A fosfomycin trometamol (Monural^®)
és kilenc más orális antibiotikum in vitro

Következô  

  A szexuálisan aktív nôk komplikálatlan húgyúti infekciói egészen a legutóbbi idôkig gyakorlatilag monoetiológiás kórképnek számítottak: az esetek több mint 95%-ában Escherichia coli volt a kórokozó. Az ilyen típusú alsó húgyúti infekciókból _ elsôsorban cystitisbôl _ kitenyészô E. coli törzsek a klinikailag javasolt antibakteriális szerek (aminopenicillinek, orális cephalosporinok, co-trimoxazol, nitrofurantoin, fluoroquinolonok) iránt közel 100%-ban érzékenyek voltak. Mindezekbôl következik, hogy a fenti klinikai szituációkban az antibakteriális kezelést azonnal el lehetett kezdeni, és a vizelet tenyésztését csak a kezelésre nem reagáló, ritka esetekben végezték el. A helyzet mára gyökeresen megváltozott: egyrészt az otthon szerzett húgyúti infekciókat mind nagyobb arányban okozzák a számos antibiotikummal szemben eleve rezisztens enterococcusok, másrészt az E. coli törzsek egyre nagyobb százaléka vált rezisztenssé aminopenicillinekkel, co-trimoxazollal és fluoroquinolonokkal szemben. Mindezek alapján szükség van egy olyan, komplikálatlan húgyúti infekciókban területen empirikusan alkalmazható antibakteriális szerre, amelynek jó a hatékonysága a jelenleg leggyakoribb kórokozókra, és amellyel szemben a baktériumok még nem szereztek rezisztenciát.

Betegek és módszerek

A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ és a Fôvárosi Szent László Kórház bakteriológiai laboratóriumaiban 400 törzset izoláltunk 209 fekvô és 191 ambuláns nôbeteg középsugaras vizeletmintájából a 2000. február és június közötti idôszakban. Mindkét laboratórium számos fôvárosi kórház, egyetemi klinika és járóbeteg rendelés részére végez bakteriológiai vizsgálatokat. A vizsgálatba vont nôbetegek 15 évesnél idôsebbek voltak, nagy többségük (86,3%) cystitisben szenvedett. A fennmaradó betegek vizeletmintái a következô diagnózisokkal érkeztek: uroinfekció (15), cystopyelitis (13), dysuria (8), dysuria hematuriával (3), pyuria (9), egyéb (7).

Azokat az izolátumokat tekintettük kórokozónak, amelyek ł10² csíraszámban és színtenyészetben növekedtek, mivel nôk akut cystitisében a szignifikancia határ 10²-10³. Egy betegtôl csak egy törzset vizsgáltunk. A kórokozónak tartott izolátumok érzékenységét a fosfomycin trometamolon kívül 9 olyan orálisan adható antibakteriális szer iránt vizsgáltuk, amelyeket Magyarországon általánosan használnak nôk komplikálatlan alsó húgyúti infekciójának empirikus terápiájában: ampicillin, amoxicillin/clavulansav, ceftibuten, ofloxacin, ciprofloxacin, norfloxacin, nitrofurantoin, trimethoprim/sulfamethoxazol, tetracyclin. Az antibiotikum érzékenységi vizsgálatokat korongdiffúziós módszerrel végeztük a hazánkban irányadónak elfogadott National Committee for Clinical Laboratory Standards, Villanova, PA, USA szerint.

Eredmények és megbeszélés

Mindkét laboratórium anyagában az Escherichia coli volt a leggyakoribb izolátum (75,5% vs. 59,0%). A második helyen az OEK anyagában az enterococcusok (7,5%), a László Kórházéban a proteusok (16,0%) álltak, más genusokba tartozó törzsek is meglehetôsen gyakran tenyésztek ki. Az E. coli predominanciája a korábbi évekhez viszonyítva a nôk alsó húgyúti infekcióiban tehát jelentôsen csökkent. Hasonló tendenciára utalnak az OEK országos adatai és más hazai felmérések eredményei. (1. táblázat)

Az 1. táblázat speciesenként, ill. genusonként szemlélteti a fosfomycin trometamol és kilenc más, orálisan alkalmazható, húgyúti fertôzésekben gyakran használatos antibiotikum hatékonyságát a 400 izolátummal szemben. Valamennyi bélbaktérium (az Enterobacteriaceae család tagjai), valamint minden Streptococcus agalactiae törzs érzékeny volt a fosfomycin trometamol iránt. Mindössze 1 Pseudomonas aeruginosa (1/5) bizonyult rezisztensnek erre a szerre és 8 Enterococcus (8/38) mérsékelten érzékeny volt. Egy ebben a kórképben kétes szerepű Acinetobacter baumannii (1/1) törzs szintén csak mérsékelten volt érzékeny. A többi vizsgált orális szer közül egyik sem mutatott ilyen széles hatásspektrumot.(2. táblázat)

A 400 húgyúti izolátum érzékenységét összesíti a 2. táblázat, mely szerint a leghatékonyabb a fosfomycin trometamol, amely az izolátumok 97,5%-át gátolta. Az összesített eredményt tekintve az amoxicillin/clavulansav a második leghatásosabb szer (érzékeny törzsek aránya 90,8%), de a bélbaktériumok egy része már rezisztenciát szerzett vele szemben, valamint a lehetséges kórokozók közül az Enterococcus faecium természetes rezisztenciával rendelkezik. A ceftibuten _ hasonlóan a többi 3. generációs, orális cephalosporinhoz _ rendkívül hatékony a bélbaktériumokra, de eredendôen hatástalan az enterococcusokra. Nem tapasztaltunk jelentôs különbséget a fluoroquinolonok (ofloxacin, ciprofloxacin, norfloxacin) aktivitása között a húgyúti izolátumok esetében. A szerzett fluoroquinolon rezisztencia nem ritka az Enterobacteriaceae család tagjainál, továbbá ismeretes, hogy az enterococcusokra és a streptococcusokra csak kevésbé, marginálisan hatékonyak. A húgyúti fertôzések empirikus terápiájában már régóta alkalmazott antibiotikumok közül viszonylag leghatékonyabb a nitrofurantoin (érzékeny törzsek aránya 84,0%). A bélbaktériumok csak kis számban szereztek rezisztenciát vele szemben, jól hat az enterococcusokra és a streptococcusokra, azonban számolni kell a gyakran elôforduló proteusok természetes rezisztenciájával. Gyakorlatilag az ampicillin, a tetracyclinek és a sulfamethoxazol/trimethoprim biztonsággal nem ajánlható empirikus terápiára tenyésztés és érzékenységi vizsgálat nélkül, mivel a húgyúti patogének jelentôs hányada _ beleértve az E. coli-t is _ rezisztens velük szemben. Az egyes E. coli törzsek rezisztenciaképét analizálva megállapítottuk, hogy a 268 törzsbôl 45 egyidejűleg rezisztens volt mindhárom szerre, s közülük 10 a fluoroquinolonokra is.

In vitro vizsgálataink szerint a monodózisban adható fosfomycin trometamol széles spektruma és a vele szemben rezisztens húgyúti patogének csekély száma következtében alkalmas a nôk komplikálatlan, alsó húgyúti infekcióinak empirikus terápiájára.

(A cikk eredetileg a Granum 2001. májusi számában jelent meg.)

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 2000.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 2000.