A szakértô válaszol
Izsó Lajos
Könyvvizsgáló rovata
Személygépkocsi beszerzés
Kérdés: A háziorvosi vállalkozások több lehetôség közül választhatnak a személygépkocsi beszerzésével kapcsolatban. Ezekrôl szeretnénk tájékoztatást kapni.
Válasz: A feltett kérdésre a háziorvosok tekintetében nem könnyű a válasz. Az egyéb vállalkozásoknál döntô szerepet játszik az ÁFA visszatérítésének lehetôsége, mivel a személygépkocsi beszerzésekor az ÁFA általában nem igényelhetô vissza, az egyéb lízing, bérlet-konstrukcióknál viszont igen. Ez a lehetôség azonban – mint köztudott – az egészségügyi tevékenység tárgyi adómentessége miatt az orvosok esetében nem adott. A fentiek elôre bocsátása után vegyük sorra a lehetôségeket.
Ez a legolcsóbb változat, mivel a kereskedelmi szervek az eladási árra semmit sem tehetnek rá, tehát a vásárló a személygépkocsihoz „alapáron” jut hozzá.
Hátránya, hogy rendelkezésre kell állnia a vásárláshoz szükséges elég jelentôs pénzösszegnek, és ez az összeg a társas vállalkozás pénzeszközei között kell, hogy szerepeljen. Van egy lehetôség, az úgynevezett tagi kölcsön, amit a tulajdonosok a vállalkozás rendelkezésére bocsátanak, és ez után a vállalkozás felé kamatot számolhatnak fel. A fizetett kamat a vállalkozásnál költség, a kölcsönt adónál viszont adóköteles bevétel. Az adózási kötelezettséget csökkenti, ha a kölcsönt a szerzôdés megkötésekor érvényes banki alapkamat 105%-ánál nem magasabb összegben határozzák meg, összege nem haladja meg a kölcsönt nyújtó személyenként az évi tízezer forintot.
Az így vásárolt személygépkocsi után az üzembehelyezéstôl idôarányosan évi 20% amortizáció – mint vállalkozási költség – számolható el.
A pénzügyi lízing 1997. I. 1-jétôl hatályos szabályozása, annak értelmezése sok kérdést vetett fel az adóalanyok körében.
A hitelintézeti törvény 1997. január l-jétôl hatályos fogalmi meghatározása szerint „Pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan, vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevô határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevô könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbe vevô
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerzôdésben kitöltött idôtartam lejártával a lízingdíj teljes tôketörlesztô és kamattörlesztô részének, valamint a szerzôdésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ô, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.
Ha a lízingbe vevô nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerzôdésben kötik ki a lízingdíj tôkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerzôdés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztések ütemezését”.
Mint az a fentebb idézett törvényi meghatározásból is kitűnik, a lízingbe „vásárolt” személygépkocsit a használatba vétel idôpontjától a lízingbe vevô amortizálhatja – ennek mértéke évi 20% – és a felszámított kamatokat költségként elszámolhatja. Így a személygépkocsi kamattal növelt vételára öt év alatt kerül költségként elszámolásra.
A bérleti szerzôdést a Polgári Törvénykönyv definiálja, eszerint a bérleti szerzôdés alapján a bérbe adó köteles a dolgot idôlegesen a bérlô használatába adni, a bérlô pedig a bért fizetni. A bérleti díjat a bérbe vevô költségként számolhatja el.
A Polgári Törvénykönyv elôírása szerint a bérlô a bért idôszakonként elôre köteles megfizetni, de ettôl eltérôen is megállapodhatnak a szerzôdô felek. A bérleti díjat a bérleti idôszakra idôarányosan kell elszámolni a számviteli alapelv (idôbeli elhatárolás elve) érvényesülése érdekében.
Az idôbeli elhatárolás alapján a kettôs könyvvitelt vezetôknél, ha a gazdasági események kihatásai két vagy több évet is érintenek, az adott idôszak költségeit olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló idôszak és az elszámolási idôszak között megoszlik.
Ezzel szemben az egyszeres könyvvitelt vezetôknél a ténylegesen teljesített (kifizetett) összeget kell költségként elszámolni.
A bérleti díj a társas vállalkozások adózás elôtti eredményének elszámolásában jelenik meg, ahhoz külön adóalap-korrekció nem kapcsolódik. A bérleti díj költségkénti elszámolásánál természetesen figyelemmel kell lenni arra az általános szabályra, amely szerint csak azok a költségek érvényesíthetôk a társasági adóalap meghatározásánál, amelyek a vállalkozás érdekét szolgálják, a vállalkozás bevételszerzô tevékenységével összefüggésben merülnek fel.
Bérbeadás esetén az amortizációt a bérbe adó számolhatja el, a bérbe vevônél csak a bérleti díj számolható el költségként.
A részletre vétel az adásvétel speciális formája.
A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint az adásvételi szerzôdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevôre átruházni és a dolgot a vevô birtokába adni, a vevô pedig köteles a vételárat megfizetni.
Az adásvételi szerzôdésben a felek megállapodhatnak abban, hogy a vevô a vételárat meghatározott idôpontban több részletben fizeti meg és a dolgot az eladó a vételár teljes kiegyenlítése elôtt átadja a vevônek.
Részletre vételnél a vevô megszerzi a tulajdonjogot, esetlegesen a szerzôdésben kikötött feltételek melletti tulajdonjog fenntartással. A vevô az átvett eszközt nyilvántartásba veszi, aktiválja és amortizálja. Az eladási ártól el kell különíteni a kamatösszeget, azt a szerzôdésben a fizetési feltételek figyelembevételével kell meghatározni. Amennyiben elôre történik a kamat kifizetése, azt (kettôs könyvvitelt alkalmazók esetében) idôbelileg el kell határolni, s az elhatárolt összeget a törlesztôrészletek figyelembevételével kamatráfordításként kell elszámolni.
A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, az – valamint a beszerzési ár a használatbavétel idôpontjától amortizációként – költségként elszámolható.
A hitelre történô vásárláskor a vállalkozónak nem áll rendelkezésére a vétel idôpontjában saját forrás, a hitelfelvétellel tulajdonképpen egy késôbbi idôpontban keletkezô saját forrást elôlegeznek meg. A kapott hitel összege természetesen nem lesz adóalapot képezô bevétele a vállalkozásnak, azt a kötelezettségek között kell elszámolni, s ennek következtében a visszafizetését sem lehet költségként érvényesíteni.
A hitel kamatát kamatköltségként lehet érvényesíteni és a vásárolt személygépkocsi után az üzembe helyezéstôl kezdôdôen amortizációt lehet elszámolni.
Mint azt már említettem, az egyes beszerzési módozatoknál jelentôs adózási különbözôségekrôl nem igazán beszélhetünk.
A helyes kiválasztáshoz segítségnek tudom azt adni, hogy vegyék figyelembe, hogy az alapárhoz a kereskedô cégek az egyes változatoknál milyen szorzót alkalmaznak, másképpen fogalmazva, változatonként mennyibe kerül a személygépkocsi.
Az is döntô szempont, hogy a kifizetett összegbôl mennyit lehet – és mikor – költségként elszámolni. Ugyanis láthattuk, hogy bérletnél a bérleti díj teljes összege (az amortizáció nem), lízingnél, részletre vételnél, hitelnél a kamatösszeg és amortizáció számolható el költségként.
|
E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES Copyright: © Hippocrates 1999. Created by Spinerette Information Systems 1999. |