Kovács: Mozgásszervek és elhízás

A szerzô áttekinti az elhízottakon gyakran észlelt mozgásszervi elváltozások kialakulásának összetevôit, elemzi a kövérséggel gyakran társuló anyagcsere-betegségek mozgásszervi vonatkozásait és kitér ezek kezelési stratégiájára.

Az elhízás, mint a leggyakoribb metabolikus betegség számos társuló betegség révén gyakran vezet súlyos állapothoz, esetleg halálos kimenetelhez. A betegek általános állapotának, szocio-ökonomikus státusának fontos része a jó életminôséget biztosító ép mozgásszervi status. A mozgásszervi betegségek morbiditási statisztikájában elfoglalt elôkelô helyük, a betegek életvitelének jelentôs korlátozása, a sikeres fogyókúra egyik alapvetô pillérének _ a testmozgásnak _ jelentôs korlátozása, egyes betegek operálhatóságának megítélése, valamint költségkihatásai révén érdemelnek figyelmet elsôsorban.

A mozgásszervek érintettségénél elsôsorban az arthrosissal és a gerinc (azon belül is az ágyéki gerinc) elváltozásaival kell számolnunk, valamint _ ritkábban _ lágyrész reumatizmussal is találkozunk. Az elhízás és az arthrosis kapcsolatában a „tyúk _ tojás" problémával találjuk magunkat szembe: vajon a _ sokszor jelentôs _ túlsúly vezet az ízületek kopásához, „elhasználódásához", vagy fordítva: a korlátozott mozgáslehetôség következtében a beteg elhízik. Napjainkra a fenti kérdés elég egyértelműen eldönthetô. Igaz, hogy a csökkent vagy teljesen megszűnt mozgásaktivitás az eredményes testtömeg-csökkentést hátráltatja, de a perifériás ízületek arthrosisának kialakulásában az elhízásnak van elsôdleges kóroki szerepe. Ezt a leggyakrabban érintett térdízület biomechanikai sajátosságain keresztül az alábbi tényezôkkel magyarázhatjuk: a térdet felépítô három ízület (medialis és lateralis tibiofemoralis és a patellofemoralis) mozgás közben eltérô terhelést kap. Ilyenkor az egyébként középen áthaladó tengely a medialis ízfelszín felé tolódik, és így a medialis compartmenten keresztül a testtömeg két-háromszorosa hat, míg a térdízület flexiójakor a patellofemoralis ízület terhelése a testtömeg 7-8-szorosa is lehet. Ez alapján érthetô, hogy a térdízületi arthrosisok 48%-a patellofemoralis, a fennmaradó 52%-nak ³/₄-e pedig a medialis ízületi rést érinti.¹

Korábbi porc- vagy szalagsérülés, a normálistól eltérô (varus- vagy valgus) tengelyállás további súlyosbító tényezô lehet. Az emberré válás során a felegyenesedés és a két lábon történô járás a L/S átmenet terhelését fokozta. Természetesen az arthrosis keletkezésében a fentieken kívül számos más tényezôvel is számolnunk kell, amelyek közül az alábbiakban (a teljesség igénye nélkül) csak a legfontosabbakat említem²:

Mivel mozgásszervi panasszal a betegek igen nagy száma fordul orvosához (és a jelenlegi rendelkezések szerint a reumatológiai szakrendelô felkeresése családorvosi beutalóhoz kötött), így a beteggel elôször találkozó orvosnak a panaszok és az elsôdleges vizsgálatok alapján jó, ha lehetôsége van iránydiagnózis felállítására, és a további teendôk (konzílium, terápia) meghatározására. Arthrosis diagnózisa a klinikai és radiológiai tünetek együttes fennállása esetén állítható fel.³

Nem elegendô a radiológiai eltérés megléte, a klinikai tünetek _ fôleg a fájdalom _ jelenléte a diagnózis elengedhetetlen feltétele.

A következôkben emeljünk ki néhány elhízással gyakran társuló betegségben elôforduló mozgásszervi elváltozásokat^2,4

A Hippokratész által leírt köszvény nem azonos a hyperurikaemiával! (A köszvény prevalenciája 2,5 ezrelék, a hyperurikaemiáé 5-7 százalék). Az elsôsorban férfiakon megjelenô, gyulladásos tünetekkel járó, jellegzetes kéz és láb kisízületi röntgen elváltozásokat okozó köszvény diagnózisa az ízületi punktátumból nyert tű alakú, polarizációs mikroszkópban negatívan fénytörô urát kristályok kimutatásán alapul.

A többször említett, és talán kevéssé ismert DISH (Resnick 1975) néhány jellegzetessége a következô²:

a háti/ágyéki gerincen, legalább 4 csigolya magasságában (általában a jobb oldalon) észlelt szalagmeszesedés, amelyet nem kísér sacroileitis, és a porckorongok magassága megtartott. Elsôsorban spondylarthritis ankylopoetica (SPA vagy Bectherew-kór) bambusznád gerincétôl kell elkülöníteni, de DISH-hez hasonló gerincelváltozással találkozhatunk többek között ismételt traumák, fluorosis, a hypervitaminosis, acromegalia kapcsán is. Az elhízottak (fôleg az abdominális típusú elhízásban szenvedôk) lógó hasa az izmok túlterhelése, szalagok, inak enthesitise, valamint az intervertebralis és sacroiliacalis ízületek rongálódása révén fokozott lumbalis lordosis kialakulásához vezet.

Az ízületi mobilitást javító, izomerôsítô testmozgásnak (gyógytornának) a beteg aktuális állapotához szabottnak kell lennie.

Az elhízás befolyásolása fontos és jelentôs tényezôje az arthrosis primer és szekunder prevenciójának. Számítások szerint⁵ 48-70 éves nôk között normál súlyhoz viszonyított minden 1 kg-os testtömeg-gyarapodás 9-13%-os kockázati tényezô növekedést jelent kéz- és térdízületi arthrosis vonatkozásában. A tartós, lassú testtömegcsökkentéssel vagy súlytartással mind az anyagcsere-, mind a szív-érrendszeri betegségekre kedvezô hatást gyakorolunk, egyben betegeink reumatológiai eredetű kínjait is enyhíthetjük.

1. McAlindon TE, Watt I, McCrea FM, Goddard P, Dieppe PA: Megnetic resonance imaging in osteoarthritis of the knee: correlation with radiographic and scintigraphic findings. Ann. Rheum. Dis. 1991;50:14-19

3. Bálint G., Szebenyi B.: Arthrosis a mindennapi gyakorlatban. Arthrodent Kft. 1999.

5. J. Rheumatology 23(7):1221-6 1996 Jul. The association of obesity with osteoarthritis of the hand and knee in women: a twin study.

Az elhízással társuló reumatológiai betegségek gyógyítási piramisa²

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Created by Spinerette Information Systems 1999.