secondary Prevention
of Coronary Heart Disease in Postmenopausal Women JAMA Aug 19 vol:28ö No 7 p:6ö5-613 1999

11. Moreau KL, Degarmo R, Lauglex J, et al: Increased daily walking lowers blood pressure in postmenopausal women. Medicine and Science in Sport and Excercis: 33(11) 1825-31:2001

12. Gueyffier F, Boutitie F, Boissel JP et al for the INDANA Investigators: Effect of antihypertensive drug treatment on cardiovascular outcomes in women and men: a meta _analysis of individual patient data from randomised controlled trials. Ann. Intern. Med.:126: 761-767. 1997

13. Kaplan M N: The treatment of hypertension in women.(review article) Arh. Intern. Med: vol155: Mar 27 . 563-567 1995

14. August Ph, Oparil S: Hypertension in women (commentary) The Journal of Clin. Endocr. and Metabolism. vol.84 No6 1862-1866 1999

15. Pines A, Fisman E,Z: Hypertension in menopausal women- a special case, for special treatment? Gynecol.Endocrinol, 14:397-405 2001

16.Sica D.A: Endothelial cell function: new considerations Eur. Heart. J. Supplements:2 (Suppl B)_ B13-21 2000

17. Taddei S, Virdis A, Ghiadoni L, Mattei P, Salvetti A, Sudano I, Bernini G, Pinto S: Menopause is associated with endothelial dysfunction in women (scientific contribution) Hypertension vol 28/4 p:576-582 1996

18. Anderson TJ, Elstein E, Harber H, Francois Charbonnoeau: BANFF Brachial Artery Normalisation of Forearm Function. J AmColl Cardiol, 35:60-66 2000

19.Schmieder RE, Martus P, Klingbeil A: Reversal of left ventricular hypertrophy in essential hypertension. A metaanalysis of double blind randomised studies. JAMA 275: 1507-13 1996

20. Gosse P, Sheridan DJ, Zannad F et al: Regression of left ventricular hypertrophy in hypertensive treated patients. J Hypertens 18, 1465-75: 2000

1. táblázat

Az ösztrogén kardiovaszkuláris rendszerben kifejtett ún. lassú (genom) hatásai

2. táblázat

Az ösztrogén és a szöveti angiotenzin konvertáz enzim gátlók endotélvédô hatásai

 

Az ösztrogén vaszkuloprotektív, endotélvédô hatásai	A szöveti típusú ACE-gátlók vaszkuloprotektív, endotélvédô hatásai
simaizomsejt növekedés és migráció gátlás NO szintézis serkentése (cNOS fokozása) Thrombocyta aktiváció gátlás Prosztaciklin szintézis serkentés Mononucleáris sejtproliferációs gátlás Antioxidans hatás (superoxid dismutase gén expresszio)	simaizomsejt növekedés és migráció gátlás NO szintézis serkentése (B2 receptoron keresztül) Thrombocyta aktiváció gátlás Prosztaciklin szintézis serkentés Mononucleáris sejt proliferációs gátlás Fibrinolitikus hatás (PAI-1 szint csökken, tPA szint nô) Endotelin szint csökken

Dr. Masszi Gabriella

Szent Imre Kórház

V. Belgyógyászat

1115 Budapest, Tétényi út 12-16.  

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © HIPPOCRATES  2000-2002
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2002