A glukózamin-szulfát (GS) alkalmazása
a sportsebészeti gyakorlatban
Dr. Halasi Tamás
A sport jelentôsége világszerte fokozódik, részben az egészséges életmód igénye, részben a professzionális sport egyre határozottabb gazdasági szerepe miatt. Így a sportban résztvevôk száma és egyúttal a csúcsteljesítményekre törekvôk száma is egyre nagyobb. A sportorvoslás felé tehát a minél szélesebb körû és egyre magasabb színvonalú ellátás igénye irányul. Bár a hazai sportélet néhány területen elmarad a nemzetközi színvonaltól, a magas szintû sportorvosi és fôként sportsebészeti ellátás iránti igény ugyanúgy észlelhetô.
Prevenció
Az utóbbi évtizedekben jelentôs elôrelépés történt számos sportsérülés megelôzése és kezelése területén. Maradt azonban néhány megoldatlan probléma. A mozgásszervek és ezen belül is az ízületi felszínek túlterhelése közismert és gyakori jelenség. Sportolóknál gyakrabban találkozunk vele, de számos fizikai munkakör is növeli a veszélyét. A sportorvosok számára a megelôzés lehetôségei közül a szûrôvizsgálatok, a megfelelô védô és sporteszközök valamint a helyes edzésterhelés megválasztására irányuló tanácsadás a legkézenfekvôbbek. Ezek azonban hazánkban még nem elég széleskörûek és így hatékonyságuk megkérdôjelezhetô.
Továbblépést jelenthet a gyógyszeres prevenció, ami egyéb szakterületeken már rutinszerûvé vált (pl. cholesterin-szint szabályozás). Az ízületek túlterhelésének káros hatásait a porcfelszínek ellenálló képességének növelése megelôzheti. Ehhez az ép porcfelszínen is áthaladó, annak anyagcseréjébe bekerülô vegyület nyújt lehetôséget. A glukózamin-szulfát rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, így a megelôzés egyik ígéretes eszköze.
Porcfelszín károsodások
A chondropathiák, azaz a fizikális és radiológiai vizsgálatokkal valószínûsített vagy igazolt, már kialakult porcfelszín károsodások nagymértékben befolyásolják a sport- és munkaképességet, gyakran okoznak nehezen megoldható kezelési problémákat. Korábban hosszú pihenô, fizioterápia, non-steroid gyulladáscsökkentôk, stb. ellenére nem mindig tért vissza a sportképesség. Ez teret adott a lokális steroidok alkalmazásának (biztos porckárosító mellékhatás) és különbözô, alig ellenôrizhetô gyógymódoknak. A károsodott porcfelszínek regenerációját célzottan és hatékonyan javító gyógyszer lehetôvé teszi a korrekt kezelést.
A sportsebészettel foglalkozó szakemberek számára az artroszkópia során, ritkábban a nyitott mûtétek során diagnosztizált és megfelelô stádiumokba sorolt porckárosodások, a chondromalaciák kezelése fontos feladat. Az I-II. stádium kezelése konzervatív, itt a glukózamin-szulfát a terápia fô elemeként szerepelhet. A III-IV. stádiumban a kezelés operatív. Többféle mûtéti módszer közül választhatunk és az utóbbi években új eljárások is bekerültek a gyakorlatba (pl. mozaikplasztika, génterápia). A GS ilyen esetekben kiegészítô gyógyszeres kezelésre alkalmas, az eredmények javításában fontos szerepet játszik.
Az osteochondritisek az ízületi felszínek csontállományt is érintô elváltozásai, amelyek etiológiája még nem teljesen tisztázott. A konzervatív vagy sebészi kezelés kiegészítésére alkalmazzuk a GS-t, elsôsorban a porcállomány regenerációjának támogatására.
Porcfelszínt érintô sérülések
A traumatológiai gyakorlatban az ízületi felszínt érintô törések és a felismert hyalin sérülések esetén a lehetô legpontosabb helyreállítás a cél. Ez azonban számos ok miatt nem mindig lehetséges, ezenkívül a rekonstruált hyalin felszín gyógyulása sem biztos illetve tökéletes. Az artrózishoz vezetô folyamatban a porcfelszínek akut vagy krónikus károsodása döntô jelentôségû, ez közvetlenül a sérülés során vagy közvetetten a biomechanikai változások hatására alakulhat ki. Az ízületi felszínek bármilyen inkongruenciája, a tengelyeltérések és az instabilitás jelentik hosszú távon a legfôbb veszélyt.
A sérülések jelentôs részében az ízületi felszíneket nagy erôhatások érik. Bár a porc contusiók diagnosztikája a non-invazív képalkotók nyújtotta lehetôségek miatt folyamatosan fejlôdik, az egyéb, súlyosabb károsodások miatt kezelésük háttérbe szorulhat. Így gyakran csak a késôi következményeket észleljük. A felsorolt sérülések esetén az idôben megkezdett konzervatív kezelés egyik fontos elemeként a GS ajánlható.
Artrózis
Az artrózis népbetegség, kezelése egyre nagyobb szakmai feladat és gazdasági teher. Az artrózis sportolóknál három jellemzô korosztályt érint. A csúcsterhelés különösen az élsportra készülô és az abban résztvevô fiataloknál meglepôen korán elindíthatja a degeneratív elváltozásokat, a megelôzésre irányuló törekvések ellenére is. A hosszú sportpályafutás végén, legtöbbször az ismétlôdô sérülések talaján alakul ki artrózis. Végül a már kiöregedett, de köznapi értelemben még aktív dolgozó korosztályhoz tartozók degeneratív ízületi károsodásaival találkozunk. A kezelés elsô lépésben többnyire konzervatív, ebben a glukózamin- szulfátnak fontos szerepe van.
Hatékonyság
Szót kell még ejtenünk a GS (és egyéb hasonló gyógyszerek) hatékonyságának értékelésérôl is A tudományos rendezvények és személyes tapasztalatcserék során legtöbbször a humán hatékonyság direkt bizonyítékának hiánya merül fel, mint megoldatlan probléma. Hangsúlyozni szeretném a „direkt bizonyíték"-ot, mivel ezt a legalaposabb placebo kontrollos, kettôs vak tanulmányok szignifikáns eredményei sem képesek nyújtani, ha csak a szokásos szubjektív és fizikális tünetek alapján készülnek. Megoldást jelentene az artroszkópos kontroll, ennek azonban komoly etikai akadályát jelenti, hogy megfelelô indikáció nélkül mûtéti beavatkozás nem végezhetô.
Áttörést jelenthet e területen Reginster munkája6, amely során standard, terheléses AP röntgenfelvételeken az ízületi rés vastagságát értékelte digitális képfeldolgozás alapján. Eredményei szerint a GS szignifikánsan csökkentette az ízületi rés szûkületét, amely egyébként az artrózis jól ismert progrediáló tünete.
További alkalmazási lehetôségek
A mozgásszervi degeneratív betegségek és sportártalmak megelôzése szempontjából a legnagyobb dilemmát a felismert, veleszületett vagy szerzett hajlamosító állapotok megoldása jelenti. Ezek egy részét csak mûtéti beavatkozással lehet megszûntetni (pl. tengelykorrekció, stabilizálás, stb.). A beavatkozás kockázata és a várható eredmény viszonyának mérlegelése (az indikáció alapkérdése) után azonban, pl. panaszmentes sportolónál, az indikáció felállítása nehézségekbe ütközik. A nem operatív módszerek (betét, ortézis, stb.) tekintetében az alkalmazás egyszerûbb. A GS helye ezen a területen még nem pontosan tisztázott, de mellékhatásoktól mentes, az ép ízületben is érvényesülô hatása miatt feltétlenül számolnunk kell vele.
A nemzetközi irodalomból ismert alkalmazási területek közül a sportsebészeti gyakorlatban az artrózis, chondromalacia és osteochondritis esetében rendszeresen, ízületi túlterheléses tünetcsoport kezelésére esetenként használjuk a glukózamin-szulfátot. A juvenilis osteochondrosisokkal kapcsolatban a kedvezô hatás még nem tûnik igazoltnak. Értelmetlen az alkalmazás pontatlanul diagnosztizált extraartikuláris elváltozások, bizonytalan eredetû fájdalmak esetén.
Irodalomjegyzék: