|
·
1 Az acne vulgaris a legismertebb bôrbetegség. Gyakorlatilag
mindenkin jelentkezik, általában enyhébb, olykor súlyosabb
formában. A tünetek a serdülôkorban kezdôdnek és néhány
évig tartó fennállás után a 25-30 éves korig fokozatosan
visszafejlôdnek. Az érintettek többsége nem is fordul
orvoshoz.
Az acne
vulgarist sokan lebecsülik, a serdülôkor elkerülhetetlen
velejárójának tartják, de a tapasztaltabbak tudják, hogy
az érzelmileg egyébként is labilis teenagereknek, de a
fiatal felnôtteknek is komoly gondot jelentenek az arc és a
törzs bôrén éktelenkedô, elcsúfító tünetek és ezért
érthetô, hogy segítséget keresnek. A kezelés elsôsorban
bôrgyógyászati feladat, de természetesen gyermekorvosok,
családorvosok, iskolaorvosok, üzemorvosok, valamint
kozmetikusok is szerepet vállalnak a tünetek enyhítésében.
Emellett számtalan acneellenes kozmetikum is forgalomban van.
Jelen
dolgozat célja, hogy az acne vulgaris kialakulásának kórtanát
ismertesse, és ezáltal segítséget nyújtson a szakszerű
kezelés megválasztásához.
·
2 Klinikai
szempontból az acne vulgaris 3 csoportra osztható:
1. Acne comedonica: elsôsorban az arc bôrén komedók (zárt
és nyílt komedók) láthatók, gyulladásos tünetek
nincsenek.
2. Acne papulopustulosa: A komedók mellett felületes
gyulladásos tünetek, papulák és pustulák is megfigyelhetôk,
nemcsak az arcon, hanem a mellen és a háton is elôfordulnak.
3. Acne conglobata (1. ábra) A fentiek mellett fájdalmas, mélyen
ülô beszűrôdések is találhatók az arcon és/vagy a
mellen, valamint a háton. Ezekbôl a csomókból tályogok,
cysták, gennyezô járatok, másodlagos komedók alakulhatnak
ki. Az elváltozások éveken át fennállhatnak és
rendszerint feltűnô heggel gyógyulnak.
·
3 Az elváltozások mikroszkópos
vizsgálata pontosabb betekintést ad az acne kialakulásának
mechanizmusába.
Kevés
kivételtôl eltekintve a faggyúmirigyek a szôrtüszôkbôl
fejlôdnek ki, azokkal egységet alkotnak (pilosebaceás egység).
A bôrben különféle folliculusok különíthetôk el (pl. a
hajzat-, a nôk arcán lévô piheszôrök folliculusai), az
acne az ún. sebaceás folliculusokból fejlôdik ki. Ilyen
folliculusok csak az emberen találhatók, az állatvilágban
nincsenek. Jellemzô a vékony hajszál és a jól fejlett
faggyúmirigy (2. ábra).
A
mirigyekben termelôdô faggyú a ductus sebaceus vezetéken
át az infundibulumnak
nevezett csatornába jut. Az infundibulum falát hám béleli,
amely a felsô részen (acroinfundibulum)
ugyanolyan szerkezetű, mint a bôr felhámja, az alsó részen
(infrainfundibulum) attól kissé eltér. A hámbélésrôl
leváló hámsejtek elkeverednek a bôrfelszín felé áramló
faggyúval, valamint a folliculusban élô mikrobákkal.
A faggyút
a mirigysejtek termelik, tehát nincs közvetlen kapcsolat a táplálékban
lévô lipidek és a faggyú között. A faggyúban bi- és
trigliceridek, viaszok, szerol-észterek, squalénok stb. találhatók,
a szabad zsírsavak másodlagosan, a baktériumok működése
révén képzôdnek.
Gyermekkorban
a faggyúmirigyek „nyugalmi" állapotban vannak. A serdülôkorban
a hormonális átalakulás lényegesen megváltoztatja a faggyúmirigy-működést.
Hormonhatásra a mirigyek megnagyobbodnak, lényegesen megnô
a faggyútermelés, a folliculusokban megszaporodnak a mikrobák,
nô a szabad zsírsavtartalom. A fiziológiás elváltozások
mellett elôbb csak mikroszkóposan kimutatható, késôbb
szabad szemmel is látható kóros elváltozások alakulnak
ki, amelyek végül is az acne vulgaris kifejlôdéséhez
vezetnek.
Mikroszkóposan
vizsgálva megállapítható, hogy elôször az
infundibulumban filamenumok keletkeznek. Ez a változás szabad szemmel még
nem látható. Klinikailag úgy igazolható, hogy nyomásra
pl. az orrszárny bôrébôl fehér, pasztózus anyag préselhetô
ki. Ennek a pasztaszerű anyagnak a vázát lazán kapcsolódó
szarusejtek alkotják. A következô fázis a mikrokomedók kialakulása. Ez is csak mikroszkóposan állapítható
meg. Ilyenkor az történik, hogy az infrainfundibulumban
szorosan kapcsolódó szarusejt csoportok halmozódnak fel.
Ezek fokozatosan kitöltik a csatornát és az egyre növekvô
szarumassza a szélek felé terjeszkedve megközelítôen gömb
alakúvá formálja a folliculust (3.
ábra). Ebben a stádiumban
a folliculus szájadéka szűk, a nyílás szabad szemmel nem
látható (zárt komedó), az egész képlet dohányzacskóra emlékeztet.
A teljesen kialakult zárt komedó klinikailag gombostűfejnyi-színes
gombostűfejnyi, sárgás, a bôrben ülô, kissé kiemelkedô
papula. Késôbb nyomás hatására a folliculus szájadéka
kitágul, a szarudugó barnás-fekete pont formájában tűnik
elô (nyílt komedó).
A továbbiakban a nyomásfokozódás következtében az
infundibulum fala elvékonyodik, és mind a faggyúmirigy,
mind a szôrtüszô elsorvad.
A komedóképzôdés az acne vulgaris sine qua non-ja. Számos
olyan betegség ismert, amelyek klinikai megjelenésüket és
elhelyezkedésüket tekintve megfelelnek az acne vulgarisnak,
de a komedóképzôdés hiányában nem valódi acnek, ezért
ezeket a tüneteket acneszerű elváltozásoknak nevezzük.
Az eddig
ismertetett történések az acneképzôdés primer,
nem gyulladásos
fázisát jellemzik. A folyamat megállhat a komedóképzôdés
szintjén, de tovább fejlôdhet, és ekkor alakulnak ki a másodlagos,
gyulladásos elváltozások.
A gyulladásos
tüneteknél elôször neutrophil granulocyták jelennek meg
az infundibulum falában, majd az infundibulumon belül. A
felszínhez közel összegyűlô fehérvérsejtek képezik a
pustulákat. A mélyebben elhelyezkedô perifollicularis
infiltráció a papulaképzôdés alapja. Késôbb a
neutrophil granulocytákat lymphocyták váltják fel.
A
folliculus fala fokozatosan károsodik a növekvô belsô nyomás,
toxikus behatások (szabad zsírsavak, bakteriális enzimek)
és a gyulladás következtében. Amikor bekövetkezik a ruptúra,
a komedó tartalom az irhába kerül, ami erôs gyulladásos
reakciót vált ki.
Az acne
vulgaris legsúlyosabb formájánál, az acne conglobatanál a
beszűrôdés kiterjedt, a gyulladásos infiltrátum a
subcutisig terjed. Ez a forma még kedvezô esetben is hegképzôdéssel
gyógyul, de _ amint fentebb már említettük _ minden
esetben fennáll a ciszta-, gennyezô járatok kialakulásának
veszélye.
·4
A makro- és mikroszkópos elváltozások ismeretében
vizsgáljuk meg azokat az oki
tényezôket, amelyeknek jelentôséget tulajdonítunk az
acne kialakulásában. Bár az ismeretek egyre bôvülnek, számos
kérdésre még nem tudunk végleges választ adni, ezért nem
tudjuk az acnet gyógyítani és azt sem tudjuk, hogy általában
25-30 éves korig miért szűnnek meg spontán a tünetek.
Seborrhoea.
A fokozott faggyútermelés, a seborrhoea
minden acnés történés velejárója. Már korábban is feltételezték,
hogy a serdülôkorban jelentkezô fokozott faggyútermelés
hormonális eredetű lehet. A vizsgálatok azóta igazolták
ezt. A hormonok közül az androgének állnak az elsô helyen
(eunuchoknál nem alakul ki acne).
Bár a
seborrhoea az acneképzôdésben általánosan megfigyelhetô,
önmagában nem elégséges a tünetek kiváltásához. Ezt támasztja
alá az a megfigyelés is, hogy pl. Parkinson-kórban szenvedô
betegeknél, akiknél nagymértékben fokozott a faggyúmirigyek
működése, ennek ellenére sem alakulnak ki acnés elváltozások.
A
mikrobák szerepe. A folliculusokban kimutatható a Malassezia furfur (=
pityrosporon ovale) gomba, a koagulaze negatív Staphylococcus
epidermidis (Sta. epidermidis) és a Propionibecterium acnes
(P. acnes). Ezek közül elsôsorban a P. acnes játszik
szerepet az acne kóroktanában. A baktérium lipazt termel,
ez hasítja a faggyúban
lévô di- és triglycerid észtereket. A keletkezô szabad
zsírsavak többféle
módon is elôsegítik az acne kialakulását:
· megváltoztatják az infundibulumban a keratinizáció normális
menetét és ezáltal komedóképzô
hatásúak,
·
toxikus hatásuk révén károsítják a folliculus falát,
·
kemotaktikus hatást fejtenek ki a neutrophil leukocytákra,
· elôsegítik
a folliculus ruptúráját.
A P.
acnes a lipazon kívül más enzimeket is termel: proteázokat,
lecithinazet, foszfatazet stb., amelyek szintén részt
vesznek a fenti folyamatok kiváltásában. Hangsúlyozzuk,
hogy az acne nem fertôzô betegség, annak ellenére, hogy
kialakulásában mikrobák is szerepet játszanak.
Hormonok:
Pubertás idején androgén hatásra a faggyúmirigyek
megnagyobbodnak és fokozott mértékben termelnek faggyút. A
hormonok közül a tesztoszteron a legfontosabb, de más, ováriális
és mellékvese hormonok is szerepet játszanak. A mellékvesekéreg
hormonok közül az androsztendion és a
dehidroepiandroszteron szulfát említendô.
Férfiaknál
a tesztoszteronból az 5a
reduktáz enzim hatására dihidrotesztoszteron
keletkezik, ez a hatékony hormon. Nôknél az
androsztendion a fô prekurzor. A hormon a faggyúmirigy
sejtjeinek felszínén lévô receptorokhoz kötôdik és így
kerül be a sejtmagba, ahol kifejti a hatását. Minden olyan
tényezô, amely csökkenti az androgén termelést (ösztrogének
a hypophysisen keresztül), gátolja a hormonreceptorhoz történô
kötôdését vagy gátolja az 5a-reduktáz enzimet
(antiandrogének), csökkenti a faggyútermelést és az acneképzôdést
is.
Kóros
keratinizáció: Az
acneképzôdés egyik mindmáig tisztázatlan kérdése, hogy
miért változik meg az acroinfundibulumban a hámsejtek
kapcsolódási rendszere. Ahelyett, hogy a felszíni hámsejtek
leválnának és a faggyúval a bôrfelszín felé haladnának,
acnénál az egyes hámsejtek között nem szűnik meg a
kapcsolat, a hámsejtek együtt maradnak. Az infundibulum epitheliumának
proliferációja és
retenciós hyperkeratosisa
miatt az összekapcsolódó szarusejtekbôl mikrokomedók,
majd komedók képzôdnek. Az így kialakuló szarudugó
nem zárja el a folliculust, tehát a dugó résein át a
faggyú kiürülése zavartalanul folytatódik.
Follicularis
reaktivitás: az
infundibulum hámja acnés betegeken fokozott reaktivitást
mutat fiziológiás és külsô ingerekre. Különbözô vegyi
anyagok, pl. halogén tartalmú vegyületek, kátrányszármazékok,
munkaanyagok (pl. olajok), egyes kozmetikumok,
kortikoszteroidok a hám kóros reakcióját válthatják ki,
amely végül is acne kialakulásához vezet. Ide sorolhatók
a mechanikai behatások is. A súlyosabb acneformáknál
igazolható a fokozott
hajlam a gyulladásra. Acne conglobatanál pl. már a
mikrokomedó állapot kiváltja a gyulladásos tüneteket és
ezért gyakori, hogy a folyamat nem is jut el a zárt és
nyitott komedók állapotáig. Ezeknél a betegeknél jelentéktelen
mechanikus és vegyi behatások is beindíthatják a gyulladás
folyamatát.
·
5 Az acne vulgaris kezelése
a kóroktan alapján logikusan levezethetô.
A gyógyszeres
kezelés tárgyalása elôtt utalok néhány általános
szempontra.
A diéta nem befolyásolja a faggyútermelést. A táplálékkal
bevitt zsírok nem jelennek meg a faggyúmirigyben. A faggyúsejtek
maguk szintetizálják a sebum egyes összetevôit.
A
betegeket gyakran eltiltják egyes élelmiszerektôl, fôleg élvezeti
szerektôl. Nincs
bizonyíték arra, hogy a csokoládé, a dió, a mogyoró, a
Coca-Cola stb. rontaná az acne alakulását. Természetesen,
ha valakinél bizonyos tápanyagok elfogyasztását követôen
ismételten rosszabbodnak a bôrtünetek, a kérdéses anyagot
el kell kerülni.
·
5a A psyché
és az acne viszonya régi probléma. Ma úgy gondoljuk, hogy
a feltűnô elváltozások kedvezôtlenül érintik a betegek
önértékelését, és ez adott esetben depresszióig fokozódhat.
Ezért nagyon fontos, hogy a kezelôorvos ennek tudatában
foglalkozzon a beteggel. Minden aggályát vegye komolyan, szánjon
elegendô idôt kérdéseinek megválaszolására, képviseljen
optimista szemléletet! Semmi sem olyan kártékony, mint az
olyan lekicsinylô megjegyzés: „De hiszen ez csak acné!"
Sokan túlzott
jelentôséget tulajdonítanak a mosakodásnak.
A bôr fokozott zsírosodása miatt egyesek naponta többször
is szappannal, melegvízzel arcot mosnak, holott az arc bôrének
zsírtalanítása az acne szempontjából közömbös. A történések
a faggyúmirigyben játszódnak le, tehát a bôrfelszínen lévô
faggyú már nem játszik szerepet. Viszont a szappanokban lévô
anyagok irritálhatják a folliculusok hámját és ebbôl a
szempontból kedvezôtlenül hatnak. Az arcbôr zsírtalanítására
alkoholos törlés a legalkalmasabb.
A korábban
alkalmazott készítmények közül a kén, a cinóber, a
rezorcin stb. hatástalanok. Bár a napozást egyesek igen
kedvezônek tartják, nem eldöntött, hogy van-e az UV fénynek
komedóképzô hatása. Ennél sokkal fontosabb, hogy a fény
bôrkárosító hatása összegezôdik, és a túlzásba vitt
napozás okozta fényártalom tünetei már igen korán
megjelenhetnek.
Az acne
kezelésének jelenlegi, modern szemléletében három gyógyszercsoportnak
van jelentôsége: az antibiotikumoknak, a retinoidoknak és a
hormonoknak.
·
5 b Az
antibiotikus kezelés
bevezetése mérföldkô volt az acne kezelésében. Az
antibiotikumos kezelés elsôdleges célja a P. acnes
visszaszorítása, a baktériumok számának és aktivitásának,
azaz az enzimtermelésnek a csökkentése. Elsôsorban az acne
gyulladásos formáinál hatásosak, a komedókra nem hatnak.
Az antibiotikumoknak az antibakteriális hatás mellett gyulladáscsökkentô
hatásuk is van: csökkentik a proinflammációs citokinek
termelését, csökkentik a kemotaxist, kedvezôen befolyásolják
a makrophágok működését, és a gyulladáscsökkentô hatás
akkor is érvényesülhet, ha a baktériumok száma nem csökken
le a remélt mértékben.
A hatásosság
elôfeltétele, hogy a gyógyszermolekulák
bejussanak a folliculusba.
Számos készítmény nem jut el a szôrtüszôbe, pl. a
penicillinek és származékaik, ezért az acne kezelésére
ezek az antibiotikumok alkalmatlanok.
A hatásosság
attól is függ, hogy meddig tart a kezelés. 2 hónapos kezelés
általában 20%-os javulást, 4 hónapos kezelés 60%-os javulást,
6 hónapos kezelés 80%-os javulást eredményez. Ezért a
perorális antibiotikus kezelés minimum 6 hónapig
alkalmazandó.
Az
antibiotikumok közül a tetracyclinek (Doxycyclin 50-100
mg/die, Minocyclin 50-100mg/die stb.) és a makrolidek
(Erythromycin 500-1000 mg/die, Josamycin 500-1000 mg/die)
bizonyultak a leghatásosabbnak. A kezelés történhet
peroralis és helyi készítményekkel (oldatok, gélek). Az
erythromycin mind tablettás, mind lokális alkalmazásban
egyaránt jó eredményre vezet, a tetracyclinek perorálisan
adva igen hatásosak, lokálisan hatástalanok. A clindamycint
mellékhatásai miatt csak helyileg alkalmazzuk.
Az
antibiotikus kezeléssel szemben az utóbbi években komoly
aggályok merültek fel. Kezdetben az antibiotikumok rendkívül
hatásosnak bizonyultak, és az orvosok majd minden betegnél
bevezették ezt a kezelést. A 70-es évektôl kezdve
jelentkeztek terápiarezisztens esetek, és ezek vizsgálata
során mutatták ki az elsô olyan P. acnes törzseket,
amelyek az erythromycinnel szemben rezisztenssé váltak. Ettôl
kezdve egyre több közlemény hívta fel a figyelmet az
antibiotikumokkal szemben kialakult rezisztencia növekedésére.
2000-ben a genfi Európai Bôrgyógyászati Kongresszuson beszámoltak
arról, hogy az angliai Leedsben 60% körül, az olaszországi
Ferraraban 69%-os, a spanyolországi Malagában 95%-ban találtak
rezisztens törzseket. Kecskeméten 41%-osnak találták a P.
acnes erythromycinnel szemben kialakult rezisztenciáját. A
rezisztencia perorális és lokális kezeléseknél is
kialakul. Érdekes, hogy a makrolid antibiotikumokkal szemben
sokkal gyakrabban alakul ki rezisztencia, mint a
tetracyclinekkel szemben. Figyelemreméltó, hogy az
antibiotikumokkal kezelt betegek közeli hozzátartozóinál
(akik kezelésben nem részesültek) és a kezelôorvosoknál
is, lehet rezisztens törzseket izolálni.
Az
antibiotikumokkal szemben kialakuló rezisztencia nem korlátozódik
a P. acnes törzsekre. Igazolták, hogy a koagulaze negatív
Staphylococcus epidermidis törzsek között is gyakran lehet
rezisztens törzseket izolálni és az ún. plazmid
transzfer révén a rezisztencia információ más baktériumokra,
pl. a veszélyes Staphylococcus aureus törzsekre is átvihetô.
Mindezek
ellenére az antibiotikumok egyelôre változatlanul az acne
kezelés központjában állnak. A rezisztencia kialakulásának
veszélye miatt a szakirodalomban különbözô javaslatok
jelentek meg. Így pl. a helyi kezelésben az
antibiotikumokkal szemben elônyben részesítik az antimikrobás
hatású benzoylperoxydot és az azelain savat, mindkettônek
elônye, hogy nem alakul ki velük szemben rezisztencia. A
rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkentik a lokális
készítmények különbözô kombináció, pl. cink +
antibiotikum, retinoid + antibiotikum vagy benzoylperoxyd +
antibiotikum együttes alkalmazása, esetleg reggel-esti váltott
kezelés a fenti lehetôségek kihasználásával.
A perorális
antibiotikus kezelésnél nem tanácsos az elnyújtott
antibiotikus terápia, az antibiotikumok gyakori váltása,
vagy a szisztémás és lokális antibiotikus kezelés együttes
alkalmazása.
·
5c Az acne kezelésében a legnagyobb változást a retinoidok
bevezetése jelentette. Ezek közül jelenleg az isotretinoin
tablettátt alkalmazzák világszerte, de a lokális készítmények
is igen hatásosak.
Az
isotretinoin hatásmechanizmusa sokrétű. Az acne kezelése
szempontjából döntô jelentôségű a faggyútermelés
nagymértékű visszaszorítása, a faggyúmirigyek nagysága
90%-kal csökkenhet. Ennek következtében csökken a P. acnes
baktériumok száma, enzimtermelése, a szabad zsírsavak
keletkezése. Emellett az isotretinoin a hámsejtekre is hatással
van, csökken a komedóképzôdés,
a már meglévô komedókban is csökken a szarusejtek közötti
kapcsolat és végül a komedók
eltűnnek. A készítmény gyulladáscsökkentô hatása
is bizonyított.
Az
isotretinoin mellékhatásai közül a teratogenitást
kell elsô helyen említenünk, erre nyomatékosan fel kell hívni
a nôbetegek figyelmét. A gyógyszeres kezelés megkezdése
elôtt célszerű megbizonyosodni arról, hogy terhesség nem
áll fenn, a kezelés alatt tanácsos fogamzásgátlót is
szedni. A kezelés befejezését követôen 1-2 hónappal már
nincs teratogén hatás. Férfiak nyugodtan szedhetik a készítményt,
az ô oldalukról nem fenyeget a magzat fejlôdési
rendellenességének a veszélye.
A kezelés
alatt fellépô ajakszárazság krémekkel ellensúlyozható.
A nyálkahártyák kiszáradása miatt esetleg lehetetlenné válik
a kontaktlencse viselése. A szérumkoleszterin- és
triglycerid szint emelkedhet. Bár a kezelés befejezése után
az értékek normalizálódnak, megfelelô ellenôrzés szükséges
azoknál, akiknél eleve magasabbak a lipidértékek, és akik
tartós kezelésre, valamint magasabb adagokra szorulnak.
Pseudotumor cerebri (intracraniális nyomásfokozódás) veszélye
miatt retinoidok és tetracyclinek együttes alkalmazása
tilos!
A per os
isotretinoin kezelést mellékhatásai miatt elsôsorban a súlyosabb
acneformáknál (acne conglobata) ajánlják. Világszerte észlelhetô
azonban, hogy egyre szélesebb indikációs területen
alkalmazzák a készítményt, és egyre gyakrabban kezelik a
súlyosabb acne papulopustulosa eseteket is isotretinoinnal.
A retinoidok helyi készítmények formájában szintén hatásosak.
Az utóbbi idôben olyan újabb készítmények jelentek meg
(adapalen, tazaroten), amelyekrôl nemzetközi szinten igen
kedvezôen nyilatkoztak. Sajnos, a nálunk korábban
forgalomban lévô készítmények behozatalát a gyártó cég
megszüntette és újabb készítmények egyelôre még nem
kaphatók.
A hormonkezelés lényege az, hogy olyan készítményeket
adunk, amelyek kompetitíve gátolják a hatásos saját
hormonnak a receptorhoz történô kötôdését (antiandrogének,
pl. ciproszteronacetát, chlormadinol), illetve hatásukban
ellentétesek a tesztoszteronnal (ösztrogének). A
hormonkezelés célja a faggyútermelés
visszaszorítása. A gyakorlatban azok a készítmények
bizonyultak a leghatásosabbnak, amelyek kombináltan
tartalmazzák a kétféle hatóanyagot. Magától értetôdô,
hogy hormonális készítményeket csak nôknél lehet
alkalmazni. A tapasztalat szerint elsôsorban azoknál a nôknél
jön szóba a hormonkezelés, akik egyébként is szednek
fogamzásgátlót.
·
6 Mindezek alapján
az acne kezelés gyakorlatát
az alábbiakban foglalhatjuk össze:
Az acne cemodonica
kezelésére csak helyi készítményeket használunk. Elsôsorban
a hámlasztó hatású externák ajánlottak, mint pl. a lokális
retinoidok. Ezek hiányában benzoylperoxyd, azelainsav,
eseteleg salicylsav tartalmú oldatot, gélt alkalmazunk.
Antibiotikus készítményektôl eredmény nem várható. A nyílt
komedók elôzetes fellazítás (pl. gôzölés) után
kinyomhatók, a zárt komedók óvatos felszúrást igényelnek.
Az acne papulopustulosa kezelésének megválasztásánál
abból indulunk ki, hogy a papulopustulák is komedókból
keletkeznek. Ezért a fent említett hámlasztó kezelés
ebben a formában is indokolt. Mivel a gyulladás kialakulásában
a baktériumoknak is szerepük van, indokolt benzoylperoxyd,
azelainsav és az antibiotikum (erythromycin, clindamycin)
tartalmú, esetleg kombinált összetételű készítmények
lokális alkalmazása.
Belsô
antibiotikus kezelés indokolt
· minden
közepesen súlyos vagy súlyos acnénál,
· olyan
esetekben, ahol depresszió kíséri a folyamatot,
·
olyanoknál, akik hegesedésre hajlamosak és
· akiknél
post-inflammációs pigmentáció jelentkezik.
Az
isotretinoin tabletta hivatalosan a súlyosabb kórformák gyógyszere,
a papulopustulosus acnenál ritkábban alkalmazzák. Ennek
ellenére a szakirodalomban világosan felismerhetô az a
tendencia, hogy a retinoidok lesznek a lokális kezelés elsônek
választandó szerei és az isotretinoin tablettát is egyre
gyakrabban adják az acne papulopustulosa súlyosabb
eseteiben.
Az acne
conglobata helyi kezelése szintén a fentebb említett készítményekkel
történik, de a helyi kezelés háttérbe szorul a belsô
kezeléshez képest. Isotretinoin tablettás (0,2 _ 1 mg/kg)
kezelést indítunk, hacsak ennek nincs ellenjavallata. A készítményt
hónapokon át adjuk, lehetôség szerint fogamzásgátlóval
kiegészítve, a szérum-koleszterin és a trigliceridek ellenôrzése
mellett. Ugyancsak ezzel kezeljük a tályogokat, gennyezô járatokat
stb.. Ha az Isotretinoin kezelésnek ellenjavallata van, akkor
antibiotikumokat adunk.
A következményes
hegek kezelése speciális bôrgyógyászati, bôrsebészeti
feladat.
Az acne
vulgaris a mai korszerű gyógyszerekkel az esetek túlnyomó
többségében eredményesen kezelhetô. A szakszerű kezelés
alapvetôen fontos a maradandó hegek megelôzése és a beteg
társadalmi helyzetének szempontjából is. Bár magát a
betegséget jelenleg még nem tudjuk gyógyítani, megfelelô
kezeléssel a legtöbb beteg elfogadható állapotban tartható
addig, amíg a folyamat magától megszűnik.
·
7 Összefoglalás
Az acne
vulgaris rendkívül gyakori bôrbetegség, amely a legtöbb
esetben a serdülôkortól a fiatal felnôttkorig tart.
Kialakulásában hormonok (seborrhoea), baktériumok (szabad
zsírsavak, enzimek), a folliculushám sajátos reakciókészsége
(proliferació, retenciós hyperkeratosis, komedóképzôdés)
játszanak szerepet, amelyek együttesen végül is kiváltják
a gyulladásos tüneteket. Az oki tényezôk ismerete lehetôvé
teszi a korszerű belsô és külsô kezelések (retinodok,
antibiotikumok és antimikrobás készítmények, hormonok, hámlasztó
externák stb.) helyes megválasztását.
·
8 Irodalomjegyzék:
1.
Cunliffe WJ: Acne
Martin Dunitz London1989
2.
Cunliffe WJ, Simpson NB: Disorders
of the Sebaceous Glands in: Rook/Wilkinson/Ebling:
Textbook of Dermatology 1998 (pp 1927-1984)
3. Marks
R, Plewig G: Acne and
related disorders Martin Dunitz London 1989
4. Plewig
G, Kligman AM: Acne and
rosacea Springer, Berlin Heidelberg, 1993
5.
Schneider I: Acne
in: Dobozy A, Horváth A, Hunyadi J, Schneider I: Bôrgyógyászat
Eklektikon
1998 (pp 312-314)
6. Diseases of the Sebaceus Glands in: Braun-Falco O, Plewig
G, Wolff HH, Burgdorf WHC: Dermatology
2000 (pp 1051-1071)
2.
ábra
3.
ábraKomedó képzôdés
|
Elôzô cikk
Vissza a tartalomjegyzékhez