A fizikai  tréning szerepe
az elhízás  kezelésében

Következô  

Összefoglaló

A szerzôk munkájukban rövid áttekintést adnak az elhízás hazai prevalenciájáról. Taglalják az elhízásban végbemenô kóros változásokat, mely a szervezet egészét érintik. Saját megfigyeléseiken keresztül mutatják be az elhízással együttjáró társbetegségek megoszlását. Részletesen ismertetik az intézetükben alkalmazott komplex kezelési módszert, melynek szerves része a fizikai tréning.

Kulcsszavak: obesitas, kondicionálás

Míg a fejlett országokban már évek óta csökkenô tendencia figyelhetô meg a szív-érrendszeri halálozásban, addig nálunk kifejezetten romlik a lakosság egészségi állapota, mindebbôl adódóan a mortalitás jelentôsen növekszik. Mindez szorosan összefügg a táplálkozási szokásokkal, a mozgásszegény életmóddal, a fokozódó stresszel, az érzelmi egyensúly felbomlásával, a szociális bizonytalansággal. Évek óta a vizsgálódások homlokterében van az elhízás kérdése, mint sok baj lehetséges elôidézôje.

Külföldi és hazai munkacsoportok kutatásaiból ismerjük, hogy az elhízás igen jelentôs terhet ró a szív-érrendszerre is, abban komoly változásokat elôidézve.

Elhízásban a következô folyamatokat figyelhetjük meg a szív-érrendszerben:

• _ növekszik a keringô vérvolumen,
• _ nô a perctérfogat,
• _ megemelkedik a vég-diasztolés térfogat,
• _ növekszik a stroke volumen,
• _ nô a bal kamrai töltônyomás,
• _ ez bal kamra dilatációhoz és hipertrófiához vezet.
• _ megfigyelhetô jobb kamrai hipertrófia is az elhízásban
• _ egyértelműen megnagyobbodik a bal pitvar is
• _ késôbbiekben, súlyos elhízás esetében egy speciális kardiomiopátia alakul ki.¹

Korábban kevés figyelmet fordítottak az elhízás kérdéskörére, de az utóbbi évek kutatásai és klinikai megfigyelései bebizonyították, hogy az elhízást komolyan kell venni és lehetôség szerint kialakulását meg kell elôzni. A létrejött túlsúlyt, elhízást pedig kezelni kell, tekintettel arra, hogy egy sor betegségben fontos szerepet játszik.²

Az elhízás mértékével egyenes arányban jelentkezô társbetegségek:

• _ magas vérnyomásbetegség,
• _ cukorbetegség,
• _ zsíranyagcsere-zavar (magas koleszterin, triglicerid, alacsony HDL-chol.),
• _ érelmeszesedés (perifériás, karotiszok)
• _ szívizominfarktus,
• _ agyi érbetegségek (agyvérzés, agytrombózis),
• _ tüdôbetegségek,
• _ daganatos betegségek,
• _ súlyos ízületi-mozgásszervi bántalmak (hazánkban a rokkantosítás okai közül a 2. helyet foglalják el!).

Mindezek együttesen, vagy külön-külön is jelentôsen megnövelik a halálozást, csökkentik az élettartamot, illetve rontják az elhízottak életminôségét.^3,4

A WHO 1988-ban betegségként definiálta az elhízást. Ugyanez évben az Amerikai Szívgyógyász Társaság elsôdleges rizikófaktornak fogadta el az elhízást a kardiovaszkuláris megbetegedésekben, ezzel is a kérdés fontosságát bizonyítva.

A jelentôs bal kamra izomtömeg növekedés, az excentrikus hypertrophia, valamint a szisztolés- és diasztolés diszfunkció miatt fontosnak tartjuk a súlyosan elhízottak (BMI<40) korai és körültekintô kardiológiai vizsgálatát (sz.e. EKG-Holter, ABPM, echokardiográfia, terheléses EKG). Természetesen szükséges az elhízottak komplett laboratóriumi vizsgálata, beleértve a lipid-paramétereket, a húgysavat, a HgbAlc-t, elektrolitokat, valamint a proteinuria vizsgálatát is.^5,6 Fontosnak tartjuk a mozgásszervek alapos vizsgálatát is.

A Honolulu Heart Program rámutatott arra, hogy a fizikai inaktivitás négyszeresére növelte az agyvérzések számát, míg a koszorúsér történések háromszor gyakrabban fordultak elô a rendszeres mozgást nem végzôk csoportjában.

A testgyakorlatok hatásait tanulmányozók sorát Hippokratésszal kell kezdeni, aki a betegségek megelôzéséhez, sôt gyógyításához is ajánlotta azt.

K. Mátyus István 1793-ban, „Ó és új dietetika: azaz az életnek és egészségnek fenntartására és gyámolítására…" című 6 kötetes tanulmányában írta: „akik gyermekségüktôl kezdve rendszeresen végeznek testgyakorlatokat, fizikai munkát, azok mindenkor jóízűen esznek, kemény erôs húsúak, eleven, szép pirospozsgás ábrázattal, vidám tekintettel bírnak. Egész nap dolgoznak, és alig veszik észre, hogy mi légyen a fáradtság. Egy mázsányi terhet is könnyen felvesznek és pihenés nélkül is jó messzire elvisznek. A téli hidegek zűrzavaros fergetegek közt is ritkán reszketnek, sôt kedvük is keveset változik.".

Széleskörű kutatások bizonyították a mozgás szerepét az egészség megtartásában; pl. csökkenô testsúly, normális vérnyomás, normális zsíranyagcsere, normális cukorháztartás, csökkenô trombózishajlam, jobb emésztés, kevesebb daganatos betegség, javul a mozgásszervek állapota, az öregedési folyamat lassulása, nyugodtabb alvás, nagyobb önbecsülés és önbizalom, kevesebb depresszió, jobb stressz-tűrô képesség, azaz egy tökéletes fizikai és érzelmi egyensúlyi állapot.^7,8,9 Fletcher és munkacsoportja rávilágított a fizikai aktivitás szerepére a stroke megelôzésében, igazolta, hogy a rendszeres mozgást végzôk között lényegesen ritkább a stroke. Ugyanakkor szomorúan kell megjegyeznem, hogy a fizikai aktivitás fokozását az orvosok kevesebb mint 10%-a ajánlja betegeinek! Így még inkább érthetô, hogy miért olyan magas a fogyókúrák sikertelenségének az aránya.

Az 1. táblázatban tüntettem fel a rendszeres fizikai aktivitás szervezetre gyakorolt kedvezô hatásait.

1. táblázat

A rendszeres testmozgás hatásai:

Természetesnek tűnik, hogy az elhízottak komplex kezelésében alkalmazott fokozott fizikai aktivitásnak nemcsak a testsúlycsökkentés a célja. A kondicionálás reális céljait tüntettem fel a 2. táblázatban.

2. táblázat

Elhízottak kondicionálásának céljai

Gyakorlatunkban az elhízás kezelése három részbôl áll:

• 1. járóbeteg kezelés (Obes ambulancia, Kondi-Klub)
• 2. fekvôbeteg kezelés
• 3. gondozás

1. A mozgásprogram egyéni illetve csoportosan végzett, ellenôrzött fizikai aktivitásból áll. A csoportos program heti két-három alkalommal ajánlható, míg az egyéni mozgás heti 5-7 alkalommal. Elsôsorban a nagy izomcsoportokat megmozgató, dinamikus erôkifejtés (gyaloglás, kerékpározás, úszás stb.) ajánlható, tekintettel, hogy a statikus mozgás (súlyemelés, body-building) kifejezett vérnyomásemelô hatással bír, és így ellenjavallt lehet magas vérnyomással járó koszorúsér betegségben szenvedôknek. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az újabb ajánlások szerint a kis súlyokkal kombinált dinamikus mozgásformát is adagolhatjuk betegeinknek az egyénre szabott mozgásprogram 5. hetétôl. A nemzetközi ajánlások szerint legalább heti 5-7 alkalommal, általában 25-30 perces, közepes intenzitású mozgás javasolt az elhízottaknak testsúlycsökkentés illetve kondicionálás céljából. A program mindig 4-5 perces bemelegítéssel kezdôdik (légzôgyakorlatok, nyújtó-lazító gyakorlatok), majd ugyanennyi ideig tartó levezetéssel végzôdik. A mozgásprogram megtervezésénél figyelembe kell venni a fokozatosság elvét, azaz fokozatosan emelkedô legyen a mozgás gyakorisága, intenzitása és idôtartama egyaránt. Az intenzitást a pulzusszámmal tudjuk meghatározni. Ehhez szükséges meghatároznunk az életkori maximális és submaximális pulzusszámokat. Életkori maximális pulzusszám = 220 _ életkor, submaximális pulzusszám = életkori max. pulzus x 0,9. Az ún. munkapulzust pedig a submaximális pulzusszám 60-80%-ában adjuk meg.

Általánosságban elmondható, hogy a biztonságos munkapulzus 100-120/min között mozog. Feltétlenül javasolt a 40 év feletti férfiaknál illetve a 45 év feletti nôknél a terheléses EKG elvégzése, hogy a program egyénre szabott, hatékony és fôleg biztonságos legyen. Ily módon megállapíthatjuk az aktuális kondíciót, illetve detektálhatjuk az esetleges látens ischemiás szívbetegséget, hypertoniát is, mely jelentôsen befolyásolhatja a tervezett mozgásprogramot.

2. Intézetünkben a mozgásprogram egyéni, illetve csoportos foglalkozásokból áll. Osztályunkon naponta 4 alkalommal, fél órás csoportos kondicionáló gyógytorna áll rendelkezésre betegeinknek, melyeket szakképzett gyógytornászok tartanak. Az egyéni terhelhetôséget messzemenôen figyelembe vesszük és így alakítjuk ki a csoportokat. A kondicionáló gyógytorna megfelelô arányban tartalmaz dinamikus és statikus elemeket (általában 70-30%). Az egyéni mozgást a kórház területén intenzív, pulzusszám-vezérelte sétával oldjuk meg. A terheléses vizsgálat során elért maximális pulzusszám figyelembevételével, illetve a fokozatosság elvének betartásával alakítjuk ki minden egyes beteg számára az aktuális munkapulzust és a mozgás idôtartamát. Gyakran alkalmazunk kéz- és lábsúlyokat is, hogy a terhelést fokozzuk.

3. Betegeinket háromhavonta kérjük kontrollvizsgálatra gondozás céljából, így sikeresebb a komplex kezelésünk. A metabolikus X szindrómás betegeknél alkalmazott gondozási célokat állítottam össze a 3. táblázatban.

Bizonyított tény, hogy az összhalálozás és ezen belül a szív-érrendszeri halálozás 20-25%-kal csökken a szervezetten végrehajtott fizikai tréningprogram hatására.^7,8

Ismeretes, hogy az ideális fizikai aktivitás fogyasztás céljára az, ami

• · energiaszolgáltatóként fôként a zsírsavakat használja fel
• · az aerob állóképességet növeli
• · fokozatosan emeli az edzés idôtartamát, gyakoriságát és intenzitását

Az egyszerűség, illetve a könnyebb alkalmazhatóság kedvéért az elhízottaknál alkalmazott mozgásprogramot a 4. táblázatban állítottam össze.

Hazai eredményeink a nemzetközi eredményekkel gyakorlatilag megegyezôek: megfelelô testsúlycsökkenés, jobb fizikai és lelki állapot, kevesebb szomatikus megbetegedés, kevesebb depresszió, nagyobb életöröm, teljesebb munkahelyi sikeresség, összességében jobb egészségi állapot _ azaz betegeink közel állnak a tökéletes közérzet megvalósításához.¹⁰

1 Laurel MS, Anderson KM, Kannel WB, Levy D.: The impact of obesity on left ventricular mass and geometry. The Framingham Heart Study. JAMA 1991; 266. 231-236.

2 De Vitis O, Fazio S, Pettito M:
Obesity and cardiac function.
Circulation 1981; 64. 477-482

3 Resch M, Sidó Z.:
Obesitas a sychoszomatikus tükör elôtt.
LAM 1997; 7. (12) 802-807

4 Sidó Z, Jákó P, Martos É, Haász P :
Obesitas és stroke.
Sportorvosi Szemle 1996; 37. 1 31-40

5 Sidó Z, Jákó P, Martos É, Ékes E, Haász P: Elhízottak echokardiográfiás vizsgálata.
Orvosi Hetilap 1995;
136. 49 2667-2671

6 Sidó Z, Martos É, Jákó P, Ékes E, Haász P: Normotoniás és hypertoniás elhízottak echokardiográfiás vizsgálata.
Sportorv. Szemle 1995;
2. 105-113

7 Jákó P, Alberti E, Hertzka P, Sidó Z, Szamosi K, Veress J, Vigyázó Gy:
Diéta és a fizikai aktivitás hatása obesek kezelésében.
Sportorvosi Szemle 1990; 31. 49

8 MacMahon, WS, Wicken ELD, Macdonald JG: The effect of weight reduction on left ventricular mass. N Engl J.Med. 1986; 314. 334-339

9 Zoltán Sidó, Péter Jákó, Gábor Pavlik:
The effect of moderate weight loss on echocardiographic parameters in obese female patients.
Acta Physiologica Hungarica 2000;
87. (3) 241-251

10 Sidó Z, Jákó P, Pucsok J: Elhízott cukorbetegek kondicionálásával szerzett tapasztalatok. Sportorvosi Szemle, 1994; 35, 143-149

11 Sidó Z: Kondicionáló program az elhízás terápiájában. Sportorvosi Szemle. 1998; 39. 3 133-138

Gondozási célok metabolikus X-szindrómában

4. táblázat

Elhízottak mozgásprogramja

    A heti energiafelhasználás 2000 Kcal körül legyen

· a terheléses EKG során elért maximális,- vagy az életkori submaximális pulzusszám %-a, vagy a VO2 max %-a.

Dr. Sidó Zoltán

Országos Sportegészségügyi Intézet

Kondicionáló és Belgyógyászati Osztály

1123 Budapest, Alkotás út 48.

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 2000.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2000.