|
Alvásmedecinia
1 Új rovatunk az „Alvásmedicina"
Lapunk
„Alvásmedicina" címmel új rovatot indít. A
cikksorozat ezen elsô része „ízelítô", a téma iránt
figyelemfelhívás kíván lenni.
Mi
indokolja a témaválasztást? Epidemiológiai felmérések
szerint az alvással kapcsolatos panaszok rendkívül
gyakoriak. Szakértôi vélemények szerint ugyanakkor az alvászavarok
a fejlett országok egyik „legelhanyagoltabb" egészségügyi
problémáját jelentik. Az alvászavaroknak számos negatív
következménye van, jelentôsen kihatnak a beteg életének különbözô
aspektusaira és a szocio-ökonómiai következmények sem
elhanyagolhatók.
2 Az alvásmedicina jelentôsége
Külföldi
irodalmi adatok szerint felnôtt lakosság 20-40%-a számol be
alvászavarról, és 10-17%-a tartja panaszát súlyosnak. Más
elemzések arra utalnak, hogy a lakosság 15%-a szenved krónikus
alvászavarban, míg több, mint fele tapasztalt már életében
hosszabb-rövidebb ideig tartó alvásproblémát. Az orvoshoz
forduló betegek körében _ a szomatikus és pszichés társbetegségek
miatt _ feltételezhetôen ennél jóval gyakoribbak az alvászavarok.
Az alvással kapcsolatos problémák jelentôsen befolyásolják
a betegek életminôségét
Amerikai
kutatók szerint az alvászavarok napjainkban az USA-ban (és
minden bizonnyal a többi fejlett országban is) az egyik
legelhanyagoltabb népegészségügyi problémát jelentik.
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az inszomniások csupán
5%-a fordult orvoshoz ezzel a problémával. Az alvászavarban
szenvedôk 69%-a sohasem említette orvosának, hogy ilyen
panasza is van, _ más adatok szerint az inszomniában szenvedôk
85%-a sohasem fordult orvoshoz és nem szedett altatót. De a
betegek szenvednek alvásproblémájuktól: 28-40%-uk öngyógyító
módszerekhez folyamodik, alkohollal vagy vény nélkül
kapható szerekkel próbálja alvászavarát kezelni. Egyes
adatok azt mutatják, hogy több mint az esetek felében a háziorvosok
nem tudták, hogy páciensük alvászavarban szenved.
A
fentiek ellenére a különbözô vizsgálatok az alvászavarokkal
kapcsolatos ismereteket rendkívül alacsonynak találták
mind a laikus közönség, mind pedig az egészségügyi
szakemberek körében. Az alvászavarban szenvedôk töredéke
fordul orvoshoz, s ezen betegek csak további kicsiny hányada
részesül szakmailag elfogadható kezelésben. Világszerte
probléma, hogy a graduális orvosképzés során csupán néhány
óra (vagy még ennél is kevesebb) foglalkozik az alvásmedicina
kérdéseivel.
Elmondhatjuk
azonban, hogy külföldön már sokhelyütt elismert szakterület
az alvásmedicina, és hazai kezdeményezések is elindultak e
témában. 1997-ben alakult a Magyar Alvásdiagnosztikai és
Terápiás Társaság. Az alvásmedicina jelentôségét és
helyzetét az 1-2. táblázatban foglaltuk össze. A hazai ellátórendszer
fokozatos kiépülését az alváslaboratóriumok és _ rendelések
szaporodó száma jelzi (3. táblázat).
3 Az alvászavarok klasszifikációja
Közismert,
hogy mind a BNO, mind a DSM klasszifikációs rendszer
tartalmazza az alvászavarokat. Külföldi felmérések azt
mutatják, hogy az orvosok rendkívül ritkán használják
ezen diagnózisokat, holott az altatók felírása világszerte
szinte „rutin" mozdulatnak számít.
Az
Alvászavarok Nemzetközi Osztályozását (International
Classification of Sleep Disorders, ICSD) elsôsorban
diagnosztikai és epidemiológiai célból hozták létre. Négy
fô kategóriát különböztet meg: disszomniák, paraszomniák,
egyéb betegségekhez társuló alvászavarok, és a részletesen
még nem vizsgált alvászavarok. Az ICSD fôbb kategóriáit
a 4. táblázat tartalmazza. Sorozatunkban részletesen
bemutatjuk majd a leggyakoribb és legfontosabb alvás- és ébrenléti
zavarokat.
4 Az alvászavarok következményei
Az
alvással kapcsolatos problémákat általában egyszerűen
„alvászavarok"-nak nevezzük, holott nem ritkán a
betegek elsôdleges panasza nappali tünetekre utal, álmosságra,
teljesítôképességük romlására, fáradtságra
panaszkodnak. Így pontosabb lenne az alvás- és ébrenlét
zavarairól beszélnünk. Emellett fontos szempont, hogy nem választható
szét egymástól a nem kielégítô alvás nappali tevékenységre
gyakorolt negatív hatása, valamint a káros, alvást zavaró
nappali szokások hatása az éjszakai nyugalomra, pihenésre.
Kik
szenvednek leggyakrabban alvászavarban? A nôi nem, az
alacsony iskolázottság és társadalmi státusz, a pszichés,
illetve szomatikus betegségek mellett a legfontosabb kockázati
tényezôk közé tartozik a stressz, az alkohol-, gyógyszer-,
drogfogyasztás, valamint a magasabb életkor. Az ezeknek a tényezôknek
kitett populáció aránya világszerte emelkedik, összhangban
azzal, hogy az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az
alvászavarok prevalenciája dinamikusan emelkedni látszik. Célzott
hazai felmérések nem állnak rendelkezésre, USA-beli, több
ezres reprezentatív minta vizsgálata szerint a népesség
35%-a szenved inszomniában, ezek felénél a probléma súlyos
és/vagy krónikus. Az alvászavar nem csupán a személy
szubjektív közérzetét befolyásolja, ezen túlmenôen ma már
erôsen valószínűsíthetôen a depresszió, a szorongásos
betegségek, az alkoholizmus és a kardiovaszkuláris betegségek
fontos rizikófaktora. Míg az inszomniás panaszok a nôk körében
másfélszer gyakoribbak, a hangos, egyenetlen horkolással és
légzéskihagyással járó alvási apnoe szindróma
„tipikusan" az elhízott, középkorú férfiak betegsége.
A
pszichés és a szomatikus egészségi állapot károsítása
mellett az alvászavarok nagymértékben befolyásolja az egyén
mindennapi teljesítményét is. Szintén amerikai adatok
szerint a krónikus inszomniások két és félszer annyi súlyos
közlekedési balesetet okoznak, átlag évi hat nappal többet
töltenek táppénzen, mint az átlagpopuláció. Hasonlóan
riasztóak az alvási apnoeban szenvedô betegek elalvásos
baleseteinek statisztikai adatai.
Az
alvászavaros betegek ellátása jelentôsen terheli az egészségügyi
ellátást. 1990-ben az USA-ban több mint 8 millió orvosi
vizit történt közvetlenül az inszomnia miatt, ebben a számban
a szövôdmények okozta látogatások nem szerepelnek. Az
inszomnia okozta direkt egészségügyi kiadásokat közel 11
milliárd(!) dollárra becsülték, azzal a megjegyzéssel,
hogy az indirekt költségek (teljesítmény-kiesés, baleseti
károk stb.) ennél valószínűleg lényegesen magasabbak. Ez
a szám közel kétszerese a depresszió, háromszorosa az
asthma bronchiale költségeinek.
5 Az alvászavarok kivizsgálásának vázlata
Az
alábbiakban _ a részleteket késôbbi cikkünkben
ismertetve- röviden bemutatjuk a diagnosztika fôbb lépéseit.
Az
akut, szubakut alvászavarok egy része spontán, a kiváltó
zavaró tényezô (stressz, gyász, idegen környezet stb.)
megszűnésével rendezôdik, de ilyenkor fennáll az a veszély
is, hogy az alvászavar krónikussá válik. Mivel a krónikus
alvászavar kezelése összetett, és gyakran lassú folyamat
eredménye, az alvászavarok prevencióját a lakosság alvás-higiénére
vonatkozó felvilágosítása és az akut alvászavarok idôben
történô kezelése jelentheti.
A
régóta fennálló alvászavarral jelentkezô betegek esetében
a kezelôorvos elsôdleges feladata a lehetséges kóroki tényezôk
feltárása, a szomatikus és pszichés kísérôbetegségek
és az esetleges specifikus alvászavarok felderítése. A
beteggel általában elôször találkozó háziorvosok munkáját
a hazánkban is lassan elterjedô alvásmedicinában jártas
szakemberek segíthetik. Míg a háziorvos célzott kérdéseivel
gyakran elvégezheti a differenciáldiagnosztika jelentôs részét,
az alvászavar objektív azonosítását éjszakai
poliszomnográifás vizsgálattal egészíthetjük ki.
Amennyiben
a beteg panaszai közé tartozik a túlzott nappali aluszékonyság,
álmosság, a specifikus alvászavarok közül felmerül az
alvási apnoe, a narkolepszia és az alvás alatti periodikus
lábmozgások diagnózisa. Az anamnézisfelvétel során a
beteg kórtörténete mellett szubjektív leírást kapunk a páciens
alvási adatairól. A heteroanamnézis elsôsorban a
paraszomniák esetében alapvetô fontosságú. Ezen szubjektív
beszámoló, megítélés lényeges támpontot nyújt a diagnózis
során, de az alvásszakrendeléseken, alvásklinikákon és
alváslaboratóriumokban egy objektív módszer, a
poliszomnográfiás vizsgálat is a szakemberek rendelkezésére
áll. A hagyományos poliszomnográfot napjainkban fokozatosan
felváltják a számítógépes programok.
Az
éjszakai poliszomnográfiás vizsgálat lehetôséget nyújt
az alvás kvantitatív és kvalitatív paramétereinek meghatározására,
az alvás alatti fiziológiás funkciók monitorozására, a
nappali vizsgálatok pedig az álmosság és az éberségi
szint objektív felmérésére szolgálnak. A vizsgálat során
az EEG, az EOG, az EKG, a légzômozgások, a légáramlás,
az oxigénszaturáció, a végtagmozgások adatait rögzítjük.
Szükség esetén a vizsgálat videófelvétellel, horkolás
monitorozásával, vagy egyéb fiziológia paraméterek (pl. bôrellenállás)
mérésével tehetô teljessé. A pszichogén és organikus
eredetű impotencia elkülönítésében hasznos segítséget
nyújt az éjszakai erekciós vizsgálattal kiegészített alvásvizsgálat.
6 Új rovatunkról
A
következô lapszámokban megjelenô közleményekben mind az
alvás, az alvászavarok elméleti hátterét, mind a
gyakorlati szempontból lényeges témákat szeretnénk
bemutatni. Foglalkozunk majd az alvás élettanával, az álmodással
és az álmossággal, részletesen bemutatjuk a leggyakoribb
és leglényegesebb kórképeket (inszomniák, alvási apnoe
szindróma, nyugtalan lábak szindróma, alvás alatti
periodikus lábmozgás-zavar, cirkadián ritmus zavarok,
parasomniák).
Legfontosabb
szempontunk, hogy lapunk olvasói megfelelô gyakorlati segítséget
kapjanak az alvászavarok diagnosztikájához és terápiájához.
Kiemelten foglalkozunk majd a foglalkozás- egészségügyi
szempontból is lényeges, váltott műszak okozta problémákkal.
Szeretnénk néhány egyéb ötlettel
is színesíteni rovatunkat. Tervezünk könyvismertetést,
internetes „web-szemlé"-t, valamint esetbemutatásokat
is. Kérjük Önöket, együtt tegyük „interaktívvá"
a rovatot: küldjék el számunkra témajavaslataikat és kérdéseiket,
azokat a problémákat, melyek megoldásához segítséget kérnek
lapunk hasábjain. Várjuk azok jelentkezését is, akiket az
alvásmedicina témában szervezett továbbképzô
tanfolyamaink érdekelnek. Közreműködésüket elôre is köszönjük!
|
Elôzô cikk