A szakértô válaszol...
Izsó Lajos könyvvizsgáló rovata
Kérdések:
Kérdés: Arra szeretnék választ kapni, hogy milyen adózási feltételekkel lehet kivenni a vállalkozásomban képzôdött nyereséget.
Válasz: A vállalkozási tevékenység eredményeképpen képzôdött nyereséget _ ahhoz, hogy a vállalkozó magánszemély (tag, tulajdonos) jövedelmévé váljon _ kétféle adóval kell megterhelni. A bevétel és elszámolt költségek, ráfordítások különbözete _ a nyereség _ általánosan 18% adó _ közismert néven: nyereségadó _ kötelezettség alá esik. Ez az adó a vállalkozást terheli és a felszámítása után beszélhetünk adózott eredményrôl, ami fedezetet nyújt _ többek között _ a vállalkozó, vagy a társas vállalkozás magánszemély tagjai, tulajdonosai részére kifizethetô osztalékra is. Az osztalékon kívüli felhasználásokra most nem szándékozom kitérni, az legyen egy esetleges újabb kérdésre adandó válasz témája.
Az osztaléknál maradva: az osztalék _ mint jövedelem _ címén fizetendô összeget személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli, aminek mértéke jelenleg 20%, illetve 35%.
Az alacsonyabb 20 % adó alá esô részt az egyéni vállalkozó, valamint a társas vállalkozások esetében eltérô módon kell megállapítani. Mivel a kérdezô nem tájékoztatott arról, hogy a háziorvosi tevékenységet egyéni vállalkozás, vagy társas vállalkozás (Bt., Kft.) formájában végzi, így röviden kitérek mindkét számításra.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó adófizetési kötelezettségét az SZJA-törvény 66. § /7/. pont szabályozza. Eszerint az ilyen vállalkozó 20% adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt vállalkozói kivétnek (ez azonos a havonta felvett összeggel) az adóévet követô év elsô napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 35%. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni vállalkozónak legkésôbb a személyijövedelemadó-bevallása benyújtására elôírt határidôig kell megfizetnie.
Az utolsó mondattal kapcsolatban egy nagyon 1ényeges dologra szeretném a figyelmet felhívni. Az egyéni vállalkozók esetében _ függetlenül attól, hogy az osztalék felvételére ténylegesen mikor kerül sor, az utána fizetendô adót az osztalék megállapításának idôpontjára vonatkoztatva kell megfizetni. Ez nagyon fontos.
Társas vállalkozás (Bt., Kft.) esetében az adó megállapítása a következôképpen történik:
- Meg kell határozni az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (üzletrésze) arányában a társas vállalkozás értékelési tartalékkal csökkentett saját tôkéjébôl a rá jutó részt (lényegében az ô tulajdonát képezô vagyont).
- Az elôzôek szerint megállapított „tôketulajdonhoz" viszonyítva a jegybanki (MNB) alapkamat kétszereséig terjedôen adózhat a felvett osztalék után 20%-kal a magánszemély, a meghaladó részt terheli a 35%-os adó.
- Saját tôkeként azt a saját tôkét kell figyelembe venni, amelyet a társas vállalkozás arról az idôszakról készített számviteli beszámoló mérlegében mutatott ki, amely idôszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt.
- Jegybanki alapkamatként annak az évnek az elsô napján érvényes jegybanki alapkamattal kell számolni, amelyik évben az osztalékmegállapítás történik.
Az osztalék adóját a kifizetônek a kifizetés napján kell megállapítania és levonnia az osztalék megállapításának idôpontjában érvényes adómérték szerint. Ez a lényeges eltérés az egyéni vállalkozáshoz képest.
Szeretnék e cikk keretén belül még néhány fontos szabályra is rávilágítani.
A társas vállalkozások, mint kifizetôk a kifizetéskor az osztalék adóját az osztalék megállapításának idôpontjában érvényes adómérték szerint kötelesek megállapítani és levonni. Az adó mértékének az osztalékmegállapítás idôpontjához való rendelése fontos szabály, ami azt jelenti, hogy bármikor is történik a tényleges kifizetés, olyan adómértékkel kell adót fizetni, amilyen az osztalékfizetésrôl hozott döntéskor érvényben volt. (Kivétel természetesen, ha a törvény eltérôen rendelkezik.)
Kérdés: A háziorvosi tevékenység ellátásához
szükségessé válhat, hogy késôi idôpontban, esetleg éjjel is beteghez
hívnak. E célból a vállalkozás tulajdonát képezô
személygépkocsi a lakásomon parkol.
Kérdésem az, hogy szabályos-e adózási szempontból ez
a gyakorlat?
Válasz: A személygépkocsinak a gépkocsit vezetô személy _ jelen esetben a háziorvos _ lakásán történô parkolás miatt _ amely munkába járással kapcsolatos magáncélú használatot jelent _ cégautóadó _ fizetési kötelezettség keletkezik. E tényt figyelmen kívül lehet hagyni, ha egyéni vállalkozóként az értékcsökkenés, valamint egyéb költségelszámolás miatt amúgy is fizeti a cégautó-adót. Nem áll fenn ez a helyzet abban az esetben, ha társas vállalkozás formájában végzi a háziorvosi tevékenységet, mert ebben az esetben csak a tényleges magánhasználat miatt kell egyébként adót fizetnie.
Nem kell a cégautó-adót megfizetni a kérdésben feltett „magáncélú" használat után, ha a lakása és a rendelô között útszakasz arányában térítést fizet, amelynek mértéke a futott „magáncélú" kilométer alapulvételével az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével számított összeg. Az üzemanyagköltség megtérítésének számít az is, ha a „magáncélú" használatra jutó üzemanyagot saját maga vásárolja meg.
Fentiekkel kapcsolatban két kivételre szeretném a figyelmét felhívni:
- Amennyiben a gépkocsi az SZJA-törvény tekintetében nem minôsül személygépkocsinak, azaz az SZJA-törvény értelmében tehergépjármű, akkor a fenti „magáncélú" használat után nincs cégautóadó-fizetési kötelezettség.
- Amennyiben Ön a lakásán rendelkezik gépkocsi tárolására alkalmas zárható helyiséggel (pl. önálló garázs), akkor megfontolandó, hogy az esetlegesen ismétlôdô éjszakai igénybevételre hivatkozással nem lenne-e célszerű a vállalkozásával a gépkocsi tárolására bérleti szerzôdést kötni és ebben az esetben már kikerülhetô a munkába járás definíciója.
Kérdés: Foglalkoztathatom-e házastársamat a vállalkozásomban kisegítô családtagként, és milyen mértékű az ezután fizetendô adó?
Válasz: Nem tért ki arra, hogy a vállalkozása egyéni, vagy társas vállalkozás.
Ugyanis kisegítô családtagot csak egyéni vállalkozó foglalkoztathat. A betéti társaság csak munkaviszony, vagy megbízási jogviszony alapján alkalmazhatja. Az elôbbi nem önálló tevékenységbôl származó, míg az utóbbi önálló tevékenységbôl származó jövedelmet eredményez. Mindkettô az összevont adóalap részét képezi.
Megbízási jogviszony esetén, ha elôre nyilatkozik a betéti társaságnak, hogy az adóévben az összevont adóalapot képezô jövedelme várhatóan nem haladja meg az 1 millió Ft-ot, az adótábla szerint megállapított adóelôleget kell jövedelmébôl levonni. Egyébként 40% az adóelôleg mértéke. Ha az összevont adóalapba tartozó jövedelme az év közben meghaladja az 1 millió Ft-ot, 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz az adóelôleg különbözetet.
Mind az önálló. mind a nem önálló tevékenységbôl származó, az adóelôleg megállapítása során figyelembe vett jövedelem járulékalapot képezô jövedelem, tehát a betéti társaságnak meg kell fizetnie a 33%-os társadalombiztosítási járulékot, a megbízott magánszemélynek pedig a 3%-os egészségbiztosítási és a 8%-os nyugdíjbiztosítási járulékot.
A megbízási jogviszonyban alkalmazott magánszemélynek személyi jövedelemadó-bevallást kell benyújtania.
Kérdés: Szeretnék tájékoztatást kapni az érvényben lévô jogszabályokról a magánszemély javára köthetô életbiztosításokkal kapcsolatban.
Válasz: Köztudottan sok biztosító társaság működik Magyarországon, és ezek mindegyike érdekelt abban, hogy minél több biztosítottja legyen. Mivel itt is a piac kereslet-kínálat szerepe működik, e társaságok a náluk köthetô biztosítások egyre szélesebb körét kínálják mind a vállalkozó magánszemélyek, mind pedig a gazdasági társaságok számára.
Tisztelet a kivételnek, nem mindegyik biztosító társaság tájékoztatja a remélt ügyfeleit arról, hogy az általuk ajánlott biztosítás elszámolható-e költségként, vagy pedig a kedvezményezett terhére adófizetési kötelezettséget jelent. A beérkezô csábító ajánlatok hatására egyre gyakrabban fordul elô, hogy a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók a saját dolgozóik, illetve a velük munkaviszonyban nem álló magánszemélyek javára kötnek biztosítást. Közös ismérvük az effajta biztosításoknak az, hogy azokat magánszemély javára, de nem a magánszemély által fizetik.
Adózási szempontból a biztosítások két csoportra oszthatók:
a., adómentesek a kockázati életbiztosítások, amit a kifizetô magánszemély javára köt meg a biztosító társasággal
b., adókötelesek az ún. nyereség tartalmú biztosítások, amelyek alapján a biztosító szolgáltatása a magánszemélyt biztosítottként, vagy kedvezményezettként illeti meg. Ezekben az esetekben a biztosított magánszemélynek a kifizetett díj adóköteles jövedelem, de a magánszemély adókedvezmény igénybevételére jogosult.
A magánszemély javára kötött biztosítások változatai lehetnek:
Szerzôdô: egyéni vállalkozó, társasági adó hatálya alá tartozó társaság.
Biztosított: magánszemély.
A munkaviszonyban álló magánszemélyeknél a munkabérrel azonos járulékok terhelik a biztosítási díjat mind a munkáltató, mind a magánszemély oldaláról. Az alkalmazottat ezzel egyidejűleg megilleti a biztosítási adókedvezmény. A biztosítási kedvezmény igénybevételének feltételeinél az általános szabályok az irányadók:
- a munkáltatónál tb-kötelezettségű
- a munkavállalónál a munkabérre vonatkozó SZJA-elôleg, amelynél az adókedvezmény figyelembe vehetô, valamint nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék.
Ha a biztosítási díjat kifizetôi minôségben fizetik, akkor vizsgálni kell, hogy a magánszemélynek egyben foglalkoztatója-e a kifizetô, vagy sem. Ha foglalkoztatója, akkor ugyanolyan járulékok terhelik, mint a munkavállaló részére kifizetett jövedelmet.
Ha az egyéni vállalkozó a biztosítási szerzôdésben biztosítottként a magánszemélyt jelöli meg, azonban a kedvezményezett is az egyéni vállalkozó, akkor a kifizetett biztosítási díjat költségként nem számolhatja el, és a biztosítás hozama adóköteles bevételnek minôsül.
Az adózási jogszabályok akkor sem változnak a magánszemély esetében, ha a biztosítást _ munkáltatóként, vagy kifizetôként _ társasági adó hatálya alá tartozó társaság köti a javára. Azonban, ha a biztosítási díjat a társaság fizeti, a biztosított a magánszemély és a kedvezményezett
akkor a gazdasági eredményt a következôk szerint kell elszámolni:
A biztosítónak átutalt pénzösszeg a biztosítóval szembeni követelés. Elérés esetén a biztosítótól kapott összegbôl elôször a befizetett biztosítási díj összegében fennálló követelést kell csökkenteni (kivezetni), a fennmaradó összeget pedig kamatbevételként kell elszámolni. Halál esetén, tekintettel arra, hogy a biztosító ilyenkor a kedvezményezettként megjelölt személynek fizet kártérítést, a vállalkozónak a befizetett díj összegében fennálló követelését veszteségként kell leírni (elszámolni) teljes egészében.
Abban az esetben, ha a biztosított halála esetén is a társaság a kedvezményezett, úgy az elszámolás az elérés esetére vonatkozó szabállyal azonos. Ezekben az esetekben a társasági adóalap meghatározásához adózás elôtti eredményt módosító tételek (sem növelô, sem csökkentô tétel) nem merülnek fel.
A Társasági Adótörvény 3. sz. melléklet B részének 8. pontja szerint ugyanis „A vállalkozás érdekében felmerülô egyéb költségek, ráfordítások a magánszemély javára kötött biztosítás díja". E megfogalmazásból eredôen, ha a kedvezményezett magánszemély, akkor _ függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban van a szerzôdôvel (a díj fizetôjével) _ a fizetett, költségként elszámolt díj a vállalkozás érdekében felmerült költség és egyben a magánszemély jövedelme. (Ami a biztosítási eseménytôl függôen lehet adóköteles, vagy adómentes.)
Elôfordulhat, hogy a futamidô alatt közös elhatározással mégis a magánszemélyt nevezik meg kedvezményezettként. Ekkor a munkáltató által eddig megfizetett díj egészét az átvállalás évének jövedelméhez kell hozzászámítani, és utána az adót meg kell fizetni, de az adókedvezmény pótlólag nem vehetô igénybe. A tárgyévi adókedvezmény alapjába _ valamennyi korlát figyelembevételével _ az átvállalt díj teljes összege beszámít. A munkáltatónak az átvállalás évében pótlólag meg kell fizetnie a tb-járulékot és a magánszemélynek pedig nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási járulékot.
Ha a cég érdektelenné válik a díj további fizetésében, akkor több lehetôség adódik. A biztosított hozzájárulására azonban minden ilyen esetben szükség van.
|
E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES Copyright: © Hippocrates 2000. Created by Spinerette Information Systems 2000. |