Tanulmány az orvosi hálapénzrôl a Hálapénz Bizottság:

Jelentés az orvosi hálapénzrôl.

Helyzetelemzés és következtetések

Springer Orvosi Kiadó, 2000.

A5, 176 oldal, kartonált

ISBN 963 699 116 2

Ára: 980 Ft

Az orvosi hálapénz mint jelenség társadalmi jelenünk szerves része, kutatása mégis elszigetelt szakmai műhelyekben történt az elmúlt évtizedekben. 1998 decemberében dr. Balázs Péter kezdeményezésére az egészségügyi miniszter ad hoc bizottságot hívott életre az eredmények összegzése, a további teendôk kijelölése, a megoldás felvázolása érdekében. A bizottságban az orvosi etikában, szociológiában, közgazdaságtanban és jogban jártas, elismert szakemberek vettek részt. Egy év munkájával mindegyikük tanulmányt készített a jelenség általuk ismert vetületérôl, majd közös következtetéseket dolgoztak ki a miniszter és munkatársai számára.

A 2000. áprilisában megjelent könyv a tanulmányokat és a következtetéseket tartalmazza szerkesztett formában. A Jelentés elôszavában dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter, a bizottság életre hívója kiemeli a hálapénzrendszer negatív hatásait, majd a kiadói elôszóban dr. Kapócs Gábor, a Springer Orvosi Kiadó igazgatója méltatja a munka jelentôségét.

Az elsô két tanulmányt dr. Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Budapest Népegészségtani Tanszékének igazgatója készítette: az elôbbi a hálapénzrôl mint társadalmi jelenségrôl, az utóbbi annak etikai vonatkozásairól szól. A szerzô immár több évtizede tanulmányozza a kérdést. Megállapításai szerint az orvosi hálapénz sajátosan magyar jelenség, de az általános vélekedéssel ellentétben nem a szocializmus terméke, hanem gyökerei visszanyúlnak a két világháború közötti idôszakba. A Második Világháború után a biztosítási piac államosítása során keletkeztek azok a tényezôk, amelyek megerôsítették a korábbi folyamatokat, általánossá téve a hálapénzrendszert.

A szerzô részletesen ismerteti a hálapénz fogalmának négy kötelezô elemét, amelyek alapján világosan elkülöníthetô a borravalótól.

A szociológiai fejezetben két tanulmány szerepel. Az elsô tanulmányban dr. Tóth Ildikó, a Semmelweis Egyetem Budapest Népegészségtani Tanszék docense a hálapénz elterjedtségét és funkciójának változását ismerteti, amely még a mai társadalmat is megosztja, hiszen a látszólag általános elfogadottság ellenére nem mindenki hajlandó hálapénzt adni orvosának, vagy azért cserébe ellenszolgáltatást vár. Részletesen ismerteti az orvos és a beteg kapcsolatának alaptípusait. A második tanulmányban dr. Kolozsi Béla, a Miskolci Egyetem Szociológiai Tanszékének vezetôje a jelenség szociológiai aspektusait elemzi. Elemzésében a paraszolvencia szóhasználatot követi, mert véleménye szerint a hálapénz kifejezéshez számos olyan gondolat, érzelem társul, amely félreviszi a jelenség objektív vizsgálatát. Megállapítása szerint is rendszerré terebélyesedett a hálapénz adása, amely számos bonyolult kérdést vet fel, úgymint a korrumpálhatóság, a jövedelem adózatlansága, az egészségügyi finanszírozás. Megoldásként a copaymentrendszer bevezetését ajánlja.

A kötet harmadik fejezetében két közgazdász vizsgálja a hálapénz szerepét az egészségügy működésében. Dr. Bondár Éva a kereslet és a kínálat törvényei alapján vizsgálja a jelenséget, míg dr. Bordás István, a GYÓGYINFOK igazgatója az egészségügyi piacra gyakorolt hatásait, valamint a reformfolyamat szempontjait elemzi azt. Állításuk szerint a hálapénzrendszer kialakulása közgazdasági törvényszerűségek alapján magyarázható, funkciói az egészségügy résztvevôi (orvos, beteg) szempontjából jól körülhatárolhatók. Feltárják az egészségügyi piac sajátosságait, a hálapénz szerepét a piac működôképességének megôrzésében, majd elemzik a megszűntetés kérdéskörét. Következtetésként felhívják a figyelmet a kérdés komplex jellegére, amibôl következôen azt kizárólag közgazdasági eszközökkel megszüntetni nem lehet.

Az utolsó tanulmányban dr. Ádám György jogász professzor összefoglalja a jogi szabályozást, az abban rejlô ellentmondásokat. Véleménye szerint a hálapénz adása és elfogadása egyértelműen törvénybe ütközô.

A kötet végén a szerzôk közös következtetései szerepelnek, amelyek tömör megfogalmazásai a tanulmányok megállapításainak. A szerzôk bíznak abban, hogy munkájuk a hálapénzjelenség folyamatos kutatásának kezdetét jelenti, amely alapot teremt a megoldás kidolgozásához.