Fang Vesekö képzödés

A vesekô keletkezése terén elért ismeretek, korszerű kezelési módok komoly eredményeket hoztak: a kiújulás a régebbi 50-60%-ról kb. 10%-ra csökkent. Mindezek ellenére a vesekôbetegség napjainkban nem ritkább, hanem gyakoribb lett. Ezért feltétlenül szükséges a megelôzés fontosságának hangsúlyozása, módszereinek propagálása az egészségesek és a veszélyeztetett kôbetegek széles körében.

Kérdés, milyen módon lehet _ legalábbis részben _ ezeket a célkitűzéseket elérni.

A kôképzôdéshez vezetô anyagcserezavarok, húgyúti anatómiai és funkcionális zavarok, életviteli hibák közös tünete a vizeletbôl kikristályosodó kô. A kô kiürülésével vagy eszközös eltávolításával a kôképzô okok nem szűnnek meg. A kô kiújulását csak akkor tudjuk megakadályozni vagy lassítani, ha ezeket az okokat a kivizsgálás során sikerült megtalálni. Mivel egy kônek többféle oka is lehet, a megelôzés összetett tevékenység. Valamennyi köves beteggel _ fôleg a gondozás kezdetén _ sokat kell törôdni akkor is, ha a hagyományos kôműtétekre a modern kôeltávolítási módszerek birtokában alig van szükség.

A kô újbóli képzôdésének megelôzésére a következô lehetôségek vannak:

A különbözô összetételű kövek újbóli képzôdésének megelôzésében általában a felsorolt módszereket együttesen alkalmazzuk a kövek összetételét figyelembe vevô változtatásokkal. Miután hazánkban _ szerény becslés szerint is _ a kôbetegségek incidenciája 0,5%, prevalenciája 4-5%, nagy populációt érintô betegségrôl van szó. Így a kövek újraképzôdésének megelôzése igen nagy jelentôséggel bír. Mind gyógykezelés meghatározásához, mind a kô újraképzôdésének megelôzéséhez ismerni kell a kô összetételét és a fontos etiológiai tényezôket.

Különbözô összetételű kövek képzôdésében vannak közös okok: például a vizeletpangás, az inhibitor anyagok hiánya, az egyoldalú táplálkozás, a meleg éghajlat, a magas kalcium- és oxalátürítés, stb.

A kô kiújulását csak akkor tudjuk megakadályozni vagy lelassítani, ha a fenti okok a kivizsgálás során kiderülnek. Mivel egy kônek többféle oka is lehet, a megelôzés is összetett tevékenység. Valamennyi köves beteggel _ fôleg a gondozás kezdetén _ sokat kell törôdni, akkor is, ha a hagyományos kôműtétekre a modern kôeltávolítási módszerek birtokában alig van szükség.

Az alábbiakban a vesekövek újraképzôdésének megelôzési módszerével foglalkozunk.

A kô összetételétôl függôen valamennyi kôfajta megelôzését segítô kezelési eljárások tartoznak ide. Közülük legfontosabb a folyadékbevitel növelése, pontosabban a kiürülô vizelet térfogatának növelése. A hígítástól csökken a vizelet túltelítettsége és felgyorsul az üregrendszeri áramlása. Célunk a napi 1,5-2 liter közötti vizelettérfogat és az egyenletes hidráltság elérése, a kifáradás elkerülése, az izzadással, esetleges hányással, hasmenéssel elveszített folyadék mielôbbi pótlása. Különösen kerülendô a vizelet éjszakai besűrűsödése, de lehetôleg úgy, hogy a beteg éjszakai nyugalmát ne zavarjuk meg. Elméletileg javasolható a sima csapvíz, az ásványvizekre, a kôfajták profilaxisának ismertetésére még visszatérünk. Helytelenítjük a sok cukrot és szénsavat tartalmazó üdítôitalok rendszeres fogyasztását, de ezeket ásványvíz vagy sima víz hozzáadásával fogyaszthatóvá tehetjük. Ajánlottak a gyógynövényekbôl (hársvirág, borókabogyó, medveszôlô-levél, kamillavirág, áfonyalevél stb.) minél kevesebb cukorral készített híg teák. Vigyáznunk kell a versenyszerűen sportoló köves emberekre, a folyadékfogyasztás pótlásának pontos mértékét "testre szabottan" kell meghatározni. Köves betegeknél ugyanakkor a kocogás, úszás, könnyű torna, turisztika jó hatású. Ajánlott a felesleges kilóktól is lassan, fokozatosan megszabadulni. Az illóolajokból készített gyógyszer gátolja a kőképződést, és elősegíti a meglévő kis kövek kiürülését, alkalmas kőtávozás utáni kőprofilaxisra.

Az automatizálódás és technikai fejlôdés az iparban és a mezôgazdaságban a testmozgás csökkenéséhez vezet. Ez is egyik oka az úgynevezett civilizációs betegségek, köztük a kôbetegség gyakoribbá válásának. Egyes foglalkozási ágak kôbetegségekre hajlamosítanak: például meleg üzemek (öntödék, kohó és hengerművek) dolgozói nagy folyadékveszteségnek vannak kitéve. Az iparban alkalmazott megfelelô intézkedések (védôital) hatásosak lehetnek. Hasonló intézkedések mellett fontos az egészségügyi propaganda (tanácsadás a szabadidô hasznos felhasználására), ez is eszköz lehet a kôbetegség megelôzésében. Az egyoldalú táplálkozás, a kevés folyadékfogyasztás, mint mondottuk, kétségtelen kôképzôdést elôsegítô tényezô. A kô kiújulását elôsegítheti az olyan étrend, amely a korábbi kô összetevôiben gazdag. Kedvezô, ha változatos, vitamindús ételeket fogyasztunk.

A diéta olyan természetes gyógymód, amely sok betegség kezelésekor a mai modern gyógyszerek mellett sem nélkülözhetô. Ez vonatkozik a kôbetegségre is, bár a régi túlzó elôírások ma már érvényüket vesztették. Az utóbbi években a kô keletkezésére vonatkozó elméleti kutatások és klinikai megfigyelések alapján kialakult a veseköves diétára vonatkozóan is egy nagyjából egységes álláspont, amit az alábbiakban ismertetünk.

Általában a normál vegyes étrend megengedett, és inkább súlyt helyezünk a helyesen értelmezett bôvebb folyadékfelvételre, az egészséges életmódon belül a kiadós testmozgásra és a kövek összetétele szerinti esetleges gyógyszeres kezelésre. A kôalkotókra nézve jó oldóképességű vizelet még javítható bô folyadékfelvétellel, olyan folyadékok fogyasztásával, amelyek kôalkotó anyagokban szegények, a nem kôképzô elektrolitekben gazdagok. Ez azt jelenti, hogy az egészséges felnôttek napi 2-3 l folyadékot fogyaszthatnak, melegben többet, hidegben, téli idôszakban valamivel kevesebbet. Elônyösek az elektrolitekben gazdag ásványvizek, gyümölcsök, gyümölcslevek. A cél az, hogy a vizelet kôképzô anyagokban szegényebb legyen, ugyanakkor az egyéb oldott anyagok koncentrációja ne csökkenjen és a pH az optimális határon belül maradjon (5,8 _ 6,9). A napi folyadékmennyiséget elosztva ajánlatos fogyasztani az életmódtól, izzadástól, testmozgástól függôen, nem pedig vízlökés formájában. Az elmondott, általános jellegű étrendi, folyadék-felvételi, életmódbeli tanácsokat ki kell egészítenünk egyes, a kövek kémiai összetétele szerinti, speciális elôírásokkal. Ezek a következôk:

Sajnos éppen a leggyakoribb kôféleség, a kalcium-oxalátok kiújulását a legnehezebb megakadályozni. Az is igaz, hogy többnyire elmarad ezeknek a betegeknek a besorolása az alábbi csoportokba.

· A renalis hyperkalciuria (kalciumvesztô vese normokalciemiával). Az éhgyomori vizeletben emelkedett a kalcium / kreatinin hányados. Terápia: Hypothiasid, káliumcitrát.

· Alimentaris hyperkalciuria (hiperabszorberek, akiknek a belében a táplálékból több kalcium szívódik fel). Terápia: kalciumban és oxalátban gazdag ételek (tej, sajt, túró, sóska, spenót, csokoládé, stb.) fogyasztásának mérséklése, de a kalciummérleg nem lehet negatív.

· Endogen hyperkalciuria (mellékpajzsmirigy túlműködés hyperkalkemia, negatív kalciummérleg). Teendô: a mellékpajzsmirigy fölöslegének eltávolítása. Kalciumban szegény, B₆vitaminban gazdag ételek fogyasztása ajánlott: gomba, rizs, burgonya, spárga, zeller, szárazbab, baromfi, gyümölcsök közül: ôszibarack, dinnye, szôlô.

Ami a kalcium-oxalát kövek gyógyszeres megelôzését illeti, kedvezô tapasztalatokat szereztünk a magnézium és a B₆ vitamin gyógyszer-kombinációval, amit a magnéziumot tartalmazó Panangin nevű készítmény vagy a Viroma szörp és B₆ vitamin tabletta formájában adunk. A magnézium hatására növekszik a vizelet kalcium- és oxálsav oldékonysága, a B₆ vitamin az oxálsav-szintézis csökkenését eredményezi, következésképpen a vizelet oxalát-koncentrációja is csökken.

Ha tisztán vagy weddellittel (kalcium-oxalát dihydrát) közösen alkotnak kiújuló követ, esetleg mindkét vesében, különösen nephrokalcinosis esetén, a terápiáról addig nem dönthetünk, amíg hyperparathyreosis (HPT), renalis tubularis acidosis (RTA), D-vitamin-túladagolás, tartós Prednisolonszedés irányában nem történt meg a részletes kivizsgálás. Amennyiben sikerül valamelyiket diagnosztizálni, a terápia az alapbetegségnek megfelelô lesz. A HPT esetén a mellékpajzsmirigy műtéti eltávolítása.

RTA-ban (renalis, tubularis acidosisban) az acidosis megszüntetése K citrátot tartalmazó citromlével, növényi eredetű étrenddel és a húsfogyasztás korlátozásával. A kalcium felvétel csökkentése ezekben az esetekben inkább árt. Negatív kalciummérleg, csökkent csontsűrűség és az általános kômegelôzés nem sok eredménnyel kecsegtet.

Az egyetlen olyan összetételű kô, amely negatív vizelet és jó vesefunkció esetén gyógyszeres kezeléssel feloldható. Amíg a kôoldáskor az ideális a 6,2 _ 6,8 közötti pH, a kômentesség esetén (a megelôzéskor) a pH alacsonyabb is lehet (5,8 _ ). A terápia kezdetekor ismerni kell a szérum húgysavszintjét. 6,5-ig magas. Allopurinol (milurit) szedése javasolt, kôoldáskor akár napi 6-7 tabletta is. Késôbb 2x1 tabletta Milurit is elegendô lehet. A vizelet bakteriológiai leletét figyelembe kell vennünk. Ha lúgos a vizelet, tilos kôoldást végezni. A vizelet pH beállítása lúgosító ásványvízzel (Kékkúti, Bükki, Bükkszéki), kálium-citrát oldatával, solutio nephroliticaval (alkalicitrátok, például Belmaren) és diétás megszorításokkal (hús-, zsír-, cukor-, alkoholfogyasztás mérséklésével, fôként növényi táplálékkal) történhet. A húgysavkövesek kb. 10%-a cukorbeteg is. Az általuk elfogadható étrend összeállítása meglehetôsen nehéz. Évek multával a megelôzéshez szükséges gyógyszerek mennyisége csökken, az étrendi megszorítások is enyhíthetôk. A kezelésben iránymutató a havonta, kéthavonta végzett laboratóriumi ellenôrzés. Ezzel a módszerrel, amely a beteg részérôl türelmet és önfegyelmet követel, gyakorlatilag minden esetben elkerülhetô a húgysavkô kiújulása.

Döntô a kôképzôdést okozó baktériumok kipusztítása (célzott antibiotikum adása) és a vizelet pH csökkentése (5-6 közé) /Mixtura solvens, Methionin/. Tartós eredményt csak a már kômentes betegben lehet elérni.

A terápiát a kôeltávolítást megelôzô napon tanácsos elkezdeni. A katéterek, drének kivétele és a gyógyszerszedés befejezése után a vizelet negatív, steril voltáról többször meg kell gyôzôdni. Ha a vizelet fertôzött maradt, és koporsó alakú kristályok (struvit) vannak benne, a terápia másik antibiotikummal folytatandó. Szerencsés esetben a gondozói munka 4-6 hét alatt befejezôdik. (Proteus-fertôzött vizelettel a beteget nem szabad magára hagyni.) A „legmalignusabb" kôfajta kialakulása ellen csak a fertôzés megelôzésével (tisztaság, sterilitás, stb.), a kialakult fertôzés mielôbbi felismerésével és megszüntetésével küzdhetünk eredményesen. Ebben az idôszakban kerülendôk a vizeletlúgosító ételek, italok, (citrom, a szigorú vegetáriánus étrend), továbbá a tej és tejtermékek, a nyálkahártyát izgató csípôs fűszerek, tömény italok. Az ásványvizek többsége vizeletlúgosító, vagy sok magnéziumot tartalmaz, ezért azok fogyasztása e kôfajtánál mellôzendô (például a hashajtó Ferenc József vagy a Hunyadi János víz).

A kikristályosodás 250-300 mg/l feletti napi ürítés esetén várható. A terápia célja a vizelet cisztin-koncentrációjának e szint alá történô csökkentése. A racionális profilaxishoz tehát szükséges a 24 órás cisztinürítés ismerete. A kômegelôzô terápia több részbôl tevôdik össze. Legegyszerűbb és legolcsóbb a napi vizelettérfogat növelése. Napi 450 mg körüli, tehát enyhe fokú cisztinürítéskor már 2 liter vizelet elegendô lehet a kôképzôdés megakadályozására, fôleg akkor, ha a páciens mérsékli húsfogyasztását, ezzel a ciszttermelés lehetôségét. Amennyiben a bôséges folyadékfogyasztás kardiális okokból ellenjavallt, cisztinképzôdést gátló gyógyszer (Thiola) éveken át történô szedésére is szükség lehet. Ennek a hatása olyan, mintha további 1 literrel növelnénk a napi vizelettérfogatot. Az ásványvizek közül az lehet elônyös, amelyik kissé növeli a vizelet pH-ját (Theodora Quelle, Parádi ásványvíz, higított Salvus).

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Created by Spinerette Information Systems 2000.

A kôképzôdés okai	Húgysavkô
A kômegelôzés általános szabályai	Struvitkô
Kalcium-oxalát kô	Cisztinkô
Kalcium-foszfát kô