|
Poroszos oktatási gyakorlatunkban nem sok gondot fordítunk
arra, hogy mi a célszemélyek igénye és elvárása. Különösen
igaz ez a családorvosok továbbképzése esetén. Nem szoktuk
feltenni a kérdést, hogy azt kapta-e a hallgatóság, amit várt?
Teljesítettük az igényeket? Mit várnak tôlünk? Hogyan
vannak velünk, mint oktatókkal, megelégedve?
Közös gondolkozásra, még inkább válaszadásra, jó
alkalmat kínál az a „rendhagyó" továbbképzés,
amelyet Kos szigetén rendeztünk meg. Több mint száz családorvos
vállalkozott a kalandra, egy olyan összejövetelre, amelyet
a kívülálló elsô látásra nyaralásnak és nem tudományos
rendezvénynek minôsített.
Ki az, aki több órát repül, hogy meghallgasson három
elôadót, kilenc elôadást? Ezért sokat fizessen? Nem fogja
el a kísértés az elôadókat is, hogy inkább pihenni
menjenek, és ne készüljenek komoly elôadással?
Ha egy hagyományos rendezvényre gondolunk, akkor a
tervezett program egy-másfél nap alatt lebonyolítható
lenne. Kilencszer negyvenöt perc, még szünetekkel együtt
sem tenne ki több idôt. Egy ilyen „hagyományos"
rendezvény monoton elôadások sorából állna, amelyet az
elsô kivételével a résztvevô követni sem tudna. Fennállna
az a veszély is, hogy az elôadások ugyan szakmailag magas
szintűek, igényesek, de nem mindig azok számára készülnek,
akik a padsorokban ülnek. Különösen igaz ez, ha a hallgatóság
családorvosokból áll, az elôadó szakmája neves képviselôje,
de lehet, hogy nem tudja, mire van szüksége a gyakorló
orvosnak, mit szeretne hallani és tanulni.
Gyakori, hogy a cím alapján másra gondol az elôadó,
hogy mire kérték fel, és mást vár a közönség. A
hallgatóság ismereteit túlbecsülik, vagy épp alábecsülik,
a tévedés lehet, hogy soha sem fog kiderülni, mert nincs,
aki ezt megfogalmazza. Ha fehér asztalnál sokan megfogalmazzák
kritikájukat, az nem jut el sem a szervezô, sem az elôadó
füléig.
A Második Konferencia jól indult. A tervezés az elsô múlt
évi rendezvény után, az összegyűjtött vélemények,
javaslatok alapján kezdôdött el, a kérdésre, hogy a szokásostól
eltérô módon, külföldön kerüljön rá sor, egyhangú
volt az igenlô válasz. Az egy nap munka, egy nap pihenés, váltakozó
elrendezés, tetszetôs megoldásnak tűnt. A három fôtéma,
hipertónia, pulmonológia, gasztroeneterológia, szintén közkívánatra
fogalmazódott meg, ami egy kicsit meglepô, hiszen az elmúlt
években ezek favorizáltak voltak, s olyan érzést
keltettek, hogy már nem sok újat lehet róluk mondani.
Külön csemegét jelentett, hogy mind a tudomány, mind a
pihenés festôi, különleges környezetbe ágyazódott.
Olyan helyre kerültünk, ahol már az elsô percekben
mindenkit megragadott a hely hangulata. A görög táj,
Hippokratész szülôföldje, a régi orvosi iskola helyszíne,
mind, mind visszaröpített idôben, valahova a múltba,
amikor a klasszikus orvoslást klasszikus tanárok, elsôsorban
egy mitikus személy, Hippokratész tanította.
A szervezô-elôadó elfogult véleménye szerint a három
fôtéma valamennyi elôadása mondanivalójában, az elôadás
módjában és az elôadási anyag megjelenítésében messze
átlagon felüli színvonalú volt. Bebizonyosodott, hogy
lehet újat mondani valamennyi témában, és mindezt olyan nívósan,
hogy az teljes mértékben szolgálta a hallgatóság igényét
és a napi gyakorlati munkát. Persze más az elôadói
pulpitus innensô oldaláról a vélemény, és más, ha
valaki hallgatóként vett részt az elôadásokon.
Hogyan látták a résztvevôk?
Nálunk nem szokásos az az angolszász gyakorlat, hogy
minden elôadásról, minden elôadóról részletes,
pontozott minôsítést kérnek a szervezôk. Most ezt mi is
megtettük. Elôadásonként kértünk véleményt, hogy öt
pontos skálán minôsítsék az elôadás módját, a szakmai
értéket, az újdonságot, és az elôadás dokumentációját,
megjelenítését. Feltettük azt a kérdést, hogy a szervezéssel
hogyan voltak megelégedve, részt vennének-e hasonló
rendezvényen és milyen témákat javasolnak a következô
rendezvényen. Ez utóbbi kérdésre csak minden harmadik résztvevô
válaszolt, a többi kérdésrôl valamennyien véleményt
nyilvánítottak.
Valamennyi kérdésre az átlagpontszám messze meghaladta
minden elôadó esetében a 4 pontot. Ez megerôsíti saját
szubjektív véleményünket, hogy a rendezvény összességében
és az elôadások egyenként osztatlan elismerést váltottak
ki.
Az elôadás módja elôadónként és elôadásonként
minimálisan változott, 4,56-5 pont közötti átlagértéket
kapott. Két olyan elôadás is volt, ugyanazon szereplôé,
aki a maximumot, az 5-ös átlagot kapta. A magas egyéni pontérték
mindig megjelent akkor is, amikor a másik kérdésre az „újdonságra"
adott pontszám alacsonyabb volt, és inkább a 4-hez közelített.
A szakmai érték minôsítése az elôbbinél
nagyobb szórást mutatott, az átlagok 4,3-5 között változtak.
Ezt azonban meghatározta az elôadói varázs is, mert aki
ott magasabb pontot kapott, annak a szakmai értéke is
magasabb volt. Kérdés, hogy a résztvevôk miként mérték
a szakmai értéket. Hogy kevés volt? Újat tanultak?
Valamihez viszonyítottak. Ez sajnos az egyszerű kérdésfeltevés
alapján nem deríthetô ki.
Az újdonság, hogy mit kaptak a hallgatók,
4,15-4,76 átlaghatárai jelzik, hogy a választott témák között
több olyan is volt, például a hipertónia, a köhögés,
amely nem nyújthatott nagyon sok újdonságot, de részben
igaz volt ez a többi témára is. Egy gyakorló orvos
annyiszor, olyan sok változatban hall ezekrôl a témákról,
hogy igazi meglepetés nem érheti.
Az elôadás dokumentálása 4,27-4,9 pont között
volt. Hála a korszerű technikának, nem is nagyon lehetett
kifogás, de nem egyszer „lélegzetelállító" megoldásokat
is láthattunk. A mozgás, a didaktikus szemléltetés, a pergô
ritmus párosulva az elôadásmóddal igazi élményt
jelentett és segített a hallgatóság aktivitásának és érdeklôdésének
megôrzésében.
A szervezést dicséri a 4,53-as pontszám! Külön
elismerést érdemel, hogy minden második nap valamilyen látványos
szervezett program, vagy épp szabadprogram tette lehetôvé,
hogy mindenki lazíthasson. Ennek estünk néhányan áldozatul,
amikor egy tengeri kirándulás során a szárnyashajóval
„hajótörést" szenvedtünk. A rodoszi útról nem
tudtunk visszatérni, mert a hullámverés miatt leállították
a hajóforgalmat, s ott maradtunk egy ingben, glóriában. Ez
persze nem a szervezés bűne, hanem egyéni pechünk volt.
Sikeres volt-e a Második Konferencia?
A résztvevôk véleménye alapján egyértelműen igen. Az
értékelés, a pontozás azonban jelzi, hogy egy-egy téma
„lerágott" csont, s ezen az elôadó személye,
lelkesedése sem tud sokat változtatni. Az egyes elôadásokról,
elôadókról kapott visszajelzés mindenki számára hasznos
és biztosan ösztönzô, hogy még igényesebbek legyünk
magunkkal szemben.
Különösen hasznos volt a közvéleménykutatás, hogy a
következô hasonló rendezvényen mit szeretnének hallani.
Olyan igények fogalmazódtak meg, hogy válasszunk gyermekgyógyászati
témát, foglalkozzunk a pubertás problémakörével, nefrológiával,
angiológiával, pszichiátriai betegségekkel, depresszióval.
De igény lenne a szívbetegségek, az ISZB, a diabétesz, a
reumatológia egyes kérdéseinek érintése is. Meglepetést
talán az jelentette, hogy a pulmonológia, a gasztroenterológia
is igényként jelentkezett, holott azt hinnénk, hogy ebbôl
ez a rendezvény minden érdeklôdést kiszolgált.
Ezek után hogyan tovább?
Úgy tűnik, hogy a rendezés, az egy hét nyaralásba beépített
továbbképzés, osztatlan sikert aratott. A tudomány közötti
lazítás, az összezártság haszna, hogy személyes
kapcsolat legyen résztvevôk és elôadók között, igénye
a gyakorló orvosoknak. Érthetô, hiszen évszámra egyedül
dolgozik, szakmai kapcsolata hasonszôrű társakkal esetleges
és ritka. Kongresszusokon is a szünet az, amit sokan különösen
sokra tartanak, mert ilyenkor lehet a hétköznapokról, a saját
tapasztalatokról beszélgetni. Erre most mindenkinek módja
volt, s azt ki is használta.
Hasznosnak látszik, ha egy rendezvény sokat nyújt,
tematikusan nem sok témát, de azt kellô részletességgel
fedi le. Egyben az így összerendezett, néhány nap alatt
lebonyolítható „tömény" továbbképzés akár az éves
képzési elôírás mennyiségi teljesítését is
jelentheti. Rendezvényünkön a 12 elôadói óra évközben
minimum hat, de inkább több rendezvényen való megjelenést
tenné szükségessé, ugyanennyi távollétet a praxisból,
helyettest, szállást és útiköltséget. Ha ezt összeszámoljuk,
lehet, hogy több idôt és pénzt igényelne, mint egy pihenéssel,
kikapcsolódással egybekötött rendezvény. Nem feltétlenül
külföldi kirándulásban kell gondolkozni, de hazai környezetben
is elképzelhetô hasonló szervezés.
A program összeállításában egyik szempont a családorvosok
igénye, akár a napi aktualitás figyelembevételével
egy-egy célfeladat megoldására való felkészítés is
lehet. A kapott válaszok alapján azonban annyi igény van,
ahányan válaszolnak, ezért ez csak fenntartásokkal
kezelhetô le.
Szükséges olyan hosszabbtávú továbbképzési stratégia
megfogalmazása, amely egymást követô években a
legfontosabb, legaktuálisabb szakmai témákat lefedi.
Betegellátásunk nemcsak ezen három, kétségtelenül
kiemelten fontos betegségcsoport ellátásából áll. Meg is
fogalmazódtak olyan igények, amelyek jelzik, hogy más témákat
elhanyagolunk, de azokra is figyelni kell. A tanszék továbbképzési
stratégiája ezt a szempontot különösen fontosnak tartja.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy olyan probléma, tünet és
panaszorientált megközelítésre kell törekedni, mint ami a
mostani rendezvényen is megjelent. Hiszen a hipertónia sürgôsség,
a felsô gasztrointesztinális vérzés, a fulladás, vagy a köhögés
olyan panasz tünet, amellyel gyakran találkozunk, esetenként
életet veszélyeztetô állapot, de mindenképen azonnali döntést
és beavatkozást igénylô állapot, amely a gyakorló orvos
számára állandó szakmai kihívás, s ezt teljesíteni
kell.
Állíthatjuk, hogy a Második Konferencia szakmailag
sikeres volt. A részvevôk egyenrangú partnerekké váltak.
Segítségükkel hasonlóan sikeres rendezvényeket tervezhetünk
és szervezhetünk meg, amelyhez Lapunk minden segítséget
meg fog adni.
|
Elôzô
