Prof. Dr. Halmy László

A táplálékkiegészítôk szerepe fogyókúrák során

A mai ember táplálkozása a rendelkezésére álló élelmiszer-kínálattól függ. Így a táplálkozást nemcsak az egyéni igény, hanem az élelmiszerpiacon megjelenô élelmiszerek, azok árai és a szezonális változások alakítják. Számos korábbi felmérés szerint táplálkozásunk zsiradékbevitele nagy, fehérjefogyasztásunk meghaladja a szükséges mértéket, az összetett szénhidrátok fogyasztása, vagyis a fôzelékfélék, gyümölcsök és gabonafélék termékei nem kellô mennyiségben jutnak szervezetünkbe. Ugyanekkor sófogyasztásunk igen magas. Mindezekkel ellentétben számos vitamin és ásványi só (makroelemek és mikroelemek) a szükségesnél kisebb mértékben találhatók meg táplálkozásunkban.

Ezt a jelenséget a magyar népesség diszalimentációja névvel illettem, tekintettel arra, hogy a normálistól eltérô táplálkozás egyes tápanyagok bevitele szempontjából nagyobb, mások esetében kisebb beviteli lehetôséget jelent. Ebbôl következik, hogy lépéseket kellene tennünk a helyes táplálkozás vagyis az eualimentáció érdekében.

Mint ismeretes, Magyarország népességét legnagyobb mértékben a kardiovaszkuláris mortalitás sújtja. Ezzel összhangban van diszalimentációnk, amely a szív-, és érrendszeri betegségek kialakulása szempontjából kardiopatogén étrendnek fogható fel. Több évtizeddel ezelôtt Sós József dolgozta ki törpe sertéseken a kardiopatogén étrend összetételét. Az így tartott állatokon miokardiális infarktus alakult ki. Ha egybevetjük a jelenleg általánosan észlelhetô táplálkozást ezeknek a sertéseknek korábban adott diétájával, alig találunk eltérést. Lehet, hogy egy ország él kardiopatogén étrenden?

A csökkent mennyiségben fogyasztott ásványisók és vitaminok, az energiaszegény diétával járó fogyókúrák idején még kisebb mennyiségben jutnak be a fogyókúrázók szervezetébe. Gondoljuk meg, hogy egy 3000 kcal/nap energia értékű táplálkozás után a járóbeteg ellátásban ajánlott 1500 kcal/nap energia tartalmú étrendre áll át a fogyókúrázó. Könnyű belátni, hogy nemcsak a zsiradékból és a szénhidrátokból fogyaszt ebben a szakaszban kevesebbet, hanem lényegesen kisebb számos vitamin és az ásványi só felvétele is.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyes elemek, például a jód vagy szelén Magyarország egyes területein a szükségesnél kisebb mennyiségben találhatók a talajban. Korábbi vizsgálatok szerint az ország területének 80%-a jódhiányos és ennek megfelelôen a jódhiányos ivóvíz fogyasztása következtében a golyva elôfordulása a fiatalok körében 20% körül mozog a megyei átlagokat tekintve. Újabb vizsgálataink hasonló mértékű jódhiányra utalnak. Idôszerű lenne jódtartalmú gyógyvizeink szélesebb körű fogyasztása, amely számos betegség megelôzése szempontjából is elônyös lenne.

Fogyókúrázók tápanyagfelvételé-nek vizsgálatát 30 beteg esetében fél éven át végeztem. Kezdeti kéthetes 800 kcal/nap energiatartalmú étrend után öt és fél hónapig 1200 - 1500 kcal/nap elôírású étrenden voltak. 2x3 napos diétás interjú, továbbá a közbülsô idôszakban dietetikus vizitek során került sor a fogyókúrázók ellenôrzésére.

A vizsgálat eredményeként megállapítottuk, hogy az állati és növényi eredetű zsír felvétele csökkent, amelyet a szénhidrát és sajnálatos módon az élelmi rostfogyasztás csökkenése is kísért. A kezdeti elônytelen nátrium/kálium arány a kezelés végére megközelítette a normális értéket. A vasbevitel mind alaphelyzetben, mind a 24. héten az ajánlottnál kevesebb volt, és a kezelés során jelentôsen csökkent. Hasonlóan csökkent az eredetileg is alacsony kalcium bevitel a féléves kúra végére.

A vitaminháztartás vizsgálata is figyelmeztetô adatokat szolgáltatott. A többségében alacsony kiindulási értékhez képest a zsírban oldódó vitaminok közül az A és az E vitamin, a vízben oldódó vitaminok közül a B₁, B₂, B₁₂ vitaminok bevitele jelentôsen csökkent.

Mindezek alapján azt hiszem, egyértelműen ajánlható fogyókúra idején vitamin, makro- és mikroelem tartalmú készítmények adása a fogyókúra során kialakuló hiányállapot kezelésére. Magában adott táplálékkiegészítôtôl nem várhatunk fogyókúrás eredményt.

Ezt az elvet a gyakorlatba átültetve, több táplálékkiegészítôvel (Fat Burners, Ultra Diet-Quick, Herba Life l-2, Power Lean, Koenzim Q-10) végeztem vizsgálatot fogyókúrák során.

Valamennyi esetben a fogyókúra végén a futószônyeg vagy kerékpár terheléssel végzett munka nôtt, vagyis a kezelt személyek metabolikus edzettsége fokozódott.

A fogyókúra idején a járóbetegek részére a korábbi energiabevitelüknél 4-500 kcal/nap értékkel csökkentett táplálkozást kell elôírni. Az alsó határ 1500 kcal/nap lehet.

Az orvosi gyakorlat számára táplálékkiegészítôknek nevezhetôk azok a tápanyagok amelyeket a szervezet szükségleteit mennyiségi vagy minôségi szempontból nem kielégítô bevitel vagy felhasználás esetén juttatunk be a szervezetbe, koncentrált formában.

A magában adott alacsony energiatartalmú étrend restriktív hiányállapotot jelent. Ennek megszüntetése javítja a fogyókúra eredményét, a beteg együttműködését, az életminôséget, a gyomor teltségérzését fokozza és egyes esetekben az erônléti állapotot is javítja.

Lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a táplálékkiegészítôkkel bôvített fogyókúrás étrend mellett alkalom nyílik az egészség megôrzését vagy fejlesztését szolgáló életmód elsajátítására is. A megfelelô étrend és a testedzés rendszerszerű, hosszú távú beiktatása az életstílusba tartós eredmény elérésére is lehetôséget ad. Ez utóbbi nélkül a fogyókúra hosszú távon rendszerint hatástalan marad.

Prof. Dr. Halmy László

Belügyminisztérium

1121 Budapest, Budakeszi út 48/b.