Dr. Jákó Péter

Az elhízás mozgásterápiája

Az elhízás kialakulásában számos tényezô játszhat szerepet (genetikai hajlam, hypothalamikus szindrómák, endokrinológiai betegségek, gyógyszerek hatása, stb.), azonban az esetek döntô többségében mégis az étrend szerepével, valamint a rendszeres testedzés hiányával magyarázható, hogy az obesitas prevalenciája világszerte növekvô tendenciát mutat.¹ Megállapítható, hogy a lakosság jelentôs része _ fôként az iparilag fejlett országokban _ fizikailag inaktív, vagy mozgásszegény életmódot folytat, annak ellenére, hogy mind az orvosi szakirodalomban, mind a médiában egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények, amelyek a rendszeres testedzés, sport egészségre gyakorolt pozitív hatásaira hívják fel a figyelmet.² Annál inkább szükség lenne megfelelô egészségpolitikai stratégiákkal ennek az ellentmondásnak a feloldására, mivel korábbi _ részben anekdotikus _ evidenciákkal szemben ma már kellôen dokumentált vizsgálatok igazolják a rendszeres testedzés, sport szerepét egyes betegségek prevenciójában, illetve a mozgásterápia fontosságát ezen kórképek kezelésében (kardiovaszkuláris betegségek, egyes malignomák, 2. típusú cukorbetegség, osteoarthritis, osteoporosis, obesitas).³

1. Testedzés és az elhízás
prevenciója

Több epidemiológiai vizsgálat utalt arra, hogy negatív korreláció mutatható ki a fizikai aktivitás mértéke és a testsúly között, vagyis azok testsúlya, akik rendszeres testmozgást, sporttevékenységet folytattak, alacsonyabb volt, mint a mozgásszegény életmódot folytatóké. Ezek a vizsgálatok azonban nem adtak választ arra a kérdésre, hogy a fizikai inaktivitás oka, vagy következménye-e az elhízásnak. Az elmúlt 10 évben publikált nagy esetszámot feldolgozó, követéses vizsgálatok alapján azonban biztonsággal megállapítható, hogy jóval nagyobb az elhízás kockázata azok esetében, akik keveset mozognak.⁴

A primer prevenció szempontjából az igazi megoldást a normális testsúly megtartása jelentené, voltaképpen óvodás korban kellene kezdeni az egészséges életmódra neveléssel, amelynek integráns részét képezi a megfelelô étrend és sportolás. A korai intervenció annál inkább indokolt, mert minél nagyobb mértékű, illetve minél hosszabb ideje fennálló az elhízás, kezelése annál kevésbé kecsegtet sikerrel; másrészt az organikus, pszichés és szociális komplikációk kialakulásának lehetôsége is erôsen függ az idôtényezôtôl.

A sport, testedzés megfelelô étrenddel párosulva nem csupán az energia bevitel és _felhasználás egyensúlyát teremtheti meg, elôsegítve a normális testsúly megtartását, de növeli az izomtömeget párhuzamosan a zsírtömeg csökkentésével, fejleszti a fizikai teljesítôképességet, aerob állóképességet, „fitté" tesz. Legfontosabb talán mégis az, hogy a rendszeres sportolás az élet minôségének javulásával jár.

2. Mozgás és energiaháztartás

Az energiafelhasználás fô tényezôi a nyugalmi anyagcsere (60-70%), a termogenezis (10-15%) és a fizikai aktivitás, amely a leginkább változó (15-40%), egyben akaratlagosan változtatható komponens.

A fizikailag inaktív életmód és a magas energiatartalmú táplálkozás következményeként az energiamérleg világszerte _ kivéve a fejlôdô országokat _ pozitív irányba mozdult el, ennek eredménye az elhízás prevalenciájának növekedése, ezért racionális megoldásnak látszik a fizikai aktivitás növelésével negatív irányba billenteni, egyidejűleg természetesen csökkentve a táplálékkal bevitt energia mennyiségét.

Energiafelhasználás mozgás alatt: az energia felhasználása mozgás közben növekszik mind normális testsúlyú, mind elhízott egyének esetében. Az energiafelhasználás mértéke számos tényezôtôl függ, ezek közül legjelentôsebbek a testtömeg, a mozgás intenzitása, sebessége, idôtartama, környezeti tényezôk (hômérséklet, páratartalom). Megfigyelték azonban azt is, hogy elhízottak esetében az energiafelhasználás mozgás közben nagyobb, mint normális testsúlyú egyéneké, s ez nem csupán a nagyobb testtömeggel magyarázható, hanem olyan mechanikai tényezôk is közrejátszanak ebben, mint a combok egymáshoz dörzsölése, a karok szélesebb lendítése a törzshöz viszonyítva, stb.⁵

Energiafelhasználás mozgás után: egyes vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy az energiafelhasználás egy bizonyos ideig mozgást követôen is magasabb lehet normális testsúlyúaknál, amit a mozgás után mért magasabb oxigénfelvétel is bizonyít.⁶ Ennek több oka is lehet: ATP és glikogén reszintézise, tejsav oxidációja, oxigén „raktárak" (hemoglobin, myoglobin) feltöltése, magasabb testhômérséklet, stb. Elhízottakra vonatkozóan még nem történtek ilyen vizsgálatok.

Edzés és nyugalmi anyagcsere: néhány vizsgálati eredmény arra utalt, hogy rendszeres, nagy intenzitású edzés növelheti a nyugalmi anyagcserét,⁷ azonban mások eredményei ezt nem erôsítették meg. Más oldalról viszont diétával társuló edzésprogram elhízottak esetében kivédheti a negatív energiamérleghez kapcsolódó nyugalmi anyagcsere-csökkenést.

Fizikai aktivitás és energia bevitel: a fizikai aktivitást követôen többen normális testsúlyúaknál csökkent éhségérzetrôl számoltak be a mozgást követô 15-60 percben. Elhízottaknál erre vonatkozóan nincs adat, viszont vannak olyan vizsgálati eredmények, amelyek szerint a napi energia leadás mozgásprogram alatt obeseknél összességében nagyobb volt, mint az energia bevitel. A mozgással parallel tehát nem fokozódott a magasabb energiát adó táplálékfogyasztás. ⁸

3. Fizikai aktivitás

és testsúlycsökkenés

Mozgásterápia testsúlycsökkentô hatását étrendi korlátozás nélkül vizsgálta 53 közlemény, amelyek alapján megállapítható, hogy hat hónapos mozgásprogram alatt az átlag testsúlycsökkenés 1,6 kg volt (2,6 kg zsírtömegcsökkenés, 1,0 kg zsírmentes testtömeg növekedés).⁹ Több más tanulmány meta-analízise szerint túlsúlyos egyének (testtömegindex 25-30 kg/m²) 30 hetes állóképességi jellegű edzésprogram alatt _ ugyancsak diéta nélkül _ 3 kg súlycsökkenést produkáltak, a zsírmentes testtömeg jelentéktelen változása mellett.¹⁰ Ezzel szemben ha az edzésprogram inkább erôfejlesztô jellegű volt, a testsúly jelentéktelen változása mellett nôtt a zsírmentes testtömeg, vagyis az izomzat.¹¹

Figyelemre méltó, hogy mozgásterápia alkalmazása esetén az abdominális zsírdepókból veszít a páciens, márpedig jelenlegi ismereteink szerint az elhízás szövôdményei fôleg hasi típusú obesitasban jelentkeznek.¹²

4. Diétával kombinált

mozgásterápia

Legtöbben egyetértenek abban, hogy elhízottak kezelésében a legkedvezôbb eredmény az étrendi kezelés mozgásterápiával történô kombinálása révén érhetô el.¹⁰ Ez bizonyítható volt mind igen alacsony kalóriatartalmú (5-800 kcal/nap), mind alacsony kalóriatartalmú (1200 kcal/nap) diéta esetén is. A fizikai aktivitás étrendi korlátozások esetében is segít kivédeni _ vagy mérsékli _ a zsírmentes testtömeg (izomzat) egyébként bekövetkezô csökkenését. Ugyancsak egyetértés van abban, hogy lefogyasztottak esetében a súlytartás esélyei akkor a legjobbak hosszú távon, ha a páciens az étrendi elôírásokat betartva, a mozgásterápiát folytatja, mintegy életmódjának részévé válik.

5. „Zsírégetés" és testmozgás

A mozgáshoz szükséges izommunka energiaszükségletét a szénhidrátok, zsírok és fehérjék biztosítják. Míg a szervezetben tárolt szénhidrátok mennyisége korlátozott, a zsírokban _ fôként a perifériás adipocitákban _ raktározott energia mennyisége 70 000-100 000 kcal-ra becsülhetô. Az, hogy a szervezet mozgás közben a szénhidrátokat, vagy a zsírokat használja-e energiaforrásként, függ a mozgás intenzitásától és idôtartamától. Míg a mozgás kezdetén a szénhidrátok szolgáltatják az energiát, alacsony, vagy közepes intenzitású egyenletes mozgásnál elôtérbe kerül a zsírok szerepe: a plazma lipoproteinekben, a zsírszövetekben tárolt trigliceridekbôl felszabaduló szabad zsírsav mobilizációja, illetve magában az izomban lévô lipidraktárak elégetése. Szemben tehát a különbözô és reklámozott, kevéssé bizonyított „zsírégetô" készítményekkel mozgás közben _ bizonyos körülmények között _ valódi zsírégetés történik.¹³

6. Elhízottak részére javasolt mozgásterápia

Az egyénre szabott mozgásterápia kijelölése az anamnézis, fizikális vizsgálat, laboratóriumi és EKG (esetleg terheléses EKG) leletek ismeretében történhet. A mozgásprogramnak tartalmaznia kell a mozgás

_ formáját,

_ intenzitását,

_ idôtartamát,

_ gyakoriságát.

A mozgás formáját illetôen elhízottak mozgásterápiájára a nagy izomcsoportokat igénybe vevô, folyamatos ritmikus, aerob állóképességet fejlesztô mozgásformák ajánlhatók: séta, gyaloglás, kocogás, úszás, kerékpározás, korcsolyázás, sífutás, aerob tánc, stb. Ugyanakkor az elôzôekben leírtak alapján tanácsos az izomerôt fejlesztô gyakorlatok beiktatása a mozgásprogramban, részben a kondíció harmonikus fejlesztése, részben az izomtömeg vesztésének _ ami a diéta velejárója _ kivédése céljából.

A mozgás intenzitását a mozgás alatt elérendô szívfrekvenciában adhatjuk meg, legegyszerűbben életkorból számítva, vagy terheléses vizsgálat alapján meghatározva. A gyakorlat szempontjából megfelelô lehet az életkor alapján számított szívfrekvencia (munkapulzus), amikor is 220-ból levonva életkort (években), megkapjuk az életkornak megfelelô maximális (100%) szívfrekvenciát, s ennek ismeretében számítjuk ki a százalékban megadott intenzitást.

(Pl. a páciens életkora 40 év

220-40=180

Maximális szívfrekvencia 180/min. (100%)

Javasolt intenzitás 60%

180 x 0,6=108

Tehát a 40 éves egyén 60%-os intenzitású munkapulzusa 108/min.)

Elhízottak mozgásterápiájára javasolt intenzitás kezdetben 50% fokozatosan _ átlagban hetente _ növelve 10%-kal 70%-ig.

A mozgás idôtartama ugyancsak fokozatosan növelhetô kezdeti 15-20 percrôl 60 percig, 5-10 perces bemelegítô és levezetô gyakorlatok beiktatásával. Ez utóbbira azért is tanácsos felhívni a figyelmet, mert mellôzésük esetén kellemetlen mozgásszervi panaszok, esetleg sérülések léphetnek fel, amelyek a további mozgásterápia gátját képezhetik.

A mozgás gyakorisága, rendszeressége a kezelés eredményessége szempontjából talán még az intenzitásnál is lényegesebb. Jelenlegi ismereteink szerint optimális a hét minden napján végzett fizikai aktivitás, s minimumnak tekinthetô a heti öt alkalom.

Hangsúlyozandó, hogy ezek irányelvek, s mindenkor az egyén aktuális egészségi állapota és életkora alapján jelölhetô ki a biztonságos és hatékony mozgásprogram. A gyógyszeres kezeléshez hasonlóan az aluldozírozott mozgás nem kellôen hatékony, míg a túladagolt kockázatos lehet.

7. Mozgásterápia kockázata

Vitathatatlan elônyei mellett a fizikai aktivitás bizonyos fokú kockázattal járhat, amely nem túl nagy, de a hirtelen szívhalál esetében végzetes lehet (0-2/100 000 intenzív edzésóra).¹⁴ Kevésbé jelentôsek, de jóval nagyobb arányban fordulnak elô lágyrész és ízületi sérülések.

A gyakorlatban a kockázat minimumra csökkenthetô a gondos anamnézis és fizikális vizsgálat alapján. Tünet- és panaszmentesség estén, amennyiben koszorúér-betegség nagy rizikófaktorai (hipertónia, hyperlipidaemia, dohányzás, diabetes mellitus, pozitív családi anamnézis) hiányoznak a mozgásprogram az egyén teljesítôképességétôl és az elhízás mértékétôl függôen, de egyébként korlátozás nélkül végezhetô.

Többszörös rizikófaktor, vagy már diagnosztizált kardiovaszkuláris betegség esetében, illetve 40 év felett terheléses EKG elvégzése ajánlott. Anyagcsere, neurológiai, vagy ortopédiai betegségek esetében szakorvossal történô konzultáció mérlegelendô. Ha a terheléses EKG valamilyen okból nem végezhetô el, csak séta, vagy könnyű gyaloglás (1-3 km/ó) ajánlható.¹⁵

Összefoglalva:

_ rendszeres testedzés, sportolás egészséges táplálkozással együtt az elhízás megelôzésének leghatékonyabb eszköze;

_ a diétával kombinált mozgásterápia a kialakult elhízás kezelésének elsôként választandó módjaként ajánlható;

_ az energetikai megfontolásokon túlmenôen a mozgásterápia a szervezet egésze szempontjából számos elônyös hatással jár;

_ míg a diéta egymagában a zsírmentes testtömeg, elsôsorban az izomtömeg csökkenését is eredményezi, az aerob jellegű mozgásterápia kiegészítve erôedzéssel, ezt kivédheti;

_ gondos orvosi vizsgálattal a mozgásterápia elhízottak esetében is kockázatmentesen végezhetô.

Irodalomjegyzék:

1. Flegal, KM, Carrol, MD, et al: Overweight and obesity in the United States: prevalence and trends 1960-1994. International Journal of Obesita 1998; 22. 39-47.

2. Wayne, TP, Leslie, AP, Abby, CK: Lifestyle Activity, Current Recommandations. Sports Med. 1996; 22. 1-7.

3. Physical Activity and Health, A Report of the Surgeon General. US Department of Health and Human Services. CDC. 1996.

4. Haapanen, N, Miilunpalo, S, et al: Association between leisure time physical activity and 10-year body mass change among working-aged men and women. International Journal of Obesity 1997; 21. 288-296.

5. Foster, GD, Wadden, TA, et al: The energy cost of walking before and after significant wight loss. Medicine and Science in Sports and Exercise 1995; 27. 888-894.

6. Poehlman, ET, Melby, ET, Goran, MI: The impact of exercise and diet restriction on daily energy expenditure. Sports Medicine 1991; 11. 78-101.

7. Tremblay, A, Coveney, S, et al: Increased resting metabolic rate and lipid oxidation in exercise-trained individuals: evidence for a role of beta-adrenergic stimulation. Canadian Journal of Physiology and Pharmacology 1992; 70. S 1342-1347.

8. Woo, R, Pi-Sunyer, Fx: Effect of spontaneous calorie intake in obesity. American Journal of Clinical Nutrition 1982; 36. 470-477.

9. Wilmore, JH: Variations in physical activity habits and body composition. International Journal of Obesity 1995; 19. S 107-112.

10. Garrow, JS, Summerbell, CD: Meta-analysis: effect of exercise, with or without dieting, on the body composition of overweight subjects. European Journal of Clinical Nutrition 1995; 49. 1-10.

11. Baller, DL, Keesey, RE: A meta-analysis of the factors affecting exercise-included changes in body mass, fat mass and fat-free mass in males and females. International Journal of Obesity 1991; 15. 717-726.

12. Schwartz, RS, Shuman WP, Larson, V, et al: The effect of intensive endurance exercise training on body fat distribution in young and older men. Metabolism 1991; 40. 545-551.

13. Hawley, JA: Fat burning during exercise. The Physician and Sportsmedicine 1998; 26. 56-63.

14. Ftetcher, GE, Balady, G, et al: Exercise standards. A statement for healthcare professionals from the American Heart Association. Circulation 1995; 91. 580-615.

15. Jákó, P: Sportbelgyógyászat in: Jákó, P: (szerk.) A Sportorvoslás Alapjai, Print City Kiadó Sárbogárd, 1998.

Dr. Jákó Péter

Országos Sportegészségügyi Intézet

1123 Budapest, Alkotás u. 48

Euro-Obez Magyarország Betegjogi Egyesület a Túlsúlyosokért

1999. júniusában megalakult az Euro-Obez Magyarország Betegjogi Egyesület a Túlsúlyosokért, majd 2000. január 31-én közhasznú szervezetként hivatalos bejegyzésre került.

Az egyesület célja:

Az elhízás hazai társadalmi kihatásainak megismerése, ismertetése és a civil társadalom bevonása az elhízásból adódó problémák megoldására összhangban az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával, az európai szemléletű elhízás kutatással és a Milánói Nyilatkozattal.

Ennek keretében legfontosabb tevékenységi területei:

_ az elhízott betegek érdekeinek képviselete,

_ társadalmi helyzetük, megítélésük alakítása,

_ egészségügyi ellátásuk, életminôségük javítása,

_ betegjogok érvényesítése,

_ fellépés az elhízottak megkülönböztetése ellen (elôítélet a szellemi képességek és a fizikai teljesítôképesség megítélésekor),

_ empátia biztosítása a kövérség problémája iránt,

_ a tudomány és a gyakorlat közötti információcsere elôsegítése,

_ segítségnyújtás az elhízottak számára eligazodni a „fogyókúrapiac" útvesztôiben,

_ a betegségmegelôzés lehetôségeinek feltárása,

_ oktató-nevelô programok támogatása (elhízott fiatalok felkészítése a párválasztásra, a házasságra, genetikai tanácsadás, öltözködési tanácsadás, magatartás és mozgás a társadalmi életben),

_ az elhízás pénzügyi kihatásának feltárása mikro- és makrogazdasági szinten,

_ figyelemfelhívás az elhízás Európa-szerte nagyarányú jelenlétére és terjedésére,

_ a széleskörű összefogás szükségességének megfogalmazása és a multiprofesszionális résztvevôk tevékenységének összehangolása,

_ együttműködési a szakmai _ tudományos szervezetekkel (Magyar Elhízásellenes Alapítvány, Magyar Elhízástudományi Társaság, Táplálkozási Fórum, stb.), a gyógyítás-megelôzés önkormányzati és privát résztvevôivel és más betegszervezetekkel,

_ együttműködés az európai hasonló célkitűzésű nemzeti és nemzetközi szervezetekkel.