Anyatej és tápszerek: 
állandóság és változó  elvek a csecsemôtáplálásban

Prof. Dr. Fekete György

Összefoglalás: 

Az újszülött és a fiatal csecsemô természetes, ideális és optimális tápláléka az anyatej, táplálása a szoptatás. A féléves kor után ill. az anyatej kiegészítéseként választandó csecsemôtáplálási módszer az anyatejhez hasonló összetételű, ahhoz adaptált tápszer és az „elválasztási tápszer” („follow-on milk”). A tehéntej és különbözô arányú hígításai a csecsemô életének elsô 12 hónapjában semmiképpen nem felelnek meg az intenzíven fejlôdô szervezet igényeinek. A tehéntej alacsony vastartalma a vashiányos anaemia tünetein kívül az idegrendszeri fejlôdés elmaradását okozza. A tehéntej-fehérje elleni allergia, a magas fehérjetartalom miatti veseterhelés, egyes nyomelemek viszonylag alacsony koncentrációi a legfontosabb érvek, melyek alapján a tehéntej helyett az értékesebb „elválasztási tápszerek” adása ajánlott.

Vissza cikk elejére

Az újszülöttek és csecsemôk táplálásának ôsidôktôl kezdve változatlan célkitűzése a fejlôdô kisgyermek számára a legkiválóbb, optimális mennyiségű és összetételű tápanyagok biztosítása. E cél elérését évszázadokon át kizárólag a szülôi ösztönök és a hagyományok vezérelték. A szervezet korai fejlôdési stádiumai igényeinek kielégítését a minden történelmi korban ismert kiváló szellemi képességű és kiemelkedô fizikai teljesítményű személyek jelzik, bár az átlagot jelentô nagy tömegekrôl tudjuk, hogy a korábbi évszáza­dokban testméreteikben jóval elmaradtak a mai értékekhez képest. A múlt századtól a csecsemôkor élettani, kórélettani és táplálkozástudományi kutatásai a pontos energiaszükséglet, fehérje-, szénhidrát-, zsírbevitel és az ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek fontosságát tisztázva a csecsemôtáplálás elveinek tudatos szabályozásához vezettek. A napjainkban érvényes csecsemô- és kisgyermekkori alapvetô energia- és fehérjeszükséglet adatokat az 1. táblázat mutatja be.

A klasszikus gyermekgyógyászat a csecsemôkor fejlôdési-növekedési igényein túlmenôen alapvetô fontosságot tulajdonított a táplálékok fajtájának és összetételének a megbetegedések, elsôsorban a hasmenéssel, hányással járó, gyakori és magas halálozással járó kórképek kezelésében.

Vissza cikk elejére

Az anyatej és a szoptatás

Az újszülött- és csecsemôtáplálás mindvégig változatlan, állandó eleme, a legszigorúbb tudományos elemzések próbáit kiállt elsô számú gyôztese ma is az anyatej.

Az újszülött és a fiatal csecsemô természetes, ideális és optimális táplálása a szoptatás. Az anyatej összetétele képes a megfelelô mennyiségben és arányban leginkább biztosítani a csecsemô szervezete számára azokat az alapvetô tápanyagokat, amelyek az élet elsô évében az intenzív fejlôdéshez szükségesek. A központi idegrendszer különösen érzékeny ebben a korai idôszakban a táplálás hibáira, nem megfelelô voltára. A szoptatás a legtöbb fejlett európai országban, így hazánkban is az újszülöttkor kezdetétôl általában a csecsemô 6 hónapos koráig az elsôként ajánlott és választott táplálási mód, mely a fogak megjelenésével és a nagyobb energiatartalmú, szilárd táplálékok hozzáadásával, az ún. „hozzátáplálással” egyre csökkenô számban és egyre kisebb anyatej mennyiségekkel fokozatosan átadja helyét a mesterséges táplálékoknak. Az anyatejnek a tehéntejhez képest elônyös összetételén kívül a szoptatás meghatározó fontosságú a bensôséges, örömteli, a késôbbi személyiségfejlôdésben is oly lényeges anya-gyermek kapcsolat korai kialakításában. A tehéntejbôl hiányzó immunglobulinok, a secretoros IgA-molekulák, a komplement és egyéb aktív immunológiai alkotórészek az anyatej táplálás révén a fiatal csecsemô kórokozók elleni hatékony védekezésének döntô tényezôi. A szoptatás egyértelmű elônyeit igazolják azok a kiterjedt vizsgálatok is, amelyek az anyatejjel táplált csecsemôk szellemi fejlôdésének gyorsabb ütemét és egyes megbetegedések (pl. pylorus stenosis, inzulin­dependens diabetes mellitus, colon carcinoma) késôbbi életkorban alacsonyabb számú elôfordulását igazolták a tápszerrel táplált csoportokkal összehasonlítva. 

Vissza cikk elejére

A szoptatást helyettesítô és követô csecsemôtáplálás

 Természetesen az utóbbi évtizedek hatékony, a szoptatást joggal támogató világméretű egészségügyi programjai ellenére is a fiatal csecsemôk egy része különbözô okokból az élet elsô félévében nem anyatejet, hanem mesterséges táplálást, csecsemôtápszert kap. E készítmények többsége ma már az anyatej összetételét nagymértékben megközelíti, azonban avval nem azonos értékű. Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, azonban anyatej hiányában nem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelô anyatej helyettesítô, ún. „elsô tápszer” jelenti a választandó táplálási megoldást.

A hathónapos kor után az addig anyatejjel táplált, szoptatott csecsemô, de az elsô hetektôl kezdve mindjárt tápszerrel etetett csecsemô esetében is választás elé kerül a szülô: milyen táplálékkal végezze a gyermek „hozzátáplálását”, az eddigi táplálás kiegészítését?

A hagyományos, évtizedeken át világszerte divatos csecsemôtáplálási elvek ebben az életkorban a tehéntejhígítások, az ún. „feles tej”, majd „teljes tehéntej” adagolását, esetleg tejbendara adását tartották helyesnek a fôzelékek fokozatos megismertetése mellett.

A tehéntejjel történô csecsemôtáplálási módszert a mai korszerű die­tetikai és kórélettani ismeretek fényében nem javasolhatjuk. Helyette világszerte elérhetôvé váltak az ún. „elválasztási” („follow-on milk”) tápszerek, melyek átmenetet jelentenek a szoptatás (ill. a korai, elsô tápszeres táplálás) és a szilárd ételek bevezetése között. A 4-9 hónapos kor között adható „második” tápszert az ennél idôsebb korúak számára kifejlesztett „harmadik” tápszer, népszerű nevén „babatej” követheti. Egyes országokban e tápszerek adását 12-15 hónapos korig ajánlják, Magyarországon a Gyermekorvosok Társasága 3 éves korig javasolja használatukat.

Milyen hátrányokkal kell számolnunk a tehéntej táplálás régen megszokott, nagyanyáink idejében egyedül alkalmazott módszere esetén? Milyen elônyökkel jár a félévesnél idôsebb csecsemô szellemi és testi fejlôdésében az ehhez az idôszakhoz adaptált speciális tápszerek összetétele? E gyakorlati kérdésekre azért fontos ismerni és a szülôk, nagyszülôk számára továbbadni a választ, mert az utóbbi években egyre több családban nyúlnak ismét, vagy még mindig a tehéntej/tehéntejhígítás elavult módszeréhez, nemegyszer hangoztatva: ami jó volt századokon át, biztosan jó most is. Vagy: Einstein, Maria Callas és számos olimpiai bajnok is tehéntejet kapott csecsemôkorában, miért kellene más az én kisgyermekemnek? Egyes felmérések szerint Magyarországon a 6 hónapostól 1 éves korú gyermekek több mint fele napjainkban tehéntejet kap, annak ellenére, hogy gyermekorvosa ezt nem ajánlja.

Vissza cikk elejére

A korai csecsemôkorban adott tehéntej táplálás hátrányai

 1. Alacsony vasbevitel 

Az élet elsô 3 hónapjában az érett újszülött szervezete a vörösvértestek szétesése következtében általában elegendô vasat kap. Az anyatej vastartalma ugyan alacsony (0,03-0,07 mg/100 ml), a vas felszívódása azonban mintegy háromszor magasabb, mint a tehéntejbôl. Minden bizonnyal e tény az anyatej kalcium- és lakto­ferrin tartalmával függ össze. Az is ismeretes, hogy a szoptatás során egyidejűleg adott tehéntej csökkenti a vas felszívódását. A korszerű táplálkozástudományi nemzetközi ajánlások szerint az élet negyedik hónapjától emelni kell a táplálékkal bevitt vas mennyiségét. Ez az elv a vassal kiegészített csecsemôtápszerek elôállításával már hosszabb ideje megvalósult, az „elválasztási tápszerek” vastartalma 0,8-1,3 mg/100 ml.

Számos prospektív tanulmány igazolta, hogy a 6-18 hónapos koruk között nem tehéntejjel, hanem „elválasztási tápszerrel” ellátott csecsemôk között 18 és 24 hónapos korukra gyakorlatilag megelôzhetô a vashiányos anaemia. A szellemi fejlôdés, a cognitív funkciók érése is jobb, mint a tehéntejjel táplált kortársaké. 1,3,4,5

 2. Magas fehérjebevitel

 Az anyatej 1,05 g/100 ml fehérje tartalmával szemben a tehéntejé háromszoros, 3,3g/100 ml. A magas fehérjetartalom a még éretlen működésű csecsemôkori vese számára fokozott megterhelést jelent. Az „elválasztási tápszerek” („follow-on” milk) a tehéntejhez képest alacsonyabb, 1,8-2,2g/100 ml mennyiségben tartalmaznak fehérjét.

A fenti két legfontosabb hátrány bôvülhet esetenként a tehéntejfehérje allergia tüneteivel is. Ilyenkor az occult gastrointestinalis vérzés súlyosbíthatja a vasvesztést és a vashiányos anaemia következményeit.2

Az „elválasztási tápszerek” magasabb esszenciális zsírsav (linolsav, alfa-linolénsav) és többszörösen telítetlen hosszú szénláncú zsírsav (arachidonsav és dokozahexénsav) tartalma is elônyt jelent a tehéntejhez képest.

Következtetés

• 1. Az újszülöttek és fiatal csecsemôk ellátásával foglalkozó gyermekorvosok, házi- és családorvosok elsôdleges feladata az anyatejes táplálás, a szoptatás elônyeinek hangsúlyozása és e táplálási forma ajánlása az élet elsô hat hónapjában.

• 2. Az anyatejes táplálás helyett indokolt esetben a megfelelôen adaptált csecsemôtápszer adása ajánlott. Tehéntej és tehéntej hígítás sem kiegészítô, sem elválasztási tápszerként nem alkalmas a csecsemôk táplálására az elsô életévben, a hazai gyermekorvosok ajánlása szerint (több nemzetközi gyermekgyógyászati szervezettel egyezôen) 3 éves korig.

• 3. A Nyugat-Európában az utóbbi évtizedben elterjedt „elválasztási tápszerek” („follow-on milk”) adása csakis a véleményformálásban döntô gyermekorvosok, védônôk, egészségügyi szakemberek támogató ajánlása nyomán válthatja fel hazánkban is az élettani- táplálkozástudományi szempontból hátrányosabb összetételű, de ma is népszerű tehéntej-táplálást.

  Vissza cikk elejére

Irodalomjegyzék:

1. Daly A et al: Prevention of anaemia in inner city toddlers by an iron supplemented cows’ milk formula. Arch Dis Child 75:9-16, 1996

2. Iron fortification of infant formulas. American Academy of Pediatrics, Committee on Nutrition. Pediatrics 104: 119-123, 1999

3. Lozoff B et al: Long-term developmental outcome of infants with iron deficiency. N Engl J Med 325:687-694, 1991

4. Moffatt ME et al: Prevention of iron deficiency and psychomotor decline in high-risk infants through use of iron-fortified infant formula: a randomized clinical trial. J Pediatr 125: 527-534, 1994

5. Williams J et al: Iron supplemented formula milk related to reduction in psychomotor decline in infants from inner city areas: randomised study. BMJ 318:693-698, 1999