Elôzô cikk |
Az
ultrahang-diagnosztika jelentôsége |
Következô |
|
A megfelelô diagnosztikus eszközök hiányában (UH, Rtg, CT, MR, nagylabor) a családorvos munkája során számtalanszor kerül olyan helyzetbe, hogy a beteg adequat terápiája nem idôben kezdôdik el. A kórházak, szakrendelôk diagnosztikus laborjai túlterheltek. Így nem ritka a három hétre való kórházi UH vizsgálatra való elôjegyzés sem. 1995-tôl lehetôségem volt ultrahang készülékkel dolgozni. Ez idôtôl számítva 4584 pácienst vizsgáltam meg UH-val. 1 Beteganyag és a vizsgálat módszere Munkám során csak a hasat, kismedencét és a retroperitoneumot vizsgáltam, mivel az alapellátásban a háziorvos az itt lévô szervek problémájával találkozik a leggyakrabban. A 4584 páciens közül 2877 olyan volt, akinél a hasüreg szempontjából még panasz és tünetmentes állapot állt fenn, de az alább felsorolt rizikófaktorok, illetve ismert betegségek valamelyike fennállott. (1. táblázat) Az a lakos, aki már egy rizikófaktorral vagy rizikófaktor nélkül egy ismert betegséggel rendelkezett, szűrôvizsgálaton vehetett részt. A szűrôvizsgálatokon kívül volt még 1707 beteg, aki akutan, valamilyen panasszal került be hozzám. A hasi ultrahang szűrôvizsgálatokat egy Sono-Ace 1500-as készülékkel (Kretz cég), 3,5 MHz-es konvex és egy 5 MHz-es lineáris transducerrel végeztem. A vizsgálatok számítógépes, szervképelmentéssel, és kétpéldányos leletkiadással történtek . 2 Az ultrahang szűrôvizsgálat célja: A szekunder preventio. A betegségek korai, még tünet- és panaszmentes állapotban való felfedezése. Az akut esetekben a gyors diagnózis felállítása és az azt követô megfelelô terápia, beavatkozás idôben való elkezdése. A szűrôvizsgálatra berendelt és panasszal megjelenô betegek rizikófaktoronként, illetve ismert betegségek szerinti, számszerű megoszlása: (2. táblázat) Az akut eseteknél a rizikófaktorokat és az ismert betegségeket szintén jelöltem a beteg felvételi lapján, amit számítógéppel rögzítettem. A heveny esetek 60 %-a hasi puffadással, diffúz hasi görcsökkel, 28 %-a gyomortáji szúró fájdalommal, 7 %-a jobb bordaív alatti görccsel, 4 %-a vesetáji fájdalommal, 0,5 %-a alhasi fájdalommal, 0,5 %-a véres vizelettel, vizelési problémákkal került UH-vizsgálatra. (3. táblázat) A hasi és medencei ultrahang szűrôvizsgálatok során 22 különbözô diagnózist állapítottam meg. 842 páciensnél találtam valamilyen rendellenességet. Ebbôl bizonyított esetek száma 826 volt (kórházi kontroll, CT, MR, biopszia, labor stb alapján). A meteorismus, adipositás és a kooperáció hiánya miatt 16 esetben a hasnyálmirigy vizsgálata során nem lehetett pontos diagnózist megállapítani. Ezeket a pácienseket további szakvizsgálatra küldtem a késôbbiekben. Az 1707 panasszal jelentkezô páciens közül 1038 esetben fordult elô ultrahanggal megállapítható eltérés. A berendelt pácienseknél 826 esetben olyan patológiai elváltozást diagnosztizáltam, melynél a páciensnek még nem volt panasza, tünete, az ultrahang vizsgálatnál kiderült dg-rôl még nem tudott. A személyi adatok felvételekor a rizikófaktorokat, ismert betegségeket az ultrahang programban, a táblázatban mindig jelöltem. A számítógép korcsoportonként, rizikófaktoronként az ismert betegségek és az ultrahang-diagnózisok különbözô összepárosításából nemekre lebontva statisztikát, ill. név szerint listát tud készíteni. (4. táblázat, 5. táblázat) Az akut eseteknél 669 páciensnél a panaszokat, tüneteket nem az ultrahanggal vizsgálható hasüregi szerv pathológiás volta okozta (ulcus duodeni, perforatio ventriculi, gastritis, reflux oesophagei, hernia diaphragmatica, hasfali sérv, hasizom gyulladás, subileus, ileus, adhaseio a beleknél, diverticulosis, colitis ulcerosa, vastagbél daganat, appendicitis chr. Gerincprobléma, stb.). A fent említett nem UH-diagnózisok a késôbbiekben _ pácienseket továbbküldve _ szakrendelôkben és kórházakban igazolódtak. A berendelt páciensek 71%-ánál, az akut esetek 39%-ánál volt teljesen negatív az ultrahang vizsgálat. A további szakvizsgálatot és kezelést igénylô, elváltozással rendelkezô betegeket kórházba, szakrendelôbe küldtem, ahol rtg-vel, CT-vel, MR-rel, biopsziával, laborral igazolódott a felvett betegség. Az akut 1068 pozitív esetbôl 3 (hasnyálmirigy cysta) a késôbbiekben nem igazolódott. 4 Megbeszélés és következtetések: A fenti statisztika alapján megállapítható, hogy az akut és a berendelt pácienseknél egyaránt igen magas a vesecystás esetek száma. A kor elôrehaladtával a magas vérnyomásos betegeknél gyakori volt a vesecystás eset. Az idôsebb korú, magas vérnyomásos betegnél 65%-ánál vesecystát találtam. A szakirodalmak szerint a centrális cysták a parenchyma komprimálásával locális ischaemiát okozhatnak, ami a plazma-renin aktivitás fokozódásán keresztül hypertoniát provokál. A berendelt betegek 18%-a egynél több diagnózissal is rendelkezett, az akut eseteknél 25% rendelkezett több diagnózissal. Az idült hasnyálmirigy gyulladásos páciensek közül 10% cukorbeteg volt. A diagnosztizált májhaemangioma nôknél (4 esetben) csak a fogamzásgátlót szedôk közül fordult elô. A 38 alkoholistánál mindegyik betegnél májnagyobbodás, Kmn. májbetegség, krónikus hasnyálmirigy gyulladás együtt volt látható. A kiszűrt és akut epeköveseknél ujjbegyszúrásból CTG-készülékkel koleszterin vizsgálatot végeztem. A betegek 60%-ánál magasabb volt a vér koleszterin szintje. 100 magas vérnyomásos ISZB-s betegnél 40%-ban magas volt a vérkoleszterinszint. Ezeknél UH-vizsgálatot végezve 20%-ban epekövesség derült ki. Portalis hypertensio csak az alkoholista pácienseknél volt észlelhetô. A cukorbetegek 15%-ánál krónikus hasnyálmirigy gyulladást állapítottam meg. Az UH-vizsgálatok során akut esetekben a háziorvosi rendelôben, rendelési és ügyeleti idôben egyaránt a gyors diagnózis felállítása után idôben elkezdôdhetett a megfelelô terápia. A betegek 85%-át így nem kellett bizonytalan diagnózis, illetve diagnózis hiánya miatt mentôvel kórházba szállítatni. A betegek a saját otthonukban kaphatták meg a további orvosi kezelést. Az idôben kiszűrt tünet- és panaszmentes eseteknél további szakvizsgálatot javasoltam, melyeknél az adequat terápia, műtét, életmód-változtatás, diéta elrendelése növelte az esélyt a betegség megelôzésében, illetve az egészség megôrzésében. Nagy eredménynek tartom, hogy az így felfedezett vese, húgyhólyag, prosztata daganatos betegek a fent említett beavatkozásoknak köszönhetôen metastatis nélkül még ma is élnek
Dr. Szebeni Ágnes: Belgyógyászati UH diagnosztika Dr. Riesz T. Rózsa I., Papp M: A hasnyálmirigy gyulladásos betegségei Medicina, Bp, 1986. Dr. Larsen S.: Pancreatic hormone secretion in diabetes mellitus secondaryto chronic pancreatisis Dr. Sugár András: Az epeanalysis diagnosztikus jelentôsége emberi epekövességben Magyar sebészet 31. 86-90. 1978 Epeösszetétel vizsgálata és jelentôsége choledocholithiasisban Magyar sebészet 38. 195-199. 1985
|
