A képernyôs feladatok okozta
pszichológiai megterhelés (II. rész)

Dr. Hódos Tibor

5) ellenôrzési feladatok 

A képernyôs minôségellenôrzés és osztályozás, csomagtartalom-ellenôrzés, azonosítószámhoz tartozó arc, ujjlenyomat vagy egyéb személyi ismertetôjegy ellenôrzése, finomhengermű működésének ellenôrzése, intenzív osztály betegei életfontosságú adatainak képernyôs követése az ügyeletes orvos szobájából, a határon vagy más záróvonalon áthaladó gépkocsik rendszámának vagy egyéb adatainak ellenôrzése (pl. lopott járművek felderítése céljából) és hasonló feladatok tartoznak ide. Sajátos új formája az ellenôrzési feladatnak a műholdas helyzet­meg­határozóval felszerelt jármű pillanatnyi helyének ellenôrzése (hasonlóan a repülôgépek ún. másodlagos radarjeleinek ellenôrzéséhez).

Az ellenôrzési feladatok jelentôs része 24 órán át teljesítendô, tehát éjszaka is dolgozni kell, jóllehet szellemi munkára éjszaka a legkevésbé alkalmas az ember.

A feladat pszichológiai terhelô hatása: a koncentrált figyelem tartós magas szintjére és megosztási képességére van szükség az egyidejűleg ellenôrzendô több ismertetôjegy pontos és gyors vizuális felismeréséhez, azonosításához. A technológiai folyamat, a forgalom üteme vagy más okok miatt idôkényszer viszonyai között, gyakran zavaró környezeti hatások közepette kell dönteni. Számos ellenôrzési feladatot ingerszegény szituációban kell elvégezni, és esetenként egyedül van az ellenôrzô személy, ilyenkor meg kell küzdenie a feladat monoton viszonyaival is (pl. egy határszakasz infravörös kamerákkal történô pásztázását közvetítô monitor megfigyelése). Ha változó, mozgó objektumok ellenôrzése a feladat, akkor állandóan változtatni kell a vizuális fixációt, ami nagyon fárasztó. A feladat jellegébôl következik a felelôsség magas foka. A feladat számos esetben konfliktusok valószínűségével jár együtt, miután az ellenôrzô és az ellenôrzött személy érdekei ellentétesek lehetnek.

Az ellenôrzési feladat folytonosan ismétlôdô ciklusokból áll: jelfelismerés, jelazonosítás, döntés. A képernyôn megjelenô információ (jelzés) lehet betű, szám, alak, forma, egyezményes kód. Betű és szám esetében az észlelést nehezíti, ha a betűk és számok túl kisméretűek, nem elég kontrasztosak. Gyakorlati tapasztalat, hogy kék alapon fehér betű vagy szám jobban olvasható, mint fehér alapon a fekete. Ha a jelfelismerés kedvezôtlen képernyôs jelmegjelenítés vagy környezeti zavaró fényeffektusok következtében elhúzódik, akkor a jelazonosításra és döntésre rendelkezésre álló idô csökken. A jelazonosításhoz az etalon (minta) vagy a képernyôn található, vagy az embernek kell emlékezetébôl felidéznie. A döntés lehet „igen–nem”, „van–nincs” típusú, gyakran azonban a döntéshez osztályozási feladat is tartozik (pl. minôségellenôrzés). Minél több emlékezetbôl felidézett mintát, alternatívát kell állandóan aktivizálni az aktuális döntéshez, annál fárasztóbb az ellenôrzési feladat.

Az ellenôrzési feladatot teljesítô személy számára olyan munkafeltételeket kell teremteni, hogy a munkakör alábbi jellemzôinek meg tudjon felelni:

• – minimális idô két ellenôrzési művelet között

• – gyors döntések és a vezérlôszervek gyors használata

• – a jelzések gyors észlelése

• – a szokásostól eltérô, új típusú jelzések gyors felismerése és azonosítása

• – a vezérlôszervek és az eszközök pontos használata

• – pontos adatleolvasás

• – a szimbólumhasználat gyorsasága

• – a számolási műveletek gyorsasága.

Az ellenôrzési tevékenység lényeges szempontja a hibázások elkerülése. Különösen az alábbi hibajellemzôk fontosak:

• – a hiba jelentôsége

• – a hiba gyakorisága

• – a hiba tartalma

• – a korrekciós cselekvések száma

• – a hibák száma

• – a szokásostól eltérô, új típusú jelzések száma

• – az összes befejezett ellenôrzési művelet száma.

A figyelem fázisai: munkakezdéskor a figyelem összpontosítása a feladatra akarati erôfeszítést igényel, mert el kell vonatkoztatni minden mástól ahhoz, hogy a figyelem a feladatra irányuljon. Ezután egy ideig a figyelem optimálisan a feladatra koncentrálható, terjedelme, megosztása megfelel a feladat követelményeinek, és viszonylag kevés akarati segítséget igényel. Amikor a pszichológiai elfáradás eléri az ún. labilis kompenzáció szakaszát, akkor a figyelem is ingadozóvá válik. Ez megjelenik a figyelem mindhárom jellemzôjének (terjedelem, megosztás, áthelyezés) teljesítményében, és a megkívánt figyelmi színvonal csak jelentôs akarati erôfeszítéssel érhetô el. Ha az ellenôrzési feladat 5-6 óránál hosszabb és nem szakítják meg óránkénti szünetek, nincs lehetôség tevékenységcserére, akkor a figyelem csökkenése léphet fel.

A figyelemnek van egy idôszakosan fellépô sajátossága: olvasás közben ráeszmélünk, hogy 1-2 másodpercig csak néztük a könyvet anélkül, hogy a szöveget felfogtuk volna. Ezt a rövid idejű figyelmi szünetet blokkolásnak hívják. A blokkolás a kortex idôszakos védekezése lehet a fokozott terhelés ellen, a figyelem fluktuációjának sajátos formájaként is értelmezhetô. Ha fáradt személynek rövid idejű vizuális expozíciókat kell megfigyelnie, a blokkolás sűrűbbé válik. A blokkolás a központi idegrendszer idôleges funkciócsökkenését jelzi. 

*************************

• TV-képet, zártláncú TV képét figyeli?   igen – nem

• az ellenôrzés objektumai: emberek, gépek, is-is?

• gyorsan változnak az ellenôrzés objektumai?   igen – nem

• ellenôrzés ideje átlagosan:...................

• képi vagy alfanumerikus jelzéseket figyel?  igen – nem

• a képernyô monokróm – színes

• a képernyô mérete 14” – 16”, 17” – 19”, 20”, >21”

• csak a közvetlenül látott jelzésekkel és

• néhány kódolt utasítással van dolga?   igen – nem

• követési feladatot teljesít?   igen – nem

• a jelzések hely, forma és szín szerint különböznek?

• az egyidejűleg ellenôrzendô jeladó rendszerek száma:...................

• a kapcsolat fônökségével: számítógépes hálózat, rádió, telefon?

• a jel azonosításakor a reagálás

• módja: billentyűzettel, speciális kapcsolókkal, rádión, telefonon?

• adatbankhoz fordulhat kérdéssel?   igen – nem

• elôfordul, hogy kényelmetlen testhelyzetben kell a képernyôt figyelni vagy a billentyűzetet használni?   igen – nem

• a kritikus jelzésekhez hozzárendelt

• válaszcselekvések tartoznak? igen – nem

• a kritikus jelzéseket akusztikus jelzés is kíséri?   igen – nem

• a kritikus részlet kinagyítható a képernyôn?   igen – nem

• milyen térbeli helyzeteket

• ellenôriz: állandóan egyetlen vagy változó?

• a szóbeli közlés anyanyelven vagy idegen nyelven történik?

• kommunikációs konfliktus lehetséges?   igen – nem

• személyes veszélyeztetettség lehetséges?   igen – nem

• munkáját szakképzett társsal végzi?   igen – nem

• az ellenôrzési szolgálat képernyôtartalmait

• és szóbeli közléseit tartósan megôrzik?   igen – nem

• 0-24 óráig tart az ellenôrzés?   igen – nem

• csökkentett a munkaidô?   igen – nem

• egy ellenôrzési szolgálat meddig tart

• szünet beiktatása nélkül?.............

• a szünetidô megegyezik a képernyôs

• ellenôrzési feladat idejével? igen – nem

• szünet idejére jól felszerelt külön pihenôhely áll

• rendelkezésre?                igen – nem

• egymásután maximálisan 2-3 éjszakai

• műszakban kell dolgozni? igen – nem

• az éjszakai műszakokat azonos számú

• szabadnap követi?   igen – nem

• ún. készenléti szolgálat van?   igen – nem

• váltáskor mennyi ideig kell ellenôrizni ahhoz, hogy felelôsen átvegye az ellenôrzési feladatot?...................

• személyes felelôssége pontosan ismert?   igen – nem

• feladatára vonatkozó javaslatait kérik,

• megvalósítják?   igen – nem

• bonyolult vagy kritikus szituációkat

• szimulátoron elôre gyakorolhat?           igen – nem

• a technika minden változásáról

• idôben tájékoztatják?   igen – nem

• elôrelátható a napi feladat?   igen – nem

• néhány napra elôre tudja a feladatát és annak idôbeosztását?                  igen – nem

• maga dönthet feladatai sorrendjérôl?   igen – nem

• a feladat teljesítéséhez minden szükséges

• információ rendelkezésre áll? igen – nem

• munkatársaival szakmai és magánbeszélgetésre van lehetôsége?                   igen – nem

•  

6) vezérlési feladatok

Vezérlési tevékenységrôl akkor beszélhetünk, ha az ember feladata közvetlenül vagy termelôtevékenység folyamata közben meghatározott program betartása, vagy a termelôberendezés optimális felhasználása, vagy egy dinamikus rendszer vezérlése. Ilyen munkát végez a félautoma­tizált hengermű kormányosa, a darukezelô, a pilóta, a villamos teherelosztó diszpécsere.

A pszichológiai terhelô tényezôk: a koncentrált és a feladatra irányított figyelem idôleges vagy tartós szükségessége; gyorsan változó és nagy mennyiségű információ (pl. műszeradatok) pontos észlelése, feldolgozása és megfelelô döntés kialakítása; megbízható szenzoros, értelmi és cselekvéses feladatvégzés zavaró ingerek jelenléte esetén; kimondottan nagy felelôsség emberekért és anyagi értékekért. Az idôleges vagy tartós magas szintű pszichés feszültség következtében aspecifikus megterhelés jön létre. Az aspecifikus itt azt jelenti, hogy az ilyen megterhelés következményei nem feltétlenül a meghatározott szervrendszerek zavaraiban, hanem általános vegetatív labilitásban mutatkoznak (pl. gyors fáradékonyság, fokozott ingerlékenység és érzékenység).

Számítógép alkalmazása a vezérlési rendszerben mentesíti az embert a mentális megterhelés lényeges összetevôitôl: elvégzi a szakmai ismeretek, utasítások, szabályok szüntelen aktualizálását, a műszereken megjelenô és a közvetlenül észlelhetô nagy számú és gyakori információk gyűjtését és feldolgozását. Mindezek segítségével a számítógép minimalizálja a hibás beavatkozások valószínűségét.

A számítógépes vezérlés kezdeti megoldásai rontották a majdnem állandóan szükséges aktív figyelmi készenlétet. Az óceán felett repülô gépeken elôfordult a pilóták 20-25 perces elalvása a robotpilóta működése idején.

„Az ember aktivitásának és figyelmi készenlétének elve” abból indul ki, hogy a számítógépes irányítási rendszerben állandóan biztosítani kell az ember számára olyan érzékletes jelzéseket és beavatkozást igénylô szituációkat, amelyek a rendszer lényegi működésének folyamatos követését igénylik. Így pl. a Boeing 707-es gépen a kormányszervek akkor is megmozdulnak, ha a robotpilóta vezeti a gépet. Valahányszor változik a gép sebessége, a gépet az embernek kell újra kiegyensúlyoznia. Villamos teherelosztóban az automatikus kapcsolások közül a nemzetközieket és az erôművek ki-, ill. beléptetését a hálózatba a számítógép értékeli és végzi a hálózati igények függvényében, de parancsai csak akkor hajtódnak végre, ha az ember ezt a döntést idejében megerôsíti. A képernyô megfigyelése nem elegendô az aktivitás biztosításához a számítógépes vezérlési rendszerben; az ember „kezét, lábát és szemét” is aktivizálni kell.

A vezérlési feladatban felmerül az ember „megbízhatósági paradoxona”. A vezérlési feladat sajátosságainak ismerete nélkül nem érhetô el az ember–gép rendszerek megbízhatósága. Nehéz feladat azonban ezt figyelembe venni; ugyanis az emberrôl az a benyomásunk alakulhat ki, hogy nem alkalmas az ilyen rendszerek megbízható komponensének szerepére: nem képes hosszú idôn át hibátlanul végrehajtani valamilyen feladatot, mert viszonylag gyorsan elfárad; könnyen szórakozottá válik, viselkedésére oly sok tényezô gyakorol befolyást, hogy nehéz róla prognózist adni. Másfelôl az ember minden létezô automata berendezésnél jobban boldogul a váratlan eseményekkel, képes elôrelátni a dolgok menetét, tevékenységét könnyen tudja a feladat követelményeinek megfelelôen módosítani.

Ily módon ellentmondásos képet kapunk az ember megbízhatóságáról. A vezérlési feladatot teljesítô ember a létezô gépeknél részint kevésbé megbízható, részint megbízhatóbb. A paradoxon nyomban megszűnik, mihelyt optimális funkciófelosztás valósul meg az ember–gép rendszer elemei között, és az emberi tevékenység sajátosságainak megfelelô munkafeltételeket biztosítanak.

A vezérlési feladatot teljesítô embert komplex környezeti hatások érik. Ezek között a zaj, a vibráció, az elôre nem látott változások és más hatások intenzitásuk és idôtartamuk arányában csökkentik a munkaképességet.

Az idôhiány az információt közlô jelzések nagy mennyiségének, a jelzések felfokozott gyorsaságú változásának, a szituációk veszélyességének a következménye.

Az idôhiány több szempontból is befolyásolja az ember megbízhatóságát. Az egyes jelzésekre adott válaszok pontossága a jelzések közötti intervallum csökkenése arányában változik. Az egyes jelzésekre adandó válasz „kihagyása” mint jellegzetes megbízhatatlansági tünet az emberhez érkezô jelzések gyakoriságával függ össze. Az egyes jelzések közötti rövid intervallum még akkor is csökkentheti az ember pontosságát, ha az információáramlás általában lassú, de két jelzés minimális idôkülönbséggel követi egymást.A vezérlési feladat néha a szenzoros izoláció viszonyai között folyik. Ennek hatására csökken az éberség, meghosszabbodik a jelzésekre adott válaszok ideje, csökken az értelmi műveletek gyorsasága és színvonala, inadekvát asszociációk lépnek fel. Többek között ezért folytatnak már jó ideje csak csoportos űrrepüléseket.

A mentális feladatteljesítés okozta pszichológiai elfáradás fázisait pilóták és repülésirányítók sokéves vizsgálata alapján tárták fel:

 1. A bedolgozási szakasz. Ez alatt emelkedik a munkaképesség színvonala, és általában növekszik a produktivitás.

2. Az optimális munkaképesség szakasza. A munkaképesség, produktivitás és akarati erôfeszítés színvonala viszonylag állandó.

3. A teljes kompenzáció szakasza. A fellépô elfáradás némileg csökkenti a munkaképesség színvonalát, a teljesítmény azonban az érzelmi-akarati erôfeszítés eredményeként megmarad az elôzô szinten.

4. A labilis kompenzáció szakasza. A fokozódó elfáradás hatására a munkaképesség tovább csökken. Az akarati erôfeszítés intenzitása ingadozóvá válik: ha gyengül – csökken a teljesítmény, ha erôsödik – növekszik.

5. A végsô erôfeszítés szakasza. Az elfáradás mind jobban fokozódik, a munkaképesség szintje csökken. Jelentôs akarati erôfeszítéssel azonban a teljesítmény még fokozható.

6. A teljesítmény fokozatos csökkenésének szakasza. Ekkor tovább csökken a munkaképesség szintje, és lanyhul az akarati erôfeszítés.

7. Munkaképtelenség. Az éberséget lankadtság váltja fel.

A technikai berendezésekhez képest az ember pontatlanabbul dolgozik, viszont nehéz feltételek között nagyfokú „állhatatosság” jellemzi, a magatartás általános stratégiáját hosszú idôn át megôrzi, vagyis úgy tűnik, mintha az ember a pontosságot „feláldozná” az állhatatosságért. Amikor tekintet nélkül a körülmények megnehezülésére, az embertôl nagy fokú pontosságot követelnek, adaptációs-vegetatív blokkolás lép fel. Következésképpen az emberre nem szabad szuperpontos és szupergyors cselekvéseket bízni, hanem ezeket a gépre kell hárítani, az emberre az ezekrôl történô döntést lehet bízni. 

A munkaképesség és a figyelem fázisai 

Az 50/19997. (X. 3.) Eü.M. rendelet elôírja, hogy a képernyôfigyelést végzô munkavállalóknak – a fokozott figyelem követelménye miatt – óránként 10 perc szünetet kell adni, és a szüneteket nem lehet egybefüggôen kiadni.

Normális körülmények között a vezérlési feladat tartós teljesítését nem várják el az embertôl. Az ember feladatteljesítését egy bizonyos idô után átveheti az automatika (pl. robot) vagy egy másik ember. A vezérlési feladat gyakran megköveteli, hogy akár másik embertôl, akár az automatától veszi át a feladatot az éppen sorra kerülô ember, egy bizonyos ideig (néhány perctôl akár fél óráig terjedôen) figyelje a vezérlés folyamatát, beleélje magát a szituációba, felmérje, milyen folyamatok és milyen eszközök használata zajlik éppen most, ezeknek mi a várható eredménye. Csak amikor az újonnan a feladathoz látó ember már átlátja az aktuális vezérlési helyzetet, akkor távozhat az elôzô ember vagy vehetô át az automatikától a feladat. A gyakorlatban maximálisan 2 órás vezérlési feladatteljesítést várnak el, amit legalább 2 óra szünet követ (ezt készenléti idônek nevezik, ilyenkor rendkívüli helyzet esetén a készenléti ügyeletes felválthatja az éppen dolgozó személyt).

A vezérlési feladatot gyakran szünetmentesen, folyamatosan kell teljesíteni (áramellátás). Az ember teljesítménydiszpozíciójának napi ingadozásai éjszaka teszik a legnehezebbé a vezérlési feladat megbízható ellátását. Tapasztalatok szerint egymás-után maximum 2 éjszakán át lehet szellemi munkát végezni anélkül, hogy a nappalok és éjszakák ritmusa felborulna. A 2 éjszakai szolgálat után minimum 2 szabad napot kell adni a munkavállalónak. Megjegyezzük, hogy a különbözô napszakokban végzett munka váltogatása sem lehet akármilyen. Délutános műszakot nem követhet reggeles, reggeli műszakot pedig éjszakai (mert csak 8 óra áll rendelkezésre utazásra, étkezésre, alvásra, családi életre), szabadnapot – lehetôleg – délutános és ne reggeli műszak kövessen.

• A vezérlési feladatot teljesítô személy számára olyan munkafeltételeket kell teremteni, hogy a munkakör alábbi követelményeinek meg tudjon felelni:

• –  a korrekciókig tartó idô rövidsége

• –  két vezérlési beavatkozás közötti minimális idô

• –  gyorsaság a döntésben, a szóbeli közlésben és a vezérlôszervek használatában

• – eseménysorok tendenciájának gyors felismerése

• –  a szimbólumhasználat gyorsasága

• –  adekvát reakció pontos kiválasztása az alternatívák közül.

A vezérlési feladat lehet annyira balesetveszélyes, hogy a vezérlésért erkölcsi és büntetôjogi felelôsséget viselô ember egyes esetekben valamilyen ok miatt (családi, egészségi, akut emocionális trauma) nem érzi magát alkalmasnak a napi feladat maradéktalan ellátására. A repülésben, a repülésirányításban ilyen esetekben a minden idôben készenléti szolgálatra megjelent munkavállaló lép helyette szolgálatba. Az érdekvédelmi szervezetek és a munkaadók egyetértésével folyik egyes helyeken a szolgálatba lépôk rövid ún. startorvosi és pszichológiai vizsgálata. Általános elv: indiszponált munkavállaló megjelenésekor a szolgálatban lévô marad munkában a helyettes megérkezéséig.

A vezérlési feladat jellegébôl következôen, sok esetben a vele járó presztízs miatt is, az ilyen munkakörökben stabil a munkavállalók köre, ritka a munkahelyelhagyás. A csak műszakváltáskor találkozó munkatársak közösséggé formálása céljából több helyen szokás évi 1-2 hét plusz szabadság terhére csoportfejlesztô tréningre és más együttes élményt nyújtó foglalkozásokra összegyűjteni az adott munkakör dolgozóit.

***************************** 

• A képernyô csak egyike az információközlô eszközöknek?   igen – nem

• képernyôk száma a vezérlési munkahelyen:.....................

• a képernyô mérete 14” – 16”, 17” – 19”, 20”, >21”

• a képernyô monokróm – színes

• a képernyôkön megjelenô információ képi vagy szöveges?

• a vezérelt objektum állapotváltozásainak

• képernyôs jelzései integrálják a műszerek

• által közölt egyes jelzéseket?   igen – nem

• a jelzések hely, forma és szín szerint különböznek?

• automatika, robot segíti a vezérlést?  igen – nem

• a vezérlés funkcióját át lehet adni

• az automatikának?   igen – nem

• a vezérlés idejébôl mennyit végezhet

• az automata, a robot? milyen esetben adja át

• a vezérlési feladatot: saját elhatározásból, a program jelzésére, külsô utasításra?

• ha automatikus vezérlésre tér át,

• jelenteni kell ezt?   igen – nem

• szóbeli közléseit anyanyelvén teszi?   igen – nem

• kommunikácós konfliktus lehetséges?   igen – nem

• személyes veszélyeztetettség lehetséges?   igen – nem

• automatikus vezérlés idején köteles meghatározott

• vezérlési feladatokat teljesíteni, különben az automatika riasztja?   igen – nem

• távvezérlés viszonyai között dolgozik?   igen – nem

• ha igen, pontosan tájékozott

• a vezérelt objektum téri helyzetérôl és   technológiai állapotáról extrém feltételek esetén is?   igen – nem

• a vezérlôeszközök kiválasztását képernyôs jelzések segítik?   igen – nem

• a képernyôs jel megerôsíti a vezérlôeszközök kiválasztását?   igen – nem

• a vezérlést a képernyô jelzései visszaigazolják?   igen – nem

• a kritikus jelzésekhez válaszcselekvések tartoznak?   igen – nem

• a kritikus jelzéseket akusztikus jelzés is kíséri?   igen – nem

• a kritikus részlet kinagyítható a képernyôn?   igen – nem

• a vezérlési szolgálat képernyôtartalmait és szóbeli közléseit tartósan megôrzik?   igen – nem

• 0-24 óráig tart a vezérlés?   igen – nem

• csökkentett a napi munkaidô?   igen – nem

• egy vezérlési szolgálat meddig tart szünet beiktatása nélkül?...............

• a szünetidô megegyezik a vezérléssel töltött idôvel?   igen – nem

• szünet idejére jól felszerelt pihenôhely áll rendelkezésre?   igen – nem

• egymásután maximálisan 2-3 éjszakai műszakban kell dolgozni?                   igen – nem

• az éjszakai műszakokat azonos számú szabadnap követi?   igen – nem

• ún. készenléti szolgálat van?   igen – nem

• váltáskor mennyi ideig kell vezérelni ahhoz, hogy felelôsen átvegye a vezérlési feladatot?........

• betegség diagnózisa nélkül is elôfordulhat, hogy indiszpozíció miatt nem vállalja a szolgálatot,

• és ez nem jár semmilyen következménnyel?     igen – nem

• személyes felelôssége pontosan ismert?   igen – nem

• feladatára vonatkozó javaslatait kérik, megvalósítják?   igen – nem

• bonyolult vagy kritikus szituációkat szimulátoron gyakorolhat?   igen – nem

• a technika minden változásáról idôben tájékoztatják?   igen – nem

• elôrelátható a napi feladat?   igen – nem

• néhány napra elôre tudja a feladatát és annak idôbeosztását?                   igen – nem

• maga dönthet feladatai sorrendjérôl?   igen – nem

• a feladat teljesítéséhez minden szükséges információ rendelkezésre áll?     igen – nem

• munkatársaival szakmai és magánbeszélgetésre van lehetôsége? igen – nem

•  

7) szűkebb értelemben vett szellemi feladatok 

A képernyôs munka nagy csoportja tartozik ide. Az orvosi diagnosztikában a komputertomográf, az ultrahang, a mágneses rezonancia vizsgálatok, a mérnöki tervezô-munkában a számítógépes 3 dimenziós épület-, gépkocsi-, bútor-, fogyasztásicikk-tervezés, a számítógépes reklám és grafika készítése, a nyomdaiparban  a számítógépes tördelés, laptervezés, szerkesztés, tipográfiai tervezés. Írók, újságírók, fordítók is számítógéppel dolgozhatnak, a programozók pedig tulajdonképpen az elsô számítógéphasználók.

A feladat megköveteli a tartós emlékezetben tárolt nagy mennyiségű információ éppen szükséges részének felidézését, a gyakran nagy mennyiségű és gyorsan változó képernyôs jelzések pontos azonosítását, felismerését, értelmezését és egybevetését a felidézett szakmai ismeretekkel.

A figyelem koncentrálása minden esetben elsôrendű követelmény. A figyelem ingadozása, gyengülése együtt jár a munkaképesség csökkenésével. A szűkebb értelemben vett szellemi feladat gyakori szüneteket igényel.

A mentális funkciók közül a térbeli képzetek és az ezeken is alapuló képszerű gondolkodás fejlettsége legalább olyan fontos a szűkebb értelemben vett szellemi feladat teljesítéséhez, mint az absztrakt gondolkodás. Miután alkotó feladatokról van szó, egy részükhöz a gondolkodás rugalmassága mellett intuícióra is szükség van.

Ha arra gondolunk, hogy az új termékekben már 60-70% szellemi és csak 30-40% anyagi termék van, felmérhetô a képernyôs alkotó munkák jelentôsége (minden új termék prototípusa ma már képernyôn „készül el”).

Betegek jelenlétében a diagnosztizáló orvosnak, megrendelôk esetében a grafikusnak állandóan szüksége van saját viselkedésének kontrolljára. Ez fontos feltétele a páciens, a megrendelô bizalmának. Fáradt embernek nehéz feladat a következô beteget vagy megrendelôt bizalomébresztô nyitottsággal, érdeklôdéssel fogadni.

Az új képalkotó eljárásokkal dolgozó orvos, az új terméket tervezô mérnök, a reklámtervezô grafikus és a képzôművész a képernyô elôtt olyan feladatokat teljesít, amelyek önmagukban egészek (az orvos diagnózist állapít meg, a mérnök megalkotja az új termék képét, a grafikus elkészíti a reklámot, a művész a műalkotást). Az erôs motivációjú és magas presztízsű feladatot teljesítôknél az individuális tartalékok, teljesítménypotenciálok szubjektív túlbecsülése túlzott pszichés igénybevételt, kimerülést okozhat. Már a rugalmas munkaidô bevezetése is prevenciót jelenthet.

A túl­zott pszi­chés igény­be­vé­tel fá­zi­sai – az elô­i­dé­zô ok­tól füg­get­le­nül – egy­sé­ge­sek: ag­resszió, reg­resszió, restitúció. Et­tôl az ál­ta­lá­no­san ér­vé­nyes fá­zis­struk­tú­rá­tól csak a ne­u­ro­ti­kus és pszichotikus sze­mé­lyek­nél fi­gyel­he­tô meg el­té­rés.

Ha konf­lik­tus ke­let­ke­zik a tel­je­sít­mény­kö­ve­tel­mény és az adek­vát tel­je­sí­tô­ké­pes­ség kö­zött, ak­kor a túl­zott pszi­chés igény­be­vé­tel el­sô kö­vet­kez­mé­nye­ként min­dig ag­resszív ten­den­ci­ák je­len­nek meg, ezek mind job­ban kor­lá­toz­zák a tel­je­sí­tô­ké­pes­sé­get. El­tű­nik a moz­gá­sok és a mimikai re­ak­ci­ók har­mó­ni­á­ja, gya­ko­rib­bá vál­nak a fe­les­le­ges re­ak­ci­ók és a kap­ko­dó, té­ves cse­lek­vé­sek. A mun­ka­tel­je­sít­mény in­ga­do­zó­vá vá­lik, je­len­tô­sen fo­ko­zó­dik a hi­bák ará­nya, a vi­sel­ke­dést af­fek­tív ki­tö­ré­sek jel­lem­zik. A sze­mé­lyi­ség­re jel­lem­zô egészlegesség szét­e­sik, a tel­je­sít­mény­tar­ta­lé­kok sza­bá­lyo­zat­lan, de nem fel­tét­le­nül cél­sze­rűt­len fel­hasz­ná­lá­sá­ra ke­rül sor.

A reg­resszi­ós fá­zis­nak, amely egy tény­le­ges teljesítmény­követelmény és az ak­tu­á­lis tel­je­sí­tô­ké­pes­ség kö­zöt­ti konf­lik­tus al­kal­má­val lép fel. Ezek­nek a vi­sel­ke­dés­mó­dok­nak az a bi­o­ló­gi­ai funk­ci­ó­juk (meg­e­gye­zô­en az ál­la­tok­nál meg­fi­gyel­he­tô ha­lott­nak tet­te­té­si ref­lex­szel), hogy idôt nyer­je­nek a bel­sô sta­bi­li­zá­ló­dás­ra, az ag­resszió fá­zi­sá­ban ér­vénye­sü­lô sza­bá­lyo­zat­lan vi­sel­ke­dé­si mo­tí­vu­mok le­é­pülé­sé­re. Mind­e­zek­kel a sze­mé­lyi­ség mé­lyebb ré­te­gei vál­nak vé­det­teb­bé. Eb­ben az erô­gyűj­té­si sza­kasz­ban az elô­zô­leg fel­hasz­nált ener­gi­a­tar­ta­lék új­ból fel­töl­tôd­het, hogy új­ra moz­gó­sít­ha­tó le­gyen a kül­sô kö­ve­tel­mé­nyek­kel va­ló kö­vet­ke­zô ta­lál­ko­zás­kor.

A tel­je­sít­mény­re va­ló új ori­en­tá­ció, amellyel egy sze­mé­ly vissza­tér a nor­má­lis mű­kö­dés­hez – a restitúció fá­zi­sa. A túl­zott igény­be­vé­te­li tör­té­nés­nek vé­ge, a cse­lek­vé­sek meg­ha­tá­ro­zó­já­vá is­mét a tel­je­sít­mény­a­ka­rat és mo­ti­vá­ció vá­lik, las­sú tel­je­sít­mény­nö­ve­ke­dés ­kez­dô­dik.

A pszi­cho­ló­gi­ai el­fá­ra­dás tü­net­ta­na szá­má­ra el­sô­sor­ban a reg­resszió fá­zi­sá­ban fel­lé­pô vi­sel­ke­dés­mó­dok­nak van nagy je­len­tô­sé­gük, mert kül­sô meg­nyil­vá­nu­lá­si for­má­juk messze­me­nô­en meg­e­gye­zik a hosszan tar­tó fo­ko­zott pszi­cho­ló­gi­ai meg­ter­he­lés ha­tá­sá­ra fel­lé­pô tü­ne­tek­kel. A hosszú idô­tar­ta­mú fo­ko­zott pszi­cho­ló­gi­ai meg­ter­he­lés okoz­ta el­fá­ra­dás (ki­me­rü­lés) elô­i­dé­zé­sé­ben az in­di­vi­du­um túl­zott pszi­cho­fi­zi­o­ló­gi­ai igény­be­vé­te­le leg­a­lább olyan sze­re­pet ját­szik, mint tu­da­to­san ak­ti­vi­zál­ha­tó tel­je­sít­ménypo­ten­ci­ál­ja­i­nak ki­me­rü­lé­se.

A túl­zott pszi­chés igény­be­vé­tel meg­e­lô­zé­sé­hez szük­sé­ges, de nem elég­sé­ges mind­a­zon pre­ven­tív és kom­pen­zá­ló mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sa, ame­lyek a mun­ka­e­rô tar­tós, ká­ro­so­dás­men­tes megôr­zé­sét szol­gál­ják. Ezek mel­lett (és nem ezek he­lyett) szük­ség van még mentálhigiéniai vagy egész­ség­pszi­cho­ló­gi­ai mód­sze­rek­re is. Ha bár­me­lyik ezek kö­zül el­ma­rad, ak­kor a túl­zott pszi­chés igény­be­vé­tel reg­resszi­ós fá­zi­sá­ból gyak­ran nem si­ke­rül az át­me­net a restitúciós fá­zis­ba.

A számítógép a hagyományos iparágak között a nyomdaiparban okozta a legnagyobb változást. Száműzte az egészségre ártalmas ólmot, megszüntette a kéziszedôk álló munkáját, a gépi szedôgépek ormótlanságát és zaját. A számítógépen készített, szerkesztett dokumentum kinyomtatása lézernyomtatóval már meghaladja a hagyományos nyomda teljesítményét a betűtípusok számában, a betűk méreteinek akár egyetlen szón belüli szinte korlátlan méretváltoztatási képességében.

A számítógépes tördelés a régebben térben tagolt műveleteket a képernyôre koncentrálja. A tördeléshez profi szinten nagyobb méretű monitorokat használnak, mivel a legkisebb betűket vagy hajszálvékony vonalakat is jól kell észlelni a képernyôn. A nyomtatni kívánt oldalméret, a tükör, a margók beállítása után a címek, alcímek, a bekezdések formázására stílusokat kínál a számítógép programja, a tipográfiai tervezô vagy a tördelô ezekbôl választ, vagy maga készíti el a stílusokat. Ezután a munka attól függôen folytatódik, hogy milyen a tördelésre került anyag: ha hosszú összefüggô szöveg, például regény, akkor a gép többszáz oldalt is automatikusan betördel. A tördelô a képernyôn ellenôrzi, nincs-e fattyúsor, nincsenek-e túl laza sorok. Ha rövidebb szövegekbôl álló nyomdai terméket, például újságot kell elôállítani, a tervezô szerkesztô, a tipográfus, a tördelô számára a számítógép szinte korlátlan lehetôségeket kínál; vigyázniuk kell, nehogy a lehetôségekben tobzódva túl tarka, zavaros összhatású nyomdaterméket állítsanak elô.

A tördelés a hagyományos nyomdában sem volt szemkímélô, sajnos ma sem az. Kétfajta vizuális megterhelés éri a tördelôt: 1) a szövegsorok gondos áttekintése (nem tartalmi, hanem formai kritériumok szerint), 2) az oldalak egészleges alakjának megformázása. Mindkét művelet jó térlátást igényel, viszonylag gyors figyelemáthelyezéseket, majd ezt követôen figyelemkoncentrációt követel a tördelôtôl. Tartós emlékezetébôl fel kell idéznie a stílusokat, ezekbôl választani kell, hasonló módon pontosan kell a betűtípusokat és azok formáját beállítani a képernyôn.

A tördelô figyelmét nemcsak a munkavégzés elôrehaladtával fellépô vizuális eredetű elfáradás teszi labilissá, ha nincsenek megfelelô szünetek, de a tördelt szöveg is alkalmas lehet a figyelem elterelésére. Ha érdekli a szöveg a tördelôt, akkor miközben annak tartalmára figyel, hibázhat tényleges feladatában, ha a szöveg nem érdekli, netán unalmas számára, akkor a monotónia fellépése idején figyelme beszűkülhet, és ez válik hibaforrássá.

A tördelô pszichológiai igénybevétele rendszerint fokozott, mert rajta múlik a nyomdai munkák folyamatossága, ami idôkényszert jelent számára.

A tördelôtôl tartós pszichés aktivitást igényel a feladat által megkívánt változtatások folyamatos megvalósítása a szövegen. Ennek egyik példája lehet az  ékezetes magyar magánhangzókat helyesen író betűtípusok következetes alkalmazása. A tipográfus és a tördelô lehet az elsô, aki megakadályozza, hogy az ékezetes magyar magánhangzók (fôleg az ô, ű) helyett idegen nyelvek ábécéinek betűi szerepeljenek a magyar nyelvű szövegekben. Miután többszáz olyan betűkészlet van ma forgalomban Magyarországon, amely mindegyik ékezetes magyar magánhangzót helyesen írja, szomorú, hogy még hivatalos iratokban, egyetemi jegyzetekben is hemzsegnek az idegen betűk. Nyelvi kultúránk védelmében jól használható kis mintamondat: öt hűtôházból kértünk színhúst. Ha ez a 9 szótagocska hibátlan, akkor a betűtípus „tud magyarul”.

Aki a nyomdatermék – könyv, újság, reklám – megtervezésének felelôsségét vállalja, legyen az grafikus, műszaki szerkesztô, tipográfus, tördelô vagy más, jól teszi, ha elôbb elolvassa a szöveget, pontos elképzelést alkot a szerzô szándékáról, az olvasók várható körérôl és a műfajról, amelybe a nyomdatermék sorolható. A számítógépes kiadványszerkesztés (Desktop Publishing, DTP) elnevezés csak 1985-ben született meg, és azóta terjedt el rohamos gyorsasággal, de a tervezés helyes alapelve ma is a klasszikus háromszoros feladat: a nyomdaterméknek hatásosan és értelemszerűen kell közvetítenie a szöveget és ezzel a szerzô szándékát, meg kell felelnie az olvasónak, és végül szépnek kell lennie, anélkül hogy a megjelenés szépségének szándéka elôtérbe tolakodna.

Az íráskép legfontosabb eleme a betű. Olvasáskor többnyire nem érzékeljük a betű képiességét; a szem elôrehaladása a sorban közvetlenül szellemi reakciót vált ki. A betű esztétikai benyomása mégsem csak az olvasás szüneteiben vagy lapozgatáskor érvényesül; a betűkép segítheti vagy akadályozhatja az olvasást. Folyamatos szöveghez mindig a tartalomhoz illô és jól olvasható betűtípust kell használni. Rövid szövegek, címek esetében a figyelem felhívására és a kívánt hatás keltésére felhasználható az a többezer különféle hangulatú, látványos betűtípus, amelyet a számítógépek kínálnak. Lehet a betű például modern, régies, szolid, vidám, gyerekes, arabos.

A számítógépes kiadványszerkesztés azt is jelenti, hogy otthon is készülhet a végleges, nyomdakész könyv, folyóirat vagy cikk. Ez lehetôvé teszi a rugalmas munkaidôrendszert vagy az otthoni munkavégzést. A számítógépes kiadványszerkesztés közel olyan mértékű vizuális elfáradást idéz elô, mint a tördelés, mert állandó képernyôfigyelést tesz szükségessé. Laptervezônél nem a szöveg, hanem annak és a kiegészítô dokumentációnak (ábra, rajz, fotó stb.) térbeli kompozíciója a megfigyelés tárgya, ezért számára a vizuális térképzetek fejlettsége fontos.

Az író, újságíró, szerkesztô, fordító számára a számítógép rengeteg praktikus segítséget nyújt: bármit, bármikor változtathat a szövegen, nevet, szót egyetlen művelettel kicserélhet a teljes szövegben, mondatokat, szövegrészeket áthelyezhet bárhová. A szerkesztôi, olvasószerkesztôi változtatások utólag kívánatra nyomon követhetôk. Lehet használni a kívánt nyelvű helyesírás-ellenôrzôt, szinonima­szótárat. De nem árt észben tartani a mondást: a számítógép csak lehetôséget, nem jogot ad az írásra...

Ezekben a foglalkozásokban általában a feladat határozza meg a ráfordított munkaidôt. Ha nem kötetlen a munkaidô, akkor ajánlatos a rugalmas munkaidôtípusok valamelyikét választani.

Az újságíró a tudósítás színhelyén is használhat hordozható számítógépet. A szöveg gyors továbbítását is a számítógép teszi lehetôvé: faxon, modem segítségével telefonon, akár másik kontinensre is.

A programozó feladata „megtanítani” mindarra a számítógépet, amire az ember azt  tudományos és gyakorlati céljai szempontjából fontosnak tartja. A közönség számára is elérhetô elsô számítógépek – Sinclair, Commodore – a viszonylag könnyű basic nyelven az érdeklôdô laikusok által is programozhatók voltak. A Commodore 64 és 128 felhasználóit több tucat kézikönyv segítette abban, hogy a gyári programok mellé maguk is készítsenek akár igen magas szintű, például matematikai-statisztikai programokat. Ekkor még élesen különvált a professzionális és a fogyasztónak szánt gépek családja. A közönség számára készített gépeknél cél volt a felhasználót annyira megbarátkoztatni a géppel, hogy képes legyen programot is írni. A mai személyi számítógépek már szinte csak profi programozók által programozhatók.

A személyi számítógépek programmal való ellátását egymással versenyben álló nagy világcégek végzik. A nagy számítógépekhez is számtalan gyári program áll rendelkezésre, de a nagy cégek, bankok, államapparátus, rendôrség, repülôtársaságok saját programfejlesztôkkel dolgoznak. Ma a programozók nagy többsége csoportban dolgozik, többségük részfeladatokat old meg, amelyekben van helye az alkotó munkának, de egészében már inkább alkalmazói feladatot teljesít.

A program különbözô feltételek közötti többszöri hibátlan működésének ellenôrzésével nem ér véget a programkészítés. A program felhasználóbarát működtetésének megtervezése további feladatot ró a programozókra.

Az alkotó feladatok fenti csoportjára sokszor jellemzô a határidô feszültsége, azaz az idôkényszer. Tevékenységcserére szükség van, általában mód is van rá. A programozók feladata nehezen szorítható be a hagyományos munkaidô kereteibe, részükre sokkal elônyösebb a rugalmas munkaidô.

v

Az egészséges munkafeltételek megvalósítása minimalizálja a képernyôs munkavállalók egészségi kockázatát. Ezzel megszűnik munkahelyi elégedetlenségük egyik oka. Elégedetté viszont csak akkor válhatnak, ha feladatuk nem idéz elô bennük fokozott vagy túlzott pszichés elfáradást, monotóniát, telítôdést. Elemzésünk ezek prevenciójához kívánt hozzájárulni.

Irodalomjegyzék:

1. Hódos, T.: Munka és pszichés állapot. Universitas. Egyetemi jegyzet.1994.

2. Hódos, T.: Képernyôs munkafeltételek és feladatok. Budapest.1996.

3. Hódos, T.: Barátom, a számológép. Budapest.1998.