|
Összefoglalás: A fej- és
arcfájdalmakat a mindennapi gyakorlatban sokszor nem lehet egymástól
élesen elkülöníteni, ennek megfelelôen mi
is közösen tárgyaljuk. A fejfájás
lehet önálló betegség, illetôleg
kísérhet más megbetegedést is. Az okok
feltárása után a kezelésükben
mind konzervatív terápiák, mind _
egyre gyakrabban _ invazív technikák
is szerephez juthatnak.
A fej- és arcfájdalmakat a mindennapi gyakorlatban sokszor nem
lehet egymástól élesen elkülöníteni,
ez megkívánja közös tárgyalásukat
is. Elôfordulnak önálló betegségként
és lehetnek más megbetegedések
„kísérô" tünetei is. Bár a betegek
többségében organikus eltérés nem áll
a háttérben, ezt a lehetôséget
mindig szem elôtt kell tartani. Így ez a fej-
és arcfájdalmak elnevezéssel illetett
tünetcsoport igazi multidiszciplináris terület, melyek megoldásában
családorvos, neurológus,
belgyógyász, fül-orr-gégész, szemész,
szájsebész, idegsebész, fájdalomterápiás
szakember és pszichológus
együttműködése szükséges. A fejfájás
annyira gyakori panasz és olyan sokféle
oka lehet, hogy helyes értékelése
sokszor igen nehéz.
Az agy maga érzéketlen a
fájdalomra. Viszont számos
fájdalomérzô receptor található, pl. az
extracranialis lágyrészekben, az
agyhártyákban, a vénás sinusokban és
az artériákban is.
Így elvben a fájdalomérzés
keletkezhet a fejen, a fejben és az
arctájékon a fenti fájdalomérzô
struktúrák megnyomódása vagy feszülése
révén.
Az alapbetegség tisztázásához
a pontos anamnézis elengedhetetlen:
- _ családi terheltség,
- _idôfaktorok (mióta, mikor, meddig, milyen gyakran)
- _ napszaki jellemzôk
- _ lokalizáció és jelleg, kiváltó
tényezôk
- _ kísérô tünetek
- _ egyéb tünetek (fogyás,
fáradtság, neurológiai zavarok,
emlékezetzavar, stb.)
- _ a beteg életvitele (élvezeti
szerek, konfliktusok, szokások)
A fizikális vizsgálatnak ki kell
terjednie általános belgyógyászati-,
neurológiai- és a pszichés állapot
vizsgálatára is.
A korábban panaszmentes beteg akut, súlyos fejfájása sokkal
nagyobb valószínűséggel jelez
intracranialis betegséget (pl. SAV), mint a krónikus fájdalom. Szintén
valószínűbb az organikus eredet, ha
a fejfájás fizikai terhelésre
jelentkezik, alvászavart okoz vagy
idôskorban kezdôdik és
paroxysmalis jellegű. Kisebb a valószínűség,
ha a kísérô panasz álmosság,
látászavar vagy a mentális funkció
romlása. A krónikus fejfájás oka
rendszerint migraine, pszichés feszültség vagy depresszió, de
összefügghet fejsérüléssel, nyaki
spondylosissal, fogászati vagy
szemészeti megbetegedéssel,
sinusitissel, hypertensioval és számos
egyéb betegséggel is.
A fej- és arcfájdalmak
általánosan elfogadott kóroki felosztása:
1. Vasomotoros fejfájás
- _ „közönséges" vagy tensios
fejfájás
- _ „valódi" migraine
- _ cluster fejfájás
- _ ritka formák
2. Organikus vascularis megbetegedéseket kísérô formák
- _ intracranialis arteriitis
- _ SAV
- _ vascularis cerebralis eltérés
3. Intracranialis térfoglaló
folyamatokat kísérô formák
- _ tumor
- _ tályog
- _ subduralis vérzés
4. Liquorkeringési zavart
kísérô formák
- _ elfolyási akadály (hyperton)
- _ alacsony nyomás (hypoton)
- 5. Spondylogen formák
- _ nyaki spondylosis
- _ a gerinc „ostorcsapás"
sérülése (whiplash injury)
6. Egyéb formák
- _ hypertensio
- _ gyulladásos interacranialis megbetegedések
- _ toxicus ártalmak
- _ fül-orr-gégészeti
megbetegedések
- _ szemészeti megbetegedések
- _ fogászati megbetegedések
7. Valódi neuralgiák és
atipikus arcfájdalmak
- _ valódi neuralgiák: trigeminus-, glossopharingeus-,
auriculotemporalis neuralgiák
- _ Costen-neuralgia
- _ atipikus fájdalmak
ad 1.) Kialakulásukban vasomotoros-humoralis, thrombocyta
eredetű és direkt központi
idegrendszeri tényezôk játszanak szerepet.
A tensios típusnál az életvitel
rendezése _ ha lehetséges-
önmagában is elegendô, gyógyszeresen
minor analgeticumok jönnek szóba.
A migraine egyik fô tulajdonsága a rohamokban jelentkezés
(klasszikus migraine), de a
legkülönfélébb (általában feltűnô neurológiai)
kísérô tünetek is fontosak lehetnek,
ennek megfelelô a migraine alcsoportjainak („szövôdményes"
migraine csoport) elnevezése. Sôt
elôfordulhat, hogy maga a kísérôjelenség jelenti
a rohamot, ilyenkor migraine nélküli migraine-rôl is beszélhetünk. Az
esetek 65%-ában a fejfájás
féloldali, hang-és fényhatások fokozzák, a
beteg sápadt, a fájdalom 1-2 óra
alatt eléri a csúcspontját és gyakran
hányingerrel, hányással tetôzik.
Nemritkán vegetatív jelenségek
kísérik. Kiválthatja idôjárás-változás, túl
sok alvás (vasárnapi migraine),
menses, stressz.
A cluster formára a hirtelen kezdet, heves fájdalom, féloldaliság,
azonos oldali vörös szem,
orrdugulás, könnyezés jellemzô, naponta
azonos idôben vagy naponta többször is
jelentkezik.
A fenti típusok életvitel
rendezésével illetôleg migraine ellenes
készítményekkel a rohamok
megelôzhetôk, ritkíthatók vagy
megszüntethetôk. A kezelésre nem reagáló
egyes esetekben lehetôség van újabb, a
fájdalom terapeuták illetve
idegsebészek által végzett
beavatkozásokkal a fájdalmat megszüntetni vagy
csökkenteni. Ezen beavatkozások
közös jellemzôje a vasomotoros
komponens befolyásolása illetve kiiktatása
a megfelelô ganglion (pl. Gasser, sphenopalatin, cervicalis, stb.)
kémiai vagy thermocoagulatios
roncsolása útján. A köztudattal
ellentétben ezen eljárások többsége helyi
érzéstelenítésben, akár ambulánsan
is nagy biztonsággal elvégezhetôk.
ad 2.) Az arteriitist autoimmun folyamat okozza, a nagy és
középnagy artériák médiájának és
elasztikus rétegének jellemzô
elváltozásait láthatjuk.
A betegek szinte mindig 50 évesnél idôsebbek, a fájdalom
leginkább a halánték- és homloktájra
lokalizálódik, lehet állandó vagy
jelentkezhet rágásra is. A süllyedés
mindig magas, kétes esetben az a.
temporalis biopsiája dönt.
A SAV-at általában fizikai
erôkifejtésre (hasprés) kezdôdô
heves, gyors kezdet és progresszió
jellemzi, mielôbbi idegsebészeti ellátást
igényel.
ad 3.) Érdekes adat lehet, hogy egyes felmérések szerint az
agytumoros betegek mintegy felében-harmadában a fejfájás az elsô panasz,
amely miatt orvoshoz fordulnak.
Különösen gyakori a hátsó
koponyagödör daganataiban.
ad 4.) Hyperton formánál
hirtelen, maximális intenzitású fájdalom,
melyet hányinger, hányás, gyakran
rövid eszméletvesztés kísér. A
roham néhány másodpercig, esetleg
percig tart.
Hypoton forma hátterében koponyasérülést, hygromát,
postspinalis fejfájást találhatunk, de lehet
idiopathias is. Jellemzô az orthostasisban jelentkezô heves fejfájás.
ad 5.) A nyaki gerinc felsô szakaszának kóros elváltozásai miatt
kialakuló fájdalom cranialis irányban
is vetülhet.
Legtöbbször, de nem mindig
féloldali vagy a tarkóra korlátozódik.
A beteg a fájdalmat az arcában is
érezheti. Nem ritkán a fájdalom
bizonyos fejtartásra, esetleg reggel
felkelés után jelentkezik. Az idôsebb
korosztály betegsége, kivéve a
gépkocsibaleseteknél a nyaki gerinc
„ostorcsapásos" sérülését.
Kezelése nehéz,
balneo-fizikoterápia, tehermentesítés, torticollis
esetén izomrelaxánsok illetve direkt
botulinum toxin-kezelés jön szóba.
ad 6.) Egyes fertôzô betegségek
(pl. Q-láz) vagy a krónikus vashiány
is makacs fejfájással járhatnak,
csakúgy, mint pl. a hypertensio. Gyakoriak a szem eredetű
(töréshibák, glaucoma) és a fül-orr-gégészeti
(acut és chronicus sinusitisek, tumorok okozta) fejfájások is.
ad 7.) A trigeminus területén,
általában a második vagy
harmadik ágnak megfelelôen,
villámlásszerű, szinte elviselhetetlen fájdalom
jellemzi, ami napjában sokszor ismétlôdhet, akár több hónapos
panaszmentes periódussal is. A
gyógyszeres kezelés mellett szóba jön a
már említett Gasser-dúc szelektív
thermocoagulatios roncsolása, illetôleg
különbözô decompressios
idegsebészeti beavatkozások is.
Jóval ritkábban fordulnak
elô egyéb neuralgiák. (pl.
auriculotemporalis-, nasociliaris-, glossopharyngeus-, ganglion geniculi neuralgia)
A fenti rövid összefoglalóval
természetesen nem a fej- és
arcfájdalmak rendkívül szerteágazó
területeirôl kívántunk pontos
diagnosztikus és terápiás vezérfonalat adni,
sokkal inkább a komplexitásra való
rávilágítás volt a célunk.
Hangsúlyozzuk a korrekt diagnózis fontosságát,
illetôleg a konzervatív kezelés
sikertelensége esetén rendelkezésünkre
álló fájdalomterápiás és
idegsebészeti invazív technikákat.
Irodalomjegyzék:
Anthony M: Headache and the greater
occipital nerve.
Clin. Neurol. Neurosurgery
1992. 94: 297-301.
Bonica J: The Management of Pain,
ed 2. Philadelphia,
Lea and Febiger 1990.
Current Medical Diagnosis and Treatment
in: Aminoff M.J.: Headaches (pp729-734) Appleton and Lange, London 1993.
Lipton S: Neurolysis, Philadelphia, JB Lippincott, 1993.
Marco Mumenthaler: Neurológia:
Medicina, Budapest 1989.
Sjaastad et al.: Cervicogenic headache:
Diagnostic criteria. Headache
1990. 30: 725-726.
Waldmann SD: Cluster headache. Intern.
Med. 1992, 13: 45-53.
Waldmann SD: Evaluation and treatment of common headache
and facial pain syndromes.
CV Mosby, St. Louis, 1992.
|
Elôzô cikk
