Elôzô

Hippocrates Konferencia
Hogyan látta az elôadó és a résztvevô 

Következô  

Prof.  Dr. Arnold Csaba

Poroszos oktatási gyakorlatunkban nem sok gondot fordítunk arra, hogy mi a célszemélyek igénye és elvárása. Különösen igaz ez a családorvosok továbbképzése esetén. Nem szoktuk feltenni a kérdést, hogy azt kapta-e a hallgatóság, amit várt? Teljesítettük az igényeket? Mit várnak tôlünk? Hogyan vannak velünk, mint oktatókkal, megelégedve?

Közös gondolkozásra, még inkább válaszadásra, jó alkalmat kínál az a „rendhagyó" továbbképzés, amelyet Kos szigetén rendeztünk meg. Több mint száz családorvos vállalkozott a kalandra, egy olyan összejövetelre, amelyet a kívülálló elsô látásra nyaralásnak és nem tudományos rendezvénynek minôsített.

Ki az, aki több órát repül, hogy meghallgasson három elôadót, kilenc elôadást? Ezért sokat fizessen? Nem fogja el a kísértés az elôadókat is, hogy inkább pihenni menjenek, és ne készüljenek komoly elôadással?

Ha egy hagyományos rendezvényre gondolunk, akkor a tervezett program egy-másfél nap alatt lebonyolítható lenne. Kilencszer negyvenöt perc, még szünetekkel együtt sem tenne ki több idôt. Egy ilyen „hagyományos" rendezvény monoton elôadások sorából állna, amelyet az elsô kivételével a résztvevô követni sem tudna. Fennállna az a veszély is, hogy az elôadások ugyan szakmailag magas szintűek, igényesek, de nem mindig azok számára készülnek, akik a padsorokban ülnek. Különösen igaz ez, ha a hallgatóság családorvosokból áll, az elôadó szakmája neves képviselôje, de lehet, hogy nem tudja, mire van szüksége a gyakorló orvosnak, mit szeretne hallani és tanulni.

Gyakori, hogy a cím alapján másra gondol az elôadó, hogy mire kérték fel, és mást vár a közönség. A hallgatóság ismereteit túlbecsülik, vagy épp alábecsülik, a tévedés lehet, hogy soha sem fog kiderülni, mert nincs, aki ezt megfogalmazza. Ha fehér asztalnál sokan megfogalmazzák kritikájukat, az nem jut el sem a szervezô, sem az elôadó füléig.

A Második Konferencia jól indult. A tervezés az elsô múlt évi rendezvény után, az összegyűjtött vélemények, javaslatok alapján kezdôdött el, a kérdésre, hogy a szokásostól eltérô módon, külföldön kerüljön rá sor, egyhangú volt az igenlô válasz. Az egy nap munka, egy nap pihenés, váltakozó elrendezés, tetszetôs megoldásnak tűnt. A három fôtéma, hipertónia, pulmonológia, gasztroeneterológia, szintén közkívánatra fogalmazódott meg, ami egy kicsit meglepô, hiszen az elmúlt években ezek favorizáltak voltak, s olyan érzést keltettek, hogy már nem sok újat lehet róluk mondani.

Külön csemegét jelentett, hogy mind a tudomány, mind a pihenés festôi, különleges környezetbe ágyazódott. Olyan helyre kerültünk, ahol már az elsô percekben mindenkit megragadott a hely hangulata. A görög táj, Hippokratész szülôföldje, a régi orvosi iskola helyszíne, mind, mind visszaröpített idôben, valahova a múltba, amikor a klasszikus orvoslást klasszikus tanárok, elsôsorban egy mitikus személy, Hippokratész tanította.

A szervezô-elôadó elfogult véleménye szerint a három fôtéma valamennyi elôadása mondanivalójában, az elôadás módjában és az elôadási anyag megjelenítésében messze átlagon felüli színvonalú volt. Bebizonyosodott, hogy lehet újat mondani valamennyi témában, és mindezt olyan nívósan, hogy az teljes mértékben szolgálta a hallgatóság igényét és a napi gyakorlati munkát. Persze más az elôadói pulpitus innensô oldaláról a vélemény, és más, ha valaki hallgatóként vett részt az elôadásokon.

Hogyan látták a résztvevôk?

Nálunk nem szokásos az az angolszász gyakorlat, hogy minden elôadásról, minden elôadóról részletes, pontozott minôsítést kérnek a szervezôk. Most ezt mi is megtettük. Elôadásonként kértünk véleményt, hogy öt pontos skálán minôsítsék az elôadás módját, a szakmai értéket, az újdonságot, és az elôadás dokumentációját, megjelenítését. Feltettük azt a kérdést, hogy a szervezéssel hogyan voltak megelégedve, részt vennének-e hasonló rendezvényen és milyen témákat javasolnak a következô rendezvényen. Ez utóbbi kérdésre csak minden harmadik résztvevô válaszolt, a többi kérdésrôl valamennyien véleményt nyilvánítottak.

Valamennyi kérdésre az átlagpontszám messze meghaladta minden elôadó esetében a 4 pontot. Ez megerôsíti saját szubjektív véleményünket, hogy a rendezvény összességében és az elôadások egyenként osztatlan elismerést váltottak ki.

Az elôadás módja elôadónként és elôadásonként minimálisan változott, 4,56-5 pont közötti átlagértéket kapott. Két olyan elôadás is volt, ugyanazon szereplôé, aki a maximumot, az 5-ös átlagot kapta. A magas egyéni pontérték mindig megjelent akkor is, amikor a másik kérdésre az „újdonságra" adott pontszám alacsonyabb volt, és inkább a 4-hez közelített.

A szakmai érték minôsítése az elôbbinél nagyobb szórást mutatott, az átlagok 4,3-5 között változtak. Ezt azonban meghatározta az elôadói varázs is, mert aki ott magasabb pontot kapott, annak a szakmai értéke is magasabb volt. Kérdés, hogy a résztvevôk miként mérték a szakmai értéket. Hogy kevés volt? Újat tanultak? Valamihez viszonyítottak. Ez sajnos az egyszerű kérdésfeltevés alapján nem deríthetô ki.

Az újdonság, hogy mit kaptak a hallgatók, 4,15-4,76 átlaghatárai jelzik, hogy a választott témák között több olyan is volt, például a hipertónia, a köhögés, amely nem nyújthatott nagyon sok újdonságot, de részben igaz volt ez a többi témára is. Egy gyakorló orvos annyiszor, olyan sok változatban hall ezekrôl a témákról, hogy igazi meglepetés nem érheti.

Az elôadás dokumentálása 4,27-4,9 pont között volt. Hála a korszerű technikának, nem is nagyon lehetett kifogás, de nem egyszer „lélegzetelállító" megoldásokat is láthattunk. A mozgás, a didaktikus szemléltetés, a pergô ritmus párosulva az elôadásmóddal igazi élményt jelentett és segített a hallgatóság aktivitásának és érdeklôdésének megôrzésében.

A szervezést dicséri a 4,53-as pontszám! Külön elismerést érdemel, hogy minden második nap valamilyen látványos szervezett program, vagy épp szabadprogram tette lehetôvé, hogy mindenki lazíthasson. Ennek estünk néhányan áldozatul, amikor egy tengeri kirándulás során a szárnyashajóval „hajótörést" szenvedtünk. A rodoszi útról nem tudtunk visszatérni, mert a hullámverés miatt leállították a hajóforgalmat, s ott maradtunk egy ingben, glóriában. Ez persze nem a szervezés bűne, hanem egyéni pechünk volt.

Sikeres volt-e a Második Konferencia?

A résztvevôk véleménye alapján egyértelműen igen. Az értékelés, a pontozás azonban jelzi, hogy egy-egy téma „lerágott" csont, s ezen az elôadó személye, lelkesedése sem tud sokat változtatni. Az egyes elôadásokról, elôadókról kapott visszajelzés mindenki számára hasznos és biztosan ösztönzô, hogy még igényesebbek legyünk magunkkal szemben.

Különösen hasznos volt a közvéleménykutatás, hogy a következô hasonló rendezvényen mit szeretnének hallani. Olyan igények fogalmazódtak meg, hogy válasszunk gyermekgyógyászati témát, foglalkozzunk a pubertás problémakörével, nefrológiával, angiológiával, pszichiátriai betegségekkel, depresszióval. De igény lenne a szívbetegségek, az ISZB, a diabétesz, a reumatológia egyes kérdéseinek érintése is. Meglepetést talán az jelentette, hogy a pulmonológia, a gasztroenterológia is igényként jelentkezett, holott azt hinnénk, hogy ebbôl ez a rendezvény minden érdeklôdést kiszolgált.

Ezek után hogyan tovább?

Úgy tűnik, hogy a rendezés, az egy hét nyaralásba beépített továbbképzés, osztatlan sikert aratott. A tudomány közötti lazítás, az összezártság haszna, hogy személyes kapcsolat legyen résztvevôk és elôadók között, igénye a gyakorló orvosoknak. Érthetô, hiszen évszámra egyedül dolgozik, szakmai kapcsolata hasonszôrű társakkal esetleges és ritka. Kongresszusokon is a szünet az, amit sokan különösen sokra tartanak, mert ilyenkor lehet a hétköznapokról, a saját tapasztalatokról beszélgetni. Erre most mindenkinek módja volt, s azt ki is használta.

Hasznosnak látszik, ha egy rendezvény sokat nyújt, tematikusan nem sok témát, de azt kellô részletességgel fedi le. Egyben az így összerendezett, néhány nap alatt lebonyolítható „tömény" továbbképzés akár az éves képzési elôírás mennyiségi teljesítését is jelentheti. Rendezvényünkön a 12 elôadói óra évközben minimum hat, de inkább több rendezvényen való megjelenést tenné szükségessé, ugyanennyi távollétet a praxisból, helyettest, szállást és útiköltséget. Ha ezt összeszámoljuk, lehet, hogy több idôt és pénzt igényelne, mint egy pihenéssel, kikapcsolódással egybekötött rendezvény. Nem feltétlenül külföldi kirándulásban kell gondolkozni, de hazai környezetben is elképzelhetô hasonló szervezés.

A program összeállításában egyik szempont a családorvosok igénye, akár a napi aktualitás figyelembevételével egy-egy célfeladat megoldására való felkészítés is lehet. A kapott válaszok alapján azonban annyi igény van, ahányan válaszolnak, ezért ez csak fenntartásokkal kezelhetô le.

Szükséges olyan hosszabbtávú továbbképzési stratégia megfogalmazása, amely egymást követô években a legfontosabb, legaktuálisabb szakmai témákat lefedi. Betegellátásunk nemcsak ezen három, kétségtelenül kiemelten fontos betegségcsoport ellátásából áll. Meg is fogalmazódtak olyan igények, amelyek jelzik, hogy más témákat elhanyagolunk, de azokra is figyelni kell. A tanszék továbbképzési stratégiája ezt a szempontot különösen fontosnak tartja. Ehhez hozzá kell tenni, hogy olyan probléma, tünet és panaszorientált megközelítésre kell törekedni, mint ami a mostani rendezvényen is megjelent. Hiszen a hipertónia sürgôsség, a felsô gasztrointesztinális vérzés, a fulladás, vagy a köhögés olyan panasz tünet, amellyel gyakran találkozunk, esetenként életet veszélyeztetô állapot, de mindenképen azonnali döntést és beavatkozást igénylô állapot, amely a gyakorló orvos számára állandó szakmai kihívás, s ezt teljesíteni kell.

Állíthatjuk, hogy a Második Konferencia szakmailag sikeres volt. A részvevôk egyenrangú partnerekké váltak. Segítségükkel hasonlóan sikeres rendezvényeket tervezhetünk és szervezhetünk meg, amelyhez Lapunk minden segítséget meg fog adni.

 

      Vissza a tartalomjegyzékhez          Vissza a cikk elejére

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 2000.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2000.

 

Hit Counter