|
Kerek 40 évvel ezelôtt a gyermekek jogairól ENSZ deklaráció született. Az alábbi részletek egyszerűen, mindenki számára érthetôen fogalmazzák meg azt, ami ma (remélem)
evidenciának számít.
Részletek „A gyermeki jogokról" szóló 1959. évi ENSZ deklarációból:
„A gyermek fizikai és szellemi fejletlensége miatt különös biztosítékokat és gondozást igényel, beleértve a megfelelô jogi védelmet mind születése elôtt, mind születése után.
A gyermeknek joga van:
- · Együttérzésre, szeretetre, megértésre.
- · Megfelelô táplálékra és orvosi kezelésre.
- · Arra, hogy veszélyhelyzetben elsôként kapjon segítséget.
- · Mindent megkapni ahhoz, hogy egyéni képességeit kibontakoztathassa, és így a társadalom hasznos tagjává válhasson."
Hazánk csatlakozott a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt ENSZ Egyezményhez, ezt kihirdette az 1991. évi LXIV. törvényben, kötelezettséget vállalva az
abban foglaltak betartására.
1997. november 1. óta „A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról" szóló törvény részletesen szabályozza a gyermekek védelme érdekében szükséges tennivalókat. A törvényben
foglaltak _ elvben _ biztosítják a gyermekek védelmét, a gyakorlatban azonban ellenkezô irányú tendencia észlelhetô, amelynek hátterében szakmai nemtörôdömség és közömbösség vélelmezhetô.
Egy két éves gyermek sorsát bemutatva szeretném ismertetni, hogy Magyarországon az ezredforduló küszöbén mi minden történhet meg, illetve mi minden nem történik
meg „legdrágább kincsünk, a gyermek" érdekében.
Misi gyámhatósági beutaló határozat alapján, kórházból érkezett a „FÉSZEK" Gyermekotthonba. A két éves kisfiú csak mászva közlekedett, ülni csak karjaira támaszkodva tudott. Nagyon
hamar elfáradt, a játékok közül csak a csörgôvel foglalkozott, azzal is csak rövid ideig. Nyöszörgô sírással és artikulátlan hangokkal tiltakozott az ellen, ami nem volt kedvére való, egyéb kommunikációra képtelen volt. Kívánságait
nem jelezte, önálló evéssel nem próbálkozott.
Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértôi Bizottság szakvéleménye 1999. június
Somato-mentális retardáció. Fejlôdési kor: 8,8 hó. Fejlôdési quotiens: 0,34.
Nézzük meg az elôzményeket:
Szülészeti zárójelentés részlete:
„G. M. 3800 gr súllyal született Apgar 10/10 státuszban, a 40-ik gesztációs héten. Kardiorespiratórikus adaptációja zavartalan volt …"
Fentiek szerint az újszülöttnek minden esélye megvolt arra, hogy egészségesen fejlôdjék. Fel sem merült, hogy az újszülött nem mehet haza a saját családjába. 8 hónapos korában a területileg illetékes
ügyelet sürgôsséggel utalta be a megyei kórház gyermekosztályára, ami persze a legjobb családban is elôfordul.
Kórházi kezelés 1998. január
Dg: Pneumonia l.u. Enteritis ac. Toxicus shock syndroma. Exsiccatio. Extrarenalis azotaemia. Hypokaliaemia. GORB. Pediculosis capitis.
Részlet a zárójelentésbôl:
„4 napos hurutos és enteritises anamnézis (köhögés, napi 1-2 hányás, 3-5 laza széklet, nehezebb táplálhatóság) után jelentkezô ébreszthetetlenség miatt hozzák osztályunkra. 2 hét
alatt 900 gr-ot fogyott… Családi anamnaesisében 10 hónaposan otthonában exitált testvér, pontos diagnózis nem ismert. Moribund, eszméletlen állapot, exsiccalt, anaemiás, sápadt-szürkés bôrszín, testszerte hypotoniás
izomzat, tachydyspnoe, pneumoniás hallgatózási lelet. Laborviszgálatokban extrém fokú metabolikus acidózist, haemoconcentratiot, azotaemiát észleltünk …
Feltisztuló tudata mellett elôtérbe kerülô mozgászavara hátterében neurológiai konzílium izomtónus szabályozási zavart, centrális károsodást írt le… A megkezdett habilitációs tréninget
folytassák… Otthonában fokozott védônôi felügyeletet igényel, panasz esetén soron kívül utalják be osztályunkra."
Utolsó sor vastagon kiemelve a zárójelentésben.
Az otthonában exitált testvérrôl a szülôktôl felvett anamnézisbôl tudunk, erre utaló megjegyzés a hivatalos papírokban, beutalókban nem szerepelt.
A késôbbiekben a csecsemô-neurológiai szakrendelésen nem jelentek meg, a kórházi kontrollvizsgálaton sem. 13 hónapos korában ismételten kórházi kezelés vált szükségessé.
Kórházi kezelés 1998 június-július
Dg: Toxicosis. Exsiccosis. Hypovolaemiás shock. Enteritis ac. Microcytaer anaemia. GORB. Cerebrális coordinalis laesio.
Részlet a zárójelentésbôl:
Jelen felvételre ismét súlyos, toxicus állapotban került sor, intenzív osztályos ellátást igényelt…
Mozgásfejlôdésében jelentôs elmaradás észlelhetô továbbra is. Jelentôs microcytaer anaemia.
Otthonában fokozott védônôi felügyeletet igényel, tünetek jelentkezésekor azonnal utalják osztályunkra.
A zárójelentés ismételten felhívta a figyelmet a mozgásfejlôdésbeli elmaradásra és a fokozott védelem szükségességére. Ennek ellenére a kisded 5 hónap múlva ismételten toxikus állapotban került
kórházba. A zárójelentés a fejlôdésbeli elmaradás tekintetében már elôrehaladott állapotot rögzített.
Kórházi kezelés 1999. május
Dg: Cerebralis laesio. Somato-mentális retardatio. Sinusitis maxillaris. Pneumonia. Anaemia.
Részlet a zárójelentésbôl:
„Érkezéskor nagyfokú anaemia észlelhetô, súlyos toxicus állapotban van… Rtg-vizsgálattal jobb oldalon az I. segment kivételével masszív infiltráció. Anaemia miatt (Hb: 51 g/l, Htk:
18,5%!) csoportazonos vvt-masszát kapott…"
Ekkor a gyermekosztály rendôrségi feljelentést tett a szülôk ellen, és a területileg illetékes gyámhatóságot értesítette. A gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésérôl szóló határozata a következôket
tartalmazza:
Ideiglenes hatályú elhelyezésrôl szóló jegyzôi határozat: 1999. június
„A gyermek súlyos, életveszélyes, rendkívül elhanyagolt állapotban került felvételre. Általános állapota tartós elhanyagolásra utalt… A gyermek már a harmadik alkalommal került súlyos állapotban
a kórházba. Sajnos errôl gyámhatóságunknak korábban tudomása nem volt…"
Misi 6 hónapos korában (és akkor még egészséges volt), amikor életbe lépett a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, amely kimondja a gyermek mindenek felett álló érdekét,
és elôírja az ennek megvalósulása érdekében szükséges tennivalókat. Vajon a törvény szellemének és elôírásainak megfelelôen történtek-e az intézkedések? Ahhoz, hogy ezt megítéljük, ismernünk kell a gyermekek védelmének
lehetôségeit, és fô vonalakban a gyermekvédelem rendszerét.
A gyermekvédelem rendszere három pilléren nyugszik (pénzbeli és természetbeni ellátások, gyermekjóléti alapellátások, gyermekvédelmi szakellátások), közülük most a gyermekjóléti alapellátásokat
emelném ki. A törvény szerint a gyermekek jóléte érdekében minden önkormányzat területén gyermekjóléti szolgálat működik, ezen belül családgondozó dolgozik, aki nyomon követi a gyermek fejlôdését, a család életét,
problémáit, és segít azok megoldásában.
A gyermekorvos és a védônô munkáját a gyermekvédelmi alapellátások segítik, és egyben jelentôs szerepet is kapnak ebben, a gyermek veszélyeztetettségének észlelô- és jelzôrendszeréhez
tartoznak. A gyermek veszélyeztetettsége, elhanyagolása, bántalmazása esetén kötelesek jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálatnál, illetve indokolt esetben kötelesek hatósági eljárást kezdeményezni, vagyis a gyámhatóságot
értesíteni.
Négy, Misi ügyében illetékes szakembert kérdeztem meg, hogy mi történt eddig a gyermek érdekében, illetve átnéztem a hozzáférhetô dokumentációkat.
A szereplök
Védônô:
„Rendkívül rossz szociális helyzetben vannak, nagyon szegények. Sokat foglalkoztam a családdal, de a szülôk többszöri kísérletem ellenére sem voltak hajlandóak az együttműködésre. Amíg
Misike tápszert evett, nem volt probléma, ha másért nem is, de a tápszert felíratni bejöttek a rendelôbe. Hogy utána mit evett? Fôleg krumplit, a cigányok mindig krumplit esznek. Húsra nem volt pénzük. Szóltunk a gyermekjóléti
szolgálatnak, azt mondták, hogy kimennek. Mi mást tehettem volna? Az apa szörnyű agresszív, csoda, hogy nem vert meg."
Kérdésemre, tud-e arról, hogy büntetôjogi felelôsséggel tartozik a gyermek veszélyhelyzetének észlelése és jelzése tekintetében, sírva válaszolt _ nemmel.
Házi gyermekorvos:
A rendeléseken nagyon ritkán jelentek meg, alig volt velük kapcsolatom. Nem tudtuk róla, hogy beteges, néhány bejegyzés van csak az egészségügyi törzslapon. Például, hogy koszosan,
elhanyagoltan hozták rendelésre, le is szidtam ôket. Pontosan rögzítve van a zárójelentés, nyugodtan megnézheted. Természetesen tudok róla, és fel is vagyok háborodva, hogy milyen állapotokban került kórházba, de én csak egy
alkalommal küldtem. A másik két esetben ügyeleten voltak, én nem tehetek róla, nem az én asztalom… Egyszer visszajött kontrollra, akkor tejmentes tápszert írtam fel, de egyébként itt nagyon ritkán jelent meg, úgyhogy nem
tudok róla sokat. Hogy én menjek utána? Van énnekem éppen elég bajom, nem tudok én veszôdni az ilyen családokkal…"
Ehhez nem tudok kommentárt fűzni.
Gyermekjóléti szolgálat családgondozója:
„A védônô szóban jelezte a problémákat. A többi gyerekkel is probléma van, Misi 8 éves testvére idáig egyetlen napot sem járt óvodába, sem iskolába, 5 éves nôvére sem óvodába. Most májusban
(szerzô megjegyzése: 1999-ben!) védelembe is vettük a családot. Ez Misi harmadik kórházi tartózkodása idején történt, tulajdonképpen nem is tudtunk róla, hogy ilyen súlyos a helyzet, az nekünk is meglepetés volt, hogy a kórház
feljelentette a szülôket. Amúgy nem látjuk tragikusnak a helyzetet, igaz, hogy nagyon szegények, de tudomásunk szerint most vettek linóleumot, várható, hogy javul a helyzetük."
A családgondozó feladata, hogy a gyermek veszélyeztetettségének jelzése esetén haladéktalanul felkeresse, megismerje a családot, felmérje a helyzetet, a gyermek speciális szükségleteit, a vele
kapcsolatos tennivalókat, és a családdal közösen megpróbálja megoldani a helyzetet.
Ezt egy kötelezôen vezetendô, nyolcoldalnyi terjedelmű, a gyermek helyzetét, állapotát, a problémákat részletesen leíró, a teendôket magába foglaló „Egyéni gondozási-nevelési terv" című
gyermekvédelmi adatlapon kell dokumentálnia.
A családgondozó szó szerint a következô mennyiségben és minôségben teljesítette feladatát:
Egyéni gondozási-nevelési terv:
A gyermek mindennapi élete, szokásai:
- napirend: változó. Van, amikor már reggel 6 óra körül, de van amikor de. 10 órakor ébred.
- kedves tevékenységei: nézeget
- kedves játékai: rongydarab
- kedves tárgyai: rongydarab
- kedves ételei: tej, levesek, hús (szerzô megjegyzése: feltehetôen nem tud róla, hogy a gyermek 8 hónapos kora óta tehéntejfehérje-érzékeny )"
A gyermek és a család jelenlegi helyzetérôl ennyi. Az egyéb, meg nem válaszolt kérdéseket nem sorolom fel.
A gondozó tervei a gyermek mindennapi életérôl:
- Rendszeres ébresztéshez és lefektetéshez való szoktatásra lenne szükség.
- Rendszeres étkezések betartása fontos lenne.
- Az élet különbözô területein felmerülô feladatok konkrét megtervezése
Egészségi állapot:
Folyamatos orvosi ellátás: folyamatos kapcsolattartás.
Fogyatékossága miatt egészségügyi intézkedések: elôírt intézkedések betartása a szülôknek.
A családgondozó családsegítéssel kapcsolatos tervei finoman megfogalmazva szerények, elvégre mit is várhatna egy iskolázatlan, primitív családtól. Egy család 4 gyerekkel. A két nagyobbik esetében
nem teljesítik a tankötelezettséget, a harmadik háromszor életveszélyes állapotban volt, a jelenleg középsúlyos értelmi fogyatékos és szomatikusan is elmaradott, a csecsemôvel még nincs baj (nincs?). Azért valami zavar. Csak
a családtól vár valamit, ami önmagában is kevés, saját magától semmit. Mindezt írásba rögzítetten.
Gyámhivatali ügyintézô:
„Mi tényleg nem tudtunk a családról. Azt tudtuk, hogy egy gyermekük már meghalt, de bizonytalan, hogy mi volt a halál oka és hogy ki a hibás, így hatóságilag ezzel nem foglalkoztunk. Senki nem
jelentette nekünk, hogy bármi probléma lenne a gyerekekkel."
A gyermek intézeti tartózkodása elsô napján már megjelentek a szülôk. Hangoskodtak, szidtak mindenkit, de meglepôen gyorsan és könnyen sikerült rávenni ôket az együttműködésre. Másnaponta látogatták
a kisfiút, órákat töltöttek együtt. Misi jelentôs és maradandó következményekkel járó elhanyagoltsága és a szülôk gyermekükhöz való ragaszkodása, nyilvánvaló szeretete között zavarba ejtô ellentmondást éreztem.
Két hét elteltével az anya megkeresett.
„Állandóan csak bántanak minket, mindenki azt mondja, hogy miattunk beteg Misike. Még a rendôrök is ezt fújják, pedig higgye el, soha nem volt dolgunk a rendôrökkel. Én nem tudom, milyen rontás van
rajta, az elôzôekkel nem volt gond. Az a porontyunk, aki meghalt, az se miattunk, mindenki megmondhatja. Hanem abban a házban, ahol laktunk, volt valami rossz levegô. Nedves és büdös volt. Nagyon hiányzik Misike. A férjem bele van
betegedve, már aludni sem tud. Pedig muszáj neki, mert reggel korán már dolgoznia kell, sok az éhes száj.
Tessék már megmondani, mit csináltam rosszul?"
A kérdés ôszinte és kétségbeesett volt. Öt gyerek, egy meghal, jelentôs problémák vannak a gyermekek ellátásával kapcsolatban, utalások, kérések, fenyegetések és semmitmondó intézkedések történtek,
de az anya még ezek után sem tudja, hogy mit csinált rosszul, de fôleg, hogy mit kellett volna csinálnia. Senki nem segített, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna.
Mi a következmény?
A szülôk elhanyagolták gyermeküket, rendôrségi eljárás folyik ellenük. A gyermek mindenek felett álló érdekében (?) megbüntetjük a szülôket, elvesszük tôlük Misit, miközben egy 6 hónapos
csecsemô nyugodtan ott maradhat, mert az ô ellátásával, fejlôdésével nincs semmi baj. Most akkor alkalmas a család a nevelésre, vagy nem?
A szakemberek némelyike csóválja a fejét, fel van háborodva, hogy mennyi probléma van bizonyos családokkal. Azt elfelejti, hogy ezért (vagy ezért is) kapja a fizetését. Mindannyiunk adójából.
Misi középsúlyos értelmi fogyatékos, idáig több milliót költött rá a magyar egészségügy, de még többet fog a továbbiakban. Ezt is mindannyiunk adójából. Vagyis mindannyiunkra tartozik.
A gyermek további sorsát eldöntô értekezleten a szülôkkel, a gyámhatósággal és a családgondozóval egyetértésben a következô megállapodás történt:
Misi hétfôtôl péntekig az intézetben él, rendszeres egészségügyi ellátás és felügyelet, intenzív korai fejlesztés céljából. Hétvégére a szülôk hazaviszik, legyen együtt a családdal, hiszen
mindenkinek nagyon hiányzik, de fôleg neki hiányzik a család. Hazamenetel elôtt minden esetben részletesen megbeszéljük az étrendet, a gondozás mikéntjét, az aktuális egészségügyi állapotot, a tennivalókat. Minden héten újra
megbeszélünk mindent, ameddig csak szükséges. Amíg a szülôk álmukból felébresztve is fújják a gyermekkel kapcsolatos tennivalókat.
Hogy képesek-e megtanulni? Véleményem szerint igen. Hiszen érdekeltek az ügyben, egyszerűen szeretik kisfiukat. A szeretet nagy dolog, de ebben az esetben nem elég. Tanítani és segíteni kell.
Harcolni a gyerek érdekében, akár a szülôkkel is. Mielôtt sokatmondó mosollyal legyintenének. Elmondom, hogy találkoztam én már olyan értelmiségi szülôvel _ nem is egyszer -, aki a tejmentes étrendet szigorúan betartotta, tejet
nem, csak kakaót adott gyermekének.
Misit intenzíven habilitáljuk, immunterápiát kap, étrendjére, vitamin- és nyomelem-ellátottságára nagy gondot fordítunk. Már jár, két kézzel manipulál, kedvenc játéka az autó. Nagyon szeret
enni, megismerte a fôzeléket és a húst is. Jókat alszik, imád fürödni. Hétvégeken kacagva röpül apja nyakába, és már nem sír, ha visszahozzák. Mindig tisztán, jóllakottan érkezik vissza. És mosolyog. A lelke is rendben van.
Nem az a feladatunk és a célunk, hogy minél több gyermek kerüljön gyermekvédelmi gondozásba, hanem, hogy a problémák lehetôleg családon belül történô megoldásával megelôzzük azt. Ha mégis ki
kell emelni a családból, a veszélyeztetettség elmúltával oda vissza is kell juttatni. Feladatunk azon munkálkodni, hogy az állam minél rövidebb ideig kényszerüljön arra, hogy a család helyett nevelje a gyermeket. Mert annak is
vannak messzemenô következményei.
Megismétlem az elôzô gondolatot: az ügy mindannyiunkra tartozik. Mi, gyermekekkel foglalkozó szakemberek mindannyian felelôsek vagyunk a gyermekért, másfelôl a társadalom felé is felelôsséggel
tartozunk. Munkánk a társadalmat teszi jobbá, mulasztásunk a társadalom terheit növeli. Ennek a társadalomnak a mi gyermekeink és unokáink is tagjai, vagy leendô tagjai, vagyis az ô jövôjükért is dolgozunk. Amit most elrontunk,
azt ôk fogják megfizetni, akár az ô asztaluk, akár nem.
Dr. Kovács Ágnes |
Elôzô cikk
