Main article

Két olyan témával foglalkozó közleményt szeretnék itt méltóképpen bemutatni, amelyek, véleményem szerint valóban számíthatnak más szakmák művelôinek érdeklôdésére is.

A pszichiátria, kétségtelenül _ és nemcsak a most véget ért „Agy évtizedében", hanem már elôtte is _ jelentôs haladást ért el, minden szempontból. Ez elsôsorban persze a diagnosztikát és a terápiát érinti, de nyilvánvaló, hogy emögött az új ismeretek rendkívüli mértékű halmozódása áll. Ha teljes szemléletváltozásról és terápiás áttörésekrôl beszélünk, az a realitás.

Mindkét betegség az utóbbi években és jelenleg is a kutatások fókuszában van, mert a jelenlegi pszichiátriai fejlôdési irányzat, ami elsôsorban a biológiai megalapozottságú szemléletet jelenti, modell-kategóriaként tartja számon mindkettôt. Ez azt is jelenti, hogy ma már neuro-anatómiailag és neuro-biokémiailag olyan pathomechanizmusokat tudunk megalapozni, amelyek esetében, még csak néhány éve is, ennek lehetôsége fel sem merült, hanem szociál-pszichiátriai elméletekkel magyaráztuk és pszichoterápiával kezeltük ezen állapotokat.

A két eset persze különbözô. A Pánikbetegség _ mint magában a cikkben a Szerzô kifejti _ régen ismert, azonban más „néven" és más diagnosztikai kritériumok alatt, fôleg azonban más módszerekkel kezelték. Nem ritka ez az orvostudomány egyéb területein, de ebben az esetben a pszichiáterek érezhetik úgy, hogy inkább többé, mint kevésbé megoldott a kérdés, és a beteg kezelése igen szép reményekkel kecsegtet. A kényszerbetegség is nagyon régi kategória, és nevét is meg kellett változtatni, a lényeges változás azonban a betegségfogalom újabb idôkbeni _ sokkal pontosabb _ kidolgozása. Az új, hatékony kezelésmódok (meg kell említenem ezek között elsôsorban a joggal megdöbbentônek érzett új pszichosebészeti módszereket!) pedig ezt a betegséget is kiemelték a reménytelennek tartott emberi szenvedésforrások közül.

Nem látom messze azt az idôt, amikor ezek a mentális betegségek, a legnagyobb természetességgel, minden további nélkül kikezelhetôk _ de mindenképpen kontrollálhatók _ lesznek a családorvosi gyakorlatban, és így a rehabilitációnak, a teljes értékű, a beteg számára otthonában és aktivitási terein jól élhetô életet tudunk majd _ háziorvoslási eszközökkel _ biztosítani.

Dr. Funk Sándor